Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-03 / 52. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. MÁRCIUS 3.. SZERDA Domony és Bag kozott, az Egres-patak völgyéből zúdítja országos forgalmát a Galga mentére a 30-as főút, a budapest—miskolci vasútvonal és az V13-as autópálya. A „torkolattól” jobbra elterülő településeknek így közvetlen összeköttetésük van a fővárossal. Domonyból viszont — ha nincs autója az embernek —, vagy a bagi vasúti megállóig kell gyalogolnia, vagy Aszódra utaznia, ahol átszállhat buszra, vonatra. A fővárostól azonos távolságra található települések egyike így válik zártabhá, a másik nyitottabbá. Domony Fő utcáján ráadásul nem is megy végig az országút. A felénél derékszögben Iklad irányába fordul. A falu szívét így nem terheli átmenő forgalom. A történelem azonban Do- monyt sem kerülte ki. Az evangélikus templom oldalán az első világháborúban elhunytak névsorát olvashatjuk, Zrínyi-idézettel: „Isten embernek vezérli ő dolgát. Isten megvetette mindennek határát." Nos, ilyen határ volt Domony múltjában a XVI—XVII. század fordulója, amikor a török hódoltság idején elpusztult a falu. Egy századdal később települt újra. Míg a szomszédos Iklad- ra német telepesek érkeztek, ban a »fényes szellők« mozgalmában nőttem föl, ekkor ellentétbe kerültem a valósággal. Azt hittem, a szülői hagyaték retrográd (nyolc hold földünk volt, kuláknak mondtak), aztán később kiderült, hogy haza kell vinni a kollégiumból a kenyeret az anyámnak, mert nem volt kenyér.” ", * A kárpótlás sok családban feleleveníttette a múltat. Az első földárverés már Ebben a gyönyörű szép kúriában még ma is laknak Domony szlovákokkal népesedett be. A kétezer lelkes Domony azon szerencsés községek közé tartozik, melyeknek már megírták a történetét. Pór Mihály és Asztalos István: Hét kastély árnyékában című munkáját azok is haszonnal forgathatják, akik nem itt élnek, hanem a Gal- ga-völgy más településein. „...manapság az egykori cselédek, napszámosok, néhány holdon gazdálkodó parasztok és leszármazottainak családi házai borítják árnyékba az egykori úri lakokat, amelyek mint a múlt, avíttak, megkopottak, jórészt elhanyagoltak, mintha feledtetni akarnák az itt lakók, hogy egykor ezekből az épületekből irányították (keserítették) a föld népének életét” — írta bevezetőjében dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója. S valóban: nem egy mai családi ház többet ér a volt Segesváry—Onody, a Domo- nyi és a Both—Baghy kastélynál. A domonyiakat persze azután is érték sérelmek, hogy elkobozták a földbirtokosok ingatlanait. A község szülötte, Huszárik Zoltán filmrendező mondta egy interjúban: „Félbe kellett szakítanom a tanulmányaimat 1952-ben a színművészeti főiskolán. Az apám meghalt huszonhárom éves koromban. Én, aki valómegtörtént. De vajon lesznek-e újra domonyi gazdák? Az időseknek már nincsen erejük. Az őket követő generációnak a szakértelme hiányos — mondják többen. A pajták, az istállók, a színek, a kukoricagórék pedig eltűntek, a padlásokat is beépítették. Az új tulajdonosok jobbára bérbe adják földjeiket. Ha nem lesz bérlő, krónikusan szabadulni igyekeznek majd tulajdonuktól — hallom a jóslatot. Furcsa lenne persze, ha mindenki csak a kételyeit fogalmazná meg a családi gazdálkodással kapcsolatosan. Az egyik domonyi beszélgetőtársam úgy véli, ha sikerül a beharangozott hitelhez jutniuk, három lábon álló farmot létesítenek. A termőföld már megvan, s szakértelmük is a mezőgazdálkodásra készteti őket. Tojást, mézet és hízót szeretnének mihamarabb értékesíteni. A hogyanról kár írni. Tudják azt ők. Az élelmiszer mindig eladható — gondolják, s bizonyára ezen az állásponton lehet az az aszódi gazda is, aki reggelente 8-tól 9 óráig a domonyi tejcsamokban 25 forintért kínálja a tej literét. * Domony történetében 1972-ben két olyan név jelenik meg, melyek viselői ma is fontos személyiségei a Domony ismeri múltját Lépést tart a Galga mentével község közéletének. Az evangélikus egyházközségben — mondhatni — a hagyományoknak megfelelően szolgál hosszú ideje, 1972-től Baranyai Tamás. Háromszáz év alatt 15 lelkészre emlékszik a krónika. Baranyai Tamás századunkban a harmadik. Előtte Tor- da Gyula szolgált, 45 évig. — A rendszerváltozás a domonyi hitéletben különösebb változást nem hozott. Addig is eleven egyházi élet zajlott, a hitoktatást elődöm az 50-es, 60-as években is végezte — tájékoztat Baranyai Tamás. — A domonyi- ak nem kerültek olyan kiemelt pozíciókba, melyek különösebben akadályozták volna őket az egyházi kapcsolatok ápolásában. — Gondolnak-e egyházi iskola indítására? — Az államosításig egy katolikus és egy evangélikus iskola működött Do- monyban. Lényegesen kevesebb pedagógussal, és természetesen más struktúrával. Nem szövögetünk újraindítási terveket, gondolom a katolikus testvérek sem kívánják visszaállítani iskolájukat. A parókia melletti, 1777-ben felszentelt templom alapjába fúrt lyukak viszont arról tanúskodnak, hogy felújítják az épületet. — 1981-ben több mint egymillió forintot teremtett elő a gyülekezet a toronysisak cseréjéhez — emlékezik vissza a lelkész — Tavaly készültünk el a templomtető felújításával. Az idén a nedves falak szigeteléséhez látunk, amint elmúlik a tél, majd a külső-belső vakolatot és a festést hozzuk helyre. Az újraszentelést július 19-ére tervezzük. Baranyai Tamás, aki egyházmegyei főjegyző is, szívesen beszélget. Véleménye szerint Domonyban a nemzedékek jobban együtt élnek, mint a városokban. Bár vannak, akik elköltöznek, új házban laknak, de nem hagyják el az egyre gyengülő öregeket. Nem omlott össze a nagycsalád. Csakhamar általános kérdésekre terelődik a szó. — Láthatjuk — mondja —, hogy szabadság nélkül is élt a hit. Sokak számára most az a kérdés, mire jutnak a szabadsággal hit nélkül! Hosszú ideig arról igyekeztek meggyőzni az embereket, hogy le kell vetni a hit bilincseit és akkor gyönyörű jövője lesz a világnak. Ma pesszimizmus és szürkeség telepedett ránk, és talán éppen a kereszténység az, ami reménységet adhat a békés jövőhöz. A búcsúzáskor nagy megtiszteltetésben részesülök. Vendéglátóm arra kér, jegyezzem be nevemet a parókia 1901-ben megnyitott emlékkönyvébe. A század elejétől gyarapodó sorok történelmet írtak. 1944/45 fordulóján például először németek, majd oroszok és romálutól a néhány száz lakosú Do- monyvölgy, ami autóúton majdnem tíz kilométer távol lehet. A festői táj számos nyaralót is oda vonzott, a zártkertekben szinte harmadik település alakult ki. Domony belterületén körülbelül 450 lakás van. Itt 125 telefonvonalat igényeltek. Do- monyvölgyben 27-et, a zártkertes területen 102-t! A vezetékes gázt — csak a faluban — 287-en kívánják beköttetni. A község tehát éppen úgy halad előre, mint a Galga mentén bármelyik szomszédja. Számos területen térségi összefogással. Igaz, Domony- völgyben még a vezetékes ivó- vízhálózat kiépítése a legelső feladat, ami ha az idén nem is, de 1994-ben befejeződik. * A szomszédos, de csak földúton vagy kerülővel megközelíthető Vác egresen hamarabb szóba elegyedtek az emberek az újságíróval. Domonyban senki sem szólított meg. Azaz mégis. Az első világháborús emléktáblára írt Zrínyi-idézet és az alábbi sorok, melyeket a katolikus templom melletti kereszt talapzatán olvashattam: ,Amint Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, úgy emeltetik fel az emberfia is, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Szép útravaló a domonyiak- nak, minden napra. Balázs Gusztáv Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Domony falu a török hódoltság idején elpusztult és a XVIII. század elején települt be újra magyar és szlovák lakossággal. Az utóbbiak feltehetően főleg evangélikusok voltak. A község lakóinak többsége ma is evangélikus. Kereszt alaprajzú templomuk a megszokott egyszerű falusi evangélikus templomoktól merőben eltér. Építéstörténete tisztázatlan, mert a meglévő írásos adatok és a templom építészeti kialakítása időben több szempontból is egymásnak ellentmondanak. A falu r. k. temploma állítólag az 1770-es években — rossz állapotban —, de még állt. Ezért az evangélikusok saját templomuk építésére csak azzal a feltétellel kaptak engedélyt, hogy a r. k. templomot is renoválják. Úgy tűnik azonban, hogy a Helytartótanács engedélyével mégiscsak a romos r. k. templomot építették fel és vették használatba az evangélikusok. Új templomukat 1777-ben szentelték fel — ahogy ezt az 1880. évi egyházlátogatás valamint egy emléktábla a templom belsejében állítja. Ennek a korai építési, ill. felszentelési adatnak (1777) ellentmond a templom kereszt alaprajza és az igényesen boltozott belső tere, amely három ovális csehsüveg boltozattal és két lapos kupolával fedett. A Türelmi Rendelet (1781) előtti időszakban ugyanis elképzelhetetlen, hogy ilyen rangos templom építését az evangélikusoknak engedélyezték volna. Feltehetően több építési korszak eredménye a mai alaprajz. Bizonyossággal ezt csak az épület behatóbb kutatásával lehetne megállapítani. Annyit az egyházi iratokból tudunk, hogy a tornyot 1810-ben építették, de mai magasságára csak 1848-ban emelték. A templom külsején az 1900. évi renoválás gyökeresen változtathatott: vagy lényeges régebbi jellegzetességeket tüntetett el, vagy olyan (romantizáló) újakat alakított ki, amelyek a torony késői építési idejét tekintve megfelelőnek tűntek. Feltehetően a torony eredetileg sem volt összhangban a döntően barokk jellegű belsővel. Több barokk berendezési tárgy — szószék és a padok — is erre az építési korszakra utal. A templom műemlék jellegű. A különlegesen szép belső térhatású és az evangélikus templomok között ritka elrendezésű épület megérdemelne egy alaposabb kutatást építéstörténete tisztázására. Pamer Nóra Az új falurész a nyeregtetős házakkal nők cserélték tolira a fegyvert. A háborúba hajszolt embereknek rövid időre békességet adott a ház. * A másik név: Kopjás György né. 1972-től megbízott vb-titkár. Egy évvel később Domony társközsége lesz Aszódnak és Ikladnak. Azóta kirendeltségvezető, majd 1990-ben polgármesterré választják. Piciny irodájában egyre- másra bonyolítja le telefonhívásait. „Természetesen” kézi kapcsolású központon keresztül. Azt mondja, március közepe táján lenne érdemes cikket írni, addigra sok, a község fejlesztését érintő kérdés áttekinthetőbbé válik. Arról pedig nem akar beszélni, amit egyszer már megírtunk. Egyenes beszéd. Hancsovszki János felvételei Azért valami mindig történik. Az ÉMASZ villanyoszlopokat hozott a Sport utcába, melynek környékén bővíteni fogják a hálózatot, hogy ha kell, könnyebben alakíthassanak ki új lakótelkeket. * — A községi intézmények működőképességének a megőrzése a legfontosabb —- mondja második találkozásunk alkalmával. — Növelni szeretnénk a helyi bevételeket, csak éppen nem tudjuk befizettetni az adókat. Sok a munkanélküli. Az ikladi műszergyár, a budapesti Ikarus és a Pamutnyomóipari Vállalat számos domonyitól vált meg. Vannak viszont új munkahelyek a faluban is. Domonynak igen változatos a határa. Légvonalban is több kilométerre található a fa
