Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-09 / 83. szám

J PEST MEGYE1 HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. ÁPRILIS 9., PÉNTEK 7 Országépítő református lelkész Őrbottyánban A nagy tettekhez nagyot kell akarni Fekete Péter tiszteletes úr 1989 végén érkezett Őrbottyánba — vagy ahogy ő emlegeti, Őrszentmiklósra —, hogy át­vegye a Református Egészségügyi Gyermekotthon vezetését. Egy magára hagyott faluban siratnivalóan nyomorú­ságos intézetet talált. Az első sokkhatá­son túljutva azonban már nem a málló vakolatot, a rendezetlenséget, az ember­telenül túlzsúfolt helyiségeket látta, ha­nem képzeletében egykori szépségében jelent meg a klasszicista kúria és a ki­szolgálóhelyiségek — amilyenek lehet­tek, és amilyennek a XX. században lenniük kellene, hogy a testi és szelle­mi fogyatékosoknak újra valódi ottho­nává válhassanak. És megszállottan ter­vezni — és a teendők átlátása után cse­lekedni kezdett... Külföldi és belföldi adományokat gyűjtött. Társadalmi munkásokat foga­dott. Erdélyi menekülteknek adott fede­let, és cserébe — magas fizetés ellené­ben — megfeszített munkát kért. Ahogy maga, és a lelkesedésétől magá­val ragadott munkatársai is dolgoztak. Mikor egy éve ott jártam, felújítva ra­gyogott a kúria, a 180 gondozott ellátá­sára szolgáló foglalkoztató- és kezelő­helyiségek s a szállóépületnek használt egykori istálló immár kényelmesen át­alakítva szolgált a testi és lelki fogyaté­kosok otthonául. De mindez csak a kez­det volt. Mert Fekete Péter mindig is hittel vallotta, hogy a fogyatékos em­berben is lappangó testi, szellemi és ér­zelmi erőtartalékok vannak, amelyeket értő módon és kellő eszközök birtoká­ban élő képességekké lehet alakítani. És új terveket szőtt egy oktató- és vízi­rehabilitációs paradicsomról, ami nem­csak az ország, hanem Európa számára is példaértékű lehetne. Szép álmok — gondoltam akkor. És most előttem van­nak az asztalon a részletes építészeti tervekben megfogalmazott álmok, és karnyújtásnyira a megvalósítás lehető­sége. — Amint visszaszereztük a kúriával zárt egységet alkotó húsz-egynéhány holdas udvart, kezdődhetnek az építke­zések — mondja a tiszteletes úr. Talán 1994 tavaszán... — A területre ideér­­keztemkor azonnal bejelentettem jog­igényemet az államosítás utáni új tulaj­donosoknak — a csomádi tsz-nek, a he­lyi tsz földjeit Százszorszép BT néven saját tulajdonba átjátszó termelőszövet­kezeti vezetőknek és egy tanyatulajdo­nosnak. S a lehetőségre vártam, hogy kellő anyagiak birtokában a területeket az otthon számára megvásárolhassam. A lehetőség tavaly tavasszal jött el, amikor Peter Horrobin úr, az Ellel Misz­­sziós Társaság vezetőségi tagja hazánk­ban keresett területet egy új kelet-euró­pai missziós központ építésére a távoli országokban élő tagjaik továbbképzésé­re és pihenőhelyéül. — Égy újságcikkből értesültem Hor­robin úr terveiről, és azonnal meghív­tam magamhoz — emlékezik Fekete Péter. — Amikor megismerte az intéze­tet, körbejárta az Úr rétjének nevezett birtokot, és megtudta, hogy eredetileg honfitársa, lord Rothemere segítette megvásárolni Kováts J. István teoló­giai professzornak 1928-ban reformá­tus szeretetotthon céljára, azonnal átlát­ta: egy keresztény lelkületű bázist le­hetne itt kifejleszteni. És felajánlotta egykori udvarunk megvásárlását, ahol aztán fejlesztési terveinket megvalósít­hatjuk, és ahol majd egy ökumenikus egészségügyi főiskolának is otthont adó missziós központjukat felépíthetik. A csomádi tsz-szel és a tanyatulajdo­nossal már megállapodtak a földek megvásárlásáról. A Százszorszép BT még ellenáll — tudom meg Fekete Pé­tertől. Ezért a református egyház közre­működésével kormányszintű tárgyalá­sok kezdődtek, hogyha másként nem, kárpótlás ellenében való kisajátítással juthassanak jogos birtokukba. — Az egyház nem terjeszkedni akar — cáfol­ja a tiszteletes úr a gyakran hangozta­tott vádakat. — Szolgálni szeretnénk a rászorultakat. Karitatív munkánkkal a társadalom válláról vesszük le a terhe­ket... — És örül, hogy végre szabadon hagyom beszélni arról, ami leginkább foglalkoztatja: a fejlesztési tervekről. Mielőtt elragadná a lelkesedés, a több mint 700 milliós beruházás anyagi forrásairól kérdezem. — O, hát az menni fog — biztat, kétkedésemet látva. — A külföldi egyházak közül már sokan ajánlottak fel segítséget. Egy kuvaiti úr, akinek fiát már ápol­tuk, egy egész épület elkészítési költsé­geit vállalta. Egy amerikai alapítvány 50 millió forintot ajánlott fel uszoda­csarnokunkra. A gödöllői Tigáz, a Ma­gyar Elektronikai Vállalat már eddig is sokat segített. És támogatást ígért a Szerencsejáték Rt., a Postabank és a Kereskedelmi Bank... Persze továbbra is számítanak a céljaikkal egyetértők tá­mogatására. Adományaikat az MNB 218-98141, 536-029797-8 számú szám­laszámúkra várják. Magukat az építési terveket is önzet­len felajánlásként készítette Kiss Gy. Imre debreceni építészmérnök. A leg­modernebb európai szabványok szerint, a fogyatékosok teljes körű rehabilitáció­jának szép célját figyelembe véve. A centrumba álmodta a templomfor­mát követő, üvegből készült, napelem­mel fűtendő tornyos, 3742 négyzetmé­ter alapterületű uszodacsarnokot. Ben­ne egy úszósávos nagymedencét és négy kisebb, gépezettel mozgatható mélységű kismedencét, összesen 1166 m2 nagyságban. Mellette orvosi ellátás­ra és kiegészítő kezelésre szolgáló hely­ségek sorakoznak. És egy 1166 m2 nagyságú tornacsarnok, ahol a testi fo­gyatékosok nemzetközi futball-, kézi- és röplabdabajnokságait is meg lehet rendezni. Az épület tornyának alsó szintjére lelátókat, felső szintjére büfét és éttermet tervezett. A vízirehabilitáció a fizikai hátrányo­kat csökkenti, az uszodacsarnok mellett felépítendő manuális műhelysor, emele­tén a gyógypedagógiai iskolával a szel­lemi kibontakozást segíti. Fekete Péter tervei szerint főként Pest megyei bejáró gyerekeket is oktatnának itt, a 150 fős kollégium elkészültéig, amikor is állan­dó ápolásukról is gondoskodnának. A létszámfejlesztést figyelembe véve ter­vezték 100 fős új kiszolgálóépületüket. Fekete Péter gondol a rábízottak ér­zelmi kibontakozására is. Szoba-kony­­hás, vizeshelyiségekkel ellátott kis laká­sokból álló épületet terveztetett az önel­látásra képes gondozottjai számára. Hi­szen semmi akadálya annak, hogy há­zasságban éljenek. — Ez áttörést jelen­tene a hazai gyógypedagógia szemléle­tében — magyarázza. Szabadtéri létesítményeik a gondozot­tak kikapcsolódását szolgálják majd. Újra feltöltik a kiszáradt csónakázóta­vat. Az uszodacsarnok mögött tenisz- és futballpályát alakítanak ki. S a nyár­ra gondolva szabadtéri uszodát építenek. — Paradicsommá lehet itt mindent alakítani — ismétli meg Fekete Péter. S ahogy hallgatom, az európai fellendü­lés korának tapasztalatait összegző Goethe szavai jutnak eszembe: „A nagy tettekhez nagyot kell akarni” — mondta. Ahogy Fekete Péter is nagyot akar. De nemcsak álmodozik, hanem — ahogy megjegyzi -v ismeri a lehető­ségeket álmai megvalósítására. S cselekedetei nyomán az egykori pe­rifériából, a magára hagyott Orbottyán­­ból egy kis központi sziget épül. S ha valaki tíz év múlva a megújult telepü­lésre látogat majd, elgondolkodhat: mi­lyen korlátlanok az emberi cselekvés le­hetőségei. S a példán felbuzdulva fonto­lóra veheti: nem kellene-e a korlátok he­lyett inkább a végtelen lehetőségeket gondolkodása sarokpillérévé tenni? D. Veszelszky Sára

Next

/
Oldalképek
Tartalom