Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK Utolsók közül a negyedik helyre Munkaértékelés a dabasi rendőrségen Munkaértékek) állományi gyűlés volt a napokban a da- basi rendőrségen, az elmúlt egy év tevékenysége került nagyító alá. Az ülésen megjelent Komáromi István ezre­des, Pest megye főkapitánya, aki fogadta Minárcsik András őrnagy jelentését, majd engedélyt adott az állo­mányi ülés megnyitására. Az értékelő anyagból kitűnt, hogy a dabasi rendőrség je­lentős előrehaladást ért el az utóbbi egy évben, a megyei ranglistán — a 13 rendőrka­pitányság közül — a negye­dik helyen áll. Tavaly ilyenkor még meg­lehetősen zavaros volt a han­gulat a déli végeken, a térség polgármesterei sem nézték jó­szemmel a rendőrségen vég­bemenő fluktuációt. Össze­sen 25-en távoztak a testület­ből, önszántukból vagy fe­gyelmi úton. Emiatt sok bírá­lat érte Minárcsik rendőrkapi­tányt, a sajtó is foglalkozott a „tisztogatással”. Am elöljá­rói támogatását élvezve, az új parancsnok következete­sen kitartott amellett, hogy a közbiztonság jobbítása csak jelentős átszervezésekkel old­ható meg, s ezt azon az áron is fel kell vállalni, ha egye­sek távoznak Dabasról. Az eredmények őt igazolták. A 25 távozó helyett újak jöttek, sőt 16 fővel nőtt az állo­mány. Bebizonyosodott az is, hogy a hangulatkeltést ha­ragos, sértődött emberek pro­vokálták, akik mindent elkö­vettek annak érdekében, hogy Minárcsik Andrást eltá­volítsák Dabasról. Nem sike­rült. A kedélyek lecsillapod­tak, s akik maradtak, azok tu­domásul vették és elfogadták a fiatal rendőrtiszt által dik­tált tempót. — Valójában nem én dik­tálom, hanem a felgyorsult élet kényszerít bennünket a gyors reagálásra — mondot­ta Minárcsik András a kiérté­kelőt követő beszélgetésen. — A kényelmes aktatologa­tások ideje lejárt, s az vég­képp megengedhetetlen, hogy egy járőrszolgálat le­génysége csak tessék-lássék végezze a dolgát, miközben a bűnözők zavartalanul mű­ködnek. (Jelenleg is folyik fegyelmi eljárás ilyen vétsé­gért.) Elsősorban a közterüle­ti szolgálatot erősítettük meg, Dabason őt fővel, Gyá- lon ugyanennyivel, Örké­nyen hárommal növeltük az állományt. Ehhez jött még három bűnügyi nyomozó, akik Dabason szolgálnak. Az eredmény önmagáért beszél. Az ismertté vált bűnelköveté­sek száma 1991-hez viszo­nyítva csupán 5,6 százalék­kal nőtt, míg a megyei átlag 10,6 százalék volt. Ez is jel­zi, hogy aktívabbá vált a rendőri tevékenység, rendő­reink többnyire kint vannak az élet sűrűjében. Nem hall­gathatom el azt a tényt sem, hogy a sikerekben nem kis részük volt a faluvédőknek is, az önkormányzatok idő­ben megértették, hogy felzár­kózásukkal önmaguk érde­két szolgálják. A közrendi viszonyokra jellemző, hogy míg ’91-ben 145 elfogás történt, tavaly már 306-ot jegyeztünk, s az előállítások száma is lénye­gesen nőtt, 284-ről 520-ra. Volt egy átmeneti idő­szak, amikor a lakosság olyan rendőrellenes magatar­tást tanúsított, ami arra kész­tette a rendőröket, hogy sze­met hunyjanak a szabálysér­tőknek. Szerencsére ezen is túljutottunk, ma már újra van tekintélye a rendőrök­nek. Oktalanul senkit nem zaklatnak, de kellő szigorral lépnek fel, ha szükséges. Ezt jelzik a szabálysértési felje­lentések számának növekedé­se, ’91-hez viszonyítva ta­valy 593-mal több esetben történt feljelentés, s a helyszí­ni bírságolás is jelentősen nőtt. 1991-ben 1549 személy 554 ezer forint bírságot fize­tett, 1992-ben 3670 esetben több mint egymillió forint bírság lett kiróva. A fellebbe­zések számából következtet­ve, rendőreink majd mindig jogosan jártak el. Egyidőben Dabas arról volt „híres”, hogy utolsók közt kullogott az ismeretlen tettesek felderítésében. Érde­kes megfigyelni, az alábbi adatot: 1991-ben az elköve­tett bűncselekményeknek csak 21,3 százalékát derítet­ték fel. 1992-ben viszont minden 100 esetből 43-at si­kerrel zártak, s 789-ről 1375-re nőtt a vádemelések száma, amiből mindössze kettőt küldött vissza az ügyészség pótnyomozásra. Aggasztó viszont az em­berölési statisztika alakulá­sa, tavaly öt ilyen esetben folyt nyomozás a dabasi tér­ségben. — Az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy ezek közül hármat nem a térségben követtek el, sőt, sem az áldozat, sem az elkö­vető nem magyar állampol­gár volt. Ezek a bűncselek­mények leszámolás jellegű­ek, s a részben ellenőrizetlen­né vált idegen beszivárgások következménye. A B. M. ide­vonatkozó szigorításai nyil­ván gátat vetnek majd e fo­lyamatnak, jobban megszű­rik a hazánkba érkező gya­nús elemeket. A jó parancsnok nemcsak megkövetel, de jutalmazza is a rászolgálókat. Minárcsik András nem fukarkodott az elismeréssel, részben pénz­zel, részben soronkívüli elő­léptetéssel honorálta az ered­ményes munkát. — Amihez jelentős támo­gatást kaptam a megyei főka­pitányságtól, tavaly három­szorosára emelték a jutalom­keretet. Ugyanezt elmondhat­juk a technikánkról is, javult az autópark és a telekommu­nikációs rendszerünk, Mind­ezek birtokában és a jelenle­gi állománnyal, tovább javít­ható a térség közbiztonsága. Matula Gy. Oszkár Újraválasztották az elnököt Halásztelken Mindenben segítenek a vállalkozók A Kisvállalkozók Klubja érdekképviseleti szerv lett, eredményesen járt el a tagság ügyeiben, ezért feltétle­nül érdeke a vállalkozóknak, hogy belépjenek a szerve­zetbe — hangzott el kedden este a halásztelki vállalko­zók vezetó'ségválasztó közgyűlésén. A megalakulása óta eltelt egy év alatt a klub az önszerveződő társadalmi csoportok között a legjelentősebbé vált. A mára már 82 tagot szám­láló szervezet a viszonylag rövid idő alatt jelentős ered­ményeket tudott felmutatni. Nemcsak a tagság érdekeit képviselték a különböző fó­rumokon vagy például a munkaszerzésben, de a falu minden rendezvényének a szervezésében részt vettek és anyagilag is támogatták azokat. Rendszeresen segí­tik a helyi mozgáskorláto­zottak egyesületét, a nyugdí­jasokat, és anyagilag támo­gatták a görög katolikus templomot és a Halásztelki Gyerekekért Alapítványt. De bárki segítséggel fordul­hat hozzájuk, autóbuszt biz­tosítanak a kirándulásokra, pénzt adnak a gyermekren­dezvényekre. A polgármes­teri hivatallal is kiváló kap­csolatokat tartó klub elnöke hivatalos minden képvise­lő-testületi ülésre, ahol köz­vetlenül képviselheti a tag­ság érdekeit, és elmondhat­ja a vállalkozók vélemé­nyét, javaslatait a település életét érintő kérdésekben. Ennek a sikeres együttmű­ködésnek az eredménye, hogy ma már a vállalkozók kulturált körülmények kö­zött tarthatják összejövetele­iket, mivel pályázat útján ők nyerték el a volt Vízesés diszkó épületét. A gyűlésen Stojfán Antal polgármester úgy nyilatko­zott, hogy valóban szokat­lan manapság az a kapcso­lat, amely a klub és az ön- kormányzat között kiala­kult. Úgy vélte, az önkor­mányzás az önszerveződő társadalmi csoportok együt­tes munkája, a képviselő- testület pedig