Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-05 / 30. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 5., PENTEK Meghosszabbítják a határidőt? A tisztes ipar tekintélyéért Kárpótlási hivatalok tanácskozása Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal folyamatosan rendez továbbképzésnek is felfogható szakmai egyeztető értekezleteket. A közelmúltban Bala- tonöszödön tartották a tanácskozást. — Kik képviselték a Pest Megyei Kárrendezési Hivatalt az értekezleten? — A rendezvény fontosságára tekintettel — felelte dr. Sztáray Mihály hivatalvezető — én, a helyettesem és az árverési csoport vezetője. Természetesen a folyamatban lévő ügyeket tárgyaltuk. Rendkívül fontos körülmény, melyet most már minden árverésen ki merünk hirdetni, hogy a március 31 -ei határnapot a kormányzat meg kívánja hosszabbítani. Az új dátum tudomásunk szerint 1993. december 31. lesz majd. Még több száz árverés van hátra Pest megyében, és így remény van arra, hogy ennek nagy részét lebonyolíthassuk. Nemcsak kormányrendeletet kell módosítani, hanem a szövetkezeti átmeneti törvény rendelkezését is. A szövetkezeteknél maradó földek miatt ennek komoly jelentősége van. — Miről esett még szó a tanácskozáson? — Jogsértési kérdések megtárgyalására is sor került. Nem lehet eltérő az egyes megyék elbírálási gyakorlata, tehát az úgynevezett sarokkérdéseket mindig meg szoktuk beszélni. S ha nem is belső utasításként, de figyelembe veendő állásfoglalásként el is fogadjuk a kiérlelt véleményt. — Volt-e ezek között olyan, amely közérdeklődésre is számot tartott? — Igen volt, például az, hogy még mindig nincsen pont a város körüli földek védelmének kérdése végén. Azaz az 1993. évi I. törvény már szerepel a Magyar Közlöny 4. számában, de sajnos nincs feltüntetve a hatálybalépés időpontja. Ezért ez még jogilag vitatható. Az Országgyűlésben várhatóan megerősítik ezt a törvényt, s akkor a hatálybalépésével nem lesz probléma. Megyénknek elsőrendű érdeke, hogy ez a „védelem'" továbbra is érvényesülni tudjon. — Van-e olyan dolog, amely akadályozza az önök munkáját? — A tanácskozáson részt vett Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter és a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Zsámboki Sándor. Ő az, aki felügyeli a teljes földművelési és földhivatali munkát. Az értekezleten beszámoltunk nekik az aggályainkról. Vagyis, most már csak egy akadály lehet: Pest megyében és a fővárosban a földmérésekkel tudnak-e olyan ütemben haladni, amilyen ütemben azt mi szeretnénk. Hiába bíráljuk el mi a kárigényeket, ha a földmérés nem tud velünk lépést tartani. Ez nagyon komoly gondokat jelentene. Szeretnénk, ha a terveinknek mindenképpen eleget tudna tenni a Földhivatal. — Mi lesz a budapesti igénylőkkel? — Időközben egy belső megegyezés született Sepsey Tamás államtitkárral — a fővárosi termőföldterületek mielőbbi árverezéséről. Mind a budapesti, mind a megyei hivatalon egyre növekszik a nyomás az árverések megkezdéséért. Előbb azonban tisztán kell látnunk az 1993. évi I. törvény ügyében. Hiszen akkor így kerületenként korlátozódik az állandó lakcím szerinti igényjogosultság. Várható, hogy a Pest megyei, már nagy rutint szerzett csoport fogja a fővárosi árveréseket levezetni. Ez nemcsak komoly költségmegtakarítást jelent, hanem azt is, hogy a gyakorlatunk olyan mértékű, amellyel ezt a munkát nyugodtan el merjük vállalni. Nádai László A bogdányi gyermekekért / Épül a sportcsarnok Horváth Imre, dunabogdányi polgármester, 1969-ban, házassága révén került a községbe. Pomázon, egy kisvállalatnál főmérnökként dolgozott, amikor — 1985-ben, engedve a többirányú rábeszélésnek — tanácselnök lett. Személyes okai is voltak, hogy közelebb kerüljön a családi házhoz, hiszen hallássérült kislánya segítségre szorult. A rendszerváltás után — két jelölt volt a polgármesteri címre — nagy többséggel őt választották. Dunabogdány