Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-02 / 27. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 2., KEDD Kusza örökösödési ügy Dunaharasztiban Bírósági ítéletre várva Egymásnak ellentmondani látszó állítások, indulatok kísérnek egy ügyet Dunaharasztiban. Jelenleg a Buda- környéki Bíróság döntésére várnak a felek, az ott meghozott ítélet, remélhetően, megoldja majd a vitás kérdéseket. A történet azzal indul, hogy 1952-ben államosítottak a községben egy vendéglőt — illetve nem államosítottak..., de ne vágjunk a dolgok elébe. A lényeg, hogy ennek udvarán később sorház épült. A tanács sajátjaként kezelte a lakásokat, tataroztatta az épületet, kaput építtetett, kerítést húzatott. A lakásokba lakók költöztek, jelenleg is itt él négy család, akiknek tiltakozásával kezdődik minden. A lakók megvásárolnák... Ragaszkodnak ugyanis ahhoz, hogy eddigi, bérelt otthonaikat megvehessék. Ezt az egykori tanácsi hivatal felajánlotta, az összegek meghatározásával. A jogutód önkormányzat viszont — mivel új ismeretek merültek fel az ingatlannal kapcsolatban — elállt az eladási szándékától. A vendéglő valamikori tulajdonosának rokonai ugyanis visz- szakapják azt — pontosabban, erről kell döntenie a bíróságnak. A bérlők, miután erről a fejleményről értesültek, jogtanácsoshoz, a különböző fórumokhoz — így Jász-Nagy- kun-Szolnok, Nógrád és Pest Megye Köztársasági Megbízotti Hivatalához — fordultak, attól tartva, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Szeretnék, ha élhetnének az évekkel ezelőtt felkínált lehetőséggel, a lakások megvásárlását illetően. Ami összekuszálta egy kissé a történet szálait, az az volt, hogy többen — és nemcsak a bérlők — feltették a kérdést, miként kaphat vissza valaki több milliót érő ingatlant. Merthogy a kárpótlási törvény keretében erre nincs mód — csak kárpótlási jegyeket kaphatnak az érintettek. Mi lehet hát a háttérben? Sokan azt is furcsállották — szerkesztőségünk is kapott ilyen megfogalmazásban íródott levelet —, miért mond le az önkormányzat nagyvonalúan vagyonáról? Az esetleges eladásokból befolyó pénzről, vagy a bérleti díjakról? Itt meg úgy tűnt, mintha a helyi önkormányzat mindezt figyelmen kívül hagyná, és valakinek odaajándékozná a nem keveset érő ingatlant. Lakókkal együtt, tehát, a jövőben, ráadásként, a tulajdonost illeti a bérleti díj is. Itt a piros, hoi a piros Első hallásra elég elképesztőnek tűnt a dolog, de mint minden éremnek, úgy ennek is van másik oldala. Erről Luttenberger Gusztáv polgármestertől tudtunk meg bővebbeket. A tulajdonos (a leendő) idős hölgy. Férje — mivel érdekeltek voltak kárpótlásügyben — felkereste a Ráckevei Földhivatalt bizonyos adatok pontosítása, egyeztetése végett. Ekkor vette észre, hogy téves bejegyzés történt: az ötvenes években elfelejtették a vendéglőt államosítani. Tehát megszakítás nélkül a rokonuk tulajdona volt. Papíron! Mert hiszen mindenki úgy tudta, hogy a vendéglő is az államé. Megkérdőjelezni, kétségbe vonni egy ilyen tényt nem volt tanácsos. Összegezve: a hölgy, mint örökös, birtokolja vagy ismét birtokolhatja a vendéglőt, a közben felépült sorházzal együtt. A Ráckevei Fölhivatal első lépésben arra kérte az ön- kormányzatot, járuljanak hozzá a téves bejegyzés módosításához. Ezt megkapták a testülettől, így a rokon tulajdonába került az épület. A Pest Megyei Földhivatal viszont úgy határozott, megváltoztatja a Ráckevei Földhivatal döntését, és visszaállítja a korábbi tulajdonviszont. Vagyis ismét az önkormányzaté a vendéglő, udvar, sorház. E határozatot fellebbezte meg a — leendő, volt? — tulajdonos, az ügyet azonban még nem tárgyalta a Budakömyé- ki Bíróság. Időközben az is kiderült, hogy a rokon, örökös hölgy neve megegyezett nagynénjéével, ezért újabb módosításokat hajtottak vég- ra az iratokon, egyértelművé téve, kit illet az ingatlan. Epilógus nélkül Itt tart ma az ügy. A bírósági ítélet — ha majd megszületik — eldönti, az önkormányzaté, vagy az örökösé lesz-e. A lakók egyik esetben a helyi hivatalnak, a másikban a tulajdonosnak fizethetik a bérleti díjat. Ha az önkormányzat lesz a tulajdonos, talán ismét szóba jöhet a lakások megvétele. A polgármester úgy vélekedett, műszakilag felmérette már a község bérlakásainak állagát, mert véleménye szerint a testület csak akkor dönthet e kérdésben, ha mindegyikről pontos képet kap. Elképzeléseiket — az eladásokkal kapcsolatban — természetesen egyeztetik a különböző szakbizottságokkal. Az persze más lapra tartozónak tűn)ik, hogy miként lesz ismét elviselhető a viszony a bérlők és az örökös között. S mint ahogy arról értesültünk, ez nem éppen felhőtlen. Talán az idő erre is nyjyt megoldást. J. Szabó Irén A jóról is írni kell V Csobánkán több a keresztelő, mint a temetés Sohasem jutott eszembe filmet rendezni. Ha mégis meg kellene tennem, és a téma a paradicsomi élet lenne, helyszínéül biztos Cso- bánkát választanám. Gyönyörű a táj, szép az út a falu szívéig-lelkéig, ahol a polgármesteri hivatal épülete van. Kajtor János szigorú, magabiztos ember. Ha a budapesti újságíró 10-re jelentkezett be, és hamarabb érkezik — az autóbusz menetrendje szerint —, várjon szépen sorára a folyosón. Ám pontos ember is a polgármester, mert pontban 10-kor már igazán szívesen látja vendégét. Csobánka vegyes település volt már a középkorban is. Ma is a magyarok mellett mintegy négyszáz cigány, nyolcvan sváb, harminc-harminc szerb és szlovák lakja. A II. világháború után mintegy 1200 svábot telepítettek ki, helyükre, az üresen maradt portákra Erdélyből, a Felvidékről jöttek magyarok. Jelenleg a község lakossága 1910 fő. A kereskedelmi egységek forgalmából lehet csak következtetni, hogy hozzávetőlegesen ötszázan ideiglenes jelleggel tartózkodnak a településen. Az ingatlanok mintegy 80%-a üdülő. A csobánkai polgárok az évtizedes közös életmód során megszokták, beletanultak a nemzetiségekkel való együttélésbe. Ipari létesítmény nincs a községben, a mintegy 900 főnyi aktív lakos a szolgáltatóhálózatban találja meg a munkalehetőséget. Bejegyzett munkanélküli csak 30-—40 fő. Az országos átlaghoz viszonyítva Csobánka az a ritka helység, ahol évente többször jegyeznek az anyakönyvbe születést, mint elhalálozást. A század elején 365 házat jegyeztek, 1991 -ben 520-at, és ez a szám az utóbbi két évben 120-szal növekedett. Ezekben a lakóépületekben — a környezetvédelemre sajnálatos módon — egyelőre szénnel fűte- nek. A polgármester szerint azonban ez év szeptemberéig a házak 80 százalékában bevezetik a gázt. Az egészséges ivóvízellátás több mint húsz éve biztosított, de a szennyvíz szállítását csak tavaly oldották meg véglegesen, amikor az önkormányzatnak sikerült szerződést kötnie két magánvállalkozóval. A közbiztonság javítása érdekében létrehozott Öt Község Alapítványban Csobánka is részt vállalt. A rendszerváltást követően végre Pomázon is alakulhatot rendőrőrs, így a rendőrök közelebb kerültek a hozzájuk tartozó területekhez. Azok a polgárok, akik fontosnak tekintik saját értékeik, ingatlanaik és életük biztonságát, szívesen áldoznak arra, hogy a rend őrei bővítsék technikai felszereltségüket. Búcsúzóul a polgármester arra kér, ne tegyek úgy, mint általában a sajtó munkatársai, akik csak a hibát, a rosszat, a negatív szenzációt keresik. írjak a jóról, mert az ösztönzi az embereket. írjunk arról például, hogy testvértelepülési szerződés jött létre Csobánka és ama németországi városka között, ahova kitelepítették annak idején a csobánkaiakat. Hogy a nemzetiségi egyesület működik, és az általános iskolát támogatja a zeneoktatásban rézfúvós hangszerek beszerzésével. írjunk a sok kicsi apró dologról, ami az emberek összefogását, közösségi életért való áldozat- vállalását bizonyítja. Nos, az újságírónak az a dolga, hogy írjon. Ahol szívesen látják, oda szívesen megy. Ahol nem, oda is elmegy és megpróbál tárgyilagos lenni. Hiszen mi mind, kik a közösségért teszünk, csak a dolgunkat tesszük. Bartos Csilla Szemétkupacot a városban Sok gondot okoz Érd városának a szemétszállítás. Az ÉVÁÉP Kft. (Érdi Városgazdálkodási és Építőipari Kft.) csak — a családi házak esetében — az időszakonkénti egy kuka kiürítésére kötelesek, ezért fizeti a ház gazdája a díjat. A kuka mellé helyezett nejlonzsákba elhelyezett hulladékot nem viszik el. Mindezekből adódóan a lakosok a házukhoz közel keresnek olyan helyeket — leginkább üres telkeket —, ahol szemetüket, igaz illegálisan, de elhelyezhetik. A Tárnok határában lévő Zám- bori úti szeméttelepen ugyan fogadják a felesleges szemetet, a sittet köbméterenkénti háromszázötven forintért a cégnél vásárolható jegy ellenében, de ez annyira messzire esik a várostól, hogy sokan meggondolják odaszállíttassák-e szemetüket. A város vezetői javítani szeretnének a helyzeten, de nem lehet tudni, lesz-e minderre elég pénzük, ugyanis a megoldás nem két fillérbe kerülne. Addig is igyekeznek a város tisztaságára ügyelni, ezért a tizenkét közmunkásnak olyan feladatokat adnak, ami mindezt elősegíti. (á-ria) Reptéri tervek A kormány döntése értelmében a kiskunlacházai volt szovjet repülőtér lesz Ferihegy után a második nagy nemzetközi légikikötőnk. A Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság beruházási főosztálya nemzetközi verseny- tárgyalást ír ki az építésre, hogy ezzel se terhelje a központi költségvetést. A területen a kifutópályát 1990-ben helyezték üzembe és a szigorú nemzetközi polgári előírásoknak is megfelel. A hangárok és egyéb intézmények lebontásra kerülnek, minthogy azok műszaki állapota a későbbi felhasználást nem teszi lehetővé. A kifutópálya A volt irányítótorony Az Ócsa-Soroksár Mgtsz részarányföld-tulajdonosainak közgyűlését- a földkiadó bizottság megválasztására február 5-én 14 órakor tartjuk, az ócsai Egressy Gábor Szabadidő Központban. Kérjük a részarányföld-tulajdonosokat, hogy szíveskedjenek megjelenni a közgyűlésen. Szabó György, Ocsa Nagyközség Polgármesteri Hivatalának jegyzője
