Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

SZŰKEBB HAZÁNK i PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. MÁRCIUS 17.. SZERDA Felekezeti iskola Szentendrén Az óvodát már átvették Az érdekképviselet politikai tényezői Beleszólnak a telefonba Amikor megjelent a törvény az egyházi vagyon és ingat­lan visszaigényelhetőségéről — mondta Ecsi Gábor, szen­tendrei római katolikus lel­kész —, ők voltak az elsők, akik összegyűjtötték és be­nyújtották a szükséges doku­mentumokat a visszaigény­lésre a megyei egyházi főha­tósághoz. Ezen ingatlanok visszaigénylésével nemes szándékaik, terveik vannak. Ezek közt is az első helyen áll egy — római katolikus — egyházi iskola létrehozá­sa. Kezdetben csupán két ta­gozat beindításával próbál­koztak. A fokozatosság az in­dulásban azért szükségszerű, hogy a tanügyi dolgozók is tudjanak alkalmazkodni, de az egyház pillanatnyi anyagi helyzete sem engedi meg egy teljes iskola működteté­sét. Sajnos a jelenlegi Közok­tatási Törvény már nem ad lehetőséget a külőntagozatra. Az új törvény tiszta helyze­tet próbál teremteni az isko­lák körül. Egy iskola vagy önkormányzati, vagy egyhá­zi, vagy alapítványi, de sem­miképp sem lehet vegyes, il­letve csak egy fenntartó köré­be tartozhat. A szentendrei önkormányzat tervei közt szerepel egy iskola teljes át­adása az egyház fenntartói jogkörébe. Ez szeptember el­sejétől lenne esedékes. A szentendrei Római Katolikus Egyház megfontoltságára és józan ítélőképességére vall, hogy ezt semmiképp sem akarja ez év. szeptemberétől felvállalni, hiszen ez csak egy zavaros helyzethez vezet­ne. Egy iskolai személyzet ja­vadalmazása és munkájának megszervezése — most még — túl nagy, erejüket megha­ladó feladat lenne. — Mi nem akarjuk a jelen­legi tanügyi kádereket eltaná­csolni, hiszen ők is és mi is meg kell győződjünk az új módszerek és oktatási, neve­lési elvek kivitelezhetőségé­ről, a közös együttműködés lehetőségeiről — hangsúlyoz­ta Ecsy Gábor tiszteletes. Jelenleg a Bajcsy-Zsi- linszky úti iskolában két első osztály felekezeti tagozatként működik. Emellett a bükkös­pataki óvoda is gyakorlatilag a Római Katolikus Egyház fenntartói körébe tartozik, csupán az épület tulajdonjo­gát kell visszakapnia az egy­háznak. Ezek után elmondhat­juk, hogy Szentendrén a ró­mai katolikus felekezetnek élő és éltető egyháza van, melynek kútfőjét méltó sze­mélyek megtartó erővel vi­gyázzák és forrását gyarapít­ják. Bágyi Bencze Jakab Vannak dolgok, me- lyekre, ha elég erősen gondolunk, megvaló­sulnak. Akarattal a fejfájást is el tudjuk múlaszta- ni. Telefonhoz azonban csak tettekkel juthatunk. Az elmúlt évben Magyaror­szágon több mint százötven- ezer állomást kapcsoltak be, de a fejlett országoknak megfelelő igények kielégítése még ebben az ütemben is meghaladja a 10 évet. A lakosság és az önkor­mányzatok számára ez elfogad­hatatlan, ennél sokkal intenzí­vebb fejlesztést szeretnénk lát­ni — szögezte le a minap a gö­döllői képviselő-testület ülésén dr. Fábián Zsolt alpolgármes­ter. Néhány nappal később ugyanott, a városházán az or­szág önkormányzati telefontár­saságainak képviselői tanács­koztak arról, hogyan fogjanak össze érdekeik képviseletéért. Érzik a tétjét Az egész napos eszmecsere jól tükrözte, milyen nehézsé­gekbe ütközik a legjobb szán­dék is. Tény, hogy százezrek fektették bizalmukat közsé­gük, városuk vezetésébe és az anyagi áldozatoktól sem ri­adtak vissza. A polgármeste­rek és a társaságok vezetői pontosan érzik, mekkora a tét. — Az egyes társaságok egymásról nem sokat tudva folytatják küzdelmüket, a leg­különbözőbb fejlettségi szin­ten -— tájékoztatott a tanács­kozás előtt dr. Fábián Zsolt. — Legelső célunk ezért az is­merkedés, a tájékozódás ar­ról, ki, mit és hogyan szeret­ne megvalósítani. Ezután ér­dekvédelmi szervezet létreho­zásán fogunk gondolkozni, amit a tatai távközlési konfe­rencián határoztunk el. Biztatást kaptak Jellemző a vállalt feladat új­szerűségére és nehézségére is, hogy a tervezett időrendet nem sikerült tartani. Elhúzó­dott a bemutatkozás és csak délután került sor a folytatás­ra. Külön tanácskoztak az ön- kormányzati vezetők és a tele­fontársaságok képviselői. Az utóbbiak hosszas vita után úgy döntöttek, hogy akarják az érdekvédelmi szer­vezetet, de most még nem tudják megalakítani. Négyta­gú előkészítő bizottságot vá­lasztottak, amely kidolgozza a javaslatot a célokra, a for­mára — március 31 -ig. Az önkormányzatok képvi­selői mintha előbbre jutottak volna. (Érthető is, hiszen a te­lepülések adják a társaságok erejét. Ezt úgy is megfogal­mazhatjuk, hogy a telefontár­saságoknak az önkormányza­tok érdekeinek kell megfelel­niük.) Létrehozták az Önkor­mányzatok Távközlési Érdek­képviseleti Fórumát, amely célul tűzte ki, hogy elősegíti a kommunálpolitikai érdekek érvényre juttatását a társasá­gok további fejlődéséhez szükséges törvénykezési fo­lyamatban. Nyilatkozatukban megállapították, hogy mivel 6-800 önkormányzat érintett már a regionális telefontársa­ságok működtetésében, ez azt is jelenti, az ilyen telepü­lések lakossága telefonigé­nyének képviselete politikai tényezővé vált. Valóban fontos emlékez­tetni arra, amivel folytat­ják: az önkormányzati tör­vényben feladatként nem meghatározott távközlés fej­lesztés szervezését önként vállalták. Tették ezt azért, mert korábban, a hivatalos szakmai fórumokon bizta­tást kaptak arra, hogy ez a fejlesztés az új távközlési törvény megjelenése után részükről nemcsak megvaló­sítható, hanem felgyorsítha­tó is lesz és ehhez megfele­lő jogi kereteket ad az elfo­gadásra kerülő jogszabály. A fórum képviselőjén ke­resztül részt kíván venni a távközlési koncepció és a jogi szabályozás kidolgozá­sában. Képviselni akarja az önkormányzatok érdekeit a távközlési törvény által elő­írt távközlési érdekegyezte­tő fórum munkájában. Ideiglenes ügyvivő-testü­letet hoztak létre, melynek tagjai: Gyimes István Gyál, Lénárd László Tápiószecső polgármestere és dr. Fábián Zsolt. Várják minden olyan önkormányzat csatlakozá­sát — a Gödöllői Polgár- mesteri Hivatal címén (Gö­döllő, Szabadság tér 7., tele­fon: 28/20-004, 20-005, te­lefax: 28/30-180) — amely a megfogalmazott célokkal egyetért. Nemzeti ügy A gödöllői tanácskozás har­madik részében kimerítő vi­tát folytattak a Matáv kép­viselőjével. Többen megfo­galmazták, hogy a telefon- hálózat fejlesztése nemzeti ügy, ennek ellenére az ön- kormányzati telefontársasá­gok eléggé kiszolgáltatott­nak érzik magukat a Matáv­val folytatott tárgyalások során.-Balázs­Nem fogy a regiment Régi kedvesek szeme láttára Hírneve és becsülete van a Szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolának. A régi időkben is szakmailag igen felkészült fiatalok je­lentkeztek a tisztképző is­kolába, s ugyanez a hely­zet jelenleg is — mondta Szabó János mérnök-vezér­őrnagy, iskolaparancsnok. Több tiszttel és jövendő tiszttel beszélgettem, s ők határozottan állították, hogy itt senki nem kérde­zi, hogy ki honnan jött, kik a szülei vagy milyen párttal szimpatizálnak. A katonai főiskolára azok je­lentkeznek, akik élethivatá­sul választották a haza vé­delmét, s erre tették fel az életüket. Természetesen ez nem úgy megy, hogy jön az em­ber és besétál a főkapun. Előzetesen alapos orvosi vizsgálaton nézik meg, hogy a fiatalok alkalmasak-e a választott hivatás gyakorlására. Ami­kor már értesítették, hogy felvették a főiskolára, ak-- kor már tarthatja is a -je- génybúcsúztatót, mert sor­sa immár összefonódik a katonaélet minden szépsé­gével és nehézségével. Szabó János iskolapa­rancsnok büszkén állítja, hogy itt ugyanolyan diplo­mát kapnak a végzősök, mint akármelyik főisko­lán. A jó tüzérből akár földmérő mérnök is lehet­ne a civil életben. A mű­szakiak hídépítőként is megállnák a helyüket, ha úgy döntenének, hogy leve­tik egyszer a mundért. Erre azonban viszonylag ritkán kerül sor. Létezik ugyan egy természetes le­morzsolódási folyamat, de nem ez a jellemző. — Négy év alatt a főis­Ez még csak elméleti oktatás kola katonai és polgári ké­pesítést ad — mondta Sza­bó János, majd így folytat­ta: — Mostanában óriási szerkezetátalakuláson megy keresztül az egész hazai ipar, ennek megvan­nak a jó és a kevésbé jó ol­dalai. Én csak annyit sze­retnék hangsúlyozni, hogy aki nálunk végez, az bizto­san nem kerül az utcára, mi minden egyes végző­sünknek munkahelyet biz­tosítunk. Az igazsághoz tartozik, hogy a katonai szakma nem szerepel a legjobban fizetett szakmák között. Jö­vedelmezőség szempontjá­ból a nem éppen legelőke­lőbb 32. helyen tartja nyil­ván az egyik legutóbbi közvélemény-kutatási sta­tisztika, de ez nem mond semmi különöset, mert tu­lajdonképpen hivatásról és nem pénzről van szó első­sorban. Mindezeket csak azért említjük meg, mert min­den nehézség ellenére mind több fiatal jelentke­zik felvételi vizsgára. So­kan nem tudják, de jó, ha most megtudják, hogy ko­moly felvételi vizsgát kell tennie annak, aki tisztként képzeli el jövőjét. Felvéte­lizni kell matematikából, fizikából, megnézik az in­telligenciahányadosát, de azt is tudnia kell, hogy iro­dalmi és történelmi ismere­teit is felmérik. Aki viszont nem tudja leszaladni az adott távolsá­got egy bizonyos időn be­lül, az ne számítson arra, hogy alkalma lesz más em­bereket ugráltatnia a jövő­ben, mert ez kizáró ok a felvételi vizsgán. Szegény fiatalnak nem elég, hogy szaladnia kell, de bevezénylik az uszoda vizébe is, mert tudni sze­retnék a vizsgáztatók, hogy egyáltalán tud-e úsz­ni. Komócsin József őr­nagy sokat tudna mesélni a kötelező tiszti testneve­lés előnyéről, hiszen húsz társával együtt végigfutot­ta az utat el egészen Bar­celonáig. Ezért nem kap­tak ugyan aranyérmet, de önmaguk előtt bebizonyí­tották, hogy kiváló kato­nák és kiváló sportembe­rek. Idegennyelv-ismeret nél­kül már nem igazán kato­na a katona. Rég elteltek azok az idők, amikor csak oroszul kellett tudni. Min­den földi szerkentyűvel fel­szerelt nyelvi laboratóri­um áll a főiskolások ren­delkezésére, a tanárok pe­Szabó János iskolaparancsnok dig anyanyelvi szinten ok­tatják az angolt, a németet, a franciát és az oroszt. Ér­dekességként említjük meg, hogy az idei tanév­ben már szerbet és horvát nyelvet is oktatnak az ide­gennyel v-tanszék tanárai. Jövőre pedig, akinek ked­ve lesz, az megtanulhatja az ukrán és a román nyel­vet is. A főiskolán öt fegyver­nemnek képeznek ki tiszte­ket, akik aztán a szárazföl­di haderők valamelyik ala­kulatánál fognak parancs­noki beosztásban tevékeny­kedni. Kocsis Zsolt Ceglédet tartja a világ legszebb vá­rosának, és szíve mélyén abban reménykedik, hogy szülővárosában fog masí­rozni a régi kedvesek sze­me láttára. Tudni kell vi­szont, hogy a szabad alaku­latválasztás esélye létezik ugyan, de ez még nem je­lent semmi biztosat. Kocsis Zsolt abban re­ménykedik, hogy felette­sei méltányolni fogják ké­rését, és Ceglédre helye­zik. mert már idősek a szü­lők, segíteni kell őket, édesanyja pedig lassan el­veszti látását. Sok időt töltöttünk a ka­tonai intézetben, megnéz­tük a tantermeket, megis­mertük a szimulátorokat, ismerkedtünk a főiskolá­sok életével. A diákok jól érzik magu­kat, arra sem kellett enge­délyt kérniük, hogy elbe­szélgessenek az újság­íróval. Papp János Erdó'si Ágnes felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom