Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. FEBRUÁR 1.. HÉTFŐ 3 Elszólás? 1993. január 28-án, a nyolcórás tévéhíradóból megtudhat­ta az egész magyar nép, hogy a Jelcin-iratok megjelentek magyar fordításban, és ezekből sok mindenre fény derül. Persze nagyon hálásak vagyunk Jelcinnek, hogy ezeket az iratokat átadta nekünk, de be kell vallanom, hogy ezek az iratok csak megerősíthetik, amit eddig is tudtunk: hazánk a forradalom eltiprása után szovjet befolyás alatt állt, s ezt gátlástalanul kiszolgálta a hazaáruló Kádár-féle klikk. A megtorlás irtózatos terrorját ők valósították meg. A fizikai terrort a megtorlás elvégzése után lelki terror váltotta föl. Ennek leghatásosabb eszköze a sajtó, a Rádió és a Televízió volt. A politikai vonatkozású adások és közlé­sek a pártközpont közvetlen ellenőrzése alatt álltak, s a munkatársak kiválogatása is a párt privilégiuma volt. Jól tudtuk ezt, de a békés átmenet jegyében szinte mindenki a helyén maradhatott, s most már liberálisra átfestve folytat­hatják tevékenységüket a demokratikus rendszer ellen. Csütörtökön este azonban egyikük elszólta magát. Azt mondta ugyanis, hogy a Jelcin-iratok ismeretében „most már nem mentegethetjük magunkat", hogy szovjet nyomás­ra csináltuk ezt vagy azt. Pardon! Ha ez azt jelenti, hogy a párt vezetői és hűséges kiszolgálói (például e mondat meg­fogalmazójaj nem mentegethetik magukat, akkor egyetér­tünk. E fejedelmi többesből azonban hagyjanak ki minket, akik ezt a terrort elszenvedni voltunk kénytelenek. Ne gya- lázzák meg ezzel az összemosással a hősi halottak, a fel­akasztottak, az agyonvertek, a bebörtönözöttek, a sanyarga- tottak, az üldözöttek emlékét! A „magunk"-ha mi nem tartozunk bele! Török Bálint Az SZDSZ tizenöt pontja Javaslatok a választásokig Nincs agrárválság Felvilágosítás — A magyar mezőgazdaság­ban az idei esztendő még nem a fellendülés időszaka lesz. A minisztérium szerint 1994—95 lesz az az időszak, amikor az ágazatban olyan ér­tékviszonyok alakulnak ki, hogy az önfenntartóvá válik — monta Raskó György szom­baton Hajdúnánáson. A Föld­művelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára cá­folta, hogy válságban lenne a mezőgazdaság. Ugyanakkor — fogalma­zott — az ágazat óriási meg­rázkódtatásokkal járó átalaku­láson megy keresztül, amit so­kan belső válságként élnek meg. Az érintettek többsége ugyanis ma még nem tudja el­dönteni, hogy egyéni gazdál­kodó, kft.- vagy éppen szövet­kezeti tag legyen-e, mert eh­hez nincsenek meg a szakmai — Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi minisz­ter nyitotta meg az első me­netrend szerinti, kamionokat szállító bárka (Ro-Ró) előtt a Hungaro Lloyd Cserhalom ut­cai kikötőjét szombaton. Et­től kezdve hetente egyszer közlekedik a kétemeletes, 58 pótkocsit befogadó két uszály a bolgár, speciális ki­képzésű tolóhajóval Buda­pest és Passau között. A mi­niszter az újkori magyar köz­— röplapokon ismeretei. Jól példázták ezt a szövetkezeti átalakulások, amelyek a tagság 99 százalé­kát felkészületlenül érték. Raskó György bejelentette: a minisztérium a közeljövő­ben mintegy négyszázezer röplapon ismerteti az érintet­tekkel, hogyan juthatnak hite­lekhez. Nem fordulhat elő ami tavaly történt, amikor is a reorganizációs alapban több mint 1,5 milliárd forint ma­radt, s jutott vissza a központi költségbe csupán azért, mert a jogosultak nem tudták, ho­gyan juthatnak hozzá. A tárca mindent megtesz a széles körű tájékoztatás érdekében, hogy megfelelő helyre kerül­jön az a 7,5 milliárd forint is, amit a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdéséhez bizto­sít a kormányzat — mondta Raskó György Hajdúnánáson. lekedéspolitika jelentős ese­ményének tartotta a közúti-ví­zi kombinált forgalom megin­dulását, ami a dinamikusan fejlődő kereskedelemmel túl­zsúfolttá vált közutat és légte­ret tehermentesítheti. Beszá­molt arról is: a tárca mindent megtesz a Duna hajózási fel­tételeinek javításáért. Ennek érdekében tervezik a több új kikötő létesítését és a Du­na—Tisza közötti csatorna megépítését, is. — A választásig hátralévő 15 hónapra 15 pontos javaslatcso­magot dolgozott ki az SZDSZ. A szabaddemokraták 15 pontja — szerzői szerint — nem kormányellenes, és ahogy Pető Iván pártelnök szombat délután újságírók előtt kifejtette, a koalíció akár feltétel nélkül is elfogadhatná, hiszen nem sérti érdekeit. A 15 pont nem választási prog­ram, hanem azoknak a gyakor­lati javaslatoknak a listája, amelyeket az SZDSZ a kor­mánytöbbséggel együtt meg­valósíthatónak tart, és azért fo­galmazta meg ezeket az SZDSZ vezetése, hogy a parla­ment és a kormány a választá­sokig hátralévő időben olyan kérdésekkel foglalkozzon, amelyek valóban az állampol­gárok érdekeit szolgálják. A javaslatokat szombaton együt­tes ülésen vitatta meg a párt Országos Tanácsa és parla­menti képviselőcsoportja. A konstruktív ellenzéki magatartás bizonyítékának szánt pontok közül az első in­dítványozza a kormánynak: készíttessen független gazda­ságkutató intézetekkel tárgyi­lagos helyzetképet és prognó­zist a gazdaság állapotáról. A gazdasághoz kapcsolódik az a javaslat is, hogy a pénzügy- miniszter a 93-as költségve­(Folytatás az 1. oldalról) — Hogyan döntöttek? — Másnap vissza is hív­tak, s közölték velem, hogy ezek után a köztársasági el­nök sem erőlteti a velem való találkozást, s ki fog­nak jelölni majd egy másik időpontot és egy másik sze­mélyt, aki majd a kitünte­tést nekem átadja. — Említette, hogy az el­nök úr bizonyos megnyilvá­nulásaival nem tudja azono­sítani magát, nem ért velük egyet. Mire gondolt? — Mindenekelőtt arra, hogy Göncz Árpádot nem a magyar nemzet választotta a Duna jegén, mint Mátyás királyt, hanem szerintem az ő elnöksége egy tévesen megkötött paktum eredmé­nye. Én ezt a paktumot nem tudtam helyeselni, s mint később kiderült, ebből rengeteg gond származott. Mindennek ellenére elfo­gadtam köztársasági elnö­künknek, mindaddig, míg tartotta magát az alkot­mányban lefektetett előírá­sokhoz. Ez nem elnöki köz­társaság, mint teszem azt Franciaország. Itt nem az el­nök uralkodik és nem az el­nök dönt, szól bele a politi­kába. Egyre inkább arra kel­lett rájönnöm, hogy nem a nemzet, hanem egy párt el­nöke. Én egyébként is elle­ne vagyok a pártoskodás­nak, a magyar nemzetnek nincs is rá szüksége, annál inkább az egységre. Egy olyan szellemi vezetésre, tés teljesítéséről az első négy hónap után számoljon be a parlamentnek. Beszámolót várnak a szabaddemokraták a nemzetközi gazdasági kapcso­latok miniszterétől is a világ- kiállítás előkészítéséről. A munkanélküliség okozta gondok enyhítésére a szabad- demokraták szerint a válság­régiókban központi források segítségével új munkahelye­ket biztosító ipari parkokat le­hetne létrehozni, és lehetővé kellene tenni a korengedmé­nyes nyugdíjazást abban az esetben, ha az érintett munka­helyet munkanélkülivel töltik be. Az állam túlzott gazdasági hatalmát korlátozandó az SZDSZ független szakértők­ből álló felügyelő bizottsá­gok létrehozását javasolja az Állami Vagyonügynök­séghez és az Állami Vagyon­kezelő Részvénytársasághoz. Az SZDSZ szerint ki kell mondani: országgyűlési kép­viselők ne lehessenek tagjai olyan vállalatok vezetésének, ahol az állam kezében van a részvénytöbbség. 1994-ig meg kell születnie azoknak a parlamenti dönté­seknek, amelyek segítségével le lehet zárni a múltat, az igazságtétel kérdését — vélik a szabaddemokraták. A parla­ami ezt a nemzetet egység­ben tudja tartani. Azt sem helyeseltem, sőt elítélendő­nek tartottam, hogy halmoz­za a kitüntetéseit, s elnök­ként akar magának irodal­mi hírnevet szerezni. Arról a botrányos helyzetről nem is beszélve, amit a médiahá­ború kapcsán előidézett és amivel mérhetetlen károkat okozott az országnak. Én er­ről már a múlt év májusá­ban szóltam a rádióban és a televízióban is. Ha én ak­kor ezekben a kérdésekben határozottan állást foglal­tam, nem tehetem meg azt, hogy most hajbókolva, sűrű köszönetek közepette ve­gyem át tőle a díjat. Nem, mert akkor magamat szem­be kéne köpnöm. — Mi volt az ön akkori álláspontja? — Határozottan ellene voltam, s vagyok annak a szertelen liberalizmusnak, amit akarva-akaratlan re­ánk erőszakolnak, mondhat­nám, a médiákon keresztül szinte kötelezővé tesznek. A televízió és a rádió — tisztelet azoknak a kivétel- műsoroknak, amelyek őriz­nek valamit a nemzet kultú­rájából —, szóval a televí­zió és a rádió nagyrészt ide­gen érdekeket szolgál, ide­gen értékeket honosít meg, s akar reánk kényszeríteni. Külhoni sugallatra szellemi gyarmatosítást hajtanak végre. Olcsó, beteg ameri­kai rágógumi-kultúrát ter­jesztenek. Ettől nekünk ment ennek érdekében fogad­jon el nyilatkozatot az elköve­tett bűnökről, hozzon létre társadalmi vizsgálóbizottsá­got, amely feltárja és elemzi az elkövetett vétkeket. A szabaddemokraták sze­rint a kormánynak a 94-es vá­lasztásokig biztosítania kelle­ne az önkormányzatoknak az ahhoz szükséges pénzeszkö­zöket, hogy oktatási intézmé­nyeket ne kelljen bezárni, és pedagógusokat se kelljen el­bocsátani. Az egyházakat ál­lami függőségben tartó költ­ségvetési finanszírozást meg­szüntetni javasolják a szabad- demokraták, ehelyett azt tarta­nák jónak, ha az adófizetők dönthetnének arról: egyháza­kat vagy más közhasznú kari­tatív vagy egyéb szerveződé­seket kívánnak adójukkal tá­mogatni. A parlamentnek a 94-es vá­lasztás után olcsóbban, szak­szerűbben és hatékonyabban kellene működnie — vélik a szabaddemokraták — és 250 fős törvényhozás mellett fog­lalnak javaslatcsomagjukban állást. A választási törvény módosításával az SZDSZ kor­látozná a kampányköltség ösz- szegét is, mert megítélésük szerint a túl magas választási költségek visszatetszést kelte­nek az állampolgárokban. mentesülnünk kellene, mert ha nem, úgy önkezünkkel vetünk véget magyarsá­gunknak, eltűnünk a népek nagy tengerében. Ilyen je­lenség csak nálunk észlelhe­tő, hiszen a világ a nemzeti kultúrák ápolásának irányá­ba halad. Gyakorta az az ér­zésem, hogy ez az ország tele van belső ellenséggel, akik ahelyett, hogy nemzeti összefogásra buzdítanák és vezetnék ezt a népet, min­dent tönkretesznek, bom­lasztanak, s idegen szelle­met uszítanak ránk. Hát eze­ket a szempontokat gondol­tam végig, s arra jutottam, hogy mindebben nagy sze­repe van a köztársaság elnö­kének. Ezért döntöttem így, ahogy. — Ön azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha döntése minél nagyobb nyilvánossá­got kapna. — Akciómat egyszemé­lyes tüntetésnek szántam, és ugyanakkor egy, a köz- társasági elnökhöz intézett üzenetnek is. A nyilvános­ságon keresztül szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy gondolkozzon el raj­ta, milyen módon köztársa­sági elnöke ő ennek a sze­gény, megnyomorított or­szágnak és milyen módon kellene szolgálnia ennek a népnek a megmaradását. Hogy minderről miért nem tudósítottak az amúgy mindenről tudó ellenzéki la­pok, most már világos. Paizs Tibor Ülést tart az Alkotmánybíróság — Az Alkotmánybíróság febru­ár 1 -jén és 2-án teljes ülést tart. A testület sajtófőnökének tá­jékoztatása szerint az alkot­mánybírák hétfőn folytatják a volt egyházi ingatlanok vissza­adásáról szóló törvény alkotmá­nyossági viszgálatát. Kedden megtárgyalják: hátrányos meg­különböztetésnek minősül-e a szövetkezeti ingyenes értékpa­pír utáni adózás megállapítása. Megvizsgálják azt is, hogy al­kotmányellenes-e a vízgazdál­kodási társulatok eljárásának szabályozása, továbbá ellenté­tes-e az alkotmánnyal a víz­ügyi törvény azon rendelkezé­se, amely a vízügyi igazgatás feladatait határozza meg. Mennyi szerénység! Nem, egyáltalán nem be­szélhetünk baloldali ve­szélyről. Persze, ami ne­kem veszély, az nem biz­tos, hogy másnak is az. Például annak, aki a Va­sárnapi Hírekben írja: „A mai időkben már semmin sem csodálkoz­hatunk.” Például azon, hogy egyes körök java­solják (később kiderül, hogy senki nem javasol­ja), hogy a szocialista városoktól vegyék el a városi rangot. Ez a hisz­tériakeltés tipikus esete. Erre majd azt mondja egy derék százhalombat­tai, hogy ejnye, ez a ha­talom már idáig merész­kedik? Faluvá kíván bennünket visszaminősí­teni?... Kara Pál a bel- ügyből cáfolja az egész őrültséget, node ki ne tudná: „nem zörög a ha- raszt. ha nem fújja a szél”. Márpedig a balol­dal fújja. Mást se tesz, hisz. a gyakorlati megol­dásokhoz — mint bizo­nyította negyven éven át — nem nagyon ért. A mostani izgatáshoz an­nál inkább. így bizonyít­ja, ismétlem, azt, amiről szó sincs: „város va­gyunk, ugyan, de nincs megfelelő kereskedelmi ellátásunk, naponta csak kétszer jön a busz, akkor is zsúfoltan”. Szép. ugye? Szó sincs semmi városirang-elvé- telről, de ők már szítják az elégedetlenséget: nem lesz áru, nem lesz busz... Node miért is csodálkoznánk ezen eb­ben az újságban? Ez azt is írja, hogy az Operett Színház igazgatóját, Szi- netár Miklóst megkér­dezték, aki „csendesen, szerényen csak ennyit mondott”... Szinetár, a csendes, a szerény! Szi­netár különben olyan szerény, mint az a cápa lehetett, amikor még élt, amelyiket Palotás Jánosék tálaltak föl az Operában azon a hétvé­gi bálon, amelynek Göncz Árpád volt a fő­védnöke. (Vödrös) Kamionok a bárkán Szervátiusz Göncztóí nem vette át Kitüntetés helyett tüntetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom