Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. MÁRCIUS 13., SZOMBAT Az első felelős magyar minisztérium Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök — Deák Ferenc igazságügy-miniszter — Kossuth Lajos pénzügyminiszter — Báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter — Szemere Bertalan belügyminiszter — Mészáros Lázár hadügyminiszter — Klauzál Gábor, a földmívelés és ipar minisztere — Gróf Széchenyi István közlekedési miniszter — Herceg Eszterházv Pál, a közösügyek minisztere Ünnepség a Néprajzi Múzeumban Az idei művészeti díjak átadása ÜNNEPI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL 2. oldal: EZERNYOLCSZÁZNEGYVENNYOLC, TE CSILLAG! Tallózás a Népszabadság „Ünnepi” számaiból 3. oldal: Benedek István: „ELÁTKOZOTT HELY. NEKEM: HAZÁM.” Vödrös Attila: VAN MÉG REMÉNY? 4. oldal: Maliár Éva: LELKEKET ERŐSÍTŐ FORRADALOM 5. oldal: Bánó Attila: EXKLUZÍV INTERJÚ NAGY VIKTORRAL, AZ OPERAHÁZ FŐRENDEZŐJÉVEL 6. oldal: Deregán Gábor: A BÁRŐKASTÉLY JÖVŐJÉRŐL ÁLMODOZVA 7. oldal: SZABADSÁGHARCUNK A VILÁGIRODALOMBAN 8. oldal: ELFELEDETT HUSZÁROK 9. oldal: Fekete Gyula: UGYE, ZENG A SZÍVED? 10. oldal: Török Bálint: EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN 11. oldal: Ónodv Éva: ÖSSZEFÜGGÉSEK ANYAGBAN ÉS TÉRBEN Interjú Szervátiusz Tiborral 12. oldal: Gál Judit: A SZABADSÁGHARC HADSEREGE 13. oldal: Mailár Éva: ŐRZIK ELEIK EMLÉKÉT 14. oldal: EURÓPA PALESZTINJAI Interjú Szaniszló Ferenccel 15. oldal: Fehér Ferenc: MÉLTÓNAK LENNI CEGLÉD ŐSEIHEZ 16. oldal: ~ Nádudvari Anna: AZ ÉRDEMREND Matula Gy. Oszkár: ÜNNEPI MEDITÁCIÓ 17—18. oldal: PEST MEGYE A FORRADALOMRA EMLÉKEZIK 19. oldal: Győri Béla: KOSSUTH LAJOS KOSZORÚJA Az 1993. évi művészeti díjakat pénteken, a Néprajzi Múzeum dísztermében megtartott ünnepségen Fekete György kultuszminisztériumi helyettes államtitkár nyújtotta át a kitüntetetteknek. Ünnepi beszédében szólt arról, hogy a díjak odaítélésének gyakorlata a legutóbA magyar sajtó legyen végre nemcsak független, hanem pártatlan, és mindenféle politikai pressziótól mentes — hangsúlyozta Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár a magyar sajtó napja alkalmából a tegnapi kormány- szóvivői tájékoztatón tartott köszöntőjében. Ez a kormány soha nem fog a sajtó- szabadság ellen semmiféle lépést tenni — ígérte meg az államtitkár. Végezetül pedig a kormány és a sajtó társadalommal szembeni közös felelősségére hívta fel a figyelmet. bi három esztendőben — tehát az új kormányidőszak alatt — eltér a korábbi évtizedekétől. Ma már nem pusztán javaslatot kér a tárca saját véleményének kialakításához a szakmai szervezetektől, hanem jól előkészített, s alaposan megvitatott végleges szakmai döntést. így a díjazottak névsoEzt követően Szabó János földművelésügyi miniszter ismertette a tárca, az élelmiszeripar privatizációjával kapcsolatos stratégiai elgondolásait. A már a kormány által elfogadott terv egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a magyar vállalkozók és befektetők ha előnyt nem is élvezhetnek a külföldi befektetőkkel szemben, de legalább versenyhelyzetbe kerüljenek a privatizáció során. A Duna egyoldalú elterelése következtében szükségessé vált sürgős beavatkozásról Juhász Judit kormányrát minden esetben elfogadva és aláírva alakult ki a művészeti díjakkal kitüntetettek végleges névsora, így tehát, azok már nem a paternalista állam adományaiként, hanem szigorú szakmai zsűrik ítéletei alapján kerültek az arra legérdemesebbekhez. (Folytatás a 23. oldalon) szóvivő adott tájékoztatást. Elmondta: a dunai mederelzárás kárainak enyhítésére a kormány eddig már két rendeletet hozott. Ezeknek megfelelően a munkák tavaly novemberben megkezdődtek, s ezek eredményeként víz került a Zátonyi-Dunának nevezett holtágba. A Szigetköz vízpótlásának megoldására pedig terv készült. Eszerint Dunakiliti térségében a fel- duzzasztott víz átvezetésével lehet a Dunából való víz- kivitelezést megoldani. Az átvezetés a duzzasztó műtárgyain történhet. Kormányszóvivői tájékoztató Sajtónapi köszöntő Katona Tamás Március üzenete Furcsa egy ország volt a Habsburg-birodalom a múlt század első felében. A birodalom egyik részében, az osztrák örökös tartományokban az uralkodó abszolút úr volt attól a pillanattól fogva, hogy az elődje lehunyta a szemét, és ennek az uralkodónak kezét semmilyen alkotmány, semmilyen országgyűlés nem kötötte meg. A birodalom másik felében, azokban az országokban, amelyeket Szent István koronájának jogán birtokolt az uralkodó, csak akkor élhetett felségjogaival, ha megkoronáztatta magát, letette a koronázási esküt, kiadta a koronázási hitlevelet. Es még ekkor is osztoznia kellett a jogokban egy, kiváltságait féltékenyen őrző országgyűléssel: csak együtt hozhattak törvényt, külön-külön egyikük sem. Az ilyen helyzet arra szokta csábítani az uralkodókat, hogy birodalmuk mindkét felét abszolutisztikus módon kormányozzák. Éppen ezért 1847-ben Batthyány Lajos, 1848. március 3-án pedig a másik szent Lajos, Kossuth Lajos azt a megoldást szuggerálta az uralkodónak, hogy birodalma mindkét felét alkotmányosan kormányozza. Ausztria a múlt században két ízben is magyar kezdeményezésre kapott polgári alkotmányt: 1848-ban és 1867-ben. A múlt század első felének haladó és nemzeti magyar erői azonban ezzel a nem akármilyen, de mégis hűbéri magyar alkotmánnyal sem voltak megelégedve. Többet szerettek volna, mást szerettek volna, és ezért harcoltak a pozsonyi országgyűléseken, erről álmodoztak pesti diáktanyákon és kávéházakban. Pozsony és Pest kéz a kézben dolgozott. 1848 márciusának elején a pesti fiatalok küldötte Pozsonyban felkeresi Kossuthot, és alighanem gondosan egyezteti vele a teendőket. Volt ezeknek a fiataloknak két szent szövegük, két zseniális, csattanós, radikális tömörítmény. Kossuth március 3-i beszéde felsorakoztatta a modern Magyarországhoz vezető út minden egyes stációját, de mert ezt a felsőtáblán is keresztül kellett erőltetni, sőt az uralkodó számára is elfogadhatóvá kellett tenni, minden egyes követelést kénytelen volt sztaniolba csomagolni. A pesti márciusi fiataloknak nem volt erre szükségük, ők egyszerűen és pórén, megannyi csattanós jelszóba tömörítve fogalmazták meg a maguk követeléseit, az ország követeléseit. És mert írók voltak, az került az első helyre a követelések közül, ami számukra a legfontosabb volt: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését”. (Azóta is, ha sérelem érte ezt a szabadságjogot, a nemzet reflexei mintegy önműködőén viszonyultak március 15-éhez. Ma is ez az egyik legfontosabb megoldandó kérdés: legyen a sajtó, a rádió, a televízió független, de ne csak független, hanem pártatlan is, hanem tárgyilagos is. Mást és többet senki nem kíván.) A másik szent szöveg természetesen vers volt. Olyan vers, amelyik a legfontosabb gondolatot egy másik versből vette át, egy hallatlanul népszerű versből, egy akkor országszerte szavalt és országszerte énekelt versből, Vörösmarty Fóti dalából. Ebben a hosszú bordalban már ott vannak a bűvös szavak: „most kell neki fölvirradni vagy soha.”Igen, a most vagy soha gondolata bűvölte meg Petőfit, talán öntudatlanul, talán tudatosan, mégis mennyire más az a vers, ami Petőfi tollából megszületett, és nem ok nélkül viseli a legmegtisztelőbb címet: Nemzeti dal. Ma sem kell szégyellnünk az olyan természetes érzéseket és igazságokat kifejező szavakat, mint nemzet, magyar, haza. Amikor a mi fiataljaink 1848 márciusának idusán kimentek a pesti utcára forradalmat csinálni és történelmet csinálni, vitték magukkal, minden egyetemi karon elmondták, el- üvöltötték e két szent szöveget. Talán a legmeghatóbb pillanata a márciusi forradalomnak, amikor ezt a két szöveget, a magyar sajtószabadság elsőszülötteit elviszik a Magyar Nemzeti Múzeumba, hogy örök időkre elhelyezzék ott. Mert ezek a fiatalok nemcsak bátrak voltak, hanem műveltek is: tudták, hogy az utókornak dolgoznak. Magyarország 1848 tavaszán egy nem akármilyen rendi országból az akkori Európa élenjáró és példamutató modern országa, polgári országa lett. A márciusi törvények — és ezeket már nem Pesten, hanem Pozsonyban vívták ki — az ország történelmének a kereszténység felvétele óta legnagyobb változását kodifikálták: népképviseleti országgyűlést, ennek az országgyűlésnek felelős független kormányt, a nemzet ősi színeit és címerét, a polgároknak a törvény előtti teljes egyenlőségét, és ami talán a legtöbb, a jobbágyság eltörlését. Millió- számra lettek ebben az országban magyarok és nem magyarok robotra hajtható jobbágyokból a maguk telkének szabad gazdái, urai. Ékkor születik meg a magyar polgárság városon is és falun is, és napjainkban is ez a legfontosabb: legyen magyar polgárság ebben a hazában, és legyen szabad és felelős gazdája minden gazdasági erőnek ebben a hazában. Van tehát mire emlékeznünk, van miből erőt merítenünk, csak legyen hitünk abban, hogy a huszadik század nagy magyar forradalma is beteljesülhet. Van mit ünnepelnünk, és bízzunk abban, hogy tudunk még együtt ünnepelni. Várunk mindenkit ezen a legnemzetibb ünnepünkön, és várjuk mindenekelőtt azokat, akiknek ez a legigazabb ünnepük, a legsa- játabb ünnepük: a magyar fiatalságot. (A szerző Vác város országgyűlési képviselője)
