Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 20:, SZOMBAT Tanterem épül Szigetújfaluban Csinosabb, tisztább Rókáért A munkanélküliek türelmét kérik A szociális törvény szerint jövedelempótló támogatást kap az, akinek megszűnt a munkanélküli járadék folyósí­tása, amenny iben a családban az egy főre jutó jövedelem nem halad a meg az öregségi nyugdíj nyolcvan százalé­kát. Ezt az összeget ezentúl az önkormányzatok fizetik. Szigetújfalu polgármesteré­től, Varga Józseftől arról ér­deklődtünk, jelentkeztek-e már a hivatalban a munkanél­küliek, és hogyan sikerült a költségvetést az új feladatok­hoz igazítani. — Az első igénylők már benyújtották a kérelmet a tá­mogatás iránt. Most vizsgál­juk a beadott papírokat, de egyelőre ezeknek az embe­reknek a türelmét kérjük. Nem vagyunk könnyű hely­zetben, mert a 190 munkanél­küliből az idén közel 130-at érint a járadék megszűnése. Óriási gondot jelent, hogy a polgármesteri hivatal nem kaphatja meg a munkanélkü­liek névsorát, és még azt sem tudjuk, melyik hónaptól hány igénylő jelentkezése várható. Ha ezt egy évre elő­re tudnánk, akkor kiszámol­hatnánk, mikor milyen össze­get kell a munkanélküliek­nek kifizetnünk. — Az önkormányzati híra­dóban olvashattuk, hogy ter­veik szerint a kérelmezők köz­hasznú munkát végeznének a támogatásért. — Korábban gondolkod­tunk rajta, hogy nem adjuk csak úgy oda azt a bizonyos összeget, hanem cserébe, végzettségtől, szakértelemtől függően közhasznú munkát végeznének a segélyezettek. De a szociális törvény tanul­mányozása után úgy tűnik, erre nincsen lehetőség, mert a jövedelempótló támogatás alanyi jogon jár. — Mennyiben jelent több­letterhet a szigetújfalui ön- kormányzatnak a munkanél­küliek kötelező támogatása? — Mi most attól tartunk, hogy a szociális támogatás­ként folyósított központi nor­matív támogatás elmegy erre a célra, és nem lesz pénzünk arra, hogy más embereket szociális helyzetük miatt tá­mogassunk. Bár később a munkanélkülieknek kifize­tett összeg ötven százaléka visszaigényelhető, jelenleg nehéz a helyzetünk, mert év elejére kifogytak az olajtartá­lyok, az intézményeket pe­dig muszáj fűteni. Ráadásul most kellett kifizetnünk két­millió forintot a szennyvíz- tisztító és a csatornázás terve­inek elkészítéséért. — Ezek szerint az évre is beütemeztek fejlesztéseket? — Igen, szeretnénk meg­szüntetni a szükségtanterme­ket, tornatermet építünk és tervezzük a szennyvíztisztító berendezés megépítését, majd második lépcsőként csatornázni szeretnénk. Ezek­nek a terveknek a megvalósí­tásához minden erőforrást összpontosítani kell. így is be kellett ütemeznünk 25 millió forint hitel felvételét. Bár még kérdés, lesz-e olyan, aki egy ötven-hatvan milliós költségvetésű önkor­mányzatnak hitelt ad. Bí­zunk benne, hogy kormány- és tárcaszinten elfogadják céltámogatási igényünket. Ezzel együtt sajnos az intéz­ményeknek nem tudjuk biz­tosítani azt az összeget, amennyibe az elmúlt évben kerültek: az iskola és az óvo­da is kevesebbet kapott. — Országosan sok céltá­mogatási igény van, ráadá­sul elsőbbséget élveznek a már megkezdett beruházá­sok. Mi az, ami Szigetfalu mellett szól? — A főváros ivóvizének döntő része a Csepel-sziget- ről származik. Ha négy-öt éven belül nem sikerül a csa­tornázást megoldani, elkép­zelhető, hogy a főváros nem tud megfelelő minőségű ivó­vizet kapni. Ezért gondol­tunk arra, hogy előnyt élve­zünk majd az elbírálásnál az ezzel kapcsolatos terveket il­letően. A szennyvíztisztító­hoz csatlakozási lehetőséget biztosítanánk Szigetcsépnek és Szigetszentmártonnak, ilyen esetben pedig a támoga­tás mértéke is nagyobb. Emellett próbáljuk a főváros anyagi támogatását is meg­szerezni. H. Cs. Sínen van a nagytarcsai szennyvíztisztító terve Valami mindig akadályozza az előrelépést Rendkívüli gyűlést tartott a héten a nagytarcsai képvi­selő testület. A napirenden szereplő témák indokolták, hogy a Szilas Mgtsz, és a Kárpótlási Hivatal illetékese is részt vett az ülésen. A polgármester ismertette a meghívottakkal, milyen kilá­tástalan helyzetbe került a hi­vatal a helyi Áfésszel. Az előzményekhez tartozik, hogy az említett kereskedel­mi egységet a honvédség mű­ködteti, amely a közelmúlt­ban jelezte, hogy felmondja a fenti boltot. Az Áfész, amely­nek a művelődési ház is a tu­lajdonában van, úgy reagált a bejelentésre, hogy közölte: nem adja át — még fizetség ellenére sem — az épületek tulajdonjogát az önkormány­zatnak, hanem — a honvéd­ség kilépése után — az üzlet udvarán egy diszkont jellegű boltot kíván nyitni. — Ez a döntés hihetetle­nül nehéz helyzetbe hozza a nagytarcsai polgármesteri hi­vatalt — jelentette ki Győri Péter. — Régi vágyunk ugyanis, hogy magunk mű­ködtethessük a művelődési házat. Sőt arról is gondolko­dunk már, hogy a régi község­háza helyett, s ott, az említett kulturális létesítmény körül alakítanánk ki Nagytarcsa új községi központját. Ugyanez jellemzi a minapi rendkívüli ülés másik napiren­di pontján szereplő szennyvíz- tisztító és hulladéktisztító te­lep kérdését is. Az üzem egy­részről öntözésre alkalmas „féltiszta' vizet szűrne, más­részről a Tigáz által is elfo­gadható minőségű gázt állíta­na elő. A telep körüli gondot itt is, mint megannyi Pesthez köze­li településen a földkérdés rendezetlensége okozza. Ah­hoz, hogy a polgármesteri hi­vatal megtervezhessen egy ilyen tisztító telepet, ki kell je­lölnie, s birtokba kell vennie az érintett területet. A Szilas Mgtsz-szel mind a mai napig rendezetlenül álló földkijelö­lés azonban akadályozza a kárpótlást. Bizonytalan a megcélzott földterület arany­korona-értéke is — vetette fel az érdekegyeztető fórum elnöke, aki — saját bevallása szerint — nem tudott az ügy­ben helybéli támogatókat sze­rezni. Fábián István csömöri gazda tett arra ígérete, hogy baráti-rokoni kapcsolatait ki- (fel) használva megpróbálja meggyőzni az érintett nagy- tarcsaiakat arról: mondjanak le az esetleges kárpótlási igé­nyeikről, ha azokat ezidáig a falu érdekében létesülő szennyvíztisztító telep kijelölt területére szándékoztak volna benyújtani. Úgy tetszik sínre került a nagytarcsai tisztítómű sorsa. Bár az ügy túl sokáig húzí- dott, sőt húzódik, még ma is, s több olyan felesleges bürok­ratikus, emberi, szakmai fel­adat is hárul a testületre, mely elveszi a jó terv iránti lelkesedésüket. — Ilyen például annak az állítólagos erdőnek a kér­dése — egészíti ki az el­hangzottakat Győri Péter — amely valójában egy el- bokrosodott patakmeder. Ugyanakkor az Erdőfelü­gyelet ragaszkodik a terület­hez, így azt nem vehette bir­tokba az önkormányzat az említett célra. Az idő telik, s ez nemcsak a falu szennyvíz­gondjainak enyhítését kés­lelteti, de rövidül a hivatal kiszabott ideje is. Egy ilyen nagyformátumú beruházás­nál pedig — zárta szavait a polgármester — minden perc kemény forintokat ér. (mallár) Szerveződnek a faluszépítók Kókán február végén — a ter­vek szerint 27-én, szombaton délután három órakor a műve­lődési házban — Faluszépítő Egyletet alakítanak. Az ese­ményről egy másik helyi szer­vezet összejövetelén szerez­tünk tudomást. Ebből is látható, hogy fal- vainkban, községeinkben egy- re-másra jönnek létre, szület­nek meg a különböző egyle­tek, körök — noha még kö­zel sincs belőlük elegendő. A civil szerveződések szokszí- nű, változatos palettája ugyan­is az állampolgárok közélet­be való bekacspolásának a le­hetőségeit bővíti, ugyanis az állampolgárok közéletbe való bekapcsolásának a lehetősé­geit bővíti, szélesíti. Papp János polgármester maga is az ügy egyik gerjesz­tője, szervezője, mondván, hogy helybéli állampolgár­ként szívügyének tekinti a falu szépítését, csinosítását. Bevallása szerint felfogásá­tól az sem állna távol, hogy valamiféle köztisztasági adó­val ösztönözzék a település lakóit közvetlen környezetük rendbentartására. Csakhogy ennek ezerféle akadálya van, sok vitára adna okot, a hiva­tal nehezen lenne képes ilyen feladatot következete­sen végrehajtani. A szépítés­re marad tehát az önkéntes te­vékenység és rábeszélés — s természetesen az önkormány­zat idevonatkozó rendeletéi. A családok mai életkörülmé­nyei miatt egyébként sem lenne szerencsés azok továb­bi terhelése. Ugyanakkor a leendő faluszépítő egylet tag­jai az észrevételeken, ötlete­ken túl részt vehetnének a rendszeres faluszemléken. Ilyenkor végigjárják majd a település minden utcáját, zeg- zugát s ahol szükséges, ott in­tézkednek, eljárnak a közte­rületek rongálói, vagy nem megfelelő kezelői ellen. Más esetekben jutalmazhatnak, például a szemétdíj elengedé­sével. Ez most Kókán 480 fo­rint egy évre, de bizonyára emelni fogja a képviselő-tes­tület: azaz nem elhanyagolha­tó tétel ennyi pénz a házi költségvetésben. Arra is kivi­telezhető ötleteket várnak, hogy miként alakítsanak ki egy, a néhai „tiszta udvar — rendes ház’-hoz hasonlatos, de annál ösztönzőbb, korsze­rűbb akciót, amit ugyancsak a faluszépítók szervezhetné­nek. Persze ezek csak elképze­lések, továbbgondolásra vár­nak. Az mindenesetre bizta­tó, hogy máris közel száz kó- kai polgár jelezte a leendő egyletben való részvételi szándékát. (tóth) Nincs béke a gyáli temetőben Krizantém kontra Kegyelet Tavaly alaposan leszedtem a szenteltvizet a gyáli teme­tőről, kivált a halottasház körüli állapotokat bíráltam. A gondnok sajtóperrel fe­nyegetett, majd mást gon­dolt, elálllt a pörösködéstől. Úgylátszik állításaim és megállapításaim nem vol­tak alaptalanok, a gondnok­tól sürgősen megváltak, majd az egész temető-gond­tól úgy szabadult meg az ön- kormányzat, hogy kiadta vállalkozásba. Akkor magam is azt hit­tem, hogy ez a legjobb meg­oldás. Tévedtem, mint ahogy az önkormányzat sem volt elég körültekintő. Egyi­künk sem gondolt arra, hogy az üzleti vetélkedés, a vállal­kozói kapzsiság a temetőket sem kíméli, s kegyelet he­lyett profán üzleti számítás lengi körül az elhunytak ko­porsóját. * A vállalkozói versenytár­gyalást a Krizantém Kft. nyerte el, mely nem más, mint egy családi kisvállalko­zás. Nem vitás, a család min­den pénze ráment az indulás­ra. A temető, a halottasház, a ravatalozó és a hűtőkamrák rendbetételére, amit az elő­dök jócskán elhanyagoltak. Vagyis eleget tettek a szerző­désben vállalt kötelezettsége­iknek. Ami kérdéses és nem egyértelmű a szerződésben: vajon mint bérlők, koncesszi­ós jogokkal bírnak, van-e jo­guk más vállalkozókat akadá­lyozni a temetés bonyolításá­ban? Ezt mindenek előtt a Kegyelet Temetkezési Válla­lat dabasi kirendeltsége firtat­ja, aki gyakorlatilag kívül re­kedt a gyáli temetőn. A Krizantém feltűnése előtt a Kegyelet látta el a te­metkezéssel járó valamennyi szolgáltatást, tehát favorit helyzetet élvezett. A konku­rencia hiánya — a lakossági bejelentésekből következtet­ve — nem hatott ösztönzően a szolgáltatások színvonalá­ra, s esetenként kétségek me­rültek fel a számlákkal kap­csolatban is. Ma ugyanezt a Krizantém­ról állítják, jelenleg is több panasz vár kivizsgálásra a jegyzőnél. Hitelességüket megkérdőjelezi az a gyanú, hogy a Krizantémra panasz- kodókat a piacról kiszorított Kegyelet tüzeli. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a Kegyelet — bár nem fel­ügyeleti szerv —- gyűjti és el­lenőrzi a konkurencia szám­láit, fotósokat küld ki a teme­tésekre, hogy tárgyi bizonyí­tékokat prezentáljon. Az eti­kátlan, sőt ízléstelen egymás lejáratásáról valaki lakoni- kus egyszerűséggel azt mondta: ezek marakodnak a hullákon. Hogy mennyire így van, íme egy példa. A Jámbor család tragédiája, a tűzben el­pusztult két kislány halála mindenkit megrázott Gyá- lon, a temetést megelőző ese­mények viszont azokat döb­bentették meg, akik tudo­mást szereztek róla. Az eset során intézkedő rendőr a Ke­gyelet gyáli képviselőjét érte­sítette vasárnap éjszaka, s azok nyomban el is szállítot­ták a két tetemet az ócsai ha­lottasházba. A nagy tüstént- kedésben a szülőket elfelej­tették tájékoztatni, így hét­főn reggel mindenki csak a vállát vonogatta, akiknél a földig sújtott apa a kis halot­tak után érdeklődött. Csak hosszas nyomozás után de­rült ki, hogy azok Ocsán van­nak, onnan szállították őket vissza a gyáli halottasházba. Az esettel kapcsolatos rész­letkérdésekre a jó ízlés és ke­gyelet jogán nem térek ki, megkímélem az olvasót. Tény: sem a Kegyelet, sem a Krizantém nem állt a helyzet magaslatán. Megelégelve a panaszo­kat, Lovász László jegyző egyeztetésre invitálta az érde­kelteket, melyre minket is meghívtak. A Kegyelet ma­gas szinten képviseltette ma­gát, a Krizantémtól nem jött senki. A vezető beteget jelen­tett, aznap reggel. Már maga ez rossz fényt vet a vállalko­zói morálra, s a mások iránti tisztelet mértékére. Oszto­zom a jegyző és az üggyel megbízott képviselő vélemé­nyében: betegség vagy egyéb elfoglaltság esetén il­lik jogi képviselőt küldeni egy jó előre meghirdetett tár­gyalásra. Az egyoldalú polemizálás újfent a vádaskodások jegyé­ben zajlott, amikre azért nem érdemes szót ejteni, mert nem volt ki megválaszolja. Azt a Kegyelet is elismeri, a versenytárgyalások során azért nem ők nyertek, mert a konkurencia több anyagi ál­dozatot vállalt magára. Ha vi­szont ez így van, akkor ille­ne levonulniuk Gyálról, tudo­másul venni, hogy több évti­zedes egyeduralmuknak beal­konyult, győzött a bátrabb. Bátrabbat írtam és nem job­bat, mert az az igazság, pilla­natnyilag egyik sem jobb a másiknál. Volna egy másik javasla­tom is — az önkormányzat számára. Vizsgálják felül a temető bérbeadásával kap­csolatos tavalyi döntést, mondják fel a bérletet vagy szabályozzák a bérlő jogait. A Krizantém nyilván perre megy, de még mindig jobb ezt vállalni, mint a lakosság panaszainak ütközője lenni. Az azonos esélyek arra kész­tetnék a két vállalkozót, hogy ne alantas, módon ha­nem a minőség és ár eszköze­ivel mérkőzzenek meg egy­mással. Különben — amíg csak a Krizantém diktál — aligha lesz béke és nyugalom a gyá­li temetőben. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom