Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. MÁRCIUS 23., KEDD 5 A mentőket ki menti meg? Tartalékaik már kimerültek A mentőkkel csak akkor találkozunk, ha nagy baj van. Nap mint nap hallhatunk súlyos bah kről, amelyek­nek ők — munkájukból adódóan — közeli ismerői. Az utóbbi időben viszont olyan hírek érkeztek, hogy a mentőellátás is válságos helyzetbe került. Erről kérdez­tem dr. Gyó'ry Attilát, az Országos Mentőszolgálat Pest Megyei Szervezetének vezető főorvosát. Gyó'ry Attila főorvos: Nálunk munkaerőhiány van • A közalkalmazotti tör­vény valóban nehézségek elé állította a mentőszerve­zetet? — Maga a törvény jó, hi­szen arról szól, hagy az em­berek alapóraszámmal ke­ressenek annyi pénzt, ameny- nyibó'l meg tudnak élni. A megvalósítása azonban el­lentmondásos, hiszen azok járnak rosszabbul, akiknek az érdekében született. Az OMSZ Pest megyei munka­társainak évtizedeken ke­resztül olyan alacsony bért tudtunk fizetni, hogy elfo­gadható jövedelmet csak je­lentős túlmunkával érhettek el. Kétszáznegyven-két­százötven órát dolgoztak havonta. Ha a közalkalma­zotti törvény munkaidőre vonatkozó részét a hatályba­lépéstől, azaz múlt év júli­us 1-jétől betartottuk volna, akkor munkatársaink egyik napról a másikra elveszítet­ték volna jövedelmük egy- harmadát. Mint ahogy ez később fokozatosan be is következett. Pedig mi nem­csak megtartani, de felven­ni is szeretnénk még újabb embereket! így is nagy lét­számhiánnyal küzdünk — hiszen nyolcvan gépkocsi- vezető és ápoló hiányzik a kivonulók közül —, ezért félő, hogy a bércsökkenés még tovább ront a helyze­ten. A nagy munkanélküli­ség közepette igen furcsa munkaerőhiányról beszélni, de ennyi pénzért és ilyen követelmények mellett nem kapunk megfelelő embere­ket. Egy tizennyolc eszten­dős kezdő mentőápoló bé­re, bruttó kilencezerötszáz- forint. De a dolgozóinkat sújtó hátrányoknál is fonto­sabb: nem lehet egy tör­vényt úgy betartani, hogy abba emberek belehalja­nak! A túlóra-korlátozás mi­att a gépkocsiparknak csak a felét működtethetnénk. Ez tragikus lehet, hiszen nemcsak az alkalmi, hanem a sürgősségi betegszállítás, a mentés is veszélybe kerül. Ezeket a lehetetlen körül­ményeket rajtunk kívül a rá­szorulók szenvedik meg, ugyanis később érkezik a mentő, egyszerre három­négy beteget szállít, a dol­gozóink pedig reggeltől es­tig úton vannak. • A tavalyi tizenharma­dik havi illetményt kifizet- ték-e már? — Természetesen, de a bérre a megyei mentőszer­vezet egy fillér többletet sem kapott. A társadalom- biztosítás csak megelőlegez­te azt az összeget, amelyet öt hónap alatt vissza is von. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ha a közalkalmazot­taknak adni akarunk vala­mit, ez abból áll, hogy a ti­zenkét részt osztjuk tizenhá­rom felé. • A mentőt rendelők, il­letve fogadók mennyire megértőek önökkel? — Az egészségügyi társ- intézményekben, a kórhá­zakban, rendelőkben, illet­ve a háziorvosok körében sem tudatosult még, hogy milyen rendkívül súlyos gondjaink vannak. Például a szükségesnél hosszabb ideig várakoztatják a mentő­kocsit, vagy nem igazán in­dokolt esetben is kérik a mentőszállítást. A mi mun­katársaink azt nem vizsgál­hatják, hogy a diplomás or­vos helyesen döntött-e, de sajnos nap mint nap találko­zunk olyan esettel, amikor nyilvánvaló, hogy csak a beteg kérésére, követelésé­re, vagy esetleg a közleke­dés nehézsége miatt hívnak minket. Szerintem hosszú folyamat lesz, amíg minden­ki átérzi ez irányú felelőssé­gét. • Kinek kellene vizsgál­nia