Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-16 / 62. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP —2XXXVII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Ára: 13,50 forint . 1993. MÁRCIUS 16., KEDD Kitüntetések a Parlamentben A nemzeti ünnepen nem csak a történelem nagyjai, hanem a jelen kiemelkedő személyiségei, művészek és tudósok előtt is tisztelgett az ország. A Parlament kupolatermében a kora esti órákban — a kormányfő és az Országgyűlés elnökének jelenlétében — adta át a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára adományozott Kossuth- és a Széchenyi díjakat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztjeit. Göncz Árpád köszönetét mondott — a Magyar Köztársaság polgárai nevében is — mindazért, amivel a kitüntetettek nemcsak hazánk, hanem az egyetemes magyarság, sőt az egyetemes emberiség értékeit gyarapították. (Á kitüntetettek névsorát lapunk 2. oldalán közöljük.) Francia kapcsolat Kétéves kapcsolat után írta alá azt a megállapodást a francia Savoie tartomány tanácsa, egyeteme, a magyar Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola, és Pest Megye Önkormányzata, ami a turizmus és a környezetvédelem terén jelent majd szorosabb együttműködést a jövőben. (Folytatás a 6. oldalon) Aszódtól Túráig Emlékezni az utódok kötelessége Gödöllőn több ezren vettek részt a Petőfi-szobor koszorúzásán A Galga mente számos szállal kötődik 1848 és '49 történelmi eseményeihez. Aszód elsősorban azáltal, hogy Petőfi Sándor az ottani evangélikus gimnáziumban tanult, s a település lokálpatriótái magukénak vallják a költőt és forradalmárt. Az ünnepi események sorában szómba ton délután katonai eskütételre került sor a város főterén. A honvédség és a rendőrség közreműködésével körültekintően megszervezett rendezvényen több ezren vettek részt. Sztán István ezredes, helyőrségparancsnok köszöntője után tették le az újoncok az esküt, majd Kelemen István vezérőrnagy, Budapest helyőrségparancsnoka mondott ünnepi beszédet. Elmondta, hogy a helyőrségben állomásozó katonai szervezetek a felső vezetés biztosítására hivatottam megfelelő élet- és munkakörülmények között dolgoznak. Bagyin József Aszód polgármestere a település katonai hagyományairól szólt. Pálos Frigyes hatvani prépost arról a tapasztalatáról számolt be, hogy mióta rendszeresen látogathatja a laktanyát, meglátása szerint a tisztek atyai szeretettel, az idősebb testvér gondosságával törődnek beosztottjaikkal. (Folytatás az 5. oldalon.) Ünnepi körképünk, beszámolók és tudósítások a 4—7. oldalon. Az ünnep előestje Pilisvörösváron Uj nemzetiségi központ Kommandósok akadályozták meg a próbaadást Egy lépéssel közelebb kerül- sége, amikor letette 1992. má- tünk ismét Európához. Nem jus 2-án a Német Nemzetiségi ékesszólásokba öltöztetett jel- Képzési Központ alapkövét, szavakkal, hanem valódi tét- Még egy év sem telt el, mártel bizonyított Pilisvörösvár cius 14-én, nemzeti iinne- magyar és német ajkú közös- pünk előestéjén magas rangú Kotier Irén, a nemzetiségi gimnázium igazgatója veszi át a központ kulcsait a bajor és a magyar Kultuszminisztérium képviselőitől, Michael Mihatschtól és Kálmán Attilától. bajor és magyar vendégek, Michael Mihatsch, a bajor kultuszminisztérium főtanácsosa, Alexander Arnot, német nagykövet, Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára, Szauter Rudolf,országgyűlési képviselő, Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének ügyvezetője, Botzeim István, Pilisvörösvár polgármestere közösen avatták fel az épületet, amely a Bajor Szabadállam és a magyar kormány, valamint a pi- lisvörösvári önkormányzat anyagi támogatásával készült el. Az volt az elképzelés, hogy lehetőség nyíljon az ifjúság nevelésére, oktatására, az idősebb generáció képzésére. Ezek egy része a nemzetiségi óvodában, valamint a nemzetiségi gimnáziumban valósul majd meg. (Folytatás a 6. oldalon) A Frekvenciagazdálkodási Intézet munkatársai bevonásával március 14-én éjjel behatoltak a CBC Hungary Kereskedelmi Televízió mátyásföldi épületébe, és a március 15-ei próbaadáshoz nélkülözhetetlen berendezéseket leszerelték, ismeretlen helyre szállították — közölte tegnap lapunkkal dr. Rajki Márton ügyvéd, a CBCH jogi képviselője. Ezzel a lépéssel megakadályozták, hogy a sajtószabadság napján a független televíziós állomás a nyilvánosság elé lépjen. A CBCH álláspontja szerint ez a lépés semmivel sem indokolható, a jogszabályokkal ellentétes, és egyértelműen jelzi, hogy a hatóság figyelmen kívül hagyja a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét. (Folytatás a 16. oldalon) Jeleníts István Hazát teremteni! Évtizedekkel ezeló'tt egy íróbarátom, mint ifjú vőlegény, részt vett menyasszonyának ötéves érettségi találkozóján a Patrona Hungáriáé Gimnáziumban. Nagyon kíváncsi volt rá, hogy milyen környezetben is nevelkedett a jövendőbelije, s a jelenlévők között félig komolyan, félig játékosan nagy kérdőívet osztott szét. Szívesen, tartózkodás nélkül felelget- tek a kérdéseire. Az egyik így hangzott: „Büszke vagy-e arra, hogy magyar vagy?" Másnap aztán mutatta, diadalmasan az eredményt: egyértelműen kiderült, hogy az egyházi iskolák hamis nemzeti önérzetre nevelnek, mert a legtöbb megkérdezett (csaknem mindegyik) igennel felelt erre a kérdésre, vagyis úgy nyilatkozott, hogy büszke a magyarságára. „Márpedig, vallotta a barátom, értelmes ember arra büszke, amiben másoknál különbnek, értékesebbnek tudja magát. Aki tehát büszke arra, hogy magyar, az meg van győződve arról, hogy a magyar ember többet ér a más nemzetekhez tartozónál.” A tapasztalatlan kérdó'ívszerkesztó't siettem nagyobb megfontolásra inteni. Mi lehetett a kérdezettekben az igen alternatívája? Legtöbben bizonyára azért nem feleltek nemmel, mert úgy érezték, az azt jelentené, hogy szégyellik a magyarságukat. A két véglet között nem kínálkozott középút, azért választhatták a másik szélsőséget. Jó lett volna ellenőrzésül megkérdeznni tőlük, vajon nem tartják-e természetesnek, ha egy francia vagy egy kínai viszont arra lenne büszke, hogy ó' épp franciának, illetőleg kínainak született. Valószínű, hogy csaknem minden magyarságára „büszke” lány vagy asszony elvárja egy más nemzetbelitöl, hogy ő is „büszkén"vallja magát ahhoz a néphez tartozónak, amelynek földjén született, amelynek nyelvét anyanyelvként beszéli, s amelynek történeti örökségét hordozza. A büszkeség tehát itt nem azt jelenti, hogy valami miatt különbnek gondolom magam mindenki másnál, inkább azi, hogy sajátos érték hordozójának érzem magam, amelyhez hasonló értéket mindenki hordoz, aki hűséges saját hazájához, nemzetéhez. A történelemben sok példa van arra, hogy a hazaszeretet lelkiismeretes embereket is más népek ellen fordított. Okkal vagy ok nélkül úgy látták, hogy hazájukat veszélyezteti a szomszéd hatalomvágya, önkényeskedése. Ezek a ma is föllángoló ellentétek fájdalmasak, de nem jelentik azt, hogy a hazaszeretet szükségképpen, lényegéből fakadóan a nagyobb, emberiségméretű összetartozás megtagadására, gőgre, csoportönzésre biztat, vagy épp közös, nemzeti hibák megdicsóítésére kötelez. Mielőtt a Nemzeti dalban elhangzott, hogy „Talpra, magyar! Hí a haza”,tiszta elméjű és érzékeny lelkiismeretű emberek sok nagyszerű írásban megvilágították a haza fogalmát. Gondoljunk Kölcsey Parainesisére! „Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele... Szeresd a hazát! Boldog le szesz, ha a férfiikor napjaiban e szavakat úgy fogod érezhetői, mint kell.” Ki feledhetné Vörösmarty versét: „Legszentebb vallás a haza s emberiség"? Vagy Petőfiét: „Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga”? Tudjuk, a Nemzeti dal költőjét három és fél hónappal a márciusi események után nem választották meg országgyűlési képviselőnek. Július 4-én nagy versben fordult A nemzetgyűléshez: „Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most tinektek... Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél.” De érdekes: a haza, amelynek „becsületéért”élnünk s halnunk kell a Nemzeti dal szerint, nem is annyira mögöttünk van, mint inkább talán előttünk: nekünk kell megteremtenünk. „Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol: s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.”Ez a mondat megint a Parai- nesisból való. Milyen közvetlenül rímel rá Petőfi „sehonnai, bitang ember”-e! A reformkor s a szabadságharc tüze ellobbant. Sok mindent átéltünk azóta, gyanakvóbbak, önkritkára hajlandóbbak vagyunk. De az egyszer kimondott igazság igazság marad. Hazát kell nekünk is teremtenünk — felelősen a múlt és a jövő előtt.
