Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 24.. SZERDA n -I /// Szokoar F ranciaországban A francia sajtóban szökőár a kifejezés arra, amelyet az angolszáz politikai nyelv földcsuszamlásnak ismer, magyarul pedig elsöprő győzelemnek neveznek. Ez következett be vasárnap Franciaországban, a nemzetgyűlési választás első fordulójában. Mindenki számított ugyan arra, hogy a kormányon lévő szocialista pártra súlyos vereség vár, de az eredmény meghaladta az előzetes számítgatásokat. A szocialisták a hatvanas évek óta legrosszabb eredményüket érték el, a választók húsz százaléka sem támogatta őket: ha az előrejelzések valóra válnak, a második fordulóban mandátumaik csaknem háromnegyedét elveszíthetik — az új nemzetgyűlésben talán ha hatvan képviselőjük lesz a jelenlegi több mint 200 helyett. A szocialisták több millió szavazatot vesztettek a legutóbbi parlamenti választásokhoz képest, és gyakorlatilag ugyanolyan szétszórt, vesztes helyzetben vannak* mint a párt történelminek nevezett epinayi kongresszusa előtt. Akkor Francois Mitterrandnak sikerült egyesítenie az erőket és győzelemre vinni a szocialistákat — mára viszont igen sokan őt okolják azért, hogy a párt egy évtized után katasztrofális vereséggel vesztette el a kormányzati hatalmat. Jellemző, hogy az első fordulóban egyetlenegy szocialista politikus sem jutott mandátumhoz, sőt sok vezető személyiség kifejezetten vesztésre áll. Máris kibukott a folytatásból Michel Sapin pénzügyminiszter. Nem sikerült többséget kapnia Pierre Bérégovoy miniszterelnöknek, igen hátrányos helyzetben van választókerületében Roland Dumas külügyminiszter. A jelenlegi kormányzat húsznál több tagja nem lehet biztos abban, hogy sikerül a jövő vasárnap mandátumhoz jutnia. A meglepetések sorába tartozik, hogy a népszerűnek tartott Michel Rocard volt miniszterelnök, aki pedig az elnökjelöltségre tör, és a szocialisták várható vereségét látva már korábban meghirdette egy új baloldali mozgalom létrehozását, nagy hátránnyal néz a második forduló elébe. De nem lehetnek igazán nagy reményei Laurent Fabiusnak, a párt főtitkárának sem mandátuma megőrzésére. A választás meglepetése a környezetvédők kudarca. Nemrég még tizenkilenc százalékot jósoltak nekik a közvélemény-kutatások, a szavazók azonban végül másként döntöttek. A két zöld párt uniója együttvéve sem kapott nyolc százalékot, aligha lesz képviselőjük —- vagyis a francia politikában nem mutatkozik hely az új formációk számára. Két év folyamatos tárgyalássorozat nemcsak hosszú, hanem kimerítő is. S ha hozzávesszük a decemberi, vég nélküli szavazási procedúrát, a megszámlálhatatlanul sok módosító javaslat előterjesztését, majd ezek visszavonását, igencsak elfáradhatott mindezek mozgatója, felelőse, állhatatos harcosa. A minap, két hónapos szünet után, újra megszólalt a hang. Bizonyára kipi- jl hente a fáradalmakat, netán egy alpesi síparadicsom vagy jól fűtött fallabdaterem (squash) is elősegítette a kikapcsolódást, mindenesetre megújult erővel, a kudarcokat feledve nyilatkozott a képviselő. Érdemes szó szerint idézni a hírügynökségi jelentés első mondatát: „Haraszti Miklós, az SZDSZ médiaszakértője szerint a kormány olyan változtatást terjesztett be a frekvencia- gazdálkodásról szóló törvényjavaslat gazdasági bizottsági tárgyalása során, amellyel alkotmánysértésre készül.” Maradjunk egy kis ideig e hosszú mondat nyelvtani és politikai bűvöletében. Bár az érdemi rész a kormány alkotmány- sértéséről szól, a határozóba bújtatott alanyi közlés önmagáért beszél: Haraszti Miklós, az SZDSZ médiaszakértője. Mit állítunk? Hogy médiaszakértő. Ki? Haraszti. Kinek a szakértője? Az SZDSZ-nek. Nyelvtani szempontból nincs több probléma, de a grammatikai egyszerűség mögött meglepő politikai tartalom és szűk társadalmi megegyezés rejlik. Médiaszakértő. Új fogalom, különös szó, de adományozása mintha kiváltság lenne. A fideszes Molnár Péter és Haraszti viselik epitheton omansként, a sajtó jóvoltából. Soha nem olvastam vagy hallottam, hogy más, a kulturális bizottságban a médiaügyekkel foglalkozó személy is kiérdemelte volna, pártállástól függetlenül. További probléma Alkotmánybírósági döntés után Elnöki rendeletek Moszkvában Borisz Jelcin államfő szombati bejelentése a különleges elnöki irányításról nem nyújt alapot ahhoz, hogy eljárást indítsanak tisztségéből való elmozdítására. Az Alkotmány- bíróság keddre virradóra ilyen értelmű döntést hozott az Interfax orosz hírügynökségnek a testület tagjaitól származó értesülése szerint. Az Alkotmánybíróság a jelentés szerint ugyanakkor megállapította, hogy Borisz Jelcin nyilatkozata több vonatkozásban is ellentmond az alkotmánynak, mindenekelőtt a hatalmi ágak elválasztása elvének — ez azonban nem elegendő elmozdításához. Az orosz belügyminiszter parancsára a Dzerzsinszkij- hadosztály Moszkvában marad annak ellenére, hogy az alakulatot eredetileg máshova kívánták átirányítani. Az AFP hírügynökség értesülése szerint a több mint tízezer fős, különlegesen kiképzett egység azért marad Moszkvában, hogy megelőzze az esetleges tömeges rendbontásokat. A hadosztály kedden indult volna az észak-oszétiai Vlagyikavkázba, hogy felváltsa a rendkívüli állapot betartását eddig a térségben felügyelő orosz egységeket. Borisz Jelcin rendeletben figyelmeztette az orosz állami intézmények tisztségviselőit, hogy személyesen felelősek az elnöki utasítások végrehajtásáért. Az elnök egyúttal megbízta Csernomirgyin kormányfőt és Szergej Filatovot, az Elnöki Hivatal vezetőjét az intézkedések megvalósításának ellenőrzésével, s erről két héten belül kell jelentést tenniük. Az Orosz Föderációhoz tartozó köztársaságok elnökei és a helyi közigazgatás vezetői is kötelesek felügyelni az elnöki intézkedések végrehajtását. Az elnöki rendelet az AFP értesülése szerint nem szól arról, milyen szankciókkal sújtanák a szembeszegülő tisztségviselőket. „Nagyon enyhének” minősítette az orosz Alkotmánybíróság Jelcin elnökkel kapcsolatos döntését a testület egy magasrangú tisztségviselője. A neve elhallgatását kérő illetékes szerint a hivatalos végzésben, melyet még nem hoztak nyilvánosságra, nincs semmiféle utalás arra vonatkozólag, hogy eljárást kezdeményezzenek Jelcin eltávolítására és abban a testület leszögezi, hogy „megérti” Jelcin aggodalmait az ország stabilitásának megőrzésével kapcsolatban. Jelcin elnök a jelenlegi orosz alkotmány alapján nem mozdítható el posztjáról népszavazás megtartása nélkül, az ezt lehetővé tevő cikkely ugyanis csak az új alkotmányról tartott szavazás után lépne életbe — adott hangot véleményének Anato- lij Kraszikov, az elnöki sajtóiroda vezetője. Az orosz pátriárka felhívása • • Önmérsékletet, bölcsességet kér II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, valamint a szent szinódus tagjai felhívásban fordultak Oroszország polgáraihoz, a politikusokhoz és a hadsereghez, önmérsékletre és bölcsességre intve őket a jelenlegi hatalmi válság körülményei között. — Népünk történelmi vá- laszúthoz érkezett, súlyos szenvedéseket él át — olvasható az ITAR-TASZSZ által ismertetett dokumentumban. — A gazdasági elnyomoro- dás, a nemzetek közötti konfliktusok, a bűnözés, a menekültek, a szociális feszültség csaknem elviselhetetlenné teszik az emberek életét. A nép azonnali és határozott cselekvést vár el a hatalomtól, amely képes megállítani az általános felbomlást és megmenteni az országot, de éppen ebben a pillanatban, amikor megbékélésre és az erők egyesítésére lenne szükség, súlyosan kiéleződött a konfliktus magán az államhatalmon belül. Ez a konfliktus a legsúlyosabb következményekkel fenyeget, amelyek tönkretehetik Oroszországot. A felhívás aláírói figyelmeztetik az ország vezetőit, hogy „mondjanak le személyes ambícióikról, lépjenek túl saját magukon, ha szükséges, még politikai karrierjüket is áldozzák fel a nép javára”. Hangsúlyozzák, hogy „olyan államra van szükség, mely elrekeszti a múlthoz —: a diktatúrához, a személy és a nép szabadsága elnyomásához — történő visszatérés lehetőségét, az állami irányítás olyan formájára, amely lehetővé teszi az Oroszország megújulása és jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdések megoldását”. Az orosz ortodox egyház vezetői felhívásukban üdvöz- lik a hadsereg visszafogott magatartását: „— Ez az egyetlen lehetséges álláspont ma, és mi arra kérjük a katonákat, őrizzék meg bölcsességüket, ne engedjenek a szélsőséges politikusok nyomásának, védelmezzék az állampolgárok életét és méltóságát”. Az orosz ortodox egyház, melynek hozzávetőleg 50—60 millió híve van a volt Szovjetunió területén, az 1991-es augusztusi államcsínykísérlet idején hasonló felhívásban kérdőjelezte meg a puccs törvényességét, és követelte, hogy Gorbacsov akkori elnök szólhasson a néphez. Az egyház állásfoglalása akkor támogatást jelentett a puccsistákkal szembeszegülő Jelcin számára. VÉLEMÉNY Kis magyar nyelvtan, Haraszti módra a szó tartalmi konkrétsága. Már régen kialakult a parlamenti pártok — s ezzel párhuzamosan a bizottságok — szakemberhálózata. Rengetegen dolgoznak, jogászok, közgazdászok, mérnökök, agronómusok a maguk szakterületén az illetékes bizottságokban. Ha nem is tartják valamennyiüket szakértőnek — sokan nem is áhítoznak e címre —, évtizedes tapasztalataikkal próbálják a munkát segíteni. A média azonban tág fogalom, rutinos újságírók, dramaturgok, zenei rendezők, operatőrök, hangmérnökök, a különböző szakmák jó ismerői lehetnének kompetensek. Ez azonban sem a kiszes-korú Molnárról, sem a Jolly Joker Harasztiról nem mondható el. (Nem felejthető az a csekélység sem, hogy jó néhány pártbelije is, finoman szólva nem a legszerencsésebb megoldásnak tartotta a „szakértő” kinevezését, illetve tevékenységét.) De nem tehetünk semmit, tudomásul kell venni a megfellebbezhetetlen tényt, széles e hazában két médiaszakértő fáradozik a korántsem lényegtelen sajtó-, rádió- és tévéügyek kimunkálásán. Más, tipikusan hazai vetülete is van a szónak: az idő dimenzióját is elfoglalta. Nem kevesen ugyanis a megszépítő messzeség távlatában, némi memóriazavar és politikai ferdítés segítségével emlékeznek a nyolcvanas évek végére. Hiába volt gyötrelmes kor, a düledező rendszer, az élet- veszélyesen ingatag pénzügyi helyzet, ma már a vég és az átmenet politikusai a legnagyobb előszeretettel szakértőnek tartatnak. A szakértő Németh-kormány (oh, azok az utak, telefonok, kórházi állapotok), a szakértő pénzügypolitika (oh, Luthert idéző Békési...), a sor folytatható. A képlet világos: a tényleges politikai gyakorlat hiánya és a szakértelem összekeveredett, s kialakult a polaritás: a mai vezetés (kormány, parlament, számos önkormányzat) dilettantizmusa, szemben a szakértő profizmussal jellemezhető közelmúlt. Elég csak az egyébként sikeres, s mennyiségileg is példátlanul sokfelé nyitó külpolitikát említeni, a nemrég lemondott külügyi bizottsági elnök, az egykori határnyitó állandó kritikával és amatörizmussal illeti a külügyi vezetést. De ne feledjük vitaindító mondatunkat, két hónapos pihenés után ismét megszólalt a szakértelem. Vigyázó szemeit újabb témára, a frekvenciák elosztásának izgalmas kérdésére vetette. Hol van már a tv-elnök, a rádió, vagy épp a napilapok ügye. Oda a sok fáradozás, úgy tűnik, elveszett minden. A soros aktualitás most a frekvenciák elosztása. Szakértőnk tehát ide összpontosít. Első megnyilatkozásából sok újat nem tudunk meg, az elemzendő mondat kísértetiesen hasonlít az eddigiekhez. Mit állítunk? Hogy készül. Ki készül? A kormány. Mire készül? Természetesen alkotmánysértésre. Kis magyar nyelvtan, Haraszti módra. Mindegy, hogy frekvencia, Chrudinák-ügy, tévés gazdasági botrányok, kormányunk a médiaszakértő szerint bármikor kész az alkotmány megsértésére. Nehéz megjósolni, hogy a képviselő tavaszi futama sikeres lesz-e. Az első próbálkozás grammatikailag nem szerencsés. Bár ez a fáradhatatlan stratéga számára bizonyára nem lehangoló. Pedig — nyelvében él a nemzet.