azt, hogy indokolt-e a betegszállítás vagy sem? Természetesen a finanszí­rozónak, a társadalombizto­sításnak. Ahogy egy recept megírása után ellenőrzik, hogy az illető orvos való­ban a minden szempontból megfelelő gyógyszert írta-e föl, ugyanúgy az ő dollguk lenne a mentőrendelés ellen­őrzése is. Az indokolatlan szállítások ily módon visz- szaszoríthatóak volnának, s ezáltal növekedhetne a való­ban rászorulók ellátásának színvonala, biztonsága. # A mentőszolgálat költ­ségvetési intézmény. Miből gazdálkodnak ? — Nincsenek felélhető tartalékaink, nincs miből meghúzni a nadfágszíjat. Csak úgy tudunk spórolni, hogyha elhalásztunk szüksé­ges festéseket, illetve javítá­sokat, amelyek később bi­zony sokkal többe fognak kerülni. Az állomásaink egy része ■ alkalmatlan, fel kellene újítani. Takarékos­kodunk még azzal is, hogy a régi típusú mentőautóin­kat (a Nysákat) száztíz­százhúszezer kilométer he­lyett száznegyven-százöt- venezer kilométerig futtat­juk. • Hogyan lehetséges, hogy mégis fejlesztettek a múlt évben is? — Bár saját forrás nem állt rendelkezésünkre, az önkormányzatok helyen­ként áldozatot vállalva segí­tik a munkánkat. Tavaly nyáron például Albertirsán avattunk új mentőállomást, azt megelőzően pedig Du­nakeszin. Pilisvörösváron múlt év végén került sor alapkőletételre — ott alapít­ványi összefogással építke­zünk. Reményeink szerint Gyomron is megtalálhatóak leszünk néhány hónap múl­va. A mentőállomások épí­tését, illetve a régi épületek újjáalakítását az önkor­mányzatok magukra vállal­ták. Közülük sokan átérzik ennek a szolgálatnak a fon­tosságát. Hiányzó — élet­mentő — felszereléseink vásárlására is kaptunk tő­lük segítséget, Cegléden, Érden, valamint Gödöllőn és Nagykátán defibrillátor- hoz jutottunk, amellyel egyes halálos szívritmusza­varok szüntethetők meg. Gödöllőn lélegeztető gép át­adására is sor került. El­mondom még, hogy nagy jelentőségű és megható volt a százhalombattai ön- kormányzat gesztusa, akik anyagi támogatást ajánlot­tak fel a szomszédos város­ban működő esetkocsi szol­gálati idejének kiterjesztésé­re. Ők átérezték, tudják: Mindenkit érhet baleset! Tibay Ágnes Szántás — saját földön A tavasz egyik biztos jele, hogy Bugyi község határában el­kezdték a szántást, a vetést, készülnek a krumpli ültetésé­hez. Az idén már sokan saját földjeiken fogják majd megter­melni maguk és családjuk számára a kenyeret. Érthető mái­don még nem mindenkinek van elegendő gépe a munka el­végzéséhez. Ebben segít a helyi gazdáknak a Mezőgazda Kft. Képünk a Bucka nevű településrészen készült, ahol Csizmadi István, a kft. elnöke készül beülni az MTZ fülkéjé­be, hogy nekilásson egy kétholdas tábla szántásához. Celtamogatasra várnak Perbálon Hamarosan megkezdődik Perbálon a szennyvíztelep építése. Korábban nem ke­vés gondot okozott ennek hiánya, most egy szolnoki kft.-t bízott meg az önkor­mányzat a kivitelezéssel, amely a tervek szerint jö­vőre fejezné be a munkát. Az elképzelés az, ha e nagy beruházás elkészült, később sort kerítene az ön- kormányzat a csatornaháló­zat kialakítására is. Persze mindez attól is függ. még- kapják-e a céltámogatást. Az Ácsa környéki közbiztonságról A fénysorompó nem elég Egyáltalán nem volt formá­lis Ácsán, a mostanában sok helyen tárgyalt közbizton­ságról szóló megbeszélés. Az önkormányzati képvise­lők e témájú tanácskozásán Túrái János rendőr őrnagy, a váci kapitányság alosztály- vezetője volt a vendég. Tájé­koztatója elején — bár el­lentmondásnak tűnt a szom­szédos Püspökhat\’anban történt postarablás másnap­ján — jelentette ki a testület előtt: A térségben jobb a helyzet, mint az előző év­ben. Kevesebb a bűncselek­mény, ami annak is tulajdo­nítható, hogy a környék tele­pülésein nagyobb a rendőri jelenlét, mivel acsai központ­tal hattagú, kihelyezett kör­zeti megbízott csoportot hoz­tak létre. Munkájuk haté­konyságát növelte a rendőr­ségnek nyújtott tárgyi segít­ség. A térség falvai, önkor­mányzatai közös pénzből gépkocsit vásároltak, s rádió­berendezéssel látták el őket. így a rendőrök nem egyhely­ben várakoznak a bejelenté­sekre, hanem járják a kör­nyéket, s szükség esetén a váci kapitányságról vehetik az üzenetet rádiójukkal. A váci körzetben történt pénzrablások után mindig el­fogták a tetteseket, mondta Túrái őrnagy, aki egyúttal kérte a lakosság segítségét, akár apró gyanús jelekről szóló tájékoztatásukat is. Egyetlen ponton változat­lan és rossz a közbiztonság helyzete — jegyezte meg ke­serűen a rendőrtiszt. A vas­úti berendezéseket Ácsán és környékén is rongálják az olyan, emberségükből kivet­kezettek, akik ezzel életve­szélyt okoznak. Szinte min­den településen ismerősek azok a helyek, azok a szemé­lyek, ahol és akik nemesfé­mekkel kereskednek, vagy ilyeneket dolgoznak fel. Ám soha, senki sem vonja kérdő­re őket. hogy honnan szerez­ték az alapanyagot, tudják-e igazolni annak legális erede­tét — fakadt ki, s mondandó­jához hozzátette: — Pedig a lakosság elvárja az ilyen em­berek megfékezését, szigorú megbüntetését, de ennek el­lenére ezek a tettek legtöbb­ször csak vétségnek, s nem bűncselekménynek számíta­nak. Ezért az ide vonatkozó törvényt súlyosbítani kell. Olyan személyekkel szem­ben kell keményen alkalmaz­ni, akik a demokráciát ki­használják, s valami mással tévesztik össze. A képviselők hozzászólá­saikban egyetértésüket han­goztatták, de mint az egyik hölgy mondta, van itt még más tennivaló is. A vasútvo­nal szintbeli kereszteződésé­hez például félkarú sorom­póit kell szerelni, mert itt na­gyon veszélyes és bonyolult az átkelés. Nem lehet jól lát­ni a fényjelzést. A síneken való áthajtás után azonnal kereszteződik az út Püspök­hatvan és Galgaguta felé. Más azt kérdezte, segíthet-e a rendőrség, ha a környék több faluja egy idő­ben szállítaná- fizetéskor a pénzt, s ahhoz biztosítást kémének? Krekács József alpolgár­mester szerint jól felszerelt őrs kellene már ebbe a kör­zetbe, hisz a váci kapitány­ság 25 kilométer távolságra van innét. Szükség esetén te­hát nehezen adhat segítséget. Más ügyekben is helyszí­ni jelenlétre lenne itt szük­ség — fogalmazták meg a testületi tagok. A városig oda-vissza 200 forint ma már az útiköltség. Erre is költeni kell, ha útlevelet kér, vagy személyigazolványt újíttat meg az acsai polgár. Ez csak két példa a sok kö­zül, ami a helyi ügyintézés felállítását indokolná. Az alosztályvezető vála­sza szerint havi egy alkalom­mal szívesen adnak biztosí­tást a pénzszállításhoz. Kér­jék levélben, lehet, hogy meg tudják oldani a helybeli ügyintézést. A rendőrség lét­számát is úgy lehetne emel­ni a környék javára, ha innét jelentkeznének emberek rendőrnek. Túrái János javasolta, hogy a nagyobb pénzössze­gekkel dolgozó vállalkozók, kereskedelmi és más intéz­mények alapítsanak bizton­ságtechnikai berendezések­kel is ellátott, szakembere­ket alkalmazó vagyonvédel­mi kft.-ket. Erre sajnos mind­inkább szükség lesz, s az élet bebizonyította, hogy megéri — mondta az alosz­tályvezető. Hancsovszki János felvétele K. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom