Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 20.. SZOMBAT Ácsán egyelőre találgatnak Hamarosan dönthetünk Miért mondott le Czeba Pál? Nem tesz velem kivételt Cze­ba Pál, Ácsa község volt pol­gármestere. Nem indokolta meg lemondását a képvise­lő-testületben sem, melynek ülésein továbbra is részt vesz. Neiti indokolja bőveb­ben nekem sem azután, hogy telefonon már elhárította a kérdést, aztán meg a község­házán találkozunk. — Nézze, én ezt társadal­mi munkában csináltam. Vál­lalkozásom van, sok a mun­kám — jelenti ki szűkszavú­an. Egy kicsit befelé forduló­nak látom. Vagy keserűnek? Nem tudom eldönteni. Nem várta meg a tavaszt a jegyző székében Kriston La­jos sem, bár az ő esete sok­kal inkább érthető, s a dönté­sét meg is indokolta. Buda­pestről utazgatott naponta az itteni munkahelyére. A szak­ma is idegen volt a számára, mert korábban nem foglalko­zott közigazgatási kérdések­kel. Kis falu, kis pénz Már hirdetni sem győzzük ezt a jegyzői állást, mert nincs eredménye — mond­ják a hivatal munkatársai. — Pedig még szolgálati la­kást is adnánk — teszi hozzá Krekács József alpolgármes­ter, aki előtt arra következte­tek, talán az alacsony fizetés lehet az érdektelenség oka. De tévedek. Mert ahogy kal­kulálom az ismertetett felté­telek alapján, úgy akár brut­tó ötvenezret is megkereshet­ne itt havonta a jó szakem­ber. No de akkor miért mene­külnek a vezetők? Miért mondhatott le Czeba Pál, kér­dezem ismét, mire az alpol­gármester ugyanúgy bonyo­lódik találgatásokba, mint mások. Szerinte alaptalan az a feltételezés, amit néhányan gondoltak a faluban: Elüldöz­ték mások? Ugyan már! Nem vitás azonban, hogy ne­hezednek a vezetésre háruló terhek. Növekszik például a munkanélküliség, mert Aszó­don. Vácott sok üzemben csökkentették a dolgozók lét­számát. Tetézi a bajt, hogy a térség meghatározó gazdasá­gi tervezete, a Püspökhat va­ui Galgavölgye Mgtsz a csőd szélén áll, már hitelt sem kapnak. Ott is munkahelyek szűntek meg. Ez aztán feléb­resztette az emberek tulajdo­nosi érzetét. Kétszáz acsai polgár úgy döntött: kiválnak az egykor központi döntéssel összeterelt gazdaságból, s őszre megteremtik a saját szövetkezetüket. A költségvetés mindössze évi 52 millió forint és igen kevés a helyi pénzforrás. Úgyhogy helyi iparűzési adót is ki kell majd vetni. A határozatot viszont nagy kö­rültekintéssel úgy kell meg­hozni, hogy a kezdő vállalko­zók kedvét egyelőre ne ve­gyék el adóterhekkel. Hu- szonegy-millió forintos költ­séggel épül és jövőre lesz kész az iskola tornaterme, a kevés bevételhez képest ma­gasak a működési költségek. A pénzzavar az ok? A tanácsi korszakban Ácsa volt a székhelyközsége a kö­zös igazgatás alá vont Cső­vár, Galgagyörk, Püspökhat­van településcsoportnak. A vagyonmegosztási vita az ön- kormányzatot, nem utolsó­sorban a polgármestert ter­helték — magyarázza Kre­kács József sok olyan konf­liktus okát, melyek közre­játszhattak Czeba úr döntésé­ben. — Ezek a falvak példá­ul közös hitelből fejlesztet­ték a vízvezeték-hálózatu­kat, de a törlesztést mindig a székhelyközség számlájáról emelték le. Ez már tavaly is komoly pénzzavarokat oko­zott. Egyebek közt négymilli­ós veszteséget, s nem lehe­tett megmagyarázni a pénzin­tézetnek, hogy a különben is sok vitával járó vagyonmeg­osztás után a tartozásokat is arányosan kellett volna elosz­tani. Volt, aki úgy vélte, hogy a polgármester hibája ez az ellentmondás, ami még februárban is feszültséget okozott. Utoljára akkor emel­tek le a község számlájáról 3,6 millió forintot. Talán ez is idegesítette a polgármeste­rünket — mondja. Munkát, gazdaságot Az új polgármester-választás- ra május 16—21. között ke­rül sor. Úgy mondják, Bobós János az egyik esélyes. Több jelöltről még nem nagyon le­het hallani. A kampány ápri­lis elsején kezdődik. Volna mivel foglalkoznia a képviselő-testületnek enélkül is. Latolgatjuk Krekács Jó­zseffel, hogy milyen kiaknáz­ható vagyontárgyak aktivizál­hatók a község javára. A hí­res Prónay-kastélyt már el­hagyták a katonák, de a kapu­bejáratot felverte a gaz, a le- mállott vakolat helyén néhol virítanak a téglák. Ez egyelő­re holt tőke. A községházán sem nagyon tudják kié is, de talán hasznot hozhat a határ­ban kialakított víztároló. A gazdaság élénkítését, a munkaalkalmak megteremté­sét várják legjobban az új pol­gármestertől is. Ha nem akar­ják, hogy elszürküljön ez a szorgalmas emberek teremtet­te, sok szép házból álló, kultu­rált kisközség. Kovács T. István Önkormányzati összefogás Folytatódnak a beruházások A tavasz eljöttével folytatódhatnak a tavaly megkezdődött beruházá- %sjjjgp sok. Dunavarsányban az ivóvízhá- lózat kiépítése zajlik. Akárcsak az elmúlt évben, idén is szakaszosan adják át a már elkészült hálózatot. Ezzel párhuzamo­san haladnak a házakhoz való bekötésekkel. A közelmúltban tárgyalt Délegyháza, Majos- háza és Dunavarsány polgármestere arról, hogy milyen megoldást találjanak a vízmű­vek üzemeltetésére. Idén ugyanis az ivóvíz­szolgáltatás biztosítása, a közművek működ­tetése is az önkormányzatok feladata. A há­rom település közösen hozna létre egy korlá­tolt felelősségű társaságot. A részletek kidol­gozásán fáradoznak jelenleg. A gázberuházás engedélyezési eljárása is folyamatban van, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőségtől már megkapta a dunavarsá- nyi önkormányzat a gázelosztó vezeték léte­sítési engedélyét. A tervek készülnek, a kész­pénzzel fizető lakóknak a tizenöt százalékos közműfejlesztési hozzájárulást már visszatérí­tették. A helybéliek között kilencszázötven igénylő volt, bár számos nagyüzemi, kommu­nális fogyasztó kíván áttérni a gázfűtésre, hi­szen a beruházással erre adott a lehetőség. A munkálatok a napokban kezdődnek, ha min­den a tervek szerint halad, az év végén vagy a jövő esztendő elején már — a mai árakon olcsó — gázzal fűthetnek a családok.-jisz­A jövő nemzedéke Szakmunkások lesznek?! . A ceglédi Várkonyi István Általános ; Iskola száztizenhét végzőse közül ti­zennyolcan jelölték meg jelentkezé- ' si lapjukon elsőként a Kossuth Lajos Gimnáziumot; más város gimnáziuma iránt négy tanuló érdeklődött. A ceglédi Közgazda- sági Szakközépiskolába tizennégy, a Török Já­nos Mezőgazdasági Szakközépiskolába hét, az Egészségügyi Szakiskolába egy tanuló je­lentkezett. A Károlyi Mihály Kereskedelmi Szakközépiskolában öten szeretnének tovább­tanulni, a Bem József Ipari Szakközépiskolá­ban tízen. Más város szakközépiskoláiba szin­tén ennyien jelentkeztek. A 203. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe huszonheten, a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkáskép­zőbe tizenhatan, más város szakmunkásképző­ibe öten adtak be felvételi kérelmet. A jászkarajenői általános iskola nyolcadi­kosai közül hatan szeretnének ceglédi, váci, debreceni, illetve nagykőrösi gimnáziumba járni, négy tanuló szolnoki, kettő gyermek da- basi és egy tanuló ceglédi szakközépiskolába jelentkezett. A legtöbb gyermek a szakmun­kásképzőket „célozta meg”, huszonhármán szeretnének ceglédi, szolnoki, tiszakécskei, va­lamint nagykőrösi szakmunkásképzőben ta­nulni. Olyan gyermek egyik iskolában sem akadt, aki valahová nem adott be jelentkezési kérelmet. A legtöbb középiskolában április 15-éig döntenek a felvételekről.-ti­Kik kezelik a tb vagyonát? (Folytatás az 1. oldalról) — Mikor kerül sor a válasz­tásra? — Az országgyűlés e tör­vényben ezt is kitűzte. Május 21-én, pénteken reggel 6—20 óráig lehet majd szavazni. — Mikor lesz érvényes a vá­lasztás? — Akkor, ha a választópol­gároknak legalább huszonöt százaléka szavazott. Ez az arány természetesen országo­san értendő. — Hol szavazhatunk majd? — Az állampolgárok szava­zókörökben adták le voksaikat korábban. Ezek a szavazókö­rök ma is élnek. A szavazásra jogosultak névjegyzékben sze­repelnek, ez alapján kap min­denki értesítést, amiben ponto­san megjelölik a szavazókor cí­mét. A választás új eleme az, hogy munkahelyi szavazókörö­ket is ki lehet alakítani, amivel ismét lesznek feladataik a jegy­zőknek. A törvény ezt is szabá­lyozza. Ha egy adott munkahe­lyen az ott dolgozók közül leg­alább ötszázan kérik azt a mun­kahelyi vezetőtől, hogy a mun­kahelyükön szavazhassanak, úgy ezt a kérést a munkahely vezetője az illetékes jegyző­höz továbbítja, aki ezt köteles engedélyezni. Ahol legalább kétszázan kí­vánnak élni e lehetőséggel, ott az az eljárás, hogy a munka­hely vezetője előterjeszti a jegyzőnek a kérelmet, annak tudatában, hogy a szavazókor létesítéséért a költségeket vál­lalnia kell. A jegyzőnek ilyen esetben meg kell vizsgálnia, je­lentkeztek-e kétszázan a mun­kahelyen, a cég befizette-e a szükséges összeget. Ha mind­ez megtörtént, engedélyezheti a munkahelyen történő szava­zást. Fontos azt tudni, hogy a választásra jogosultakról az ál­landó, annak hiányában az ide­iglenes lakhelyükön készül nyilvántartási névjegyzék. Ak­kor, ha a választópolgár a mun­kahelyén szavazott, neki, vagy hozzátartozójának igazolást kell kérnie arról, hogy másutt kíván szavazni. Ezt az igazo­lást annak a településnek a jegyzőjéhez kell eljuttatnia, ahol szavazni kíván. Bár egy olyan megoldás is elképzelhe­tő, hogy a munkahelyek meg­kérik a dolgozóik igazolását az állandó lakóhelyük jegyzői­től, de a jegyző ezt nem a mun­kahelynek továbbítja, hanem a munkavállalónak küldi el. Amit a szavazásra jogosult kö­teles leadni a megfelelő he­lyen, hogy a névjegyzékbe ve­hessék. Egyébként a választás napján is leadható az igazolás a szavazatszedő bizottságnál. — Hogyan szavazhatunk majd? — Minden szavazó polgár két, országos listás szavazóla­pot kap majd, az egyiken az egészségbiztosítási önkor­mányzat képviselőire, a mási­kon a nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat képviselőire adhatja le szavazatát, a szakszerveze­tek, szakszervezeti szövetsé­gek, vagy a törvényben megha­tározott feltételeket teljesíteni tudó munkavállalók érdekkép­viseleti szerveinek jelöltjeire. A választás lebonyolítása sok munkát jelent majd a polgár- mesteri hivataloknak, a jegy­zőknek, de az egész választás dologi és személyi költségeit megtérítik, aminek alapja az, hány választó van az adott tele­pülésen. Jó lenne, ha minél többen mennénk el májusban szavaz­ni. mert végül is fontos kérdés­ben dönthetünk. A társadalom- biztosítási önkormányzat álta­lunk megválasztott képviselői gazdálkodhatnak majd a va­gyonnal, remélhetően érdeke­inket szem előtt tartva. J. Szabó Irén Bódévihar Monoron Mi rontja a városképet? Nagy vihart kavart Monoron a képviselő-testület határoza­ta. A városkép szépítése érdekében ugyanis nem hosszabbí­tották meg a közterületen álló kereskedelmi egységek (több­nyire bódék) közterület-foglalási engedélyét. Később kiderült, hogy a lakos­ság alig díjazza választottjai lé­pését, mert romlik az ellátás, a hely nélkül maradt kereskedők a munkanélküliek létszámát növelik, s a szigorú intézkedés egyeseket nem érintett. Az el­keseredés e napokban tetőzik, mert a kéttucatnyi üzlettulajdo­nos túljutott a kétszeri bírságfi­zetésen, a harmadik „forduló­ban” a bontás következik. Rabi Mónika a Fő téren tíz éve zöldséget árul. Építménye nincs, csak asztalokra rakja az áruját. A vevői azt állítják, hogy a városban a