Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-30 / 74. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 30., KEDD Interjú Mikó Istvánnal Találkozó Gödöllőn Elkeseredett nem vagyok A színjátszás nehézségeiről A ceglédi Kossuth Művelődési Köz- pont kamaratermé- ben — telt ház előtt — Mikó István szép sikerrel mutatta be lendületes tempójú önálló estjét. A népszerű művész interjút adott lapunknak. — Úgy látom, hogy az Arizona körüli csatából könnyen távozott. Ón korábban megformálhatta Napóleont, aki számos győzelem után vereséget szenvedett. Ez motiválta azt — mondván: ha ő, akkor én is „veszthettem” —, hogy csendesen visszavonult, és nem vett részt a sárdobálásban? — Én úgy gondolom, hogy nem szenvedtem semmilyen vereséget. Nem kaptam lehetőséget arra, hogy tovább folytathassam, amit elkezdtem. Különben nézőpont kérdése, hogy ki miként fogja fel. Végül is én a pályázati rendszer híve vagyok. Ameny- nyiben egy elképzelést jobbnak ítélnek meg a másiknál, akkor azt el kell fogadni. Jómagam is így lettem vezető. Annál is inkább nem rázott meg ez az eset, mert változatlanul igazgatóként tevékenykedem. Igaz, nem Budapesten, hanem Sopronban.-— Állítólag harmincegynéhány színész az utcára kerül. Ez természetes-e? — Akik jó színészek, azok megtalálják a további utat. Tehát ők nem kerülnek az utcára. Az tény, hogy harmincöt személyből hat emberre volt szüksége az új vezetésnek. Én ezt egy kicsit furcsállom. Mert nem egy új társulat létrehozására, hanem egy meglévő színházra hirdettek pályázatot. Nota bene! Én is annak a híve vagyok, hogy újítsuk meg a társulatot — a lehetőségekhez képest —, tizenöt kollégát hívtam a színházhoz. Nem küldtem el eny- nyit. Pedig elköszönhettem volna jó néhánytól. Az más kérdés, hogy ki miként éli meg ezt az egészet. Egy cso- rttó embernek az Arizona jelentette az életét — bármilyen okból — akár kényelemből, szeretetből vagy alázatból. Tulajdonképpen én sajnálom őket. De vannak, akikkel tovább dolgozom. — Önnek Sopron most a béke, a nyugodt alkotás szigete; menedék? — Nincs szó semmiféle békéről. Alighanem, amíg színház létezik — és ilyen furcsa, változékony világban élünk —, és kevés pénz jut kultúrára, addig nem lehet beszélni a béke szigetéről. Kétségtelen, hogy szeretnék nyugodtan dolgozni, jó produkciókat létrehozni. — Csalódott-e? — Csalódott lehetek... elkeseredett nem vagyok. Csalódást érzek annyiban, hogy elkezdtem egy munkát, és nem tudtam befejezni. Persze, ez az én hibám is. Aki egy kicsit is ismeri a színházat, az nem vállal el igazgatást két és fél évre olyan tervekkel és előkészítéssel... Velem nem közölték, hogy öreg, te egy átmeneti időre vagy direktor. Azt mondták, próbáljunk újfajta dolgokat. Végül is bemutattuk a Sakk című musicalt, (ezt a Rock Színházzal közösen), a Kölyök zenés játékot, a Hatan pi- zsamában-t, Eörsi Áldozatát, James Joyce Számkivetettjét. Utóbbiban Ráckevei Anna Szolnokon megkapta a legjobb női alakítás díját. — Napóleon anno visszatért. És Mikó István? Egyáltalán elszakad(t)-e Budapesttől? — Dehogy szakadok el. Megtaláljuk a módját, hogy azokat a darabokat, amelyeket bűn levenni a repertoárról — Budapesten is láthassák. A játszóhely valószínűleg a Fehérvári úton a szak- szervezetek művelődési háza lesz a régi Illés klubban. Ott fogunk próbálni. Hiszen Sopronnak kevés a lehetősége — nincs színészház, egyéb infrastruktúrában sem bővelkedik. Jómagam színészként változatlanul játszom a fővárosban is. Októberben lesz egy önálló kabarém a Mikroszkóp Színpadon. És bizonyára más darabokban is szerepelek majd. F. F. Telefonion külföldről - pénz nem Is kell hozzél A hívókártya az igazi ász A Magyar Távközlési Rt. most is jó lapot kínál Önnek: a hívókártyával csak nyerhet. Hogy mit? Időt, pénzt • méghozzá könnyed eleganciával és kényelmesen. Ha gyakran utazik külföldre, és beszélni szeretne az itthoniakkal, nem kell készpénzt, valutát használnia, elegendő egyetlen kicsiny kártya... Gyorsan tisztázzuk: a hívókártya nem azonos azzal a telefonkártyával, amelyet ugyancsak készpénzkímélő módon, már hazánkban is sok nyilvános fülkében használni lehet A hívókártyát nem kell a készülékbe dugni, elegendő, ha bemondja a ráírt számokat, és a központos máris kapcsolja a kívánt állomást A Magyar Távközlési Rt. tavaly indította útjára a Hungary Direct szolgáltatást, amely- lyel már eddig is hazatelefonálhattunk külföldről - a hívott fél költségére. De mit tegyünk, ha nem akaijuk beszélgetőpartnerünket terhelni a hívás díjával? Ekkor segít a hívókártya, amely lehetővé teszi, hogy a hívás költsége a kártya tulajdonosának telefonszámláját terhelje, természetesen forintban. Hol juthatunk a hívókártyához? A MATÁV Rt. erre kijelölt ügyfélszolgálati irodáiban. A kiváltás díja mindössze 100 forint (plusz áfa), és a hívókártya 1995-ig érvényes. Elegendő kitölteni egy igénylőlapot, bemutatni a legutóbbi telefonszámlát és természetesen a személyi igazolványt, s máris megkapjuk a kártyát. Pontosabban: a kártyákat. Mert a lapokra írt számok egy része hétpecsétes titok, még az ügyfélszolgálati iroda alkalmazottai előtt is. Az egyik kártyán - a nemzetközi szabványoknak megfelelően - az ipari azonosító kód, országunk hívószáma, a kibocsátó vállalat száma és neve, valamint a kártya száma található. A másik kártyát - amelyet egy külön cég készít, hogy ne lehessen manipulálni vele - lezárt borítékban kapja kézhez. A kártyán az Ön négyjegyű azonosító száma szerepel. Nagyon vigyázzon rá! A két kártyáról leolvasható 19 szám beolvasása ugyanis elegendő ahhoz, hogy a budapesti nemzetközi központ kezelője kapcsolja a kért telefonállomást. Ha véletlenül elveszíti a kártyákat, akkor ez visszaélésekre adhat alkalmat.. S ha mégis megtörténne a baj, akkor a legközelebbi ügyfélszolgálati irodában azonnal letiltják az elveszett hívókártya további használatát. Kis híján elfelejtettük: a kártya segítségével nemcsak beszélni lehet külföldről, de telefaxot is küldhet Magyarországra, akár nyilvános fülkéből is. (x) Jelentősen megváltozott a hét végén- Gödöllőn megrendezett Pest megyei színjátszó találkozó programja az előre meghirdetetthez képest. Sok együttes nem jelent meg azok közül, akiket vártak. Elsősorban a középiskolás diákszínjátszók maradtak — a legkülönbözőbb okokból — távol, ami azért különösen sajnálatos, mert ezt a találkozót az országos diákszínjátszó-fesztivál Pest megyei válogatójának is szánták. Egyetlen Pest megyei dákszínjátszó együttesből „válogathatott” a zsűri: a szigetszentmiklósi Oberon együttes Molnár Ferenc Ibolya című színművét adta elő. Rajtuk kívül budapesti diákszínjátszók szerepeltek még, Csehov A dohányzás ártalmassá- gáról című művével. A szakmai megbeszélésen tehát ezt a két előadást elemezte a zsűri. Nagy András László rendező, a Pest Megyei Közművelődési Információs Központ munkatársa, a Nemhivatásos Színházak Szövetségének elnöke, Sándor L. István kritikus, a Színház című folyóirat munkatársa, Máté Lajos, a Magyar Művelődési Intézet drámai osztályának volt vezetője (az osztály megszűnt, ő nyugdíjba ment) és Papp Zoltán, a zsűri diáktagja. Mit mond a zsűri? Nagy András László megállapította: elsősorban arról érdemes beszélni, remek szerzők műveit hogyan lehet úgy megközelíteni, hogy belőlük remek előadások szülessenek. Úgy találták, hogy a megközelítés Csehov művénél nem sikerült. Sándor L. István azt kifogásolta, hogy nem volt tisztázott a színpadi helyzet. Nem döntötték el, hogy milyen helyszínen van a szereplő, mi a szerepe az előadás során felhangzó zenének, felvillanó fényeknek. Máté Lajos csatlakozott ehhez a véleményhez: a színházszerűnek szánt pillanatok nem váltak színházszerűvé, mert nem volt bennük rendszer. Fölösleges volt a rendezőnek mindenféle hókusz-pókuszt — tehát zenei és fényhatásokat — alkalmaznia a szöveg mellé. Nem bízott Csehov szövegében, nem hitte el, hogy annak bármiféle „fel- tupírozás” nélküli elmondásából előadás születik? Nagy András László feltette a kérdést: mi lehetett az oka a hatalmas félreértésnek? Csehov művében világosan meghatározza a helyszínt, az egész helyzetet, amelyben A dohányzás ár- talmasságáról című monológ elhangzik. Meghatározott helyen és helyzetben levő emberre pedig nem rejtélyes, talán a lelkiállapotát kifejezni szándékozó zenék és fények hatnak, hanem a valóságos környezete. Az előadás létrehozóinak a kifogások után elmondott érveiről, elképzeléseiről elismerték, hogy azok izgalmasak, ám nem a Csehov-da- rabhoz, hanem például Beckett téren és időn kívüli játékaihoz illenének. A szigetszentmiklósiak Molnár Ferenc Ibolya című előadásukkal több elismerést arattak. Nagy András László azért dicsérte őket, mert „nem akartak okosabbak lenni, mint Molnár Ferenc”. Egyszerűen: szerették a darabot, szerették volna jól eljátszani, s ez eredményezhette annak a felismerésnek az örömét — a darab működik az előadásukban. Hibákat inkább csak a részletekben találtak a zsűri tagjai: egyes szereplők túljátszották szerepüket, kabarétréfa alapjának tekintették Molnár Ferenc természetes bájú szövegét. Papp Zoltán az előadás technikai hiányosságait, ügyetlenségeit vette sorra. A budakesziek szép előadása A szakmai megbeszélés után budakeszi gyermek- színjátszók előadását láthattuk — s ez az előadás feledtethetett minden gondot, visszaadhatta az esetleg megrendült hitet az amatőr színjátszásban. Már korábban, a budakeszi művelődési házban is megcsodáltam azt az odaadást és intenzitást, amellyel vezetőik, Lukács László és Bezeczky Erzsébet pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. Most Arany János Rege a csodaszarvasról című költeménye alapján készült játékot mutattak be Száll a madár címmel. Csángó népviseletben, népdalokkal, regősénekekkel, mondókák- kal, tánccal, változatos hangszerkísérettel. A nézőket — akiknek figyelmét, érzelmeit tökéletesen lekötötték előadásukkal — végül, kinek-kinek kezét megfogva magukkal vezetve, a táncba is bevonták. A színjátszás közösségalakítás Általános jelenség, hogy a megye falvaiban egyre fontosabbnak tekintik, szervezik, támogatják a gyerekszínjátszást, tudtam meg Nagy András Lászlótól. Ezen csoportok tevékenysége a falvak közösségi életét is erősítheti, s a jövőben majd talán dúsabb programú színjátszó-találkozókat eredményez. Este még felnőtt színjátszók bemutatóira került sor: a dunakeszi Pinceszínházéra — Agatha Christie Egérfogóját Uray György rendezte —, az aszódi Kamaraszínpad Vörös László rendezésében Barabás Tamás Mi már leszoktunk róla című darabját adta elő, végül, már este tíztől a gödöllői székhelyű Kerékasztal Színházi Társulás Paul Foster I. Erzsébetét játszotta Kaposi László rendezésében. Nádudvari Anna
