Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-09 / 83. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 9.. PENTEK Jankovits Gyulára emlékezünk Jankovits Gyula Szent Gellért püspököt ábrázoló szobra Születése évfordulójára emlékezhetünk ma Jankovits Gyula szobrászművésznek, kinek Szent Gellértet ábrázoló monumentális alkotása immár 91 éve magasodik a Duna fölött, a Gellért-hegy oldalában. A művész 1865. április 9-én Pesten született, s Pomázon halt meg 1832. december 23-án. Az Iparrajziskola elvégzése után az Iparművészeti Iskolában, majd ösztöndíjjal Münchenben és Bécsben tanult. Munkái elsősorban emlékművek, egyházi szobrok, síremlékek. Épületplasztikát készített az Országház számára. A Szent Gellért-szobor után talán legismertebb műve Jókai mellszobra, mely a Szabadság-hegyen áll. A Pomázon megtelepedett művész születésnapjáról a pomázi polgármesteri hivatal vezetői és dolgozói, valamint a Pomáz Barátai Társaság tagjai a községben a közelmúltban felállított, Jankovits Gyulát ábrázoló szobornál ma délelőtt koszorúzással emlékeznek meg. Aranydiplomás Cegléd leány kar a és kamarakórusa A stockholmi Stockholms Vocalis Ensemble (karnagy: Bo Johansson) nyerte a IV. budapesti nemzetközi kórusverseny nagydíját és a vele járó 150 000 forintot. A IV. nemzetközi kórusverseny a kategóriagyőztesek részvételével lezajlott nagydíjas versennyel ért véget szerda éjjel a Pesti Vigadóban. A világ 11 országából érkezett 57 énekkar mindegyike diplomával távozhatott. Közülük 17 kórus aranydiplomát érdemelt ki teljesítményével. A versenyen kiválóan szerepeltek a magyar kórusok, a 22 magyar részt vevő énekkar közül 5 kapott aranydiplomát a nemzetközi zsűritől. A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykara és kamarakórusa (karnagy: Soltészné Lédeczi Judit), az Óbudai Kamarakórus (karnagy: Erdős Ákos), a kispesti Gyöngyvirág Kórus (karnagy: ifj. Somorjai József), valamint Veszprém Város Vegyeskara (karnagy: Erdélyi Agnes). Külön említést érdemel a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykarának teljesítménye, amely az igen erős nemzetközi mezőnyben kategóriagyőztes lett, és így indulhatott a nagydíjas versenyben is a magyar kórusok képviseletében. Magyar művészek New York-i kiállítása Magyar, köztük erdélyi képzőművészek kiállítását nyitották meg szerdán a New York-i főkonzulátuson. Bácskai Éva, Bente Ibi, Bente Tibor, Borsos Tamás, Böröcz András, Györgyei Mari, Kosbor István, Koren Gábor, Kurcsis László, Nősek László, Petrovics József, Sebek Miklós, Szalczer Tamás és Zemplényi Csaba alkotásainak két hétig nyitva tartó tárlatát az ez idő szerint a New York-i egyetemen tanító Bíró Yvette esztéta nyitotta meg. Pest megye is jelen volt Zenekarfesztivál Salgótarjánban Salgótarjánban rendezték meg nemrég a zeneiskolai zenekarok II. országos fesztiválját, amelynek fővédnöke dr. Dobos Krisztina művelődési és közoktatási államtitkár és dr. Zsély András polgármester voltak. A versengés három kategóriában folyt, és mindháromban versenyeztek megyénk együttesei is. A József Attila Művelődési Központban zajlott a vonós és szimfonikus zenekarok rangos versenye: a 15 együttes közt 6 budapesti és 3 nagyvárosi zenekar mellett ott volt megyénkből a váci Ifjúsági Vonószenekar Kutasi Margit vezényletével), a Hunyadi Mátyás Általános Iskola vonószenekara Solymárról (karmesterük: Hidasné Mohácsi Gabriella). A harmadik megyei résztvevő a veresegyházi Erkel Ferenc Ifjúsági Kamarazenekar volt. Spera Agnes vezetésével. A tiszta vonószenekar, aminek legalább 16 tagúnak kellett lennie, műsorán Schubert: Katonainduló, Csajkovszkij: Reggeli dal, Régi francia dal, Vivaldi: Kis szimfónia és a modern, kortárs zenéből Kocsár Miklós: Pozsonyi táncok részletei szerepeltek. Együtteseink a középmezőnyben végeztek, de önmagában dicséretes, hogy ott szerepelhettek. A fúvószenekarok a salgótarjáni sportcsarnokban koncerteztek: a 11 együttes közt megyénkből a szentedrei Zeneiskola Fúvószenekara (Kápolnai Jenő vezényletével), az alhertirsai Állami Zeneiskola Fúvószenekara (Schmidt József vezetésével) zenei korszakokat átölelő műsort produkált. A vegyes összállítású együttesek zeneiskolai műsorában a részt vevő tizenegy együttes közül négy Pest megyei volt. Kósáné Szabó Beáta karnagy vezetésével a gödöllői Frederic Chopin Zeneiskola gitárzenekara adott széles skálájú műsort, a már említett solymári zeneiskola harmonikazenekarát Lambert Lajosné vezényelte. Érdről a Városi Zeneiskola Benta Népzenei Együttese Gulyás Ferenc vezetésével népdalcsokrot adott elő és népzenei műsor volt az aszódi Állami Zeneiskola „Fix-Stimm” zenekara programján is. Fazekas Mátyás Húsvéti honismereti tábor Zsámbékon Az elnémult harangtól a fehér vasárnapig A Zsámbéki Tanítóképző' a honismereti mozgalom egyik szigete. Az iskola két tanára. Kovács József és felesége itt rendezi honismereti táborait. Az egyhetes rendezvénysorozaton a múlt értékeinek feltárására és a hagyományok ápolására elkötelezett szakemberek gyűlnek egybe. Átadják ismereteiket és tapasztalataikat a fiatal generációknak, hogy kivehessék részüket értékeink őrzéséből és továbbhagyom ányozásából. Ezúttal a nagyhéten rendezték honismereti táborukat a húsvét témájában. A délelőtti előadásokon elsőként az ünnepkör szokásairól hallhattunk. Mészáros István professzor az iskolák részvételéről beszélt e szokásokban a tanítóképzős hallgatókból és pályakezdő tanítókból verbuválódott közönségnek. Az első írásos nyomokat a győri székesegyház XI. századi miserendjében találjuk. A nagyszombati hajnali misén adták elő a káptalani iskola tanulói a Quem Queritis? (Kit keres?) magyar nyelvű dramatikus játékot, amelyben a Mária rokonságát megjelenítő kórus és két angyal kérdéseiből és válaszaiból bontakozik ki a feltámadás evangéliumi története. A középkor szokása volt a rekordálás. Iskolás gyerekek járták végig az előkelő házakat, magyar és latin nyelvű egyházi énekeket énekelve. Diákok adták elő a XV. századtól kezdve a Passió-játékokat is. Külön szertartás övezte a húsvéti barka gyűjtését, amely a jeruzsálemi bevonulás pálmaágait helyettesítette virágvasárnap. Az ünneplőbe öltözött fiúk és lányok tanítójuk vezetésével gyűjtötték a barkát. Énekelve vitték a kötegeket a templomba, ahol a pap — egyes helyeken félúton körmenet — várta őket. Nagyheti szokás volt a kerepityélés — kereplés — is. Az iskolás fiúk A tojásírást tanítják ruhát nyolc napig hordták, és a húsvétot követő fehér vasárnap vették le. A fehér vasárnap (vagy mátkás vasárnap) szokásairól /W- rásfalvy Bertalan szólt. A felcseperedő lányok legjobb barátnőik közül választották mátkáikat, akiknek ezen a vasárnapon szépen feldíszített kosárban ajándékot — tojást, fehér kenyeret, bort — küldtek. Ha a kiválasztott elfogadta a számos teendővel járó mátkaságot, kicserélte az ajándékot és visszaküldte a kosarat. A mátkaság — mint minden más szokás is —~ közösséget összetartó, kapcsolatteremtő hagyomány volt. Mert a mátkások segítették a bajban és osztoztak az örömben. Egymásnak választott családtagjaivá váltak. A szokás szerkezetet vitt a közösségbe és a többi szokás által kialakított kapcsolatrendszerrel együtt megszilárdította azt — mondta Andrásfalvy Bertalan, válaszul a többször feltett kérdésre: miért volt és van szükség ma is a szokásokra. Ami határainkon belül a városiasodás, a hagyományos közösségek felbomlásával lassan kiveszett, a csángóföldi magyarok elszigetelt közösségeiben ma is él. Húsvéti szokásaikról Halász Péter, a Magyar Műveják végig a házakat népi énekeket énekelve. S a nagyszombati tűzgyújtás és tűzszentelés szokásáról, mellyel jelezték: a feltámadással fény árasztotta el a világot, véget vetve a bűn keltette sötétségnek. Előadása bevezetőjében Halász Péter a csángók kevéssé ismert történelméről szólt. A húsvét egyházi zenéjéről Dobszai László, a szakrális csángó népzenéről Barsi Ernő, a húsvéti köszöntőkről és locsolóversekről Barna Gábor, az ünnepkör katolikus és református liturgiájáról Török József és Ladányi Sándor, Tápé húsvéti szokásairól, valamint a szentéletű Bálint Sándor néprajztudósról — a Zsámbéki Tanítóképző honismereti szakkollégiumának névadójáról — Lele József profeszszor, a magyar költők istenélményéről Kovács József szólt. Anekdotákkal színesített, néprajzi anyaggal és idézetekkel bőven illusztrált, jó ízű előadásaik ugyanúgy az újdonság erejével hatottak a hallgatóságra, mint a csángók történelméről szóló. Kovács Józsefné előadása a tavaszi népszokások gyűjtéséről a gyakorló hagyományápoláshoz adott hasznos útmutatást. Ehhez adtak segítséget a délutáni foglalkozások is, ahol a népművészet mesterei és Néhány szép minta a tojásfestéshez csapatokba osztva, élükön kapitányukkal a település különböző pontjaira mentek, hogy a nagycsütörtökön elnémult harangok helyett jelezzék a mise kezdetét. Mészáros István — majd később több előadó — szólt persze a húsvéti tojásról is. A leírások szerint az őskeresztényeknél a hitüket megváltó, fehérbe öltözött fiatalok kapták a hímes tojást.. A fehér lődési Intézet igazgatója szólt diavetítéses előadásában. Láthattuk, hogyan festik vagy írják a csángók a tojásokat természetes anyagok felhasználásával. Hallhattunk arról, hogy még ma is milyen fontos szerepet tölt be a néhány évvel idősebb mátka barátnője életének segítésében. Hallhattunk a húsvét vasárnapi „kordinálás” szokásáról, amikor kisgyerekek jár-Hancsovszki János felvételei szakemberek irányításával tojáshímzést, fafaragást, gyöngyfűzést, lószőr ékszerek készítését, makramézást és csomókötést tanítottak. Hogy a fiatal tanítók majdan megtaníthassák az iskolákban a szép szokásokat, és újraszőjék a szokásokkal teremtett közösségösszetartó szálakat. D. Veszelszky Sára