állandó lakosa 2700, és talán valamivel több a hétvégitelek-tulajdo- nos. Nemzetiségi település, melynek több mint fele német származású. Az utóbbi évektől sor kerülhetett a német nyelv tanítására óvodai és iskolai szinten. Az országos átlaghoz viszonyítva a munkanélküliek száma nem túl magas, százon aluli. Tulajdonítható ez egyrészt annak, hogy közel van Szentendre és Budapest, másrészt munkalehetőség van a községben is, hiszen működik a kőbánya, a termelőszövetkezet és annak melléküzemágai, száz fölött van a vállalkozók száma, kisszövetkezetek alakultak és a Dunakanyar Takarék Szövetkezetnek itt van a központja és a községi bankja. Az alapintézmények megvannak: iskola, óvoda, művelődési ház, könyvtár. A bölcsőde körül állandó viták folynak, hiszen a fenntartása több mint 3 millió forint évente, ami egy gyerekre 150 ezret jelent. Megszüntetni semmiképpen nem áll szándékában az önkormányzatnak, keresik a módozatot, hogy gazdaságosabbá tegyék. Márciusban a már egy éve önállósodott zeneiskola új épületet kap; a volt MSZMP székházát az önkormányzat átalakította, hiszen a 120, itt tanuló gyermek eddig a művelődési ház termeibe volt kénytelen beszorulni. Dunabogdány abban a kivételes helyzetben van, hogy négy zenekara van. A zeneiskolásokon kívül alakult egy, kisebb korúak, egy pedig a középiskolások számára. A régi zenészek bevonásával és a fiatalok kiegészítésével 40 fős zenekar működik, mely a nemzetiségi tánccsoportnak is biztosítja az élő muzsikát. Február 13-án a farsangi ba- tyús bálon játszik majd a 14—^70 évesekből álló csoport. Hosszas huzavona után, döntés született egy új sportcsarnok építéséről. Tavaly erre a célra megvették a régi mozi épületét, arra gondolva, hogy azt átépítve még lehet oldani az olyan nagyon hiányzó tornaterem gondját. A tervez- getésnél már kiderült, hogy az átépítés többe kerülne, mint egy új felépítése és nem is igazán felelne meg a testnevelők elképzeléseinek. Az első költségvetés szerint 15 millióba került volna egy 300 négyzet- méteres pályarésszel bíró létesítmény. Pályázatot írt ki az önkormányzat, melyen az elfogadott munka szerint 800 négyzetméteres tomászásra, te- remfutballra, teniszezésre, röplabdázásra alkalmas felület lenne, mellette a kiszolgáló helyiségek. Ez újabb 40 millióba kerül, így sok minden másról le kell mondani az elkövetkező két évben, mégis ezt fogadta el a képviselő-testület. Mi is az, ami a tornaterem miatt kimaradt a költségvetésből? Nem lesz pénz a környezetvédelemre, pedig a tavaly kitakarított patak mellett még kettőt kellene megtisztítani. Az üdülőterületre konténereket kellene beszerezni, hogy a szemetet ne esetlegesen dobálják el. Két út építése is elmarad, mely a kőbányához vezet, bár ebben az esetben bonyolultabb a helyzet, mivel szélesíteni is kellene, ami területek kisajátításával oldható meg. A csatornázást elindították, tervezési munkák már folynak, a végrehajtás viszont valószínű már a következő, új testületre hárul. A bogdányiak szerint mégis mindennél fontosabb a sportcsarnok, hiszen a gyermekek egészséges fizikai fejlődését szolgálja majd. Természetesen megtalálják helyüket a felnőttek is, akik belépődíj ellenében hódolhatnak sportolási kedvüknek. Az erkölcsi, eszmei, összetartó értéken túl célszerű működtetéssel a fenntartási költségeket — becslések szerint évi 2 milliót — ki lehet majd gazdálkodni. * Jó okunk van bízni abban, hogy a mostani gyerekek, fiatalok, akikért ennyi áldozatot hoz a község, felnőve tovább viszik majd az áldozatkész; ség, összetartás szellemiségét. Bartos Csilla Visszaállítani a tradíciókat „Isten áldja a tisztességes ipart!” — ez a jelmondat volt olvasható a század első felében minden ipartestületi székház homlokzatán s ezt idézi ismét az IPOSZ Magyar Kézműves Kamarája napokban közzétett „Kiáltvány a magyar kisiparosokhoz” című felhívása is. Az országban 292 helyi és 30 szakmai ipartestületben több mint 130 ezer kisiparos érdekvédelmét látják el, kinyilvánítva ezt a szándékot és gyakorlatot az összesen 300 ezernél több kis- és középvállalkozó felé. Ugyanez jellemzi Pest megye 29 ipartestületét: 10 ezerre tehető a tagság létszáma, az érdek- védelmet igénylő vállalkozók viszont legalább háromszor eny- nyien lehetnek a társas vállalkozások résztvevőivel együtt. Megyénkben január végén, február elején 17 ezer példányt juttatnak el az említett kiáltványból a címzettekhez: az iparosokon, vállalkozókon kívül az önkormányzatokhoz, más gazdasági érdekképviseletekhez. Azaz mindenkihez, akire számítanak az együttműködésben az iparostársadalomért, a tisztes ipar tekintélyének helyreállításáért. Kiszűrik az „aranyásókat” Hogy a felhívás eme legfőbb célkitűzése kézzelfoghatóbban, szemléletesebben mit jelent, arról Szikriszt Józseffel, az IPOSZ Országos Elnökségének tagjával, az Ipartestületek Pest Megyei Területi Szövetségének elnökével beszélgettünk. Szikriszt úr Visegrádon él, s generálkivitelezőként kőműves, ács, asztalos, burkoló munkákat vállal. Nem kezdő már a pályán, olyany- nyira nem, hogy az ügyek intézését fokozatosan fiának adja át, tapasztalatait pedig szívesen megosztja a fiatalabb iparostársakkal. — Így igaz. Annak érdekében teszem, hogy a kiáltványunkban megfogalmazott „tisztes ipar tekintélye” mielőbb helyreálljon. A korábbi jó tradíciók eltűntek az elmúlt évtizedekben, ezért még idejében azokhoz kell visszanyúlnunk. Persze a mai kor igényeinek, a változásoknak megfelelően, mindannyiunk érdekében. Folyton járom a .környéket, a megyét, s bizony sok paradox helyzettel találkozom. Nekünk létkérdésünk az „aranyásók” kiszűrése. a konjunktúralovagok visszaszorítása, a feketekereskedelem megfékezése. Csakhogy ellentmondásos, változó az ön- kormányzatok ehhez való viszonya. Egyfelől rászorulnak az adókra, mind több helyen vetnek ki iparűzési adót, amit csak mi fizetünk meg. A kontárok tevékenysége fölött ugyanis szemet hunynak, mert népszerűek szeretnének maradni. Minket árgus szemekkel figyel az adóhatóság, ők semmiféle közterhet nem fizetnek. Ráadásul előlünk orozzák el a kuncsaftok megrendeléseit, miközben semmiféle minőségi garanciát és működési folyamatosságot nem vállalnak. Ez mind a tisztes iparosokat sújtja, a bizalmatlanság velünk szemben jelenik meg. Ezért van szükség az átfogó érdekvédelem kiépítésére, amihez mielőbb el kellene fogadni a kamarai törvényt, ami az IPOSZ közreműködésével ott fekszik*az asztalon. — Felhívásukban követelik, hogy az egyéni vállalkozók gazdálkodási tevékenységét a társas vállalkozókéval egyenrangúnak ismerjék el, s számolják fel a kisipart hátrányos helyzetbe szorító működési feltételeket. Mondana erre példákat? A zsebmérleghez igazodni — Az az iparos, aki évi 500 ezer forint értékhatárig egyedül dolgozik, áfamentesen számolhatja el a munkabérét, csak a felhasznált anyagot terheli a forgalmi adó. Egy egész éven át ez a határ: azaz, ha évközben kedvező, nagyobb megrendelés adódik, akkor sem számlázhat többet félmilliónál, nem fejlesztheti fel az ipart, csak ha majd újra bejelentkezett a hatósághoz, amit egy év múlva tehet meg. Sok cipész, szabó, asztalos kénytelen emiatt időnként feketén dolgozni. Másik gondunk az, hogy megszűnt az adórendszerek közötti szabad választás lehetősége. Az egyéni vállalkozó csak a személyi jövedelemadó-rendszer szerint adózhat. Korábban lehetőséget kaptunk a vállalkozó számára kedvezőbb társasági adó vagy az előbbi között választani. Ezt az egészet rugalmatlanná tették. Az adóelőleg fizetésére vonatkozó új szabályozás pedig azt szüntette meg, hogy az évközben keletkezett nyereség visszaforgatható legyen a vállalkozásba. Adóelőlegként most a havi bevétel három százalékát, vagy a negyedéves nyereség húsz százalékát kell befizetni. Ez az ösz- szeg sok iparosnál több mint a tényleges éves adó, a túlfizetés visszaigénylésére viszont csak az éves adóbevallás benyújtásakor kapunk lehetőséget. Kérdem én: kinek kamatozik az a pénz? Megint a tisztességet hozom elő. A kisiparos havonta csinál „zsebmérlegét", látja, mennyi volt a bevétel, nyereség: ehhez lehetne igazítani az előleget, s aztán év végén rendezni a különbözetet. Hátrányosan érint bennünket a tb-járulék emelése, a betegszabadság intézményének bevezetése, a munkaadói járulék összegének emelkedése. Aránytalanul megemelték az adminisztrációs kötelezettségeinket a már említetteken túl a nyugtaadással, beteg- biztosítási kártyával. A kisiparos nem csak munkavállaló, de nem is vállalat. Valós helyzetének elismerése nincs benne a jogszabályokban. A haza javára — Ön foglalkoztat-e ipari tanulókat? Felhívásukban nevetségesen alacsonynak minősítik, tartják a tanulónkénti havi ezer forintos adóalap-csökkentési lehetőséget. — Nem. én sem foglalkoztatok most tanulót. Két gyerekhez legalább három szakmunkás alkalmazása szükséges, ha tanítani és dolgoztatni is akarom. Nekünk ugyanazt a költségtérítést meg kellene kapnunk, amit az állami szakképzési rendszer is felhasználhat. A juttatásokat egyformán kellene szétosztani, évfolyamonként differenciáltan. A ráfordítás első •évben a legnagyobb. Legalább harmincezer forint térítés elsőben kellene, majd húsz-, tízezer. Az olyan helyzetekkel például jelenleg nem számolnak, hogy mondjuk én elsős tanulómat egy héten kétszer fogadom. Dobogókőre viszem Visegrád- ról, mert ott van munkám. Hat órát dolgoztathatom. Mit csináljak vele utána? Hazaszállítom vagy „malmoztatom” estig. Szóval ebben a dologban is diszkrimináció valósul meg az iparosokkal szemben, ami egyértelműen gátolja az iparostársadalom kiépülését. Holott mindenki ezt emlegeti programjaként... Szikriszt József eredményekről is beszélt: az IPOSZ tevékenységének könyvelhető el, hogy az egyéni vállalkozók ezentúl, nem az adózott jövedelmükből lesznek kénytelenek gépeket, berendezéseket vásárolni. Költségként számolhatják el, vagyis nem terheli az adóalapot az összegyűjtött pénz, s társadalombiztosítási járulékot sem kell fizetni utána. S ez már valami. Előbbre léphet, dolgozhat tisztességesen az iparos, „saját hasznára, a haza javára". Tóth Ferenc Árulkodó vérnyomok Látványos változás történt a gyáli rendőrőrsön, két MM— 411-es típusú számítógéppel gyarapodott a technika. Igaz, egyelőre csak kölcsönbe kapták a dabasi rendőrségtől, azzal a céllal, hogy amire megérkezik a részükre beígért saját számítógép, elsajátítsák a kezelését. Ez részben a közelmúltban kinevezett új parancsnok, Bata Ambrus törzszászlós érdeme, aki az állomány szakismereteinek felmérésével és tökéletesítésével kezdte tevékenységét. Emellett rendszeresen foglalkozik a faluvédő csoport tagjaival is, hogy minél eredményesebben vehessék fel a harcot a bűnözők ellen. Hetente egyszer büntetőjogi előadást tart, valamint a szakszerű intézkedés módozatait tanítja. A hivatásos állomány felkészültségével kapcsolatban Bata Ambrus kedvezően nyilatkozott, s érzékeltetésül elmondott egy esetet. Január 16-án lakossági bejelentés érkezett, valaki — kihasználva a hétvégi szélcsendet — betört a Vecsési úti közértbe. A helyszínre érkező Virág László főtörzsőrmester a betört portálüvegen vémyomokat észlelt, amiből arra következtetett, hogy a tettes megsérült. Rögzítette a nyomokat, majd alaposan körülnézett az üzletben. A polcok közt, a padlón újabb vér- cseppek látszottak, sőt kint a járdán is. Ez utóbbiakat követve megtalálta, majd őrizetbe vette a bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható T. István gyáli lakost. A vércsoport azonosítása bizonyítékul szolgál, az ügyet ennek alapján továbbítják a dabasi ügyésznek. Bata Ambrus szerint Virág „főtörzs” jelesen vizsgázott megfigyelőképességből, ezért a rekordidő alatt lebonyolított felderítésért elöljárói dicséretben részesült. (— gyé —)
