Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. MÁRCIUS 20., SZOMBAT 3 MDF-Akadémia a vajdasági magyarokról Háromnapos tanácskozás a Parlamentben Talpra állunk, megmaradunk! A gyermekek mindenekelőtt (Folytatás az I. oldalról) A vajdasági magyarság fo­gyása több okra vezethető visz- sza — fejtegette az előadó. Ezek közül a legfőbb a hátrá­nyos megkülönböztetés. A be­telepítések már a két világhá­ború között elkezdődtek, majd a II. világháború után folytatódtak: ekkor csaknem félmillió szerbet költöztettek ide. A délszláv háború egyik következménye szintén a be­telepítés. Mintegy 30 ezer Boszniából és Horvátország­ból menekült szerbnek ké­szülnek a Vajdaságban új ha­zát adni. A fogyás azonban nem­csak közvetlenül írható a ha­talom számlájára. Sajnos, mondotta Dudás Károly, rendkívül kevés gyermek szü­letik a magyar családokban, s ennek egyenes következmé­nye a falvak elöregedése, ki­halása. Nem hagyható figyel­men kívül az önpusztító ma­gatartás sem. Az öngyilkosok száma például még egyszer annyi — arányszámait tekint­ve —, mint a többi népesség­nél. Mindebből azt a következ­tetést lehet levonni, hogy a magyarság nem érzi jól ma­gát a Vajdaságban. Különö­sen a fiatalok között sok a ki­vándorló. Az erőszakos moz­gósítás miatt már 25 ezer fér­fi hagyta el a vidéket. Az összmozgósítottaknak egyéb­ként 12 százaléka magyar, vagyis a számarányukat te­kintve négyszer akkora, mint a szerbeké. A magyarság fogyásának okai közé tartoznak a vegyes házasságok is. A gyermekek nemzetiségének nem egyszer a „jugoszláv”-ot írják be a szü­lők, s szerb iskolába íratják őket. Éppen ezért sorra szűn­nek meg a magyar oktatási in­tézmények. Ahol pedig a meg­szűnést a gyermekhiány nem indokolná, ott nem egy eset­ben az erőszaktól sem riad visz- sza a hatalom. A helyzet azonban nem volna olyan súlyos, ha az ér­telmiség, az írástudók na­gyobb szerepet vállaltak vol­na a magyarság azonosságtu­datának megőrzésében. Saj­nos, sok esetben nem emel­ték föl a szavukat, nem tilta­koztak, amikor kellett volna. Ezért a hatalomnak nem oko­zott különösebb nehézséget újságok, színházak, kultúrszö- vetségek, a Fórum Könyvki­adó megszüntetése. A ma­gyarság nemzettudata szét­esett, vonta le a szomorú kö­vetkeztetést Dudás Károly. Miért hát tudósításom biza­lomra okot adó címe: Talpra állunk, megmaradunk!? A cím a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének jelmondata. A szerveződés 1989 végén alakult — többek között az előadó közreműkö­désével. S az alapítók elhatá­rozták, hogy minden lehetsé­ges eszközt megragadnak ar­ra, hogy a kedvezőtlen folya­matot lefékezzék, ha lehet, megállítsák. Aláírásokat gyűj­tenek az iskolákért, a színhá­zért, a kulturálódás egyéb le­hetőségeiért. Eltökélt szándé­kuk a partizánok kegyetlenke­déseinek áldozatul esett több mint 40 ezer magyar halála körülményeinek pontos feltá­rása. Kissé keserűen jegyezte meg az előadó, hogy a tény­feltárási felhívásukra nem­csak a belgrádi, hanem a bu­dapesti Tudományos Akadé­mia sem reagált. Egyébként egyre többen emlékeznek meg minden év novemberé­ben az áldozatokról. Mindez azt jelenti, hogy egyenesedik a magyarság gerince. Talán ez a VMDK tevékenységé­nek a legnagyobb eredmé­nye. A szervezetnek egyéb­ként ma már 30 ezer tagja van. A választásokon a vajda­sági magyarok 80 százaléka rájuk szavazott, így 8 képvi­selőt küldhették a törvényho­zásba. A VMDK-nak rangot ad az is, hogy már több euró­pai szervezetbe felvették. Ki­dolgozták a magyarság auto­nómiájáról szóló tervezetet is. amely nem a területi, ha­nem személyi autonómia el­vére épül. Ezáltal elkerülhető az, hogy a szórványban élő magyarok hátrányt szenvedje­nek — szögezte le Dudás Ká­roly. H. P. Kormányszóvivői tájékoztató Már-már kezelhetetlen Várhatóan az idén és’ a jövő esztendőben tetőzik hazánkban a munkanélküli­ség — jelentette ki Kiss Gyula munkaügyi minisz­ter a tegnapi kormányszóvi­vői tájékoztatón, annak kap­csán, hogy a kormány elő­ző napi ülésén áttekintette a foglalkoztatáspolitikai koncepciót és elfogadta a szaktárca által előterjesz­tett beszámolót. A munkaügyi miniszter tájékoztatójában elmondta: jóllehet 1990-től folyama­tos a munkanélküliek szá­mának emelkedése, a növe­kedés dinamikája az utóbbi időben lelassult. A múlt év végén a munkanélküliek száma már meghaladta a 660 ezer főt, és jelenleg a munkanélküliségi ráta túl­lépte a 13 százalékot. Kiss Gyula ezzel kapcsolatosan úgy vélekedett: 14-15 szá­zalékos arányig még kezel­hető a munkanélküliség, ám 15 százalék felett már jelentős finanszírozási gon­dokkal kell számolni. A miniszter hangsúlyoz­ta, hogy a munkanélküliség szintje alapvetően a gazda­sági folyamatok következ­ményeként változik, ezért csak korlátozott lehet a kor­mányzati beavatkozás a munkanélküliség mértéké­nek befolyásolásában. A kormányülés egyéb té­máiról szólva Juhász Judit szóvivő elmondta: a kor­mány döntött arról, hogy a jövőben a Nemzetközi Pető Intézet beruházását közvet­lenül a Pető Alapítvány nyolctagú kuratóriuma irá­nyítja, és ezzel egyidejűleg megszűnik az alapítvány koordinációs bizottsága. Juhász Judit beszámolt arról is, hogy a kormány — az előzetes tervekkel el­lentétben — mostani ülé­sén nem foglalkozott a la­káspolitikai koncepcióval, ugyanis az azt előterjesztő Surján László népjóléti mi­niszter átdolgozásra és to­vábbi egyeztetésre vissza­vonta. Konferencia termékbemutatóval Közlekedés és környezet (Folytatás az 1. oldalról) Most is az újdonság erejével hatottak a már korábban is be­mutatott propán-bután- és föld­gázmeghajtású gépkocsik, ame­lyeket a Gázautó—Híd Kft. állí­tott ki. Amint arról korábban már beszámoltunk, ez a vállal­kozás az Autó—Híd Rt. közre­működésével arra jött létre, hogy a hamarosan megjelenő jogszabályok életbelépése után a szállítási vállalatok és magán­autósok igényei szerint gázüze­műre állítsák át a személy- és tehergépkocsikat. A gázüzemű és elektromos meghajtás bevezetésének érde­kében tett fejlesztéseit mutatta be az Ikarus Járműgyártó Rt. A kiállítás látogatói megtekintet­ték a hódmezővásárhelyi — már nemzetközi sikereket elért — elektromos kisautót, a Pulit is. Az üzemanyag-forgalmazó­kat a MÓL és a Shell képvisel­te csupán, ám az adalékanyag egyre gyarapodó köre szinte hi­ánytalanul megjelent. A már jól ismert BELL-adalékok mel­lett megtekinthető volt a komá­romi forgalmazású Bycosin és a már tavaly óta magyar piacon lévő, de eddig kevésbé ismert Flotta—Forté Kft. autó­ápolási termékcsaládja is. Leg­nagyobb érdeklődésre az olaj- rendszer-tisztító és olajerősítő, valamint a benzin- és a gázolaj­rendszer tisztítására szolgáló anyagok számíthatnak. Már több szerviz és szállítási válla­lat kipróbálta ezeket. Egybe­hangzó véleményük, hogy használatukkal a Forté csök­kenti a kocsik károsanyag-kibo- csátását, a hengerekben meg­nőtt — és kiegyenlítődött — a kompresszió, a leragadt gyű­rűk felszabadultak. A referen­ciaüzemek között vannak sze­mélygépkocsikat, haszonjármű- veket és mezőgazdasági gépe­ket használók is. A Forté vala­mennyiüknél jól vizsgázott. Z. B. Naponta 35 000 gyermek hal meg a világban. Az átmeneti időszakot élő Kelet-Közép- Európa a Föld egyetlen térsé­ge — az éhségövezeteket ki­véve —, ahol az elmúlt 10 évben nőtt a gyermekhalan­dóság. Magyarországon a gyerekek 17 százaléka, vagy­is 500 000 kiskorú számít ve­szélyeztetettnek. Az Ország­házban háromnapos szeminá­riumon az új európai demok­ráciák parlamenti képviselői és UNICEF-bizottsági tagjai, valamint a nemzetközi szer­vezetek szakértői arról ta­nácskoznak, miként lehetne a gyermekek, a hátrányos helyzetbe került családok szociális helyzetét a törvény- hozás eszközeivel javítani. Az Országház kongresszu­si termében tartott megnyi­tón a konferencia fővédnöke. Szabad György, a Magyar Országgyűlés elnöke hangsú­lyozta: a magyar parlamentet mélyen áthatja a jövőért, a gyermekek felnövekedéséért érzett felelősség. A gyermekekre figyelés nem mindig pénz, hanem po­litikai akarat kérdése is. A közép-kelet-európai orszá­gokban a gyermekek helyze­te rosszabbodott az utóbbi időben. A világon — Afriká­tól eltekintve -— most ebben a régióban növekedett jelen­tősen a gyermekhalandóság — hangsúlyozta Samir S. Basta, az UNICEF európai igazgatója azon az Ország­házban tartott tegnapi sajtó- tájékoztatón, amelyet A gyermekek védelme az átala­kulás időszakában című há­romnapos nemzetközi ta­nácskozás szünetében ren­deztek. A konferencián a gyermekekkel és a hátrá­nyos helyzetű családokkal, szélesebb értelemben az em­beri jogokkal foglalkoznak. A találkozó céljairól: a piac- gazdaságba való átmenet idején a gyermekek jólétét veszélyeztető tényezőkről és tapasztalatokról S. Basta a többi között még elmond­ta, hogy olyan jelenség ütöt­te föl a fejét, amire a máso­dik világháború óta nem is gondoltak: — Sok gyermek szervezetében hiány keletke­zett ásványi anyagokból és vitaminokból, melyek sú­lyos betegségek kmlakúlásá- hoz vezetnek. A vérszegény­ség, a vas- és jódhiány eb­ben a térségben emelkedő tendenciát mutatnak. Soha nem láttunk még ennyi aller­giás csecsemőt sem, mint manapság. Egy ország költ­ségvetésének mintegy húsz százalékát kellene az egész­ségügyre, illetve az oktatás­ra fordítani. Papp Lehel György, az In- terparlamentális Unió ma­gyar csoportjának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar és a boszniai gyermekek között óriási kü­lönbségek vannak, s szólt ar­ról is, hogy a gyermekek jo­gaival foglalkozó nemzetkö­zi egyezményeket a magyar parlament kiemelkedő mó­don tanulmányozza.- ti ­Sirám a jól bevált régiek után óta a földet túrják. Banális tévedés. A jáÉfe. A Nagykőrösön megjelenő' Kék Nefelejcs című, újság két jeles IgSopS aktivistája egy alkalommal taosz­:iÄ- szú interjút készített velem, mint a Pest Megyei Hírlap főszerkesztőjé­vel. A beszélgetés során elmondták, hogy a Kék Nefelejcs az SZDSZ befolyása alatt áll, az SZDSZ-bőI él, hiszen azok a helybéli iparosok és kereskedők tartják fenn, akik a szabad demokráciával je­gyezték el magukat. S ha Nagykőrös és szabad demokrácia, az akkor Ábrahám Tibor országgyűlési képviselővel egyen­lő. Érthető hát, ha a mi szerkesztősé­günkben nagy nevű honatya e lapban in­téz támadást a kisgazdapárt nagykőrösi elnöke, Kustár Tamás ellen. A nem éppen lényegre törő, ám annál hosszabb írást természetesen nem közöl­jük, ám érdemes belőle néhány jellemző részt kiragadni, a leginkább „jóindulatú- ak” közül. Nos, ezekben például a kisgaz­dapárti Kustár úr szemére veti, hogy túl fiatal, „a Fideszben lenne a helye”. Ez nem is annyira rosszindulatú, mint in­kább ostoba kijelentés, amit aztán még tovább tetéz: „... sem évei számát tekint­ve, sem eddigi munkaviszonya alapján nem mondható tapasztalt vezetőnek”. Ugyancsak meghökkentő a rendszer- változás tán nem is előszobájában, ha­nem a küszöbén ilyen kijelentést tenni. Természetesen más a helyzet, ha a kije­lentő, jelen esetben Ábrahám úr, nem azon régi vezetők után vágyakozik, akik Magyarországot csődbe vitték. De min­den bizonnyal erről lehet szó, hiszen azt írja a jelentős helyi lapban, hogy: „Szak- képzettségét tekintve építésztechnikus, statikus, ami önmagában dicséretes, de ugye szintén nem a mezőgazdasághoz kö­zel álló hivatás”. Az igazság kedvéért írom csak le, hogy Kustár úr nem építész- technikus, hanem mérnök, aki diplomá­ját a Budapesti Műszaki Egyetemen sze­rezte, de mindez csak a tények kedvéért fontos. A lényeg fontosabb. E kijelentésé­ben a szabaddemokrata honatya ama, tán még az előbbinél is oktalanabb szem­léletét támasztja alá, mely szerint a politi­zálásra, nevezetesen az agrárpolitizálás- ra leginkább azok adhatják fejüket, akik paraszti származásúak, s gyermekkoruk magyar közelet, ha visszatekintünk, hem­zseg azoktól az értelmiségiektől, akik pol­gári vagy arisztokrata származásuk elle­nére szinte az egész életüket arra tették, hogy a magyar parasztság helyzetén ja­vítsanak. Ez nyilván napjainkban is elő­fordulhat, még akkor is, ha nem népvise­letbe öltözött asszonyok képviselik a pa­rasztságot a T. Házban, hanem esetleg ál­latorvosok, jogászok, uram bocsa’ törté­nészek. Bármennyire is hihetetlen ez Áb­rahám Tibor számára, a két dolog ko­rántsem zárja ki egymást. A szabaddemokrata országgyűlési kép­viselő írásában természetesen a helyi kis­gazdapártot igyekszik szertezilálni — ahogy azt már egyszer a kommunisták megtették. Emellett szemlátomást sugall­ja a nagykőrösi és környékbéli gazdák­nak: nem érdemes újrakezdeni, azaz sze­rinte a mai kormány, ez a hatalom azt a fajta vállalkozási kedvet veszi el, amely a parasztságban nagyobbrészt még csak szunnyadozik, kisebbrészt viszont, már hála istennek, tápászkodni kezd. Ezzel a tán általa hőn óhajtott régi téeszvezetők malmára hajtja a vizet — feltehetően nem véletlenül. Ábrahám úr cikkéből az derül ki, hogy a parlament ülésein nem vesz részt, mert bizonyos törvényekről, a földműve­lést alapjaiban érintő" megfogalmazások­ról nincsen tudomása. E tudás nélkül vi­szont nemhogy könnyelműség, hanem egyenesen becstelenség tanácsot adni olyan embereknek, nevezetesen a pa­rasztságnak, akiket a közszolgálati mé­dia (televízió és rádió) sem lát el hasznos tanácsokkal. Nincs módomban feltételez­ni, hogy említett média és Ábrahám úr törekvései nem egy tőről fakadnak, hi­szen ha Ábrahám úr olyannyira a régi ve­zetők után sápítozik, hát azokat — lás­suk be — nagy számban megtalálhatja eme intézményeknél. Ábrahám úr „becses” munkássága re­mélhetőleg a nagykőrösi és a város kör­nyéki gazdák számára minél előbb vilá­gossá válik. Remélhetőleg egyszer csak észreveszik, hogy ki az, aki régi megnyo- morítóikkal egy követ fúj. Vödrös Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom