Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK 13 Kellenek-e az önkéntes tűzoltók? 1993. március 18-án „Súlyosan megsérült egy tűzoltó” címmel és „Nagyon hiányoztak az önkéntesek!” alcímmel cikket közöltek a március 8-i gyömrői tűzesetről. Engedjék meg, hogy néhány kérdésben vitába szálljak a riportban nyilatkozó dr. Sági János ezredessel, a Pest Megyei Tűzoltóság parancsnokával, aki a következőket állította: „A monori egységek hívás után, 12 perc alatt a helyszínre érkeztek... Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a gyömrői önkéntes tűzoltók nem működnek... Amennyiben helyben van a segítség, véleményem szerint nem járt volna ilyen súlyos következményekkel a gépkocsijavító műhelyben keletkezett tűz.” Valóban nagyszerű teljesítmény volt, hogy a hivatásos tűzoltók ilyen rövid idő alatt megérkeztek. Ezúton is köszönöm munkájukat, és mielőbbi felépülést kívánok Németh Józsefnek, aki a hősiesen végzett munka közben súlyosan megsérült. Nem tartom viszont megalapozottnak a parancsnok úr kijelentését, amely szerint az önkéntesek riasztásával még kisebb lett volna a kár, mert akkor „helyben van a segítség.” Talán az egész országban nincs olyan önkéntes csapat, melyet ilyen rövid idő alatt mozgósítani lehetne. Sajnos nálunk még század eleji technikával felszerelt telefonközpont működik, idén készül el az az új digitális központ, mely a vonalak bővítését is lehetővé teszi. Ma a 12 ezer lakosú Gyömrőn alig több mint kétszáz telefon van a lakásokban, és az önkéntesek közül senkinek nem volt telefonja. Mindezt jól tudja a megyei parancsnok is. Sőt hallotta azt az esetet is, amikor alig 300 méterre a tűzoltószertártól egy családi háznál történt tűzesethez több mint fél óra alatt sem értek oda a helyiek. Akkor magam riasztottam őket. Nemcsak a riadólánccal volt probléma, hanem — bár ez valóban egyedi eset lehetett — még a szertár kinyitása is komoly nehézséget okozott, nem beszélve arról, hogy végül a tűzoltókocsit sem voltak képesek elindítani. Akkor késő este volt. A mostani eset kora délután történt. Ha volna is ütőképes önkéntes gárda, nem tudom, kit találtak volna otthon, amikor ki-ki a munkahelyén van még. Dr. Sági János ezredes bizonyára emlékezik találkozásunkra, amikor oly sérelmesnek tartotta azt a gyömrői testületi határozatot, mely szerint kértük a belügyminisztert, tegye át településünket ahhoz a fővárosi tűzoltósághoz, mely a velünk szinte összeépült Mag- lódot is ellátja. Akkor hívta fel figyelmemet arra is, hogy milyen fontos lenne egy „hadra fogható” önkéntes csapat Gyömrőn is. Tudom, igaza van. Támogatnánk is egy ilyen új szervezetet. A végső megoldás Gyömrőn is — mint ahogy erről már akkor is beszéltünk — az állandó ügyelettel működő állami támogatást élvező önkormányzati tűzoltóság volna. Garádi István polgármester Gyömrő * A „Súlyosan megsérült egy tűzoltó” c. cikkben nem az anyagi kárról, illetve annak csökkentéséről volt szó, hanem veszélyben forgó életekről. Ezt szem előtt tartva, továbbra is egyetértünk a Pest Megyei Tűzoltóság parancsokával: Gyömrőn is szükség lenne a máshol jól bevált önkéntesekre.- ga. j. Nyílt levél a hévízgyörki polgármesternek Nagy érdeklődéssel olvastam a Pest Megyei Hírlap március 8-i számában közölt levelét. Őszintén gratulálok annak tartalmához és hangvételéhez! Mint galgahévízi születésű állampolgár nem csak az országunkban végbe menő változások érdekelnek, figyelemmel kísérem szülőfalum és a szomszéd települések életét is. Őszintén szeretem a közép-gal- gavölgyi népnek a múltját, hagyományait, szorgalmát, a nehéz időkben való nagyszerű helytállását. Szeretem Bag, Hé- vízgyörk, Galgahévíz, Túra népi kultúráját, ezen községek gyönyörű fekvését, a szép gal- gamenti tájat. Kérem, ezt az önvallomásnak is beillő lokálpatirotizmust ne vegye tolakodásnak. Levele kapcsán nem hallgathatom el, hogy az elmúlt, közel fél évszáHISTÓRIA HARDI PETER Adalékok a tanácsköztársaság egyházpolitikájához V. Az iskolák államosítása A Forradalmi Kormányzó- tanács március 25-i ülésén Kunfi Zsigmond bejelentette, hogy „kormányzótanácsi rendeletet akar kiadni az egész közoktatásügy államosításáról.”' Miután ismertette a rendelet alapelveit, többek hozzászólása után „a Kormányzótanács elvi szempontból elfogadja az iskolák államosítását, kiadja az államosítási dekrétumot is.”1 A rendelet március 29-én jelent meg. Kimondta, hogy „A Magyar- országi Tanácsköztársaság az oktatás ügyét állami feladatnak tekinti”, ezért a nem állami, s a többi iskolák köztulajdont képeznek. (1. par.) (1919 elején az oktatási intézmények mintegy 70 százaléka volt nem állami, vagyis leginkább egyházi tulajdonban.) A tanácsköztársaság az iskolák alkalmazottai közül azokat, akik „társadalmába és szellemébe beilleszkednek, átveszi” — olvashatjuk a rendeletben. „Az egyházi személyeket (papokat, szerzeteseket, apácákat) azonban csak akkor, ha világi személyekké lesznek.” (2. par.) A tanácsköztársaság az oktatásban résztvevő egyházi személyeket tehát gyakorlatilag a következő választás elé állította: vagy megtagadják papi mivoltukat és az eddig oktatott szellemmel, világnézettel gyökeresen ellentétes felfogásban oktatnak, nevelnek, vagy elveszítik állásukat. Kérdés ezek után, hogy a papi mivoltukat, megtagadni nem kívánó személyeknek milyen megélhetési forrásaik maradtak. Az egyház hamarosan elvesztette vagyonát, tehát nem segíthette őket. A Forradalmi Kormányzótanács 3. ülésének 29. pontja szerint „a proletárállam mindenkit munkára kötelez," és vállalja, „hogy vagy munkát, vagy pedig egyforma megélhetést biztosít mindenki számára.”2 Vajon tudott-e a tanácsköztársaság minden állás nélkül maradt paptanár részére munkát biztosítani? Erről konkrét adataim nincsenek. Valószínű azonban, hogy nem, hiszen a tanács- köztársaság nem tudta felszámolni a munkanélküliséget. A munkanélküliek munkanélküli segélyre voltak jogosultak. Ezt azonban a Népgazdasági Tanács rendeleté3 értelmében a katonai szolgálatra alkalmas 18—45 év közötti férfiak nem kaphatták meg. A rendelet később módosult:4 az önhibájukon kívül be nem vonultak kaphattak segélyt. Az állás nélkül maradt paptanárok egy csoportjának megélhetése érdekében tehát katonai szolgálatot kellett, vagy kellett volna teljesítenie. Az iskolák államosításáról szóló rendeletnek ez a része maguknak a megalkotóknak, a tanácsköztársaság vezetőinek a szempontjából is elhibázott volt.5 Nemcsak a munkanélküliek számát növelték így, hanem csökkent az oktató-nevelő munka színvonala is, viszont megsokszorozódott az elégedetlenek száma. „Az egyházi személyek az intézetek átvételét foganatosító bizottságok megalakulásától számított tíz napon belül kötelesek nyilatkozni arra nézve, hogy a XXIV. sz. kormányzótanácsi rendeletben meghatározott feltétel teljesítésével (vagyis a tanácsköztársaság társadalmába és szellemébe való beilleszkedés feltételével — HP) a Tanácsköztársaság szolgálatába kívánnak-e lépni.” — rendelkezett a Forradalmi Kormányzótanács az iskolák államosításáról kiadott rendeletének végrehajtásáról.6 (5. par.) Ha a világi személyekké lett egyháziakról eddig a rend gondoskodott, akkor a végleges rendezésig 750, illetve (az 50 000-nél nagyobb lélekszámú városokban) 1000 koronát kaptak két hónapra előlegként, továbbá 1000 korona egyszeri segélyt ruhabeszerzésre. Az összeg folyósításáig pedig elhelyezést, ruházatot, élelmet ' biztosítottak számukra. (3. par.) A tanintézetek alkalmazottait csak ideiglenesen vették át. „Állandó alkalmazásuk tekintetében a közoktatásügyi népibiztos ama vizsgálat letételének alapján fog határozni, amely az illetők társadalmi felfogására és ismeretére terjed ki."1 A vizsgaanyag június 18-án jelent meg, a számonkérés időpontját augusztus második felére tervezték.9 (Folytatjuk.) Jegyzetek 1. X Forrardalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei, 1919. 72. o. 2. A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei, 1919. 75. o. 3. Tanácsköztársaság, (A hivatalos közlöny) 1919. június 4. 4. Tanácsköztársaság, 1919. június 6. 5. A Dunánál. Szerkesztette: Hanák Péter Budapest, 1982. 182. o. 6. Tanácsköztársaság, 1919. április 12. 7. A Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendelete, 2. par. in. Tanácsköztársaság, 1919. április 1. 8. X tananyag: Marx és Engels: A kommunisták kiáltványa, Marx: X polgárháború Franciaországban, Engels: Az utópisztikus és tudományos szocializmus, Buharin: A kommunisták (bolsevikek) programja. El kellett sajátítaniuk a vizsgázóknak Szabó Ervin „Marx és Engels válogatott művei" című munkájában Foglaltakat is. 9. A tanítók részére júliusban, augusztusban és szeptemberben politikai átképző tanfolyamot szerveztek. Valamelyik kurzuson minden tanítónak részt kellett (volna) vennie. zad alatt sajnos akadtak néhá- nyan. akik a hatalom birtoklásáért minden aljasságra képesek voltak saját szülőfalujukkal szemben is! A levelében megnevezett három „elvtárs-úr” egyikét volt szerencsém ismerni a korábbi (bolsi) rendszerből, s volt alkalmam meggyőződni emberiszellemi törpeségéről. Nem csodálkozom hát azon, hogy — elveszítvén korábbi hatalmukat — most kígyót-békát kiabálnak azokra, akik őszintén akarják a rendszerváltást, és tesznek is érte. Ne szegje kedvét a ,Jiáborgó 11” részéről megnyilvánuló alattomos hő- börgés, mert a történelem Önt és a hasonlóan gondolkodó, cselekvő becsületes magyar vezetőket, embereket igazolja majd! A szűkebb szülőföld vezetőivel karöltve fogják össze ezen falvak dolgos, becsületes szí- ne-javát, hogy magyar földön, a magyar falvakban né teremjen többé babér a velejéig rothadt liberál-bolsi eszméknek és ezek mindenkori kiszolgálóinak! Meggyőződéssel vallom, hogy ez a nép csodákra képes, ha avatott vezetők irányításával valóban szabadon, minden gán- csoskodás nélkül építheti népi, nemzeti, keresztény kultúráját. Ehhez kívánok Önnek és munkatársainak további sikereket, jó erőt és egészséget, Isten áldását. Kelemen István Gödöllő Cserkész jubileum A nagykátai 906. sz. ; * Hunyadi László cser- készcsapat 1933. március 12-én alakult meg Csillik János káplán szervezésében. Most pedig 60 év után az elmúlt szombaton ösz- szejöttünk a volt, most már öregcserkészek, körülbelül negyvenen. A korhatár úgy 70 év körül volt, de 8—10 év le és fel, nem is volt észrevehető. A családtagok is körülbelül ennyien voltak jelen. Minden dicséret és elismerés övezze a rendezőket. Változatos volt a napi műsor. Délelőtt cserkészmise, melyet Schlakta atya celebrált, aki a legnehezebb időkben, a 40-es években, volt a csapat kapitánya. Déltájban a jelenlegi cserkészotthonban felevenítették a régi táborozások és esti tábortüzek emlékét, sok-sok anekdotával. Cserkész pontossággal 13 órakor ebéd, igazi cserkész módra. A menü nagyon finom gulyásleves volt, igazi tábori egytál étel. Na és a folytatás. Cserkész nótákkal kezdődött, majd régi szép magyar nótákkal folytattuk. És záróraként a kora délutáni órákban nagy búcsú. Fiúk, fel a fejjel, Jó munkát, Légy résen! Molnár István Cegléd Szabad választások Magyarországon Évtizedek után az első szabad választásokat az országban 1990. március 25-én tartották. A választások az előző évben elfogadott választási törvény alapján zajlottak. Összesen 386 képviselői hely sorsáról dönthettek a választópolgárok, ezek közül 176 egyéni kerületben volt, 158 mandátum a megyei pártlistákra leadott voksok alapján és 58 parlamenti hely az országos töredékszavazatok arányában került szétosztásra a pártok között. A választási törvény az induláshoz úgynevezett ajánlócédulákat írt elő, 750 ajánlót kellett összegyűjteni előzetesen. Mintegy 50 párt, szervezet indult, de közülük csak 12 párt volt képes országos listát is állítani. A választási törvény a parlamentbe jutást 4%-os határhoz kötötte. A kétfordulós szavazás első napján, márciusban 5 093 119 választó vett részt. A területi listákra leadott szavazatok alapján az MDF 24,71, az SZDSZ 21,38, az FKGP 11,76, az MSZP 10,89, a Fidesz 8,94 és a KDNP 6,46% arányban részesült a parlamenti mandátumokból. A 176 egyéni kerületben csak 3 MDF-es és 2 független jelöltnek sikerült az első fordulóban a többséget megszerezni, a kerületek többségében az MDF jelöltje végzett az első helyen, második az SZDSZ lett. A megyei listákra leadott szavazatok szerint Pest megyében az MDF 26,59, sz SZDSZ 22,40. az FKGP 12,77, az MSZP 9,17, a Fidesz 9,85 és a KDNP 8,29%-ot szerzett. Egyéb pártokra és szervezetekre a megyében a választók 10,93%-a szavazott. Pogány György