szívesen ve­szi, hogy a Kisvállalkozók Klubja részt kíván venni a döntések előkészítésében, jó ötleteivel, javaslataival segíti az önkormányzat munkáját. Farkas László elnök tar­totta meg az éves beszámo­lót, majd a hallgatóság a klub pénzügyi helyzetéről, a bevételekről és a kiadá­sokról is tájékozódhatott. A szavazólapok kiosztása előtt Molnár István elnöksé­gi tag elmondta, hogy a klub az egyéves működése alatt a tanulóidejét töltötte. Reményét fejezte ki, hogy az új vezetőség az eddigi hi­bákból tanul, az eredmé­nyekből pedig profitál. A vállalkozók hét vezető­ségi tagot és öt ellenőrző bi­zottsági tagot választottak. Az elnök ismét Farkas Lász­ló lett, akiről elhangzott az összejövetelen, hogy időt, fáradságot és pénzt nem kí­mélve dolgozott eddig is a tagság érdekében. Erre az estére a klub el­nöksége több előadót is meghívott. Dobrocsi Gá­bor, a Pénzügyminisztéri­um munkatársa az egziszten­ciahitel lehetőségeiről tájé­koztatta a vállalkozókat. A nagyon kedvezményes, mindössze hét százalékos kamattal folyósított hitel fel­vételének módjáról az egy­begyűltek számos kérdést tettek fel az előadónak. A hitelért tulajdonjogot vagy bérleti jogot lehet vásárol­ni, de hogy mit fogad el a pénzintézet fedezetként, azt ő maga dönti el. Arra vi­szont nem kaptak választ a vállalkozók, hogy Halászte­lek környékén mit lehet megvásárolni, bár az elő­adó úgy vélte, semmi akadá­lya nem lenne annak, hogy az AVÜ felvegye a kapcso­latot az ilyen helyi szerveze­tekkel, mint a Kisvállalko­zók Klubja. Meyerné Horváth Judit, a Budapest Bank sziget- szentmiklósi fiókjának hitel­ügyi csoportvezetője a rö­vid és középtávú hitelekről tájékoztatta az egybegyűlte­ket. Mint mondta, ők mint hitelezők szintén vállalko­zók, és nem kockáztathat­ják a betétesek pénzeit. Ezért igen körültekintően járnak el és ellenőrzik min­den esetben a fedezetet, bár azoknak, akik hitelt szeret­nének felvenni, ez nem min­dig tetszik. Mint mondta, ha valakit már ismernek, és megbízható ügyfélnek bizo­nyult, azt a bank előnyben részesíti. Túlkínálat van be­tétekből, a bank pedig nem tudja kihelyezni a pénzt. Ez az oka, hogy olyan nagy a különbség a betétek és a hi­telek kamatai között. (Halász) Törvény és adómérleg Testületi ülés Dunakeszin Dunakeszi város önkormányzati képviseló'-testülete ma 14 órától tartja soron következő ülését. A hat napirend közül a legfajsúlyosabb témának tekinthető az elmúlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló rendelet megalkotása. A múlt év úgynevezett nor­matív állami támogatása 338 millió 670 ezer forint volt, míg a bevételi és kiadási fő összeg 1 milliárd 201 ezer fo­rint. A tervezetthez viszonyít­va gazdálkodási sikernek szá­mít, hogy csak 959 millió 355 ezer forintot költöttek el, s úgynevezett maradvány fel­osztásról is dönthettek a váro­si szenátorok. A múlt évi ár­emelkedések miatt jól is jött, hogy 14 millió 201 ezer fo­rinttal segíthettek az egészség- ügyi intézményeken, 2 millió 569 ezer forinttal a Radnóti Miklós Gimnáziumon, s vala­mivel több, mint 18 millió 300 ezer forint jutott a városi fűtőmű kisegítésére. A beszámolónak tekinthe­tő rendelettervezet elgondol­kodtató információja, hogy a helyi adóbevételek általá­ban elmaradtak a tervezettől. Kivételt képeznek ez alól az iparűzési adót fizetők, akik 10 millió forint helyett 13 millió 250 ezer forintot fizet­tek be a városi kasszába. Az idegenforgalmi adóra kötele­zettek viszont csak 44,8 szá­zalékra teljesítették a két és fél millió forintos tervet. Még kevesebbet, 17,83 szá­zalékát fizették be az adónak Dunakeszi telektulajdono­sai. A 7 és fél millió forintra tervezett építményadónak a fele sem folyt be a polgár- mesteri hivatal kasszájába. Mi lehet a jelenség hátte­rében? Állampolgári fegyel­mezetlenség? Fizetésképte­lenség? Kecskeméthy Géza polgár- mesteri szakreferens koráb­ban úgy vélekedett, hogy az eddiginél nagyobb körülte­kintéssel kell megválasztani az adónemeket és az adók mértékét. Ezek megállapítá­sa óta már év közben is érté­kelte a helyzetet az önkor­mányzat. A családi, szoci­ális és jövedelmi körülmé­nyektől függően kedvezmé­nyeket, mentességet állapí­tottak meg, az indokolatla­nul mulasztókat pedig figyel­meztették, majd felelősségre vonásukat tervezték. Kétségtelen tény, hogy az egész évre számított 30 mil­lió forint helyi adóbevétel nem nagy összeg a dunake­szi arányokhoz képest. Medi­tációra és vitára viszont bő­ven ad okot, hogy vajon a mindenütt szűkös gazdasági források hiányát pótolhatják e valamelyest a helyi adók? (K. T. I.) Sikeres volt a nagykőrösi árverés A föld elegendő megélhetést nyújt (Folytatás az 1. oldalról) Az elsőként, illetve az utol­sóként árverésre kerülő tábla volt számottevően nagy, a többi kisebb táblákból adó­dott össze. Ehhez mérten az érdeklődés is az elsőnél és az utolsónál volt a legna­gyobb. Az első táblából vásá­rolt Kustár Tamás és Kustár Dénes bácsi is. Nem is akár­milyen területet, hiszen a hu­szonhat aranykoronás föld­ből 798 ezer forintért vettek aranykoronánként nyolcszáz forintos áron. — Nekem ez már a harma­dik árverésem volt — mond­ja Kustár Tamás —, Dini bá­csinak pedig a második. Tí­zünknek a családból most már körülbelül kétszáz hektá­runk van. Már beszereztük a vetőmagot is, százezer forin­tért vettünk árpát és ugyaneny- nyiért kukoricát. — 1944-ben az oroszok el­vették mindenemet — veszi át a szót Dini bácsi —, 1951-ben Rákosi, 1960-ban pedig Kádár tette ugyanezt. Akkor mindig sikerült talpra állnom. Most kimaradt har­minc év, de remélem, hogy most is meg fogom találni a számításomat. Az az igaz­ság, hogy az emberek félnek belekezdeni a földművelés­be. Mi belevágunk, s ha mást nem is, legalább jó pél­dát mutatunk nekik. Á föld­ből meg kell tudni élni, s el­válik: nekünk sikerül-e. A baj egyébként az, hogy min­denki azt hiszi: úgy kell gaz­dálkodni, ahogy azt harminc vagy negyven évvel ezelőtt abbahagyta. Pedig ez nem így van, azóta változtak az idők és változtak az embe­rek is. — A Kádár-rendszerben sok olyan dolog megszűnt — folytatja Kustár Tamás — amire most újra szükségünk lenne. Mi egyelőre még nem tudjuk, hogy a búzánkat hol fogjuk megőröltetni. Régen Nagykőrösön négy komoly malom is működött, ma egy sem. Egy bizonyos fajta szer­veződésnek ismét fel kell épülnie. Kezdve a legelső do­logtól a legutolsóig. A földet nem mi fogjuk megművelni, egyelőre nincsenek gépeink. Am itt Nagykőrösön sokak­nak van traktoruk, ekéjük, bo­ronájuk, s ma a bérmunka még kifizetődőbb, mintha az ember a sajátjával maga vé­gezné el a munkát. Különben a legnehezebb nem a föld megművelése. Sokkal inkább az egésznek a kézben tartása, tehát a bérmunkásokkal való tárgyalás, a megtermelt gabo­na eladása, vagy mint már említettem: az őröltetés. Min­denesetre megpróbálkozunk vele. (Nádai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom