Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAC 1993. FEBRUAR 20.. SZOMBAT Cinkos, aki néma A pörbölyi tragédiáról beszélt szinte az egész ország az el­múlt napokban. Voltak, akik a buszvezetőben vélték felfe­dezni a bűnöst, mások az akkumulátor eltulajdonítóját ne­vezték gyilkosnak. Megint mások a MAV-ot hibáztatták, amiért nem intézkedett időben — mert talán nem követke­zik be a baleset, ha a működőképességétől megfosztott jel­zőlámpát megjavítják és pirosat mutat az átjáróban. A vo­nat is vétkes, miért kellett éppen arra robognia? Tegnap a gödöllői Dózsa György út és Szabadság út rendkívül forgalmas kereszteződésében, a Szabadság téri HEV-megálló környékén egyetlen jelzőlámpa sem műkö­dött. Én megúsztam... t. á. Szekszárd polgármesteréhez Tisztelt Kocsis Imre Antal Úr! A mai újságokban olvastam, hogy mozgalmat indít a szek­szárdi önkormányzat a körzetesí­téssel megszüntetett iskolák újjá­szervezésére. Mozgalmukban tá­mogatom önöket, és segítsége­met ajánlom. Közel hároméves képviselői munkám alatt egyik legfonto­sabb tevékenységem volt a kis lélekszámú települések gondjai­nak nyilvánosságra hozatala és problémáik megoldásának segí­tése. Ez ügyben elmondott parla­menti beszédeimet és miniszteri szintű levelezéseimet a jövő hét folyamán postán elküldöm ön­nek, hogy ezzel is segítsem mun­káját. Körzetemben 84 település van, ennek nagy része az ön ál­tal is említett gondokkal küszkö­dik. 26-án pénteken találkozom a polgármesterekkel. Felvetem az ön kezdeményezését és csatla­kozásunkról tájékoztatni fogom. Munkájukban rám számíthat­nak! Üdvözlettel G. Nagyné Maczó Ágnes országgyűlési képviselő Szentendrén is jól tudják, hogy amikor megjelennek az első' turisták, akkor már kínálni kell a különféle portékát. Szentendre vállalkozói most a HÉV-végállomás előtti te­rületekre varázsolnak gyönyörű és ízléses pavilonokat. Erdó'si Ágnes felvétele A polgárosodás erősítése A polgárosulás erősítése, ta­nácsadás és segítségnyújtás az állampolgároknak. Ezt a célt tűzte maga elé az 1989-ben alakult Polgári Tanácsadó Szolgálat, amely a Nyugaton elterjedt és befolyásos önkén­tes mozgalom első hazai képvi­selője. A PTSZ a brit testvér­szervezettel, az Angol Polgári Tanácsadó Irodákkal (CAB) közösen háromnapos szimpó­ziumot tartott „Szociális infor­mációs háló a létbiztonság megteremtéséhez” címmel. Bánjfy György MDF-es or­szággyűlési képviselő, a PTSZ elnöke elmondta: a mozgalom legfőbb alapja a bizalom, amely ma nem áll erős lábakon Magyarorszá­gon. A legfontosabb feladat­nak a megfelelő információs hálózat kialakítását nevezte, amely nélkülözhetetlen az eredményes munkához. Az önkéntes mozgalom magyar- országi kiterjesztéséhez a több mint negyvenéves múlt­ra visszatekintő CAB is segít­séget nyújt: például angol ta­nácsadóképzés indul nemso­kára Magyarországon. A háromnapos konferencia fővédnöke, Szentágothai Já­nosáé volt, s védnökséget vál­lalt Marschall Miklós buda­pesti főpolgármester-helyet­tes és Verebélyi Imre belügyi államtitkár is. Négyen összefogtak Közös privatizációs akciót tervez négy jelentős hazai vállalkozó. Mező Béta, Neményi Béla, Petrenkó János és Vasuta Gábor kö­zös vállalatot hoz léter, hogy megvásárolják a Szerelvényértékesí­tő Vállalat tulajdonhányadának 51 százalékát. A négy vállalkozó tegnap sajtótájékoztatón ismertette terveit. Eszerint a jövő héten beadják az Állami Vagyonügynökséghez a Szerelvényértékesítő Vállalat megvásárlására vonatkozó ajánlatu­kat, amelyet már egyeztettek a helyi MRP-szervezettel és a válla­latvezetéssel. Mint elmondták, több külföldi jelentkező is van a ta­valy már 300 millió forintos veszteséggel működő cégre. A „négyek” elmondták: törekvésük az, hogy a külföldi tőkével egyenlő eséllyel vehessenek részt a privatizációs folyamatban. Egy vizsgálat tanulságai A magyar termék is piacképes (Folytatás az 1. oldalról.) A privatizáció során megje­lentek a kis- és nagyvállala­tok, valamint az új termékek is. Az elmúlt esztendőben vizsgált 8200 új, magyar áru közül 6000 élelmiszer volt. Azokkal a termelőkkel van­nak gondok, akik nem tudtak vagy nem voltak képesek fel­készülni az élelmiszergyártás­ra, nem alakult ki a minőség­tartási rendszer. Előfordul, hogy hol ilyenre, hol olyanra sikerül ugyanaz a készítmény, vagy nem megfelelő a mellé­kelt tájékoztató. —Az elmúlt évben 78 ezer panasz érkezett be önökhöz. Gondolom, nemigen örülnek, a reklamációnak... — Ellenkezőleg, szerintem a KERM1 nem lehet egy olyan hatóság, mely szemel­lenzővel végzi a dolgát. Két éve hoztuk létre, most bővít­jük, korszerűsítjük a Vásárló Tanácsadó Irodát, mely éppen azért működik, hogy kapcsola­tuk rendszeres, folyamatos le­gyen a fogyasztókkal, és hogy segíthessük őket ügyes-bajos ügyeik intézésében. Nem mi intézzük el helyettük, hanem eligazítjuk, hova kell mennie, hogy jogainak érvényt szerez­zen. Ezen az úton rengeteg in­formációhoz jutunk, melynek alapján sokszor ellenőrzése­ket is tervezünk. —A tájékoztatóban néhány­szor olvastam, hogy bár reklá­moznak egy bizonyos termé­ket, önök nem hagyják jóvá a forgalomba kerülését. Ho­gyan reklámozhatnak valamit a gyártók, amit nem is lehet megvásárolni? — A reklámok vonatkozá­sában két dologról kell beszél­nem. A médiáknak nerrr- áll módjukban és nem is köteles­ségük ellenőrizni a reklámszö­veg hitelességét. Üzleti kap­csolat, mely azonban lehet fél­revezető, ha a hirdető fél nem érez felelősséget vásárlói iránt. Kevésbé káros, ha a rek­lámozott dolog nem kapható, bár itt is a vásárló félrevezeté­séről van szó, mert keresi a piacon. Más a helyzet amikor olyan tulajdonságokkal ruház­zák fel az illető terméket, ame­lyekkel nem rendelkezik. Ilye­nek például a csomagküldő cé­gek által népszerűsített szőrte- lenítő szerek vagy a fiatalító krém. Hangzatos reklám, a naiv ember meg is rendeli, megérkezik postán, kifizeti, aztán araikor elolvassa a tájé­koztatót, rájön, hogy egy át­lag termékről van szó, semmi szenzáció, amit a reklám tar­talmazott. Ebben az esetben a fogyasztó megtévesztéséről van szó, melyet a törvény is büntet. — Hogyan lehetne érdekelt­té tenni a termelőket a minő­ség növelésében? — Kívülről, mesterségesen semmiképp, kizárólag egy ter­mék piacon való elhelyezésé­vel. Ha majd rájön egy gyártó vagy akár kereskedő, hogy hosszú éveken át kiépített kap­csolatait, vevőit érdemes meg­tartani. Sajnos egyre inkább jellemző, hogy egy vállalko­zás egy-egy üzletre jön létre, elsősorban műszaki cikkek esetében. Legyártanak vala­mit 5-600 példányban, elad­ják és megszüntetik a vállalko­zást. A vevő, ha hibás termé­ket vásárolt, nincs lehetősége sem megjavíttatni, sem kártérí­tést kérni, mert nem létezik a cég. —Igazgató úr, végezetül mondjon néhány tanácsot ol­vasóinknak, hogyan vásárol­junk. .. — Kritikus szemmel, előre tervezetten. Otthon döntsük el, mit, hol szeretnénk besze­rezni. Ne vásároljunk az utcán alkalmi árusoktól, és olyan ke­reskedőktől sem, akik nem tudnak felvilágosítást adni a termékről, vagy nem adnak jó­tállási jegyet. Mielőtt kifizet­jük a kiválasztott cikket, néz­zük meg alaposabban, még ak­kor is, ha ez nem tetszik az el­adónak, hiszen a saját pénzün­kért jogunk van válogatni, nem beszélve arról, hogy egy­szerűbb, mint utólag reklamál­ni és járkálni alapvető jogunk érvényesítése érdekében. Bartos Csilla Kanadában be sem jegyezték ókét Óvakodj a szcientológiától! „Ne támogassuk a veszélyes szektákat!” — címmel írtam február 4-i számunkban arról, hogy Tóth Albert országgyű­lési képviselő javasolja: négy olyan Magyarországon is mű­ködő szektának ne juttasson a törvényhozás állami támoga­tást, amelynek működése ká­ros a társadalomra. Az interjú megjelenése után a négy szek­ta egyikének, a szcientológu- soknak a magyarországi igaz­gatója, Kárpáti Péter fölkeres­te szerkesztőségünket. Az ifjú szektavezető azt a mondatot ki­fogásolja a cikkben, amely sze­rint „A szcientológusokat Ka­nadából már kitiltották...” Ismét felkerestem Tóth Al­bert képviselőt, s megkérdez­tem tőle, hogy kijelentését mi­lyen forrásra alapozta. A politi­kus a Magyar Hírlapban meg­jelent, Faludy György által jegyzett írásra hivatkozott. Ä cikket elolvasva rendkívül tanulságos eseteket, története­ket tudtam meg a szcientológu- soktól. Faludy Kanadában és az Egyesült Államokban évtize­dekig figyelte a szekta működé­sét. Több ismerőse is csatlako­zott hozzájuk, majd kétségbees­ve próbált menekülni tőlük. A szerző egy bekezdésben ismer­teti a szekta „tanításait” — ev­vel most nem untatom az olva­sókat. A lényeg az, hogy a szci- entológia pszichoszomatikus gyógyszer kíván lenni a lelkibe­tegségek ellen. A szekta tanításainál „érde­kesebbek” azok a módszereik, amelyekkel a gyanútlan áldo­zatok zsebéből a pénzt kihúz­zák. Hosszasan beszélgetnek a lelki problémákkal küszködő áldozatokkal. Életükből első­sorban olyan intim részletekre kíváncsiak, amelyekkel ké­sőbb sakkban tudják tartani őket. A „meghallgatásért” per­sze jó pénzt kell fizetni, még­pedig egyre magasabb össze­get. Az óriási jövedelmű „egy­ház” az Egyesült Államokban először adómentességet ka­pott, ezt azonban később meg­vonták tőlük. A Time magazin egyik, két évvel ezelőtt megje­lent cikke szerint a szcientoló- gusok egyháza „roppant hasz­nú, az egész világra kiterjedő szélhámosság lett, amely saját tagjait és ellenfeleit a maffia eszközeivel félemlíti meg”. Faludy ezek után idézi Kár­páti Péter szavait, aki szerint: „Egyházunk 1991 nyarán kér­te bejegyzését”. Majd így foly­tatja az író: „Merem remélni, hogy a magyar hatóságok ezt a kérést nem teljesítették. A ka­nadaiak sem hajoltak kérésük­re.” Kárpáti Péternek tehát iga­za van: a szcientológusokat valóban nem tiltották ki Ka­nadából. Ahogy Faludy György írja: be sem jegyez­ték őket. Hardi Péter Kultúra és történelem Kiállítás Erzsébet királynéról A Duna-medence legnépsze­rűbb nőalakja, Erzsébet oszt­rák császárné és magyar ki­rályné életének mozzanatai­ból nyílik az eddigieknél átfo­góbb kiállítás április 4-én két egykori Habsburg-kastély- ban, a marchfeldi Schlosshof és a Schloss Niederweiden termeiben. Az osztrák—ma­gyar kiállításról tegnap Bécs- ben tájékoztatta az újság­írókat Katona Tamás politi­kai államtitkár, a kor törté­nészkutatója és Werner Fass­labend osztrák védelmi mi­niszter, a marchfeldi kastélye­gyesület elnöke. Az „Elisabeth-Erzsébet — fenség, ember és mítosz” című kiállítás annyiban ad töb­bet az eddigieknél, amennyi­ben Ausztria és Magyaror­szág eltérő megítélését is tük­rözi. Az Ausztriában inkább csak nagyon szép hölgyként tisztelt Sissi Magyarország tör­ténelmében jelentős szerepet játszott, amit mutat az iránta máig megnyilvánuló rajongás is. Ennek szempontjait a kiállí­tásrendező, Susanne Walther érvényesíteni kívánja. A két helyszín közül a SchlossHof a történelmi em­lékeket mutatja be, míg a Nie­derweiden kastély azt, aho­gyan Sissit az utókor látja. A cél Fasslabend miniszter sza­vai szerint hármas: a rende­zők kulturális élményt kíván­nak nyújtani, és bizonyítani, hogy a Habsburg család ré­sze a történelemnek; más­részt a helyszín önmagában is közel hozza a történelmet a jelenhez: a kastélyokból szinte átlátni a szomszéd or­szág fővárosába, Pozsonyba; fontos a harmadik cél: a tudo­mányos együttműködés ser­kentése. Ez utóbbival kapcsolatban Katona Tamás bejelentette, hogy a mostani közös kiállí­tást magyar szándék szerint újabbak követik. Ezek azokat a nagynevű családokat mutat­ják majd be, amelyeknek a bi­rodalom mindkét részében je­lentős szerepük volt. Ami az április 4-től október végéig nyitva tartó ausztriai Sissi-ki- állítás anyagát illeti, az ma­gyar, osztrák és bajor köz-, il­letve magángyűjteményekből származik. Mivel egyre több kordokumentum kerül elő, lesznek olyanok, amelyeket most mutatnak be először. Igen érdekesnek ígérkezik az Erzsébet gyermek- és fiatal­korából számrazó tárgyak, amelyeket Bajorországból kap kölcsön a kiállítás. • » Össztűz beszedáltan Össztűz Kuneze Gábor­ra, a szabaddemokraták (SZDSZ) új frakcióveze­tőjére, aki a parlamenti csoport élén ül. Össztűz? Vajon miért? Miért ke­rülhetett az Össztűzbe egy eleddig ugyancsak arcnélküli politikus. Az ilyen, most funkcióhoz juttatott nem kifejezet­ten össztűzbe, hanem in­kább valami embert be­mutató, pontosabban Ha­vas Henrik és Betlen Já­nos vezette népszerűsítő műsorban tenne a helye. Ez az érzés csak erősö­dik bennem, amikor lá­tom: Kuneze úr fölemeli az ujját, amitől a más­kor nyakátharapástól sem visszariadó vásott ri­porterek most megszep- penten lenyelik a szót. Ja, kérem, a stílus, a jól- neveltség! Még folyik Kunczéval a „rámenős" fecsej, amikor a tévé előtt két fáradtabb kollé­gám már alszik is. Alsza­nak, holott nem ők vet­tek be eme Kunczés össz- tüzes műsor előtt Sedu- xent, hanem Havas Hen­rik és Betlen János urak, akik, mint jól tudjuk pártatlanok és függetle­nek és sajtószabadok sze­retnének maradni, per­sze a maguk értelmezte sajtószabadság keretein belül. Csütörtök reggel­re viszont kialudta Ha­vas Henrik a Seduxent, és ennél fogva nem volt olyan kezes dr. Csúcs Lászlóval, a Rádió jelen­legi első emberével, mint az SZDSZ-es parlamenti vezérrel. A Havasék ér­telmezte függetlenség e két műsorban pompásan kitapintható volt, s re­méljük: nemcsak a Pest Megyei Hírlaptól vették észre a Havas-féle pártat­lan részrehajlást. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom