Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. MÁRCIUS 16., KEDD 3 Lakitelek üzenete Für Lajos ünnepi beszéde a Múzeum-kertben Tudták, miképp cselekedjenek A függetlenség megőrzésé­nek záloga a gazdasági fel- emelkedés, amelyre minden esélyünk adott, de e lehetősé­geket csak összefogással használhatjuk ki. Ebben a gondolatban summázható a ma már a magyar történelem nevezetes színhelyei közé számító Lakitelek község­ben vasárnap tartott március 15-i ünnepi megemlékezés üzenete. Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum országos alelnöke az 1848—49-es for­radalom és szabadságharc 1956. október 23. a szabadsá­gért címmel nyílt kiállítás a budapesti Napóleon Galériá­ban vasárnap. Az egybegyűl­tek előtt Fónay Jenő, a Ma­gyarok Világszövetségének alenöke, a Pofosz elnöke és Pongrácz Gergely, az ’56-os Magyarok Világszövetségé­nek elnöke mondott beszédet. Ez a kis ország nagyon so­kat adott a világnak, mégsem honorálják, jutalmazzák úgy, ahogy megérdemli. Az ’56-os szabadságharc a világ- történelem egyik legjelentő­ÍJnnepi emlékülés kezdődött vasárnap délelőtt az Eötvös Gimnázium dísztermében a Rákóczi Szövetség és az Ester­házy János Emlékbizottság rendezésében a cseh-szlováki- ai magyarság kiemelkedő poli­tikusának, a morvaországi mi- rovi börtönben mártírhalált halt gróf Esterházy János szü­letésének 92., és halálának 36. évfordulója alkalmából. A nemzeti őrsereg felállítá­sának igényét fogom ki­emelni a márciusi ifjak kö­vetelései közül — tájékoz­tatta lapunkat tegnap dél­után Csete György építőmű­vész arra a kérdésünkre vá­laszolva, hogy miről fog be­szélni este a Budapesti Kongresszusi Központban a Magyar Út Körök ünnepi szónokaként. Az építőművész elmond­ta, hogy azért éppen ezt a pontot emeli ki, mert meg­eseményeit felidézve több, napjainkban különösen fon­tos tanulságot emelt ki. Köz­tük azt, hogy mindenütt kelle­nek olyan „gyújtóemberek”, akik felrázzák, pezsdítik, ösz­tönzik a közönyöseket a lehe­tőségek kiaknázására. Figyel­meztetően szólt arról is: ne kí­vánjuk magunknak, hogy ezt az országot újra valami külső ellenség „rántsa egybe”, most, mi magunk próbáljuk megtalálni azt, ami közös, ami összehoz bennünket a függetlenség megőrzése és felemelkedése érdekében. ■:ebb eseménye volt, és hama- iosan eljön az ideje, hogy na­gyobb fontossága lesz, mint a francia forradalomnak — hangoztatta beszédében Pong- rátz Gergely. Hozzátette: „Mi most sem akarunk mást, mint 1956-ban. Békés úton kell győzelemre vinnünk for­radalmunkat”. A szónok az elmúlt három évre utalva kije­lentette, hogy csak kormány- váltás és nem rendszerválto­zás volt. A következetes rend­szerváltoztatás az ’56-osokra vár. Az emlékülés keretében a neves politikus leánya, gróf Esterházy Alice is Budapest­re érkezett, hogy átadja az Es- terházy-emlékérmet a komá­romi Jókai Színház társulatá­nak és Ébert Tibor írónak. Az ünnepséget követően a résztvevők megkoszorúzzák gróf Esterházy János Szép utca 3. szám alatti emléktáb­láját. ítélése szerint az ifjúság ma igen rossz testi és lelki álla­potban van. A sorozáson a fiatal férfiak több mint har­minc százaléka alkalmatlan­nak bizonyul. Javaslatot tesz arra, hogy a híres spor­tolóink — például Balczó András, Papp László, Gro- sics Gyula, Gyarmati De­zső — szervezzenek mozgal­mat a tömegsport fellendíté­sére. De nem ez Csete György egyetlen javaslata. Fölveti Országrengető viharok ritkán támadtak fel a nemzetek törté­netében. Akkor keltek fel, amikor olyan erők sűrűsödtek össze az idő méhében, hogy nem volt már más megoldás. Akkor támadtak fel, amikor a korszerű elveket, eszméket hirdető erőket a régi rend nem akarta előre engedni — kezdte beszédét Für Lajos honvédelmi miniszter a buda­pesti Múzeum-kertben rende­zett központi ünnepségen, teg­nap délelőtt. A szónok emlé­keztetett: a 145 évvel ezelőtti eseményeket a pozsonyi or­szággyűlés honatyáinak böl­csessége, a pesti Pilvax Kávé­házban gyülekező — a nem­zet akartatát megtestesítő — ifjak lelkesedése és a forrada­lom Európából érkező lángja együttesen indította el. azt is, hogy állítsák helyre Klebersberg Kunó által szer­vezett tanyasi iskolákat, s építsék ki a népkollégiu­mok rendszerét. Elengedhe­tetlen, hogy az oktatásban helyet kapjon a szellemi és tárgyi néprajz. Fontos vol­na, hogy a Magyar Néprajzi Múzeum élő, eleven, hatni tudó intézménnyé váljék, amelyben több kis szellemi műhely is létesül. Bejelenti azt is, hogy né­hány társaság — Magyar Szellemi Védegylet, Nemze­ti Társaskör és a Közakarat Egyesület — emlékbizottsá­got hozott létre. Céljuk, hogy a négy nevezetes dá­tum — 896. 1896, 1956 és 1996 — szellemisége haté­konyabban érvényesülhes­sen a magyar közéletben. A kezdeményezés nyitott, más társaságok is jelentkez­hetnek a feladat megvalósí­tására — adott előzetest Csete György a tegnap esti beszédéből. Ma emlékezünk és tisztel­günk a bátrak és a hősök előtt. Kivételesen nagy nemzedék emléke előtt hajtunk fejet, azok előtt, akik tudták, mikor érkezett el a történelmi pilla­nat. mikor cselekedjenek. Tud­ták azt is, miképp cselekedje­nek — folytatta beszédét Für Lajos. Hozzátette: erőt kell me­rítenünk 48-as elődeink csele­kedeteiből és meg kell talál­nunk azokat a pontokat, ame­lyek összekötik korunkat és a 145 évvel ezelőtti dicső napo­kat. A történelem kimagasló eseményei nem múlnak el nyomtalanul, beépülnek a kö­vetkező korokba, így 1848 né­zetei és nézetkülönbségei, poli­tikai irányzatai mai közgondol­kodásunkban, reflexeinkben és a nemzet egész sorsában fel­lelhetőek — vélekedett a mi­niszter. 1848 olyan magas mér­cét állított elénk, hogy szünte­lenül önvizsgálatot kell tarta­nunk: megtettünk-e mindent a nemzet felemelkedéséért, a gazdaság és a társadalom átala­kításáért, a jogegyenlőségért és a magyarság megmaradásá­ért. Nekünk a politika eszközei­vel sikerült visszaszereznünk szuverenitásunkat, de a szabad­ságot megtartani óriási felelős­ség. Tartós függetlenségünkért a nemzet valamennyi polgárá­nak tennie kell, a hon védelme mindannyiunk szent kötelessé­ge — jelentette ki a szónok. Hangoztatta: mindent el kell követnünk, hogy átalakítsuk az előző rendszertől örökölt működésképtelen gazdaságot. A Demokratikus Charta ren­dezvényén a Petőfi-szobor- nál az érdeklődők Hankiss Elemér szónoklatát hallhat­ták. A volt tv-elnök beszéde vé­gén felszólította közönségét: énekeljük el legszebb és leg­szentebb dalunkat. Felcsen­dült a Himnusz, ám vagy a hangosítás volt rossz, s a tö­meg nem hallhatta, hogy leg­szentebb dalunkat énekeljük, vagy ebben az esetben nem azt tartották a legszentebb­nek, mert igen sokan nem vet­megreformáljuk a tulajdon­rendszert. A Nemzeti Megúj­hodás Programját végre kell hajtani, az a jövőnk záloga. Nyomasztó gondunk, hogy a határokon belül és kívül is fogy a magyarság. A nemzet léte forog kockán. A haza ma is hív, a talpra állás történelmi parancsa kötelez bennünket — zárta beszédét a szónok. Az ünnepség a Szózat kö­zös eléneklésével fejeződött be, a részvevők pedig átvonul­tak a Március 15.-e térre, a fő­városi önkormányzat rendezvé­nyére. Ideje szabad lélekkel, igaz hangon ünnepelni március 15-ét, hiszen a jövő a miénk, és ezt nem veheti el tőlünk sen­ki — hangoztatta ünnepi be­szédében Demszky Gábor, Bu­dapest főpolgármestere a Pető- fi-szobomál rendezett megem­lékezés szónokaként. Röviden felidézte az elmúlt évtizedekben a Petőfi-szobor- nál a rendőri, titkosrendőri el­lenőrzés szorításában megtar­tott vagy éppen szétoszlatott március 15-i megemlékezése­ket. Utalt arra, hogy ma már nem harcolni kell a szabadsá­gért, hanem vigyázni kell rá, mégpedig a saját kishitűsé­günktől, türelmetlenségünktől is megóvva azt. Ennek kap­csán a főpolgármester bírálta mindazokat, akik „a múlt áb­rándjaival hitegetnek”. A jólé­tet csak a szabadság és a de­mokrácia hozhatja meg, sza­badság nélkül nem lesz kenyér sem — szögezte le a főpolgár­mester. ték le kalapjukat, sapkájukat, s restellték eldobni meggyúj­tott cigarettájukat. Néhányan pedig nyugodtan folytatták a cseverészést, nevetgélést. Ek­kor senki sem figyelmeztette őket, bár — előtte pár perc­cel — Hankiss előadása alatt sűrű pisszegéssel intették csendre a beszélgetőket. Úgy látszik, szerintük a „legszen­tebb” jelző a szónok szemé­lyét illette, s számukra a Him­nusz továbbra is csak egy dal maradt. N. L. Március 15-e a Kossuth téren Hétfőn az 1848—49-es forra­dalom és szabadságharc 145. évfordulójára rendezett ünne­pi megemlékezések sora a Kossuth Lajos téren kezdő­dött el délelőtt 10 órakor. Az Országház előtti téren kato­nai tiszteletadás mellett a Himnusz hangjaira felvonták a Magyar Köztársaság lobo­góját. Ezután Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall Jó­zsef miniszterelnök és Sza­bad György, az Országgyűlés elnöke a megemlékezés ko­szorúját helyezte el Kossuth Lajos szobránál. A nemzeti ünnepen a hat parlamenti párt közös felhívá­sára összegyűlt többezres tö­meg a koszorúzást követően a Múzeum-kertbe vonult. Az udvariatlan nagy író Az autómban ül két egye­temista és egy középisko­lás unokahágom, vala­mint érettségire készülő unokaöcsém. Szól a rá­dió. A legnagyobb ma élő magyar írót, Konrád Györgyöt idézi a szer­kesztő. mikor elmondja: a magyar fiataloknak nem külföldieket kell ver­niük, hanem idegen nyel­veket kellene tanulniuk. Nyilván ez volt a vezérfo­nala ama beszédnek, ame­lyet Konrád a Kartások előtt mondott. Nos. az au­tóban ülő ifjúságnak — bár szüleik a bolseviz- musban nem teljesítettek külföldön szolgálatot — négy nyelvvizsgája van, s annak ellenére, hogy magyar fiatalok, még egyikük sem ütlegelt sem zárt ajtók mögött, sem nyilvánosan külföldi diá­kokat. Sőt, baráti körük tagjai sem olyanok, mint amilyennek az író elkép­zeli. Békés gyermekek, kik többségükben egy re­formátus gyülekezethez tartoznak. E társaságok­ról az író, legyen bár a legnagyobb is, nem akar tudni. Számára az lehet kedvesebb, ha kijelenthe­ti: a magyar ifjúság — így összességében — nem nyelveket tanul, ha­nem idegengyűlölő. Nem idézem a gyerekek véle­ményét, amelyet Konrád Györgyről e hír hallatán elmondtak, mert félek: egyetemista és gimnazis­ta gyermekeket állítana bíróság elé becsületsérté­sért. Csak megnyugtatom a „népszerű” írót: az ifjú­ságot azonnal rendre in­tettem azzal, hogy egy felnőtt emberről, még ha téved is. akkor sem sza­bad udvariatlanul nyilat­kozni. Ők ragaszkodtak hozzá: Konrád György volt udvariatlan velük szemben. (Ezt helyben hagytam, ugyanis igaz.) (Vödrös) Kiállítás a szabadságért A Rákóczi Szövetség megemlékezése Magyar Út Körök a Kongresszusi Központban / Állítsák helyre a tanyasi iskolákat! A legszentebb szónok H. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom