Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 19.93. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK 5 Közmeghallgatás egyenes adásban Visszaélés történt a váci városházán Kisvárosról álmodnak T ápiószentmártonban Közmeghallgatás volt a napok­ban Tápiószentmártonban. A tipikus önkormányzati ese­mény abban tért el más telepü­lések hasonló rendezvényeitől, hogy a helyi kábeltelevízió élő, egyenes adásban közvetí­tette a művelődési házban tör­ténteket. Ily módon négyszáz szent- mártoni család saját otthoná­ban láthatta, hallhatta a képvi­selők vitáját a település idei költségvetéséről. A lakosság tájékoztatását ez mellett azzal tették még alaposabbá, hogy a közmeghallgatás előtti napokr ban minden házba eljuttatták az alkalomra készült önkor­mányzati híradót. Becsvágyó tervek A nyilvánossággal való, ki­sebb településeken még koránt­sem megszokott színvonalú és technikákat igénybe vevő törő­dés mögött az áll, hogy Tápió- szentmárton képviselő-testüle- te becsvágyó terveket dolgo­zott ki a nagyközség fejleszté­sére. Ezek megvalósítása ter­mészetesen nem megy az ál­lampolgárok aktív közreműkö­dése nélkül —- vélekednek Tá- piószentmárton vezetői. A közmeghallgatássá kibő­vített testületi ülésen Tóth Já­nos polgármester vázolta az idei költségvetés összeállításá­nak vezérlő szempontjait. En­nek az a lényege, hogy a tápió- szentmártoniak minden szabá­lyos eszközt felhasználnak be­vételi forrásaik növelésére. Nagy figyelmet fordítanak a pályázatokra, nem riadnak el a lakossági hozzájárulások igénybevételétől. Ennek volt része a környéken legkoráb­ban kivetett helyi adó, ami má­sok tapasztalataitól eltérően itt egyáltalán nem keltett visz- szatetszést, nagyon jól alakult az adófizetési morál. Iskola a jövőnek Szentmártonban úgy végzik a beruházásokat, hogy közben garantálják az intézmények fo­lyamatos és emelkedő színvo­nalú működését. Március else- jétó'l harminc százalékkal eme­lik a köztisztviselők és a köz- szolgálati dolgozók fizetését abból a meggondolásból, hogy a vonatkozó törvény szerinti bérszintet több lépcsőben ér­jék el. A költségek kiporciózá- sánál bekalkulálták az infláci­ót is, mintegy 25-30 százalék­ban. A szociális helyzetre való tekintettel emelték a szociális kiadásokat. „Biztonságos alapellátást — virágzó falut!” jelszóval el­sősorban az alapellátást javító létesítmények építését szorgal­mazzák. Ebből legjelentőseb­bek az új nyolctantermes álta­lános iskola, tornacsarnok és tanuszoda kiviteli tervei, s már megkezdődött a kivitelezés a régi Tüzép-telep helyén. Az új iskola a XXI. századnak ké­szül, korszerűség tekintetében felveszi a versenyt bármely magyarországi „kortársával”, alapja lehet akár a differenci­ált képzésnek is. Tápiószentmártonban ezek­ben a napokban javában inté­zik a gázbekötési szerződése­ket: a tervek alapján 1994-ben a község teljes területére ki­épül a gázvezeték, s valameny- nyi lakás ráköthető lesz. Siette­tik a távhívóhálózatba való be­kapcsolódást: abból nem csinál­nak titkot, hogy több irányú lé­péseik között a Tápiótel Rt.-t csak egyik lehetőségként tart­ják számon, ugyanakkor más, esetleges közelebbi megvalósu­lásokat sem hagynak figyel­men kívül... A község vezeté­kes szennyvízhálózatának meg­építésére céltámogatási pályá­zatot adtak be: ennek révén op­timális esetben 1995-ben ez a beruházás megvalósulhat. Már ennél is előbb meg akarják épít­tetni a tisztítótelepet, mert a szennyvizet nem tudják meg­nyugtató módon elhelyezni. Várják a frekvenciatörvényt Tápiószentmártonban komo­lyan veszik az idegenforgalom infrastrukturális feltételeinek megteremtését. Tavaly az ön- kormányzat működtette a ter­málfürdőt, miközben elkészítet­ték a fürdő hasznosítását célzó tenderkiírást. Reális esélyt lát­nak arra, hogy az idén sikerül „rámozdítani” a külföldi tőkét. A szentmártoniak várják a frekvenciamoratórium feloldá­sát, mert teljessé akarják tenni a helyi stúdió működését azzal, hogy legalább öt kilométeres körzetben sugározni szeretnék műsoraikat. Nem kis malíciával azt mondják az itteniek, hogy esetleg Nagykátát is ellátják majd szentmártoni hírekkel... A tényékhez hozzátartozik, hogy a feszített beruházási tem­póval Tápiószentmártonban sem mindenki ért egyet. Aggá­lyaikra azonban a képviselők megválaszoltak, amit a többség elfogadott. Ok nem is titkolják kisvárosi álmaikat: azért pedig áldozni, kockáztatni is érdemes. Tóth Ferenc E cseri „csen” Nem múlik el nap, hogy a környezetvédelemről ne es­sen szó, egy egész ország fe­szülten figyeli a Bős körüli konfliktus alakulását. De vajon csak milliárdos nagyságrendű, egész orszá­got megkárosító jelenségek­re kell odafigyelni? Közvet­len házunk tája, a mikrovi­lág, melyben élünk, nem ér­demel ugyanilyen figyelmet? A mellékelt „csendéletet” Ecser határában, a községtől másfél kilométerre kaptuk lencsevégre, a 4-es főútról le­térő mellékút parkolójában. Nem mai keletű, hónapok óta figyeljük. Van itt min­den, amit csak el lehet kép­zelni. Kiszuperált háztartási gépektől festékes, vegysze­res dobozig minden. A „kíná­latot” eső áztatja, nap szívja, s a káros anyagok beszívód­nak a talajba. A néhány, kö­zelben vegetáló akácfa sorsa aligha kétséges, talán már a tavaszt sem érik meg. A távolságból ítélve ez az önkényesen kialakított sze­méttelep az ecseri önkor­mányzat közigazgatási terüle­téhez tartozik, ám maga a parkoló — és annak tisztán tartása — a közúti igazgatás kompetenciáját képezi. Akinek nem inge, ne vegye magára. De valahol valakik döntsék el végre, kinek a fel­adata eltüntetni ezt a jóérzést sértő szemétdombot. Ami ha nem is jelenség, de nem is rit­kaság az útjaink mentén.-gyé­A képviselők is aggódnak (Folytatás az 1. oldalról) A polgármester jelenleg pá­lyán kívülinek érzi magát, mert hiányzik a mindennapi kapcsolat a két fél között. A gazdasági bizottság hiva­talosan nem tárgyalta a Peno- mah ügyét, hanem az egyik bizottsági ülés után baráti be­szélgetés keretében tényleg szót ejtettek a bizottság tagjai a húsipari dolgozók gondjai­ról. Ennek során valóban el­hangzott sok minden. Oiyan dolgokat mondtak ki, ame­lyekről általában nem illik be­szélni, de pletykaszinten a vá­ros közvéleménye már rég megfogalmazta ítéletét. Többek között arról van szó, hogy azért nem keresik a váci termékeket, mert azok minősége kimondottan gyen­ge. Ez tény, és ezen nem is le­het vitatkozni, állítja Bartos Ferenc, Azért nem került sor a szakszervezeti képviselőkkel való találkozóra, mert ők nem a privatizálás jelenlegi gondjairól akarták tájékoztat­ni a polgármestert, hanem egy háromoldalas jegyző­könyvből olvasott fel az ügy­véd úr olyan megállapításo­kat, amelyekből azonnal kö­vetkeztetni lehetett arra, hogy az gyakorlatilag egy bi­zottsági ülésen elhangzott hangfelvétel írásos jegyző­könyve. Ez a dolog megdöbbentet­te a polgármestert, és várat­lan helyzet elé állította. Ak­kor azt mondta, hogy szíve­sen veszik a tájékoztatást, de ehhez nincs szükség ügyvéd jelenlétére. Bartos Ferenc hangsúlyoz­ta, hogy ő nem főnöke egyik bizottsági elnöknek sem, azok szuverén emberek, akik­nek jogukban áll véleményt alkotni, és természetesen a kö­vetkezményekkel is számolni­uk kell a nyilatkozóknak.. Most immár nem titok, visz- szaélés történt a polgármeste­ri hivatal valamelyik munka­társa részéről, aki felelőtlenül juttatta el a hangszalagot a Szolidaritás Szakszervezet he­lyi vezetőihez. Az ügyben vizsgálatot rendelt el a polgár- mester. Bartos Ferenc hangsúlyoz­ta, hogy a képviselők elítélik a történteket, és nem kell fel­tétlenül pártérdekeket keres­ni az ügy mögött, mert a kép­viselő-testület a legkülönbö­zőbb pártokat képviseli. A váci önkormányzat tehe­tetlenül áll a privatizációs kér­déssel szemben, segíteni nem tud, és tragédiának tartja, hogy ilyen lehetetlen állapot­ba került a gyár munkaközös­sége. Reménykednek, akárcsak a húsüzem valamennyi dolgo­zója, hogy előbb vagy utóbb jelentkezik egy olyan befekte­tő, aki megoldja az immár második éve tartó lehetetlen állapotot. Addig is szívesen vesznek minden tájékoztatást a szak- szervezet vezetőitől. Papp János Nyilatkozatot tesznek a képviselők Szigethalmon a helyzet változatlan A szigethalmi képviselő-tes­tület változatlanul működő­képtelen. Eredménytelen volt ugyanis a legutóbbi kí­sérlet is a testületi ülés össze­hívására, amire azután került sor, hogy Skultéty Sándor köztársasági megbízott a tele­pülés képviselői előtt el­mondta, milyen következmé­nyei lesznek, ha nem műkö­dik a testület. Dunavölgyi Ferenc alpolgármester tájé­koztatta Skultéty Sándort a sikertelenségről, ami után a köztársasági megbízott azt kérte, az alpolgármester új­ból tegyen egy kísérletet. Az érintettek valószínűleg már meg is kapták a meghívót, bár nem sok remény van ar­ra, hogy a március nyolcadi­kára összehívott ülésen meg­jelenik az a nyolc képviselő, aki nem kíván tovább együtt dolgozni a polgármesterrel. Időközben Dunavölgyi Fe­renc — szintén a köztársasá­gi megbízott kérésére — le­velet küldött minden egyes képviselőnek, amelyben nyi­latkozatot kér tőlük, hogy az önkormányzat működőképes­ségének érdekében hajlan- dók-e Németh Gabonái együtt dolgozni. Arra is vá­laszt vár, hogy működőképte­lenség esetén a gazdálkodás milyen módon történjen. Ed­dig a tizenhárom képviselő­ből nyolcán nyilatkoztak. Öten közösen küldték el vá­laszukat az alpolgármester­nek, s mint írták: bármelyik törvényesen megválasztott polgármesterrel és képviselő­vel hajlandók együtt dolgoz­ni, amennyiben tevékenysé­gük Szigethalom lakosságá­nak érdekeit szolgálja. A má­sik három válasz nemleges volt. Az egyik képviselő egy bibliai idézettel kezdte a le­velét: „A régi bort régi töm­lőbe töltik, az új bort új töm­lőbe. Ha az új bort régi töm­lőbe töltik, az szétrepeszti a régi tömlőt.” S hozzáteszi: Németh Gáborral mint képvi­selővel hajlandó együtt dol­gozni, de mint polgármester­rel semmiképpen nem. Az alpolgármesternek az a szándéka, hogy amennyi­ben minden nyilatkozat beér­kezik, elküldi azokat Skul­téty Sándornak, hogy a köz- társasági megbízott minél tel­jesebb képet kapjon a képvi­selő-testület kettészakadásá­nak okairól. H. Cs. Kocsifeltörés csúzlival Megáll az ész! Egy huszonöt éves Fiatalember csúzlit készít, s beló'dözi vele az autók szélvédő üvegét. Gye­rekes csínytevés, beteges rongálási vágy? Szó sincs róla! K. István gyáli lakos feltalálta az autófeltörés egy újabb szisztémáját. A módszer a következő: hely­szín egy óvoda, a reggeli órákban. Amikor az anyukák hozzák a rajkókat. Egy gye­rek leadása 10-12 perc. Ez idő alatt ügyeskedik K. úr, aki valami mögé megbújva vár, aztán ha tiszta a levegő, távolról belövi a szélvédő üveget. Kockázat szinte sem­mi. Ha valaki felfigyel a zaj­ra, ő angolosan tovább lép. Ha meg nem, akkor szabad a préda. Mert az anyukáknak van egy közös rossz szoká­suk. A kocsiban hagyják a táskát, s benne a pénzüket. H. Judit gyáli lakos febru­ár 22-én követte el eme köny- nyelműséget a Kassai úti óvo­dánál, 26 800 forinttal hagyta a kocsiülésen a táskáját. K. úr jött, látott és lőtt, majd megpattant a táskával. Pechjé- re a sértett túl hamar végzett, s így alkalma volt megfigyel­ni nimródunk fizimiskáját. Aminek aztán az lett a követ­kezménye, hogy a gyáli rend­őrőrsön megadott személyle­írás alapján Pánczél Róbert törzsőrmester már másnap be­gyűjtötte az „orvlövészt”, s az elorzott pénz egy része megkerült. K. István eddig, még há­rom hasonló módon elköve­tett autófeltörést vállalt magá­ra. Januárban egy piros La­dát, februárban két nyugati márkájú kocsit lőtt ki, ez utóbbiak egyikét Halásztel­ken, a többit Gyálon. Ez vi­szont korántsem azt jelenti, hogy csupán ennyi van a ro­vásán. A dabasi rendőrkapi­tányság bűnügyi osztálya vár­ja mindazok jelentkezését, akik netán K. úr jóvoltából lettek megrövidítve, a fen­tebb ismertetett módszerrel.- matula -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom