Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-18 / 41. szám
JS PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 18., CSÜTÖRTÖK 5 Miért nem árvereznek Nagykőrösön? Panaszukkal a minisztériumhoz Nagykőrösön március 2., illetve március 3. napjára tűzte ki a termőföldek árverését a Pest Megyei Kárpótlási-, és Kárrendezési Hivatal. Bizonyára sokan felsóhajtottak azok közül, akik kárpótlási jegyekkel a kezükben várják e pillanatot. Ám, nem telt bele két hét, és arról értesültek az érintettek, hogy a két helyi tsz egyikében az Arany János nevét viselő gazdaságban, mégsem tartják meg az árverést, a földhivatal által történt aranykorona érték módosítása miatt. Régóta kísértő problémáról van itt szó, amit úgy látszik, mind a mai napig nem sikerült mindenki számára megnyugtatóan megoldani. Czira Sándornak a helyi földrendező bizottság tagjának véleménye szerint korántsem egyszerűsíthető le a kérdés csupán az adminisztráció, az egyeztetések időleges zavarára, annál sokkal súlyosabb visszásságok húzódnak meg a háttérben. Mint települési képviselő mindezekről a legutóbbi testületi ülést is tájékoztatta. — Tekintettel arra, hogy a termőföldek tulajdonba vétele, illetve annak bonyolítása önkormányzati tevékenység is, fontosnak tartottam, hogy soron kívül vigyük a képviselők elé a kárpótlással összefüggő problémákat, hogy sürgős és hathatós intézkedések történjenek — mondja Czira Sándor. — Itt ugyanis nem egy kisszerű botrányról van szó, amikor aranykorona érték módosítás miatt elodázó- dik az árverés, de rávilágít a ceglédi földhivatalnak a nagykőrösi földtulajdonok kezelésével kapcsolatos mulasztásaira is... • Itt gondolom, elsősorban a sokat bírált ceglédi központúság hátrányaira céloz. — Pontosan. Az önkormányzat már két alkalommal interpellált a Földművelésügyi Minisztériumhoz a nagykőrösi földhivatali részleg önállósítása érdekében. Eredménytelenül. A helyi kirendeltség amúgy is korlátozott mozgásterét tovább szűkítette az a sajnálatos tény, hogy a kirendeltségvezetőt baleset érte. Távollétében felelős helyettes nincs, az irányítás kifejezetten Ceglédről történik, a jólismert kézivezérlésű módszerrel. • Ezek a tények mennyiben okolhatók a mostani árverés elmaradásáért? —- Ha közvetlenül nem is, de áttételesen úgy gondolom, innen erednek a mostani bajok gyökerei is. Közel 4 ezer nagykőrösi hosszú idő óta tartó félrevezetése van a háttérben. Sárossy László államtitkár legutóbbi levelében ezt írta nekünk: „Nagykőrös város esetében egy sajnálatos föld- hivatali hiba kijavításáról van szó. Mi úgy gondoljuk, ennél jóval több gond van itt. A konkrét probléma előzményeiről mondanék néhány szót: A ceglédi földhivatal vezetője tavaly októberben tárgyalt a földrendező bizottsággal, és egyezkedést ajánlott mondván, eltűnt Nagykőrösön 30 ezer aranykorona, jussunk közös nevezőre annak kiigazításában. Nos, tekintettel arra, hogy 1875 óta, vagyis több mint száz éve a termőföldnek minősítése nem alku kérdése, és ismerve a művelésbeli változásokat, így a minőségi módosulásokat, a bizottság még általánosságban sem bocsátkozott alkuba. • Hol gubancolódtak ösz- sze az aranykorona adatok? — Az elején érdemes kezdeni, úgy világosabban kitűnik a lényeg. Ahhoz, hogy a háromféle földjogosultság kielégíthető legyen földalapokat kellett létrehozni a nagyüzemek termőföldjeinek pontos elszámolásával. Ez utóbbi elkészítéséhez a földhivatali adatok nélkülözhetetlenek voltak. A megállapodások alapján, a földhivatal mint szakhatóság, elkészítette a szakvéleményt, amelynek segédletével dolgoztak azután a később megválasztott földrendező bizottságok. Tőlünk a tavaly december 21-i bizottsági határozat alapján ment el a kárpótlási hivatalhoz az árverési ajánlattétel. A Mészáros Tsz esetében már a ’92. évi március 3-i megállapodás szolgált ennek alapjául, az Arany Tsz vonatkozásában pedig a szeptember 4-i egyezség. Az utóbbi gazdaságban a földrendező bizottság 598 hektár területtel, 4962 aranykorona értékben kérte az árverést. A kárpótlási hivatal figyelmeztetéséből tudtuk meg, hogy a földhivatal kontrollja nyomán a szóban forgó terület értéke 10 ezer aranykoronára emelkedett. Ezt az értékelést a bizottság nem fogadta el, inkább belenyugodott az fordulnak árverés időpontjának elhalasztásába. Mert félreértés ne essék, itt nem néhány tucat ember vagyoni rehabilitációjáról van szó, hanem közel 2 ezer részaránytulajdonos dolgozó és középparaszt, vagy utódaik, volt tsz tagok tulajdonhoz juttatásáról. Azokról, akik annak idején 1-2 holdas konyhakertjükkel 20—50 aranykoronát vittek a közösbe, amelyek a tsz-ek művelésben leromlottak. Most pedig ugyanolyan értékben akarják visszaadni. Sajnálatos, hogy ehhez — innen nézve — a ceglédi földhivatal mintha partner lenne... • Törvénysértést feltételeznek? — Igen. Az átértékelésből eredő akadályoztatást azért is tartjuk törvénysértőnek, mert a földhivatali adatokra épült megegyezést éppen a földhivatal akarja most felrúgni. A következmény az lenne, hogy a földalapok kijelölését teljesen újra kellene kezdeni, ami legalább félévet venne ismét igénybe. Úgy gondoljuk, az ilyen lépés jól szolgálná a bukott rendszer híveinek mahinációit, a lerontott termőföldek túlértékelésével indokolatlanul magas földadó kivetésének lehetőségét. • Mit javasolt az önkormányzatnak? — Azonnali intézkedést kérünk, a város kérje meg az illetékes minisztériumokat, parlamenti szakbizottságokat, vizsgálják felül e számunkra elfogadhatatlan értékelést. Hibát követnénk el, ha belenyugodnánk egy újabbkori parasztnyúzó intézkedésbe. vi . Az ígéret ellenére Saját házába Felépült Balogh Jánosék háza Budakalászon. Jelenleg albérletben laknak, két kicsi gyermekükkel. Albérletben, amelyért havi 15 ezer forintot fizetnek, és áprilisban lejár a bérleti szerződésük. Persze, ezt tudták is jó előre, ezért vásároltak Budakalászon egy telket 1991 végén, és azóta óriási energiával, rengeteg pénzért, és még több fizikai munkával fel is építették a házukat. Igen ám, de az eladó, özv. Ajtai Istvánná nevében a fia, Ajtai Emil, volt alpolgármester a telket lakóház építésére alkalmasként, tehát közművesített telekkén adta el, holott sem út, sem vízvezeték nincs. Az önkormányzati határozat értelmében, mely 1991. december 12-én kelt, és Vi- táris István jegyző kézjegyét viseli, a vevők lakhatási engedélyt akkor kapnak, ha a telken elvégzik a közművesítést. A Szentendrei Földhivatal által kibocsátott megosztási vízrajz szerint útnak kéne lenni, a valóságban azonban viták folynak arról, hol is épül majd a közút. Az önkormányzat Dunavarsány önkormányzati képviselő-testülete legutóbbi ülésén elfogadta a község idei költségvetési tervét — tudtuk meg Ladjánszky László jegyzőtől. Igaz ugyan, hogy a szociális törvény hatálybalépését követően néhány intézkedést módosítaniuk kell majd, a lényeg azonban az, hogy megszületett a falu költségveténincs bejárat településfejlesztési ülést hívott össze, melynek fő napirendi pontja a Baloghék és még négy család által megvásárolt telek közművesíté- si lehetőségének megoldása volt. Az utak megépítéséhez újabb telkeket kellene kisajátítani, amire az önkormányzatnak nincs elég pénze. Hozzájárulhatnának esetleg az új telektulajdonosok, de akkor kié lesz az út? Netán a lakók útbért kérhetnek majd az arra elhaladóktól? Kérdések sorozata vetődik fel: a megépített házakhoz hol vezet majd az út, mikor lesz víz, villany, gáz? A tulajdonosok által felépített házakba mikor lehet beköltözni? Ki fizeti a csúszás miatt felmerülő költségeket? Újabb értesülések szerint Ajtaiék garázsokat akarnak építeni a még tulajdonukban maradt telken. Ha ez megtörténik, Baloghék nem fognak tudni ki- és bejárni a saját házukba. Kérdések, melyekre a választ a telkek illetve házak tulajdonosaival együtt mi is kíváncsian várjuk. se. A testület által jóváhagyott jelentősebb változás az, hogy ötszázezer forinttal megemelték az étkezési normát, így az önkormányzat összesen másfél millió forintot fordít e célra, ami annyit jelent, hogy függetlenül a családok szociális helyzetétől, minden tanuló részesül a támogatásban. J. SZ. I. b. cs. Megemelt támogatás Dunavarsányban Mi lesz a törzsállománnyal? // Őrzik a juhok családfáját A vemheseket különválasztják Hancsovszki János felvételei A törteli Dózsa Tsz juhásza- tának törzsállományát országos viszonylatban még mindig az elsők között jegyzik. — Nagy hírneve volt a tenyészetnek — sóhajt Sebők Mihály, az ágazat vezetője, aki érkezésünkkor a hatalmas hodályból lép ki. A telepen tizenkilencen dolgoznak, mind helybéliek. — Éppen ellenek a jószágok; a vemheseket különválasztjuk. Ezekből lesznek a „húsvéti bárányok” — mutatja. Ezerötszázkilencven anyajuhot. huszonkét tenyész-, illetve kétszázkilencven növendék kost, négyszázhúsz növendék bárányt tartanak számon. — Mintegy négyezren vannak — húzza ki magát Sebők Mihály, aki természetesen a szopósbárányokat is számon tartja. — Akad olyan nap, amikor száz születik. Az irodájában folytatjuk a beszélgetést. — Száznyolcvan anyajuhot, valamint száz növendéket adtunk ki vagyonjegyben. A törzstenyészet felbecsülhetetlen érték — teszi hozzá —, át kell menteni. Minden juh családfáját őrizzük, számítógépbe tápláltuk az adatokat. — A nemzetközi piac telített. Az olasz és más nyugati cégek lenyomják az árakat? — Az ágazat helyzete siralmas, de a nagy genetikai értékű állománynak köszönhetően mi még mindig nyereségesek vagyunk. — A gyapjút mennyiért értékesítik? — Harminc éve egy kiló ötven-hatvan forintba került, most is ugyanannyi. A termény ára viszont azóta mázsánként megtízszereződött. Négy esztendeje viszonylag jól, kétszázhúsz forintért adtuk el a gyapjút, tavaly még kilencvenért én értékesítettem a legmagasabb áron az ország- ban. — Önök a szövetkezetben maradtak, nem gondolkodtak a kiváláson? — Nem érte volna meg. Legelőből legalább egy hektárnyi kell tíz birkára. Pláne nyáron! Az aszályos időszakban — amilyen tavaly is volt — még a tücsök is sírva menekül erről a szikes területről. T. Á. Birkatürelemmel...
