Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-09 / 57. szám

é PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 9., KEDD 13 Történelmi zsákutca Ez a félrenevelt — vagy urambocsá’ — netán egyál­talán nem nevelt társadalom puffogtatja az elkoptatott de­magóg szólamokat. A- régi, unásig ismételt jelszavak mögött óriási űr tátong, és sajnos az új jelszavakból is újra a régi ideológia köszön vissza ránk. Első lépésként az utódpárt látványos és lát­szólagos szakítása a diktatú­rával árulkodik arról, hogy az előző évtizedek mégsem a tökéletes földi boldogság­hoz vezető utat kövezték ki. A következő lépés: az 1989-es ellenzéki mozga­lom szintén látszólagosnak tűnő egységére a jövendő el­lentmondások fenyegetése vetett sötét árnyékot. így lépett porondra az új kormány, amelyet első pilla­nattól kezdve a parlamenti és parlamenten kívüli ellen­zék egységesnek tűnő hang­orkánja próbált elsöpörni — a taxjsblokád idején majdnem sikerrel. Ezt köve­tően pedig a rosszkedvre amúgy is hajlamos nemze­tet megkísérelték pánikba kergetni. Nem csoda, ha ezek után a kormányzó pár­tok egyes képviselői is át­vették a támadók nem ép­pen európai hangnemét, és kormányzati oldalról is hoz­tak olyan intézkedéseket, amelyeket joggal lehet kifo­gásolni. Van egy ősi magyar mon­dás: a húrt nem szabad túlfe­szíteni. Márpedig a magyar belpolitikában ez történt. Most már elmondhatjuk, hogy miután az első szabad választás idején eséllyel in­duló szabad és fiatal demok­raták — hiszen a választási kampányban ők ütötték meg a legkommunistaellene- sebb hangot — nem érték el a kívánt eredményt, az MSZP pedig a vártnál job­ban szerepelt, nem volt más lehetőség, mint erős ellen­zékként kellemetlenné tenni a győztes életét. Jómagam lelkes híve vol­tam a szabaddemokraták­nak, rájuk is szavaztam, és rokonszenvvel figyeltem a fiatal demokraták előretöré­sét és ígéreteit, különösen jó szívvel emlékezve vezé­rük merész beszédére Nagy Imréék újratemetésén. A kö­vetkező években pedig azt kellett látnom, hogy a kom- munistaellenesség csak ügyes propagandafogás volt mindkét párt részéről. Jelenleg a világ szinte minden fővárosa, „hála” a három ellenzéki párt nagy­szerű nemzetközi összeköt­tetéseinek, visszhangzik at­tól, hogy Magyarországon hogyan érlelődik a jobbolda­li hatalomátvétel, hogy. úton-útfélen jobboldali fiata­lok provokálják a társadal­mat. Egy-két sajnálatos, elég­gé el nem ítélhető tünetet or­szágos méretűvé fújva fel, elfeledkeznek arról, hogy a német mintademokráciában hetente több menekülttábort gyújtanak fel, ' Franciaor­szágban zsidótemetőket dúl­nak fel „■'■de szintén hasonló jelenségek tapasztalhatók Európa más államaiban, hor- ribile dictu még Svédország­ban is. Még egyszer hangsúlyoz­nom kell, hogy őszinte híve voltam a szabaddemokraták­nak, rokonszenvvel kísér­tem a fiatal demokraták megmozdulásait, főként azért, mert nekik semmiféle szabadságélményük sem volt idáig, nekik valóban a semmiből kellett lehetősé­get teremteniük. Ezért tiszte­letet is éreztem irántuk. De azután mi történt? A termé­szetes ellenzéki magatartás a minden kákán csomót ke­resés jegyében szélsőséges és durva méreteket kezdett ölteni. Ha az utódpárt mondani­valójában szélsőséges is volt, nagyjából betartotta az európai normákat, ami az úgynevezett legnagyobb el­lenzéki pártról ritkábban mondható el. A Fidesz pe­dig kevés kivételtől eltekint­ve olyan hangnemben szólt vagy inkább harsogott, ami­vel joggal válthatta ki a mi­niszterelnök szellemes kije­lentését: Orbán Viktor nem járt tánc- és illemtanórára. Be kell vallanom, egy pil­lanatra sem hittem, hogy az elvesztett háború után kiala­kult nemzetközi helyzetben a kommunizmus valaha is megbukik, nem beszélve a Szovjetunióról, a nagy min­taképről. A történelem még­is megtréfált bennünket, ami józan ésszel nem volt várható, mégis bekövetke­zett, a világ legnagyobb had­seregét fegyverben tartó szu­perhatalom, utódállamokra szakadva, egyetlen puskalö­vés nélkül lépett le a történe­lem porondjáról. A volt csatlós államok óri­ási lehetőséget kaptak arra, hogy béklyóiktól megszaba­dulva, új életlehetőséget te­remtsenek maguknak. Ahogy azonban az Egyesült Államokat meglepte, hogy egyik pillanatról a másikra egyetlen szuperhatalom ma­radt, s nem tudott hideghá­borús győzelmével mit kez­deni, a keleti blokk országai az új helyzetben a naciona­lizmus mellékutcájába té­vedtek. Déli határaink köze­lében egy új balkáni háború parazsa izzik, és az ajándék­ba kapott szabadságot termé­ketlen célok érdekében fel­használni próbáló, széthúzó belpolitikai erők már puszta létünket kérdőjelezik meg. Ha nem találjuk meg a történelmi vakvágányról ki­vezető utat, minden jóindu­latú törekvés menthetetle­nül a kilátástalanság záto­nyára fut. Tudomásul kell venni, hogy a szabadságnak is vannak árnyoldalai. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a durva szó és a gyak­ran légből kapott vádasko- ' dás foglalja el mások megér­tésének vagy netán megbe­csülésének helyét. Feszültsé­gektől terhes régiónkban csak a meglevő értékek elis­merése és a közös jövőért ér­zett felelősség szabadíthat ki bennünket a ránk erősza­kolt történelmi kalodából. Tiszav Géza Budapest Mozgás­korlátozottak Abonyban A Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének Abo- nyi Szervezete február 20-án tartotta alakuló össze­jövetelét. Mintegy 130-150 helybéli és környékbeli moz­gássérült ember jött el. A megjelenteket Gajdos Ist­ván polgármester köszöntöt­te. Fölajánlotta a szervezet­nek a polgármesteri hivatal segítségét. Chikán Csaba, a Mozgás- korlátozottak Pest Megyei Egyesületének elnöke — aki egyben a szövetség or­szágos vezetője is — részle­tesen ismertette az egyesü­let alapszabályát és tevé­kenységét. A mozgalom tör­ténetéről szólva elmondta, hogy az 1980-ban alakult megyei egyesületnek a har­madik helyi szervezete az abonyi. Elmondta azt is, hogy az állam minden egye­sületi tagra ezer forintot szán. Ezt egészítik ki az ön- kormányzatok, az adomá­nyok és a sok-sok ingyen végzett munka. HISTÓRIA Az elnök hangsúlyozta, hogy a mozgássérültet nem szerencsétlen embernek te­kintik, a szervezet fő célja az, hogy emelt fővel élhes­sen társai között. Ne kelljen szégyelnie sérülését, mássá­gát. Döbbenjen rá értékeire, s arra, hogy ezek nemcsak neki. hanem másoknak is fontosak. A hozzászólások során so­kan érdeklődtek a lakásátala­kítási támogatás igénybevé­telének lehetőségéről. Töb­ben szóvá tették, hogy ke­vés a 240 ezer forintos támo­gatás az új gépkocsi megvá­sárlására. Olyan járművek jöhetnek ugyanis csak szó­ba, amelyeket mint mozgás- sérült is használni tudnak, s ez nem kis összegbe kerül. A megjelentek Mészáros László személyében megvá­lasztották a szervezet helyi vezetőjét. Az elnök ismertet­te az elkövetkező hónapok feladatait. Megemlítette egyebek között azt, hogy havi egy alkalommal klub­összejöveteleket szervez­nek. A hetente egyszer tar­tandó fogadóórán — a csa­ládsegítő központ irodájá­ban — személyesen is intéz­hetik ügyes-bajos dolgaikat. Fontos, hogy megoldják a városban élő mozgássérült gyermekek naponta történő átszállítását Szolnokra, az egyesület speciális iskolájá­ba és foglalkoztatójába. Ez hat gyermeket érint Abony­ban. Kósik Lajos Cegléd Béla király jegyzője A magyarok cselekedeteiről SZCÍT1A Szcítia tehát igen nagy föld. melyet Dentü-mogyernek hívnak. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Feke­te-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Don nevű fo­lyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyes­tek úgyhogy nemcsak a ne­mesek és alrendűek ruház- kodhatnak vele, hanem a gu­lyások, kanászok és juhá­szok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön. Ugyanis ott bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyamaiból drá­gakő és gyöngy kerül elő. A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világ­tól. A szittya földnek széle- hossza igen nagy. Az embe­reket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentii-mogye- reknek nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem vi­selték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fen­tebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Já- fet fia, és az a nemzet Má­góg királyról nyerte a ma­gyar nevet. Ennek a király­nak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant ha­talmú Attila király, tí az Úr megtestesülésének négyszáz­ötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva, ha­talmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve, az országot bir­tokba vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévíziek fö­lött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a németek pedig Ecilburgnak hívják. De elég ennyi! Maradjunk meg a tör­ténet útján. Hosszú idő múl­va pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, ki­nek Magyarország királyai és vezérei a^leszármazottai, miként a következőkben majd előadjuk. A szcítiaiak. amint mondottuk, jó régi né­pek. Róluk a történetírók, akik a rómaiak viselt dolgait megírták. így beszélnek: A szittyák valaha igen bölcsek és szelídek voltak, földet nem műveltek és majdnem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük. Ugyanis nem voltak mesterséggel épült há­zaik, csupán nemezből ké­szült sátraik.Húst, halat, te­jet, mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk. Nyuszt- prémbe és más vadállatok bőrébe öltöztek. Arany, ezüst, gyöngy: annyi volt az nekik, mint a kavics, mivel saját földjük folyamaiban ta­lálhatták mindezt. Nem kí­vánták a másét, minthogy mindnyájan gazdagok vol­tak, sok állatnak és elegendő ennivalónak a birtokosai. Nem paráználkodtak, hanem mindenkinek csupán csak egy felesége volt. Ámde utóbb a szóban levő nemzet a háborúskodásba belefárad­va, olyan kegyetlenné fajult, hogy — némely történetírók szerint — haragjában ember­húst evett, meg emberek vé­rét itta. Hogy kemény egy nemzet volt, hitem szerint azt ma is megismerhetitek ivadékairól. A szittya nemze­tet bizony semmiféle uralko­dó nem hajtotta igája alá. Tudniillik Dáriust, a perzsák királyát csúfosan megkerget­ték, úgyhogy Dárius ott nyolcvanezer embert veszí­tett el, s nagy rettegve sza­ladt Perzsiába. Ugyancsak a szcítiaiak Cirust, szintén a perzsák királyát, háromszáz­harmincezer emberével együtt megölték. A szcítiaiak magát Nagy Sándort, Fülöp királynak és Olimpiádis ki­rálynénak a fiát, aki sok or­szágot harcban leigázott, szintént szégyenletesen meg­futamították. Ugyanis a szity- tyák keményen bírtak min­den fáradalmat, meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak. Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk. S ami­kor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték ma­gukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak a dicsőséget ke­resték ezen az úton. Dáriusz, Cirust és Sándort nem szá­mítva, a világon egyetlenegy nemzet sem merte lábát ten­ni az őföldjükre. A fent neve­zett szittya nemzet pedig ke­mény volt a harcban és gyors a lovon; a fején sisa­kot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei közül akár­melyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódairól is megítélhetitek. A szittya föld éppen azért, mert annyi­ra messze esik a forró égöv­től, különösen kedvez a nem­zedékek szaporodásának. Azonban — ámbár szerfö­lött nagy kiterjedésű — még­is a rajta született népség so­kaságát sem táplálni, sem be­fogadni nem tudta. Ezért a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondottak, a helyszűkét nem tűrte tovább, hanem gondolkozott, hogy azt mindenképpen elhárítja. Akkor ez a hét fejedelmi sze­mély tanácsot tartva megálla­podott abban, hogy olyan föl­det foglal el magának, ame­lyen laknia lehet, s evégből elhagyja szülőföldjét, mikép­pen majd a következőkben előadjuk. Pénzügyi vizsgálat Szentendrén A gyorsan fejlődó' és gazdagodó mezőváros, Szen­tendre az 1780-as években különféle ellentétek hely­színe lett. Az egymással szembenálló érdekcsoportok kíméletlen harcot vívtak. A lappangó gyűlölködés ak­kor robbant ki a maga teljes valóságában, az egész országot foglalkoztató botrányban, amikor Ráby Má­tyás 1784-ben a városba került. „Rab Rábv”-ré\, Jó­kai felejthetetlen hőséről az újabb kutatás — Hajdú Lajos — hatalmas levéltári forrásanyag alapján bizo­nyította be, hogy közönséges „szerencselovag, akire nem szabad ráaggatni Petőfi Apostolának köpönyegét, nem érdemli meg az utókor tiszteletét.”A torz szemé­lyiségű Ráby Mátyás feljelentéseinek kivizsgálására Földváry Sándor városi jegyző vezetésével bizottság alakult. A Földváry-bizottság 1785. március 9-én ké­szítette el jelentését Szentendre tízéves (1774—1784) pénzügyi mérlegéről. Hajdú Lajos megállapította, hogy a bizottság kimutatása is torz, hamis (maga Földváry sem volt makulátlan jellem). Az összeállí­tás igyekezett többek között kimutatni, hogy az adó­terhek nem egyformák a városban: a szenátorok sok­kal kevesebbet fizetnek, mint a hasonló anyagi hely­zetű, de tisztséget nem viselő polgárok. A jelentéssel Pest vármegye foglalkozott. A megye gondosan járt el a feljelentések kivizsgálásakor. Ugv döntött, hogy meg kell hallgatni a sikkasztással és egyéb visszaélé­sekkel vádolt városi vezetőket is. A megyei vizsgálat során kiderült Földváry hamisítása is, ennek alap­ján a deputáció Földváryt tisztségéből felfüggesztet­te, majd a megye a közjó érdekét szem előtt tartva 1875. augusztus 16-án döntött: „a mai nappal jegyzői tisztségétől és fizetésétől felfüggeszti Földváry Sán­dort, a város pedig más jegyzőről gondoskodjék.” Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom