Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 23.. KEDD Az új börtönigazgató a sivatagba készül A hosszútávfutó nem magányos Szögesdróttal elválasztott külön világ Tökölön a fiatal­korúak fogháza és a börtön. A falubeliek, ha tehetik el­kerülik a környéket, és nem szívesen veszik, hogy ép­pen az <5 településükön van ez az intézmény. Érthető az ellenszenvük, hiszen három esztendeje borzalmas ese­mény rázta meg a helybelie­ket. Megszökött egy elítélt és meggyilkolt egy tököli férfit. A legkeményebb bű­nözőket azóta egy másik in­tézményben őrzik, akkor is ha fiatalkorúak. Tökölön pe­dig megkezdték egy tömör bástyafal építését a fogház és a börtön körül. Fiatal elítéltek Az igazgatói irodában, ahol Frank Tibor bv. alezredes­sel, a létesítmény március i-jén kinevezett új igazgató­jával beszélgetünk, semmit sem érezni a komor hangu­latból. Napfényes szoba, gyönyörű zöld növényekkel és Frank Tibor, aki koráb­ban igazgatóhelyettes volt arról beszél, hogy legalább olyan fizikai és szellemi ál­lapotban akarja látni szaba­dulásuk pillanatában az itt őrzötteket, mint ahogy beke­rültek. De akinél lehet, en­nél többet is szeretne elérni, hiszen fiatalokról van szó. Beszélgetés közben kide­rül sok érdekes dolog az új igazgatóról, aki csak moso­lyog azon, hogy egyik új­ságban „Tököl vasöklű őre”-ként emlegették. Nem vitatkozik vele, ezt a minő­sítést is elfogadja. Mint ahogy azzal sem próbálko­Jobb az óvatosság — épül az ötméteres fal Frank Tibor a szívósságáról ismert börtönigazgató Vimola Károly felvétele zik, hogy fényesebb képet próbáljon festeni a valóság­nál. Az ide bekerülő fiatal­emberek 50 százalékának nincs meg az általános isko­lai végzettsége, és sokan kö­zülük a börtönben tanulnak meg késsel-vil'ával enni. A 16 ezer kötetes könyvtár­ban sok a mesekönyv, és nem ritkaság, hogy a rablók meg a betörők Hófehérké­ről, Csipkerózsikáról és Pi­roskáról olvasnak. Szinte kiküszöbölhetetlennek lát­szik, hogy előfordul olykor verekedés a zárkában és mint minden zárt közösség­ben homoszexuális közele­dések is vannak. De persze keményen küzdenek az ilyen dolgok ellen. Legyen remény Kihelyezett általános iskola van a területükön, és a leg­újabb eredményként ötféle szakmatanulási lehetőség. A munkanélküliség sajnos itt is érezteti a hatását. Je­lenleg az elítéltek csak mint­egy felének tudnak munkát adni. bár az állandó elfog­laltság nevelő hatásával mindenki tisztában van. Emellett persze a pénzkere­seti lehetőség itt is fontos lenne. Mit kezdenek hát a vég­telenül sok szabadidővel? Rendszeres sportfoglalko­zások vannak mindenki számára, és ezt Frank Ti­bor különösen szívügyé­nek tekinti. A tököli igaz­gató ugyanis szenvedélyes hosszútávfutó. Fantaszti­kusnak tűnik, de hetenként többször futva érkezik pes­ti lakásáról tököli munka­helyére. Két óránál alig több időt vesz ez igénybe, körülbelül annyit, mintha átszállna villamosról a HÉV-re és az autóbuszra. De hát persze nem sokan bírnák ezt utána csinálni. Az elítélt fiatalok is tud­ják, hogy az igazgatójuk március 26-án indul Marok­kóba, ahol részt vesz egy 200 kilométeres sivatagi fu­tóversenyen. Embert próbá­ló kemény vállalkozás ez, éppúgy, mint a hivatása: 500 bűnöző fiatalnak, akik büntetésből vannak Tökö­lön, emberi körülményeket biztosítani. A fogház vagy a börtön természetesen nem luxusintézmény, de ahhoz, hogy a büntetésül kiszabott idő letöltése után remény le­gyen egy jobb életkezdésre, sok mindent meg kell pró­bálni. Nincs lehetetlen Az új igazgatónak segítőtár­sai is vannak ebben; Csol- lák Mihály az intézmény szakácsa, a képzőművészeti alap tagja, és szakkört vezet a fiataloknak. Búzás Károly egykori válogatott birkózó, aki főállású nevelő, edzése­ket vezet. A hosszútávfutó igazgató, akinek képzettsé­ge egyébként pedagógus, korántsem magányos, sok segítőtársa van. Elszántság kell a fiatalkorúak börtöné­ben folyó munkához, mint ahhoz is, hogy egy európai ember 200 kilométert fus­son a sivatagban, hátizsák­ban cipelve a szerelését. Frank Tibor szerint nincs le­hetetlen. Mindent el lehet érni, csak optimizmus, igé­nyesség és szívósság kell hozzá. Gál Judit Megsemmisítették a tanács szerződését Halásztelek megnyerte a pert A Legfelsőbb Bíróság másodfokon, jogerős határozatában semmisnek nyilvánította a kö­zelmúltban azt az adásvételi szerződést, amely szerint 1988-ban a helyi tanács a mű­emlék jellegű Malonvai-kastélyt „eladta” a Kastélytourist Kft.-nek. A szót azért kell idé­zőjelbe tenni, mert vételárat a szerződő felek nem határoztak meg, azaz az épület ingyene­sen került a kft. tulajdonába. A falu lakóit immár több mint öt éve foglal­koztatja a zavaros adásvétel. Mindenféle mende-mondák kerin­genek arról, kinek mi­ért érte meg átjátszani a kastélyt a kft.-nek. A szerződésben a Kas­télytourist ugyanis mindössze arra vállal­kozott, hogy az átadá­sért cserében felújítja az épületet, így a saját vagyonát gyarapította volna. A halásztelki önkor­mányzat nem sokkal felállása után már fog­lalkozott az üggyel, mert egyértelmű volt, hogy az adásvételi szerződés megkötése kárt okozott a falunak. Ezért a Pest Megyei Bí­róságnál a szerződést megtámadta, és kérte, nyilvánítsák azt sem­misnek, ugyanis a kft. által vállalt felújítás nem vételi ár. Az első­fokú bíróság helyt adott a halásztelki ke­resetnek, megsemmisí­tette az adásvételi szer­ződést, és visszaállítot­ta az eredeti állaptot. Kimondta, hogy kas­tély a telekkönyvileg a magyar állam tulajdo­na, kezelői jogot pedig visszaadta az önkor­mányzatnak. Az időközben meg­szűnt Kastélytourist jogutódja, a Consult- Tourist Kft. azonban fellebbezett az elsőfo­A halásztelki Malnnyai-kastély visszakerült állami tulajdon­ba, mert a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az öt évvel ez­előtt kötött adás-vételi szerződést. Még nem tudni, hogy az igencsak elhanyagolt állapotú épületet ki fogja felújítani (Erdősi Ágnes felvétele) kú határozat ellen, s ez­után már a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozott az ügy elbírá­lása. A hosszúra nyúlt pereskedés után szüle­tett meg a bíróság jog­erős döntése, amely ki­mondta az adásvételi szerződés semmissé­gét. A sokakat foglalkoz­tató ügy lezárulása va­lószínűleg lecsillapítja a kedélyeket, a falu la­kóit ugyanis rendkívül irritálta a település ko­rábbi vezetőinek ugyancsak megkérdője­lezhető ügylete. Az ön- kormányzatnak a vég­zés kézhez vétele után szándékában áll a Va­gyonátadó Bizottság­hoz fordulni, és kérni, a műemlék jellegű épü­letet adják az önkor­mányzat tulajdonába. Ha ezt sikerülne elér­ni, a halásztelkiek sza­badon gazdálkodhatná­nak kastélyukkal. Már többféle elképzelés született arról, milyen célra lehetne az épüle­tet használni. A lehető­ségeket behatárolja, hogy a kastély felújítá­sa nagyon sokba kerül, mivel a kft. a szerző­désben vállalt kötele­zettsége ellenére nem csak a felújításról, de az állagmegóvásról sem gondoskodott. így felmerült az eladás gondolata is. Amennyiben a Va­gyonátadó Bizottság nem adja az önkor­mányzat tulajdonába az épületet, hanem pél­dául saját maga értéke­síti, akkor az eladási ár ötven százaléka az önkormányzatot illeti meg. Ezért a per meg­nyerésével nem csak a lakosság erkölcsi érzé­két sértő ügylet nyert megnyugtató elbírá­lást, hanem az önkor­mányzatnak, s rajta ke­resztül Halásztelek la­kosságának anyagi hasznot hozott. H. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom