Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

I PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 10.. SZERDA 13 / Óvjuk gyermekünk egészségét! Minden szülő szeretné jó kö­rülmények között és elége­dettnek látni felnövő gyerme­két. Nem kis gond megfigyel­ni. milyen lehetőségek bonta­koznak a gyermekben, hogy képességeinek, készségének megfelelő pályát válasszon, tanuljon és boldoguljon. A jó szándékú igyekezet közben nagyon sokszor elsik­kad a tanuló egészségének fejlesztésére, megvédésére igyekvő tudatos törekvés. Féltjük a gyerekeket a robo­gó járművektől, az erőseb­bek agressziójától, az időjá­rás szeszélyeitől, de jelenték­telen mulasztásnak tekint­jük, ha reggeli nélkül rohan az iskolába, ha nem táplálko­zik élettani szükségletének megfelelően, ha rendszeres tisztálkodása, fehérnemű-vál­tása elmarad. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy inge­rültsége hátterében a mozgász- szegénység áll. Meglepő­dünk és veszekszünk, ha do­hányfüst vagy szeszes ital árad szervezetéből. Alig van időnk, hogy türelmesen meg­hallgassuk és okos tanácsok­kal segítsük. A tanulók egészséges élet­re nevelésének hiányossága­it a tapasztalat igazolja. Szen­tendre öt általános iskolájá­ban és két körzeti általános iskolában 2348 tanulót kér­deztünk meg egészségi álla­potukat befolyásoló ismerete­ikről és tevékenységükről. A válaszok értékelése után az iskolák igazgatóinak javasla­tokat tettünk a gyakorlati egészségvédelmi tennivalók­ra. Például a jelenlegi plakát­pályázattal — a Dohányzás- mentes Világnapra készülve — az egészségre nevelés olyan formáját választottuk, amellyel a tanulókat cselek­vésre ösztönözzük, hogy gyűjtsék össze, ismerjék meg a dohányzás egészség­károsító hatásait és ezt úgy ábrázolják, hogy elgondol­koztató és a helyes döntést elősegítő legyen. 1993-ban egészségvéde­lemre, az egészségnevelő fi­nanszírozására a munkaadó elvonta a bért. A jó cél, az egészségvédelem érdekében támogatásukról biztosítottak és felajánlották a nyertes ta­nulók jutalmazására a pálya­díjakat Surányi István cuk­rász, Fehérvári Péterné a Sa­látabár vezetője, Németh Já­nos a Rab Ráby vendéglő ve­zetője, Bendsák Zoltán az iparcikkbolt vezetője és Si­mon Ernő gázmester. Ez­úton is köszönöm segítségü­ket. Az ifjúság arculata min­den korban olyan, amilyen­né a felnőttek gondoskodása és példája formálja. Vigyázzunk jobban rájuk, a felelősség a miénk, hogy testileg-lelkileg egészsége­sek legyenek. Dietz Ferenc egészségneve­ló' Szentendre Miért beteg a magyar humor? Mindjárt az elején elnézést kell kémem Végh Antaltól, hogy nagy port felvert köny­vének címét felhasználva fo­galmaztam meg kérdésemet, és ezzel a szellemi eltulajdo­nítás vétségébe estem. Úgy érzem azonban, hogy az Úr 1993. esztendejének elején ebben az országban annyira megállja a helyét, hogy talán maga az író is egyetértene ve­lem. ha elolvasná a követke­zőket. Tulajdonképpen adhattam volna azt a címet is, hogy Volt egyszer egy kabaré, de annyira frappánsnak éreztem a jelenlegi helyzetben Végh kérdésének ilyen formában való eltulajdonítását és ehhez kapcsolódóan a magyar hu­mor pillanatnyi gyengélkedő állapotát, hogy inkább vállal­tam a plágium vádját. Való­ban volt egyszer egy rádióka­baré, amely 30-40 százalék­ban szellemeset produkált. Az ember érdeklődéssel vár­ta havonta egyszer a hétfői napot, ha jól emlékszem a napra, amikor a kabaré nem­csak nevettetett, hanem az or­szág gondjait is tükrözte tré­fás formában. Lehet, hogy most a rádió­kabaré feltétlen hívei rossz néven veszik, hogy csak ilyen százalékban találtam igazán értékesnek a műsort. Egyet azonban nem szabad el; felejteni, szépen írni mindig lehet, de szünet nélkül szelle­mesnek lenni és nevettetni, ez már lehetetlen követel­mény. Hiszen a humor legna­gyobb magyar klasszikusa, Karinthy Frigyes is számta­lan nagyszerű krokija és kar- colata ellenére publikált gyen­gébb dolgokat is. Még azt sem bánom, ha a humoristák olyan vicceket melegítenek fel, amelyeket már Noé is kidobott a bárká­ból, vagy olcsó, egy kicsit el- koptatott poénokkal próbál­ják meghódítani a nagyközön­séget. egy újszülöttnek min­den vicc új elve alapján. Még ez is elnézhető, ha a humoris­ta néha trivialitásokkal fűsze­rezi mondanivalóját. Ez mind belefér a humorról alkotott kép kereteibe. De, hogy csak ez legyen a humorista egye­HISTÓRIA A cenzúrahivatal aktáiból Pest-Pilis-Solt vármegye tiltakozik az országgyűlési ifjak elfogatása ellen Pest, Pilis és Solt törv. egyesített vármegyék közönsége a helytartótanácshoz, 1837. aug. 31. „Posonyi német nyelvű hírla­pokban a folyó esztendei, Mártius 24,k napján közrebo­csátott levél a felségsértés vétkével vádolt és a Főméltó­ságú Curia által megítélt if­jak esetét mind a dolog törté­netével, mind a hazai törvé­nyekkel ellenkezőleg adván elő, ugyanezen esztendei, 1197ik szám alatt költ végzé­sünket, mellyben az említett közlésnek ellene mondot­tunk, különös lapra kinyomat­ni és a közértekezésnek ehez hasonló balhírek által történ­hető félrevezetését meggáto- landók, a hazai hírlapok mel­lett közönségesítetni rendel­tük. Történt azonban, hogy nemcsak a kinyomott példá­nyok, hanem a nyomtatás alá adott kézirat is egyetemi taní­tó Reseta János által Április 12lk napján elkoboztatván, szándékunkban meggátoltat­tunk; hogy pedig mindezek a Nagyméltóságú Helytartóta­nács rendelésébiil történtek, bővebb bizonyítvány nélkül sem szenved kétséget azon Főméltóságú Dicasterium előtt, mellynek tulajdon ke­gyes rendelései forognak kér­désben. Nem akarunk ez alkalom­mal sem a sajtó szabadsága, vagy inkább egyoldalúságos rendeletek által gyakorlatba vett könyvvizsgálat káros vagy hasznos vagy törvé­nyes voltának vitatásába bo­csátkozni, nem szándékunk ama végzésünk közrebocsátá- sábani azon tiszta szándékun­kat hosszas vitatások által bi­zonygatni, tudva van ez a Nagyméltóságú Magyar Ki­rályi Helytartótanács előtt, és bizonyosan szintolly tisz­tán, mint előttünk, hogy ren­delések nem törvények, és hogy az ország nem rendelé­sek, hanem törvények által igazgattatik. Továbbá: hogy a közérdekű történeteknek készakarattal elcsavarása rósz szándék, és rósz szán­déknak káros következései meggátolására intézett töre- kedés egyébb, mint jó és hasznos nem lehet, miután azomban e szokás a leg­újabb felső rendeletek által olly gyakran törvényes erő­vel bírónak lenni állíttatik, csak azt bátorkodunk meg­említeni, hogy ama szokást: miszerént a vármegyék vég­zéseiket mindenkor szaba­don nyomtatták, a Nagymél­tóságú Magyar Királyi Hely­tartótanácsnak sem az 1830,k észt. 35 792lk, sem az 1795íkesztendő 510ik szám alatt költ intézvények által megváltoztatni, és annál ke­vésbé állott hatalmában: mi­vel ezen szokásnak helyes, azaz törvényes voltát az 1794ik észt. 5342,k szám alatt költ hasonló intézvénye által megesmérni méltóztatván ez­előtt, ezután is a megyék eb­beli jogoknak szabad gyakor­lásában mindenkor háborítat­lan megmaradnak, és mind­addig, még törvény által más rendelés nem tétetik, ebbeli szabadságoktól megválni to­vábbá sem szándékoznak. Hogy a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartóta­nács: mellynek a hazai törvé­nyeket épségben megtartani, az 1723‘k 102*7 és 1790:14. tör­vénycikkelynél fogva legkö­zelebb a folyó esztendei 18 274ik szám alatt költ ke­gyes intézményében önnön megesmérése szerént is gond­jainak és kötelességének fő tárgya, a Trattner—Károlyi Könyvnyomtató Intézet tulaj­donosát, Nemes Tolna Vár­megye végzésének a Királyi Censor engedelme nélküli ki­nyomtatásáért a fenn előadói­hoz hasonló esetben, a folyó esztendei 15 611,k szám alatt költ intézvénye által nem­csak az L" rész 9ík címje el­len meghalgatása és megítél- tetése előtt megdorgálni, ha­nem őtet mint kétségtelen ne­mest törvényhatósági elmellő- zésével a városi tanács eleibe idéztetni méltótztatott, való­ban váratlan és szomorú törté­net, mert mi ezen Főigazgató Kormányszékben mindenkor hathatós, az ország kebelé­ben lévő, hazánkfiaiból szer­kezeit, törvényeink értelmé­ben önállású testületet tiszte­lünk. Mindezeknél fogva, ragasz­kodván a szokás és régi gya­korlat által megszentelt jo­gunkhoz és világos törvénye­inkhez, midőn egyrészről az említett Könyvnyomtató Inté­zet tulajdonosának törvényes bírói elöl elvonását és tetté­nek ítélet előtt való rosszalá- sát törvénytelennek nyilatkoz­tatni kénytelenek vagyunk, egyszersmind kérjük Császá­ri Királyi Főhercegségedet, és a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsot, hogy az elkobzott nyomtatvá­nyokat és kéziratot, mint két­ségtelen tulajdonunkat, visz- szaadatni, jövendőre nézve pedig bennünket régi szabad­ságunk gyakorlásában hábo- rítlan meghagyni kegyessen méltóztassék. Kik egyébberánt kegyelmé­be és kegyességekbe ajánlot­tak, alázatos egész tisztelettel maradunk. Költ az 1837lkesz- tendei. Augustus 31lk napján Pesten tartatott közgyűlésünk­ből.” dűli tennivalója, és a minden szellemességet nélkülöző dur­va sértegetés váljon a kabaré egyetlen feladatává, ez már erős túlzás. Nem vitás, hogy a népsze­rűséget mindenkor megcélzó humoristák régebben is sok­szor bántottak, de többnyire szellemesen karikírozták ki a visszásságokat, amire ma na­gyon ritkán látok példát. Pél­dául ilyen volt. amikor a hír­közlési paródiában azt mond­ták, hogy a magyar külügymi­niszter váratlanul Budapestre érkezett. Kérdem, miért nem ilyen típusú tréfák uralják a magyar humort, és miért az ízléstelenség határát súroló és legtöbbször nem is csak sú­roló demagógia? Lehet, hogy van valami ab­ban a pletykában is, hogy a pártállamban bizonyos humo­risták az uralkodó elit által engedélyezett határig mehet­tek el, vagyis a felsőbbség jó­váhagyásával csipkedhették a csipkedhetőt, amit — szavait a pártemberhez intézve — Sa­lamon Béla egy kabaréjele­netben úgy fejezett ki. hogy maga mondhatja. Hogy ez igaz-e, ezt én nem tudom el­dönteni, azt viszont sajnálat­tal vagyok kénytelen megálla­pítani, hogy a magyar humor jelenleg valóban súlyos beteg. Budapest arról volt híres a háborús időkben és a pártál­lam idején is, hogy a politi­kai ellenállás az egymás fülé­be suttogott, futótűzként terje­dő viccekben merül ki. Ami­óta szabad a sajtó, mindenki azt vádolhatja és sértegetheti, akit csak akar. Amit eddig a humor szellemességbe csoma­golva színvonalasan fejezett ki, azt most otromba módon, a szellem minden nyoma nél­kül teszi. Ide illik Zoli bohóc kupléja, aki a negyvenes évek második felében arról énekelt, hogy a parlamentben állítólag szellemek jártak. Ő utánanézett, és mindenkit megnyugtathat, hogy a szel­lemnek a nyomát sem találta. Hát ezért van most válságban a magyar humor. Tudom, nem könnyű szel­lemesnek lenni, és még nehe­zebb az olykor mondanivalót is magában rejtő szójátékok­kal vagy tréfákkal megnevet­tetni az embereket. Mégis arra szeretném kérni a kissé irányt tévesztett humoristá­kat, térjenek le az olcsó nép­szerűségre törekvés látszólag csábító útjáról, a kabarérende­zőket pedig arra, hagyják abba azt a nyugati mintára be­vezetett visszataszító szokást, hogy minden poént kincstári háttérhahotával jutalmaznak. Mert akkor talán Budapest újra az lehet, ami egy évszá­zadon át volt: a kipusztíthatat- lan humor európai fővárosa. Tiszay Géza Budapest Pest vármegye tiltakozása A bécsi kormányzat 1844 őszén a megy ei önkor­mányzatok ellen indított támadást. A megyék az 1840-es években az ellenzéki politika felleg­várai lettek, Bécs a további előretörést akarta megakadályozni. Az új közigazgatási elképze­lés a megyék élére a kormánytól fizetett admi­nisztrátort kívánt állítani. A főispán helyett — vagy ha elbocsátani nem lehetett; mellé — állí­tott adminisztrátor köteles volt állandóan a me­gyében tartózkodni, az ügyeket erélyes kézzel intézni — a kormány elképzeléseinek megfelelő szellemben —, és a következő választásokon a kormánypárti többséget biztosítani. Az admi­nisztrátori rendszer ellen éles tiltakozás bonta­kozott ki az országban, melynek vezetője Pest megye, a „vezérvármegye’’lett. Az 1845. márci­us 10-i megyegyűlésen Kossuth nagy beszédet tartott. Az adminisztrátori rendszert cseh min­tájú „Kreishauptmann-szisztémának” (járási fő­nök) nevezte, melyet ha elfogad az ország, ön­magát temeti el, mert Magyarország „nyomorú­ságos német vagy tót provinciává süllyed”. A kö­zelmúlt politikai eseményeit a hatalomvágyó arisztokraták akarnokságával magyarázta. Sze­rinte az arisztokraták meghiúsították az ország- gyűlésen az uralkodó reformszándékát, most pedig a törvényességre hivatkozva megkaparin­tották az uralmat. A kormány mindezt tűrte, ezzel elhagyta a nemzetét. Az ellenzék így a régi sérelmi harc keserves fegyveréhez kényte­len nyúlni és folytatja „örökös szent de Ms’’küz­delmét a ,Jog és szabadság romjaiért”. Kossuth és Pest vármegye egész évben foglalkozott az adminisztrátori rendszerrel, végül november­ben a vármegye „dorgáló leiratot”kapott túl ra­dikális fellépése miatt. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom