Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

* PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 20., SZOMBAT i Botrányos vita a román parlamentben Bizalmatlansági indítvány Tegnap reggel 8-kor a román képviselőház és szenátus ösz- szevönt ülésén megkezdődött az ellenzék 122 tagja — köz­tük az RMDSZ-hez tartozó képviselők és szenátorok — által benyújtott bizalmatlansá­gi indítvány vitája. A bizalmatlansági indít­ványt az ellenzék azért kezde­ményezte, mert a kormány nem tette fel szavazásra a hosz- szú távú reform stratégiájára vonatkozó dokumentumot, amely a novemberi beiktatá­sakor ígért program szerepét tölti be. A bizalmatlansági indít­vány szerzői utalnak arra az elkerülendő veszélyre, hogy a lakosság elégedetlensége új tekintélyuralmi rendszer szü­letésére vezethet, ami rendkí­vül veszélyes lenne a poszt- kommunisia Európa geopoli­tikai összefüggéseiben, továb­bá súlyosbíthatja az etnikum­közi feszültséget. Szóvá te­Nem lesz blokád A jugoszláv folyami hajósok független szakszervezete úgy döntött, hogy lemond a Duna korábban tervezett lezárásáról. A hajósszakszervezet veze­tőségét annak felismerése in­dította a döntésre, hogy a fo­lyó tervezett eltorlaszolásá­nak súlyos nemzetközi követ­kezményei lehetnek és külföl­di kollégáik is elveszíthetik munkájukat. A jelentés sze­rint az újabb blokádtól való elállást a jugoszláv kormány­nyal folytatott tárgyalások is elősegítették. Az utóbbi hetekben a jugo­szláv folyami hajósok már pontos időponttal bejelentet­ték, majd későbbre halasztot­ták a február végi uszályzár felújítását. A blokádra mind­eddig állítólag a román féllel folyamatban levő tárgyalások miatt nem került sor. szik, hogy nincs a nemzeti ki­sebbségekkel kapcsolatban megfelelő konkrét kormány- politika. A bizalmatlansági indít­vány szerzői szerint a kor­mány rövid távon politikai, gazdasági és társadalmi válság felé, középtávon a visszarende­ződés és a stagnálás, hosszú tá­von tömeges szegénység és instabilitás felé vezeti az orszá­got. Ezért szólítják fel a parla­mentet arra. hogy vonja meg bizalmát a kormánytól, és nyis­sa meg az utat egy új kormány­zási forma számára. Miután Nicolae Vacaroiu miniszterelnök bevezetőként értelmetlennek, bár a demokra­tikus gyakorlathoz illőnek ta­lálta a bizalmatlansági indít­ványt (külön kitérve arra. hogy a kormánytól kisebbség­politikai programot számon kérni túlzott igény, mert csak annyi a dolga, hogy biztosítsa az európai szintű jognormák Újabb fontos láncszemmel bővült a Magyar Köztársa­ság és az Észak-atlanti Szö­vetség hivatalos kapcsolata: a magyar honvédelmi minisz­ter alapító határozata értelmé­ben a jövőben a minisztérium és a magyar honvédség Bolz László ezredes, meghatalma­zott miniszter személyében, külön rendkívüli követtel kép­viselteti magát a Magyar Köz­társaság állandó brüsszeli NATO-misszióján. Az új kö­vet alapvető feladata minde­nekelőtt a NATO katonai szervezeteivel való együttmű­ködés koordinálása, illetve katonai vonatkozású kérdé­sek esetén a Magyar Köztár­saság képviselete a NATO il­letékes fórumain. Botz László elmondta: az betartását). Az RMDSZ-képvi- selő Birtalan Ákos hangsúlyoz­ta a romániai magyarság állás­pontját a hiányos, túlcentrali­zált kormányprogrammal kap­csolatban. Nicolae Manolescu (Polgári Szövetség Pártja) után Corne­ll u Vadim Tudor (Nagyromá- nia Párt) személyeskedő, útszé- li támadást indított az ellen­zék, a kisebbségek, s különö­sen a magyarság, az RMDSZ ellen, akik a Svájcban élőkirály- lyal együtt úgymond Románia elveszejtésére törnek. Az ellen­zéki képviselők e szavaknál tüntetőleg elhagyták a termet, a hangulatkeltő szónoklat kényszerű szünetbe fulladt. Szünet után az ülés nehezen ta­lált vissza a rendes kerékvágás­ba. A szót kapó Dinit Patriciu (Liberális Párt) és Sergiu Cu- nescu az indítvánnyal kapcso­latban a politikai és a nemzeti tolerancia fontosságára hívta fel a figyelmet. új poszt létrehozása szerves folytatása a politikai szinten már több mint egy év óta in­tézményesült kapcsolatoknak. A NATO, amikor partneri viszonyt kínált a kelet-euró­pai országoknak, egyúttal al­kalmat adott arra is. hogy ezen országok összekötő sze­méllyel képviseltessék magu­kat. Ezt a tisztet többnyire az adott országok brüsszeli nagykövetei látják el. A jövő­ben a brüsszeli magyar misz- szión a katonai képviselő fel­adata. hogy szakmai, katona­politikai kérdésekben segítse a nagykövetet e munkájában, illetve szűkén vett szakkérdé­sekben közvetlenül tartson kapcsolatot a szövetség főha­diszállásával és parancsnoksá­gával. Franciaországi választások Vasárnap tartják meg Franciaországban a nem­zetgyűlési választások első fordulóját. Az 577 képviselői hely közül egyet már előzőleg betöl­tötték: Polinéziában ugyanis egy héttel koráb­ban került sor a szavazás­ra. A kétfordulós, többségi rendszerű választások első menetében valószínű­leg csak a mandátumok ki­sebb részének sorsa dől el. A legtöbb szavazatot elnyerő jelöltek közül az egy héttel későbbi fordu­lóban kell döntenie a több mint 35 millió szavazásra jogosultnak. A mandátumokért re­kordszámú jelölt indul: egy-egy választókerület­ben átlagosan több mint kilencen kérték felvételü­ket a listára. A voksokért elsősorban a jelenlegi pár­tok vetélkednek. Minden előrejelzés a mérsékelt jobboldali pártok jelentős győzelmét jósolja. Elnökgyalázásért pénzbírság Lech Walesa államfő gya- lázásáért a lengyelországi Brzeg körzeti bírósága 2,5 millió zlotys pénzbír­ságra ítélt két fiatalem­bert, amiért pártjuk, a Sza­badság Párt tüntetésén azt kiabálták: „Le Lech Wale­sával. az államvédelem ügynökével!” A Zycie Warszawy című napilap veszélyes jelnek minősítette a bíró­ság ítéletét, és különös­nek is, hiszen lengyel po­litikusok egész serege na­ponta, nyilvánosan és bün­tetlenül gyalázza, rágal­mazza a köztársaság elnö­két. Rendkívüli követ a NATO-misszión Mi az éllenzék feladata a demokrá­ciában? A kérdés akár elkoptatott is le­hetne. Ám a magyarországi parla­menti ellenzék magatartását figyel­ve úgy tűnik, sokan éppen azok kö­zül nem tudják a választ, akiknek a legjobban tudniuk kellene. Vagyis magának az ellenzéknek. Megítélésem szerint ugyanis e politikai csoportosulások tagjainak éppen úgy az ország előrehaladá­sán kellene törniük a fejüket, mint a kormánypártiaknak. A választópolgárok érdekében rá kellene mutatni a kormány által elkövetett hibákra, a nem kellőképpen átgondolt tör­vénytervezetek kiigazítására pedig javaslatokat kellene ten­niük. Vagyis konstruktívaknak: az országot együtt építők­nek kellene lenniük. Ahogy ezt maga az ellenzék is több­ször leszögezte már. Szavakban. Mert a tények, a tettek egészen mást mutatnak. A példá­kat hosszan sorolhatnám az egyébként törvényt is sértő ta­xisblokádban való részvételüktől kezdve a kalasnyikov- ügyön, a bizottságokból való kivonulásokon keresztül a médiatörvény körüli huzavonáig. Az állampolgárok nagy része természetesen szintén a konstruktivitást várja el az ellenzéktől. Jól tudja ezt Pető VÉLEMÉNY Mit szolgál Iván is, aki nem sokkal a pártelnökké történt megválasztá­sa után kiadta a 15 pontos blöffjét. Blöffjét, írom, mert azt a látszatot akarta kelteni a pontokkal, mintha az ország ér­dekében szedette volna csokorba a megvalósítandó felada­tokat. Hogy az SZDSZ valójában mennyire nem ezért tevé­kenykedik, hanem sokkal inkább a hatalmat akarja, azt jól bizonyítja az egyik országgyűlési határozattal kapcsolatos magatartása is. A történet, amelyről már írtunk újságunk hasábjain, rövi­den a következő: az elmúlt év decemberében az országgyű­lés módosította az egyik kárpótlási törvényt. Egy formai hiba miatt azonban lemaradt a szövegből az, hogy a módo­sítás mikor lép hatályba. Ezért az egyik kormánypárti kép­viselő indítványozta, hogy a hibát határozattal igazítsák ki a törvényhozók. Az indítványt napirendre tűzték. A képvi­selő kérte a sürgős tárgyalást. Megtörtént. A szabályoknak megfelelően kiadták a tervezetet az illetékes bizottságok­nak. A bizottságok tagjai megtárgyalták, s támogatták. Egyhangúlag. Pedig az ellenzék érvelhetett volna ellene. De nem tette! Talán azért, mert egyetértett vele? Dehogyis. Sokkal in­kább azért, hogy közvetlenül a szavazás előtt fölállhasson az egyik szabaddemokrata képviselő, s módosító indít­Katonaszökevények Németországban 250-en kértek eddig mene­dékjogot a Független Álla­mok Közösségének Német­országban állomásozó, de egyre fogyatkozó nyugati hadseregcsoportjából. A ka­tonaszökevények különbö­ző szállásokon várnak kérel­mük elbírálására. A zömmel még 1990-ben és 1991-ben dezertált kato­nák kérelmének elbírálását politikai okokból húzzák- halasztják. Bonn a szökevé­nyek befogása, a menekült­státus megadása miatt nem kívánja kiváltani Moszkva rosszallását. A kérelem el­utasítása nyilvánvalóan kito­loncolással járna együtt, odahaza pedig súlyos bünte­tés vár a dezertőrre. A belügyminisztérium mindenesetre cáfolta a ber­lini lap jelentésének ezt a részét, s a késlekedést for­mális okokkal indokolta: a menedékesek beadványa­ival foglalkozó hivatal túl­terhelt — jóval több mint 400 ezer kérelem hever a polcokon —, elsősorban az „egyszerű eseteket” igyekeznek feldolgozni, a nyilvánvalóan indokolat­lan kérelmeket. Vegyes bizottságra készülve Magyar társulási szerződés A magyar—EK társulási szerződés ratifikációs folya­matának kulcseleme, hogy a március végi választások után az új összetételű fran­cia nemzetgyűlés a lehető leghamarabb tűzze napi­rendre a magyar szerződés kérdését. Megtörténhet ugyanis, hogy egyes EK- tagországok addig nem rati­fikálnak, amíg ezt Francia- ország is meg nem tette -— állapította meg az Európa Parlament Magyar Ügyek Bizottsága, amely brüsszeli ülésén meghallgatta Gra- nasztói György nagykövet­nek, a brüsszeli magyar EK-misszió vezetőjének tá­jékoztatóját a kétoldalú kap­csolatokat, illetve a közép­európai térséget érintő fon­tosabb kérdésekről. A Habsburg Ottó elnökle­tével tartott ülés célja min­denekelőtt az illetékes ma­gyar és strasbourgi bizottsá­gok június 7-re Budapestre tervezett együttes ülésének előkészítése volt, amely — a társulás életbelépése ese­tén — egyúttal a két testü­let társult parlamenti ve­gyes bizottsággá alakulása is lesz majd. Mondjon le a kormány A privatizáció ellen A lengyel parlamenti el­lenzéket láthatólag meg­lepte győzelme, hogy si­került leszavazni a szejm- ben a kormány általános privatizációs törvényja­vaslatát. Slawomir Siwek, az Egyetértés Centrum (PC) párt alelnöke elismerte, hogy győzelmük megdöb­bentette őket, de ha az események így alakultak, „most már jobb volna, ha ez a kormány lemonda­na”. Indokolása szerint pártja azért harcolt az álta­lános privatizációs terv el­len, mert az a posztkom­munista erők kezébe ját­szotta volna át a nemzeti vagyon jelentős részét. az ellenzék? ványt nyújthasson be. így aztán ismét ki kellett adni a hatá­rozati javaslatot az illetékes bizottságoknak. Ahol aztán már előkerültek az ellenérvek, sőt az, hogy a törvény eset­leg aggályos az alkotmány szempontjából. Meg kell tehát küldeni az Alkotmánybíróságnak, s nor­makontrollt kell kérni a bíráktól. Félreértés ne essék: lehet, hogy az ellenzéknek igaza van, s a még hatályba nem lépett törvény valóban alkot­mányellenes. De ez előbb senkinek nem jutott eszébe? Csak most, a földárverések kellős közepén? Akkor, amikor kezdődnek a tavaszi munkák? Az ellenzék efféle húzásai egy dologra mindenkép­pen alkalmasak: az elégedetlenség és a zűrzavar növelé­sére. Amelyik politikai csoportosulás pedig erre játszik rá, azt együttműködőnek, konstruktívnak, az állampol­gárok érdekeit szem előtt tartónak semmiképpen sem le­het nevezni. Sokkal inkább a zavarosban halászónak. Hardi Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom