Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-03 / 52. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 3.. SZERDA J3 Segítségnyújtás a pörbölyieknek Az egész országot megdöbbentette az a tragikus baleset, amelynek áldozatául estek a pörbölyi kisdiákok. Az egész ország gyászolja az áldozatokat, és mélyen együttérez a szülőkkel, a hozzátartozókkal, a gyászolókkal. A szomorúság és a bánat fátyla borítja a kis település lakóit, akik egészen bizonyosan naponta teszik fel maguknak a kérdést: miért? Miért kellett ennek megtörténnie? És miért éppen az ártatlan kisgyerekek estek áldozatául az emberi felelőtlenségnek? Nem segítenek a vigasztaló szavak, senki és semmi nem tudja feloldani a kétségbeesést, a szíveket markoló fájdalmat. Gyászolnunk kell a halottakat, ki kell sírni a keserű köny- nyeket. Az egész ország mély megrendüléssel áll a szomorú esemény felett. Édesanyák és édesapák szerte e kis hazában még nagyobb szeretettel és aggódással szorítják magukhoz gyermekeiket, és adnak hálát azért, hogy őket megkímélte a sors e kegyetlenségtől. Édesapák és édesanyák, nagymamák és nagypapák teszik fel a kérdést: hogyan segíthetnének? Jól tudják, hogy a fájdalmat feledtetni nem. de talán enyhíteni lehetne azzal, ha — erejüknek megfelelően — anyagi támogatással sietnének szomorú sorsú szülőtársaik segítségére. Nem indult országos kampány ez ügyben, mégis megmozdultak az emberek. A Beton- és Vasbeton- ipari Művek (BVM) dolgozói is gyűjtést szerveztek. Úgy határoztak, hogy ki-ki adjon annyit, amennyi anyagi lehetőségeitől kitelik, és az összeg másik felét pedig adja hozzá a vállalat. Nem is az összegyűjtött összeg nagysága, hanem a szándék, a segíteni akarás ilyen spontán megnyilvánulása a megható, a szívet-lelket melengető. Bármilyen nehéz is az élet, bármilyen keserves harc is a megélhetésért való mindennapos küzdelem, a segíteni akarás erősebb mindennél. És ez így van jól. Talán a vigasztalódás is könnyebb lesz a pörbölyieknek, ha tudják, érzik, nem maradtak magukra. Gyászukban velük, mellettük van az egész ország. A BVM dolgozói erről tanú- bizonyságot is tettek. A pörbölyiek és az egész ország nevében köszönjük nekik is, és mindazoknak, akik követik, illetve követték példájukat. Kajtár Nikolett Budapest Kóborló kutyák Különösen így tavasz közeledtével sokan panaszkodnak a közterületeken felügyelet nélkül kóborló kutyák miatt. Az utcákon, tereken gyakran találkozunk magányosan ügető, vagy csoportokba verődött, játszadozó, verekedő állatokkal. Ilyen esetek miatt több feljelentés is érkezik a szabálysértési hatóságokhoz. A hatóság azonban legtöbb esetben semmit sem tehet. A 17/1968./IV. 14./Korm. sz. rendelet 13. paragrafus (1) bekezdése bírságolást helyez ugyan kilátásba azok részére, akik a kutyájukat kóborolni hagyják. Éz a rendelkezés ugyanis csak városokban alkalmazható, községekben nem. Községekben a kóborló kutya gazdája csak akkor követ el szabálysértést, ha az állat közvetlen veszélyhelyzetet idéz elő. (Embert, háziállatot megtámadott, gépjárművet fékezésre kényszerített, vagy éppen balesetet okozott.) Tudjuk azonban, hogy a felügyelet nélkül kószáló állat bármelyik pillanatban idézhet elő veszélyhelyzetet, ezt azonban a jogszabály nem veszi tekintetbe. Számtalan esetben tapasztalhattuk, hogy a békésen ügető kutyák valamilyen csak általunk ismert ok miatt hirtelen agresszívvá válnak, támadnak, és máris van szabálysértési tényállás. A szabad kóborlás részbeni megakadályozására van ugyan lehetőség, mivel azt a helyi önkormányzat községi rendelettel szabálysértéssé minősítheti. Legtöbb községünkben sajnos nincs ilyen önkormányzati rendelet. Ilyen jogszabályra elsősorban nem is a bírságolási lehetőség miatt lenne szükség, hanem azért, mert ennek hiányában még csak nem is figyelmeztethetik a gazdikat, mivel semmi tilosat nem követtek el. Jó lenne, ha a községi ön- kormányzatok foglalkoznának ezzel a kérdéssel, hiszen számtalan zúgolódásnak, feljelentésnek, szabálysértési eljárásnak vehetnék elejét. Balogh Gyula Pomáz Vélemények falun Lapjuk hűséges olvasója vagyok a férjemmel együtt. Sok vezércikkre és a kormány védelméről szóló cikkre szívesen írtam volna helyeslést és gratulációt. De még mindig megtette helyettem valaki más, aminek nagyon örültem. Sokszor gondoltam: no, ez a számból vette ki a szót! Most mégis levélírásra késztet az, ami a napokban esett meg velem. Az orvosi rendelésre vártam, vegyesen férfiak és nők között. Beszélgetés alakult ki, egyebek között az ország helyzetéről is szó esett. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik férfi azt mondja: inkább koplalok, csak a szovjetek ne jöjjenek vissza! A másik az Antall- kormányt szidta, holott az nem tehetett róla, hogy ilyen örökséget kapott. A harmadik erre azt mondja, hogy sok volt az adósságunk, s erre még a mostani kormány is felvett. Hát persze, így á másik, hiszen talpra kell állnunk valahogy és az adósságot is törleszteni kell. Azért írom ezt a levelet, mert falun korántsincs akkora elégedetlenség, amint azt beharangozzák. Sajnos nagy a tudatlanság akörül, hogy miért is szegény ez az ország, és a többi is. Az idősebbek úgy vannak vele, hogy majd csak lesz valahogy a hátralévő kis időben, de itt vannak a fiatalok is, akik a jövő zálogai, s sok mindenben igen tájékozatlanok. Békési Gézáné Pusztazámor Nem véletlenül dühöng az ellenzék! Lapjuk előfizetője vagyok. Amióta magyar érzésű vezetőség és riportergárda dolgozik önöknél, szívesen olvasom írásaikat. Végre van egy újság, amin nem a marxizmus elavult erkölcs- és lélekromboló eszméje uralkodik. Szeretném, ha továbbra is keresztény, magyar szellemben jelenne meg a lap. Ha érdemes újságot propagálni, úgy ez a Pest Megyei Hírlap. Az ellenzék nem véletlenül dühöng, amikor csak az igazat írják róluk (bár sokszor még azt is csak finoman). Fekete Jószef Főt Késik a kivizsgálás „Goromba fodrásznő” címmel írásom jelent meg lapjuk január 19-ei számában. A közzétételt köszönöm. A gödöllői polgármesteri hivatal lakosságszolgálati irodája két nappal a megjelenés után arról értesített írásban, hogy panaszomat kivizsgálás és intézkedés céljából megküldte a helyi kisszolgáltató szövetkezet igazgatójának a János utca 5. szám alá. Azóta több hét telt el, ma február 17-e van. Mind ez idáig a szövetkezet vezetőségétől egyetlen sort sem kaptam az ügy intézésére vonatkozóan. A véleményem a következő: 1. Úgy látom, hogy a vendégekkel szembeni viselkedés bevett és elismert forma a megnevezett fodrászati üzletben. Együtt a vissza nem köszönéssel. (Tisztelet a kivételnek.) 2. A vezetés kivizsgálási és intézkedési hanyagsága igencsak feltűnő és elítélhető. Mogyorós István Gödöllő HISTÓRIA Pest—Pilis—Solt vármegye nemeseinek névsora az 1754—55. évi összeírás alapján I. Ábrahámffv László. Ács Mihály, Althan Mihály-Károly gr., Amadé László, Tádé gr., Anka János, Andrássy Zsigmond örökösei, Arczy Simon, Árki István, Aspermont Gobert gr. Bay család, Balassa Pál gr.. Bállá István, János, Márton, Sándor, Balogh Zsigmond (2), Dániel, Gábor örök., István, Ádám, Balogh (Bábonyi) István, Márton, Sándor, Balogh (Galántai) István. János, Bárczy László özvegye, Bárdi András, István, Mátyás, Balázs, Gergely, János, Barinyai István, József, Barmos István, József, Batka György, István, János, Mihály, Báthory István, János, Battha István, Battik György, Miklós, Sándor, Becz Ádám, István, Bedó' Mihály, Beleznay János, Bencsik József, Bene Ádám örök., Beniczky Farkas, István, Tamás (2), Benyó János, Berezcky István, Berkó György (2), János (2), Márton (2), András, István (2), József, Mihály, Bicskey Ferencz, István (2), József, András (2), Boldizsár, Sámuel, Blaskovics József, Bóbics János, Antal, Boczkó János, Sámuel, Sándor, István örök., Bodó, másképp Pap György, Mihály, Bohunka János, Mihály, Bohus Dániel, János, Borotvás István (3), János, Botka István, Búz István, János. Csabay István, Csáky Miklós gr., Csáti Dániel, Csemniczky Mátyás, Cserna Gergely, Csernus György, István, János, Mátyás, Pál, Csete György, János, Mihály. Csiszár György. Dallos Ádám, Dámány Mihály, Dancsó György, Darvas József, Deák Mihály, Pál, Dedinszky József, Dimitrovies Mátyás, Dinnyés János, Mihály, Dobos Pál (2), Dómok Mihály (2), Döry Ferencz br„ Dubraviczky Pál, Péter. Ebeczky Ferencz, Miklós, Egry István, Emódy Ferencz, Eszterházy Antal hg„ Antal gr. özv., Imre gr., Károly gr. Fáy András, Mihály özv., Gábor özv., György, László, Farkas Gáspár, György, István (2), János (2), Pál, Fegyverneki Pál. Fehér József, Fekete (Galántai) György, Ferberth János, Forgách Ignácz gr., Földváry György, Fráter család, Frivájsz János Ferencz, Fülep János. Gál István, Gedei Ádám, Gellért Gábor, Ferencz, Gilligh József, Gosztonyi András, Grassalkovics Antal gr., Guoth János. Gutt Lukács, Gutta Gergely, Gyó'ry István, Györki István, Mihály, Gyura Imre, József, Gyürky Pál. Hajós György, István, Halász József, Mihály (2), Péter, Imre, János (2), Pál, Ferencz, István (2), Hartvik József, Heizel Imre, Hevesi Péter, Horányi Gábor, Horváth Ferencz, György, Imre, István (2), Huszár István, Jakab. Illyésházy József gr., Irányossi Anttal, Irsay András, István. Jancsics (Karpfensteini) Ferencz, Jeszenovszky Sámuel, Jeszenszky Gábor, József (2), Mihály, Pál, Péter, Joó Mihály. Katz János, Káldi Pál. Kalocsa András, János (3), Kandó János, József, Zsigmond özv., Kanyó György (2), István (3), János, Gergely, Máté (2), Mihály (3), Károlyi Ferencz gr., Kaunitz Venczel-Antal gr., Kecskés Gábor, Keglevics Gábor, József gr., Kenessey István, Keresztes István. József, Mihály, Zsigmond, Készéi József, Király (Szatmári) Imre, Miklós, Kis Ferencz, Klobusiczky Xav. Ferencz gr. Bállá Gergely halála A 18. századi Nagykőrös köz- és művelődési életének volt kiemelkedő személyisége Balta Gergely, aki nyolc alkalommal viselte a főbírói tisztséget. 1710-ben született, pontos napját nem ismerjük. Jogi tanulmányait Pozsonyban végezte, majd szülővárosa másodjegyzője, 1750-től főjegyzője lett. A tanács 1753-ban választotta tagjai sorába. Előbb másod-, majd nyolc alkalommal főbíróvá választották. Bállá Gergely Nagykőrös történetében több minőségében is jelentős szerepet töltött be. A városban élő nemesek Nagykőrösön, a kiváltságos mezővárosban is a jobbágyi rendet akarták bevezetni. Balia, a jól képzett jogász — bár 1759-ben maga is nemességet kapott — városa érdekeit védte, a jogi csatározásokban sikerült megőrizni a város lakóinak kedvezőbb helyzetét. A főbíró kitűnt kortársai közül szokatlan könyvszeretetével, műveltségével is. Könyvtárát még Pozsonyban kezdte gyűjteni, a magyar mellett latin, német, francia és olasz nyelvű művekből tevődött ösz- sze a kétezer kötetes bibliotéka. Bállá Gergelyt elsősorban a történelem érdekelte; maga is megírta városa történetét. A Nagykőrös Város Históriája 1754—1757 között íródott, majd 1758-ban toldalékot fűzött hozzá. A Krónika „a magyar történelmi ismeretek akkori állását, az öregek visszaemlékezéseit, néprajzi vonatkozásokat, a maga idejében történteket, személyes élményeit, apjától hallottakat is az olvasó elé tárja.”(Ralanyi Béla tanulmányából.) Az értékes krónika eredeti kézirata nem maradt fenn, csak 19. századi másolata, és ebből adták ki először 1856-ban nyomtatásban. Bállá Gergely szinte halála napjáig részt vett a tanács munkájában, 1774. januárjában szól róla az utolsó jegyzőkönyvi bejegyzés. Néhány nappal később megbetegedett, és 1774. március 3-án, 64 éves korában elragadta a halál. Pogány György