legolcsóbb és legszebb zöldséget Móniká­nál kapják. Pontosabban kap­ták, mert Rabiék eddig kifizet­tek kilencezer forint bírságot, most már szedniük kell a be­tyárbútort. Több mint száz em­ber írta alá a kérvényt, hogy maradhasson a zöldséges a régi helyén. Rabi Mónikát is megkérdez­tük a testületi határozatról. — Megértem, hogy az ön- kormányzat a városkép szépíté­se érdekében tevékenykedik. Itt park lesz, lebontják, illetve felújítják a mögöttünk álló há­zat. Azonban azt mondhatták volna, hogy innen milyen tá­volságra, hová települhetek. Mi értelme annak, hogy fizes­sek, bontsak, illetve szüntes­sem meg a pereskedést. Mint vállalkozó, még munkanélkü­li-segélyre sem mehetek. Rabi Mónika egyébként ter­vet adott be az önkormányzat­hoz, mert pavilont szeretett vol­na építeni. Háromszor tette ezt, mint a mesében, de választ sem kapott. Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, be­vonják az iparengedélyét. Mózes István vállalkozó a monori vasútállomásnál üze­meltet büfét. Lángost, palacsin­tát, üdítőt árul az alkalmazott­ja. Kétszer fizetett, most bonta­ni fog. A pavilonja esztétikai szempontból átlagosnak minő­síthető. — Határozatlan időre szólt a közterület-foglalásom — ál­lítja. — Én is egyetértek vele, hogy a városképet rontó bode- gákat eltüntessük. De miért nem lehetett közösen az önkor­mányzattal megfelelő tervet ké­szíttetni, a kereskedők felépí­tették volna. Ehelyett bírságol­nak, s bontanak. Ráadásul tő­lem száz méterre áll a kenye­resbódé, a járdán, tehát igazán közterületen, azt nem kell eltá­volítani. Valóban, Mózes István üzle­tétől nem messze, a közleke­dést gátló, cseppet sem szebb bódé látható. Zárva tart, az írás Jánosovits Miklósnét tünteti fel tulajdonosként. A minősíté­se nem kenyérbolt, hanem bü­fé. Bíró Gyuláné, Mózes alkal­mazottja nyelvel: — Jánosovitsné azt mondta, neki nem kell bontani, ő nem fizetett bírságot, nem mondták fel a szerződését. A vevőim azt mondják, közel ül a tűzhöz. Róth Mihály, a monori ön- kormányzat ipari-kereskedel­mi, illetve a városgazdálkodási és környezetvédelmi bizottsá­gának tagja így látja a helyze­tet: —- Erről a kérdésről nagy vita bontakozott ki az ülésün­kön is. Szerintem is helyes az esztétikus városkép kialakítá­sa. Azonban a döntés hátrányo­san érinti a kereskedőket és a lakosságot. Hiszen összesen 22 pavilonról van szó. A fővá­rosban is vannak boltok az ut­cán. Okosabb lett volna tár­gyalni, és megegyezni. — Mit tud a Jánosovits Mik- lósné üzletéről? Az valóban maradhat? — Szerintem minden város­képet rontó építményt el kell tüntetni. A Jánosovits-félét is. Nem hiszem, hogy igaz, amit Bíróné mond. Az tény, hogy a Jánosovitsné egyik rokona az ipari és kereskedelmi bizottság külsős tagja. Kapási Pál, Monor jegyzője védekezik: — Kérem, nekem végre kell hajtanom a testület határozatát. Akár egyetértek vele, akár nem. Az tény, hogy az üzletek­kel kapcsolatos intézkedéseket körültekintőbben is vizsgálhat­ták volna. Jánosovitsné nem ka­pott bírságokat, s a közterület­foglalási engedélyét sem von­ták vissza. Az illetékes előadót fegyelmi büntetéssel sújtottam. Én a polgármester úrral együtt örülnék a cikk megjelenésé­nek, mert sok dolgot' tisztázna. Mózes István vállalkozóval járjuk a várost. Mutatja a lebon­tásra ítélt épületeket. Jó részük valóban nem illik a környezeté­be. Azonban az is tény, hogy több belvárosi utcában a házso­rok között a bodegáknál jóval nagyobb és sokkal e I hanyagol- tabh romhalmazok éktelenked­nek. Azokat senki nem abaly- gajta, mert sem az önkormány­zatnak. sem a tulajdonosoknak nincs pénze a felújításukra. Adódik a kérdés: a monori vá­rosképet csak a kereskedők üz­letei rontják?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom