Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
é PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 9., KEDD 13 Történelmi zsákutca Ez a félrenevelt — vagy urambocsá’ — netán egyáltalán nem nevelt társadalom puffogtatja az elkoptatott demagóg szólamokat. A- régi, unásig ismételt jelszavak mögött óriási űr tátong, és sajnos az új jelszavakból is újra a régi ideológia köszön vissza ránk. Első lépésként az utódpárt látványos és látszólagos szakítása a diktatúrával árulkodik arról, hogy az előző évtizedek mégsem a tökéletes földi boldogsághoz vezető utat kövezték ki. A következő lépés: az 1989-es ellenzéki mozgalom szintén látszólagosnak tűnő egységére a jövendő ellentmondások fenyegetése vetett sötét árnyékot. így lépett porondra az új kormány, amelyet első pillanattól kezdve a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék egységesnek tűnő hangorkánja próbált elsöpörni — a taxjsblokád idején majdnem sikerrel. Ezt követően pedig a rosszkedvre amúgy is hajlamos nemzetet megkísérelték pánikba kergetni. Nem csoda, ha ezek után a kormányzó pártok egyes képviselői is átvették a támadók nem éppen európai hangnemét, és kormányzati oldalról is hoztak olyan intézkedéseket, amelyeket joggal lehet kifogásolni. Van egy ősi magyar mondás: a húrt nem szabad túlfeszíteni. Márpedig a magyar belpolitikában ez történt. Most már elmondhatjuk, hogy miután az első szabad választás idején eséllyel induló szabad és fiatal demokraták — hiszen a választási kampányban ők ütötték meg a legkommunistaellene- sebb hangot — nem érték el a kívánt eredményt, az MSZP pedig a vártnál jobban szerepelt, nem volt más lehetőség, mint erős ellenzékként kellemetlenné tenni a győztes életét. Jómagam lelkes híve voltam a szabaddemokratáknak, rájuk is szavaztam, és rokonszenvvel figyeltem a fiatal demokraták előretörését és ígéreteit, különösen jó szívvel emlékezve vezérük merész beszédére Nagy Imréék újratemetésén. A következő években pedig azt kellett látnom, hogy a kom- munistaellenesség csak ügyes propagandafogás volt mindkét párt részéről. Jelenleg a világ szinte minden fővárosa, „hála” a három ellenzéki párt nagyszerű nemzetközi összeköttetéseinek, visszhangzik attól, hogy Magyarországon hogyan érlelődik a jobboldali hatalomátvétel, hogy. úton-útfélen jobboldali fiatalok provokálják a társadalmat. Egy-két sajnálatos, eléggé el nem ítélhető tünetet országos méretűvé fújva fel, elfeledkeznek arról, hogy a német mintademokráciában hetente több menekülttábort gyújtanak fel, ' Franciaországban zsidótemetőket dúlnak fel „■'■de szintén hasonló jelenségek tapasztalhatók Európa más államaiban, hor- ribile dictu még Svédországban is. Még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy őszinte híve voltam a szabaddemokratáknak, rokonszenvvel kísértem a fiatal demokraták megmozdulásait, főként azért, mert nekik semmiféle szabadságélményük sem volt idáig, nekik valóban a semmiből kellett lehetőséget teremteniük. Ezért tiszteletet is éreztem irántuk. De azután mi történt? A természetes ellenzéki magatartás a minden kákán csomót keresés jegyében szélsőséges és durva méreteket kezdett ölteni. Ha az utódpárt mondanivalójában szélsőséges is volt, nagyjából betartotta az európai normákat, ami az úgynevezett legnagyobb ellenzéki pártról ritkábban mondható el. A Fidesz pedig kevés kivételtől eltekintve olyan hangnemben szólt vagy inkább harsogott, amivel joggal válthatta ki a miniszterelnök szellemes kijelentését: Orbán Viktor nem járt tánc- és illemtanórára. Be kell vallanom, egy pillanatra sem hittem, hogy az elvesztett háború után kialakult nemzetközi helyzetben a kommunizmus valaha is megbukik, nem beszélve a Szovjetunióról, a nagy mintaképről. A történelem mégis megtréfált bennünket, ami józan ésszel nem volt várható, mégis bekövetkezett, a világ legnagyobb hadseregét fegyverben tartó szuperhatalom, utódállamokra szakadva, egyetlen puskalövés nélkül lépett le a történelem porondjáról. A volt csatlós államok óriási lehetőséget kaptak arra, hogy béklyóiktól megszabadulva, új életlehetőséget teremtsenek maguknak. Ahogy azonban az Egyesült Államokat meglepte, hogy egyik pillanatról a másikra egyetlen szuperhatalom maradt, s nem tudott hidegháborús győzelmével mit kezdeni, a keleti blokk országai az új helyzetben a nacionalizmus mellékutcájába tévedtek. Déli határaink közelében egy új balkáni háború parazsa izzik, és az ajándékba kapott szabadságot terméketlen célok érdekében felhasználni próbáló, széthúzó belpolitikai erők már puszta létünket kérdőjelezik meg. Ha nem találjuk meg a történelmi vakvágányról kivezető utat, minden jóindulatú törekvés menthetetlenül a kilátástalanság zátonyára fut. Tudomásul kell venni, hogy a szabadságnak is vannak árnyoldalai. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a durva szó és a gyakran légből kapott vádasko- ' dás foglalja el mások megértésének vagy netán megbecsülésének helyét. Feszültségektől terhes régiónkban csak a meglevő értékek elismerése és a közös jövőért érzett felelősség szabadíthat ki bennünket a ránk erőszakolt történelmi kalodából. Tiszav Géza Budapest Mozgáskorlátozottak Abonyban A Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének Abo- nyi Szervezete február 20-án tartotta alakuló összejövetelét. Mintegy 130-150 helybéli és környékbeli mozgássérült ember jött el. A megjelenteket Gajdos István polgármester köszöntötte. Fölajánlotta a szervezetnek a polgármesteri hivatal segítségét. Chikán Csaba, a Mozgás- korlátozottak Pest Megyei Egyesületének elnöke — aki egyben a szövetség országos vezetője is — részletesen ismertette az egyesület alapszabályát és tevékenységét. A mozgalom történetéről szólva elmondta, hogy az 1980-ban alakult megyei egyesületnek a harmadik helyi szervezete az abonyi. Elmondta azt is, hogy az állam minden egyesületi tagra ezer forintot szán. Ezt egészítik ki az ön- kormányzatok, az adományok és a sok-sok ingyen végzett munka. HISTÓRIA Az elnök hangsúlyozta, hogy a mozgássérültet nem szerencsétlen embernek tekintik, a szervezet fő célja az, hogy emelt fővel élhessen társai között. Ne kelljen szégyelnie sérülését, másságát. Döbbenjen rá értékeire, s arra, hogy ezek nemcsak neki. hanem másoknak is fontosak. A hozzászólások során sokan érdeklődtek a lakásátalakítási támogatás igénybevételének lehetőségéről. Többen szóvá tették, hogy kevés a 240 ezer forintos támogatás az új gépkocsi megvásárlására. Olyan járművek jöhetnek ugyanis csak szóba, amelyeket mint mozgás- sérült is használni tudnak, s ez nem kis összegbe kerül. A megjelentek Mészáros László személyében megválasztották a szervezet helyi vezetőjét. Az elnök ismertette az elkövetkező hónapok feladatait. Megemlítette egyebek között azt, hogy havi egy alkalommal klubösszejöveteleket szerveznek. A hetente egyszer tartandó fogadóórán — a családsegítő központ irodájában — személyesen is intézhetik ügyes-bajos dolgaikat. Fontos, hogy megoldják a városban élő mozgássérült gyermekek naponta történő átszállítását Szolnokra, az egyesület speciális iskolájába és foglalkoztatójába. Ez hat gyermeket érint Abonyban. Kósik Lajos Cegléd Béla király jegyzője A magyarok cselekedeteiről SZCÍT1A Szcítia tehát igen nagy föld. melyet Dentü-mogyernek hívnak. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Don nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestek úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruház- kodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön. Ugyanis ott bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyamaiból drágakő és gyöngy kerül elő. A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. A szittya földnek széle- hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentii-mogye- reknek nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Já- fet fia, és az a nemzet Mágóg királyról nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király, tí az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva, hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve, az országot birtokba vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévíziek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a németek pedig Ecilburgnak hívják. De elég ennyi! Maradjunk meg a történet útján. Hosszú idő múlva pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, kinek Magyarország királyai és vezérei a^leszármazottai, miként a következőkben majd előadjuk. A szcítiaiak. amint mondottuk, jó régi népek. Róluk a történetírók, akik a rómaiak viselt dolgait megírták. így beszélnek: A szittyák valaha igen bölcsek és szelídek voltak, földet nem műveltek és majdnem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük. Ugyanis nem voltak mesterséggel épült házaik, csupán nemezből készült sátraik.Húst, halat, tejet, mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk. Nyuszt- prémbe és más vadállatok bőrébe öltöztek. Arany, ezüst, gyöngy: annyi volt az nekik, mint a kavics, mivel saját földjük folyamaiban találhatták mindezt. Nem kívánták a másét, minthogy mindnyájan gazdagok voltak, sok állatnak és elegendő ennivalónak a birtokosai. Nem paráználkodtak, hanem mindenkinek csupán csak egy felesége volt. Ámde utóbb a szóban levő nemzet a háborúskodásba belefáradva, olyan kegyetlenné fajult, hogy — némely történetírók szerint — haragjában emberhúst evett, meg emberek vérét itta. Hogy kemény egy nemzet volt, hitem szerint azt ma is megismerhetitek ivadékairól. A szittya nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá. Tudniillik Dáriust, a perzsák királyát csúfosan megkergették, úgyhogy Dárius ott nyolcvanezer embert veszített el, s nagy rettegve szaladt Perzsiába. Ugyancsak a szcítiaiak Cirust, szintén a perzsák királyát, háromszázharmincezer emberével együtt megölték. A szcítiaiak magát Nagy Sándort, Fülöp királynak és Olimpiádis királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintént szégyenletesen megfutamították. Ugyanis a szity- tyák keményen bírtak minden fáradalmat, meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak. Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak a dicsőséget keresték ezen az úton. Dáriusz, Cirust és Sándort nem számítva, a világon egyetlenegy nemzet sem merte lábát tenni az őföldjükre. A fent nevezett szittya nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon; a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei közül akármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódairól is megítélhetitek. A szittya föld éppen azért, mert annyira messze esik a forró égövtől, különösen kedvez a nemzedékek szaporodásának. Azonban — ámbár szerfölött nagy kiterjedésű — mégis a rajta született népség sokaságát sem táplálni, sem befogadni nem tudta. Ezért a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondottak, a helyszűkét nem tűrte tovább, hanem gondolkozott, hogy azt mindenképpen elhárítja. Akkor ez a hét fejedelmi személy tanácsot tartva megállapodott abban, hogy olyan földet foglal el magának, amelyen laknia lehet, s evégből elhagyja szülőföldjét, miképpen majd a következőkben előadjuk. Pénzügyi vizsgálat Szentendrén A gyorsan fejlődó' és gazdagodó mezőváros, Szentendre az 1780-as években különféle ellentétek helyszíne lett. Az egymással szembenálló érdekcsoportok kíméletlen harcot vívtak. A lappangó gyűlölködés akkor robbant ki a maga teljes valóságában, az egész országot foglalkoztató botrányban, amikor Ráby Mátyás 1784-ben a városba került. „Rab Rábv”-ré\, Jókai felejthetetlen hőséről az újabb kutatás — Hajdú Lajos — hatalmas levéltári forrásanyag alapján bizonyította be, hogy közönséges „szerencselovag, akire nem szabad ráaggatni Petőfi Apostolának köpönyegét, nem érdemli meg az utókor tiszteletét.”A torz személyiségű Ráby Mátyás feljelentéseinek kivizsgálására Földváry Sándor városi jegyző vezetésével bizottság alakult. A Földváry-bizottság 1785. március 9-én készítette el jelentését Szentendre tízéves (1774—1784) pénzügyi mérlegéről. Hajdú Lajos megállapította, hogy a bizottság kimutatása is torz, hamis (maga Földváry sem volt makulátlan jellem). Az összeállítás igyekezett többek között kimutatni, hogy az adóterhek nem egyformák a városban: a szenátorok sokkal kevesebbet fizetnek, mint a hasonló anyagi helyzetű, de tisztséget nem viselő polgárok. A jelentéssel Pest vármegye foglalkozott. A megye gondosan járt el a feljelentések kivizsgálásakor. Ugv döntött, hogy meg kell hallgatni a sikkasztással és egyéb visszaélésekkel vádolt városi vezetőket is. A megyei vizsgálat során kiderült Földváry hamisítása is, ennek alapján a deputáció Földváryt tisztségéből felfüggesztette, majd a megye a közjó érdekét szem előtt tartva 1875. augusztus 16-án döntött: „a mai nappal jegyzői tisztségétől és fizetésétől felfüggeszti Földváry Sándort, a város pedig más jegyzőről gondoskodjék.” Pogány György