Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-02 / 27. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 2., KEDD Európai Közösség Tanácsülés egyenes adásban — Televíziós kamerák és raj­tuk keresztül milliók szeme láttára kezdte meg hétfőn két­napos ülését Brüsszelben az Európai Közösség külügymi­niszteri tanácsa. Az egyes vé­lemények által történelminek minősített, mások szerint vi­szont nagyon is megkérdője­lezhető újítást a közösségi el­nökséget ebben a fél évben adó Dánia vezette be a tavaly őszi és téli EK-csúcstalálko- zókon beígért nagyobb nyi­tottság jegyében. Az EK különböző politikai fórumain a maastrichti szer­ződés tavalyi, éppen Dániai fiaskója óta — mikor is a jú­niusi népszavazáson a szava­zók többsége a szerződés el­len foglalt állást — visszaté­rő téma a közösségi szintű döntéshozatal „közelebb vite­le a népekhez”. Ennek jegyé­ben merült fel, hogy az EK legmagasabb szintű döntésho­zó fórumának, a tagországok számára kötelező rendelkezé­seket is alkotni tudó miniszte­ri tanácsnak mindeddig zárt ajtók mögött folyó tanácsko­zását a parlamenti ülésekhez hasonlóan közvetítse a televí­zió is. Az ötlet kezdettől fogva ve­gyes fogadtatásra talált. So­kan — így maga Jacques De­bts bizottsági elnök is — egyértelműen ellene voltak, mondván, hogy a kamerák előtt beszélve a tagállamok miniszterei a kompromisszu­mok keresése helyett elsősor­ban a „hazai” hallgatósághoz szólnának. A nemzetközi saj­tóban megjelenő vélemények többsége is attól óvott, hogy mindezek nyomán az ilyen ülések könnyen „hollywoodi” látványossággá fajulhatnak, elriasztva az érintetteket az ér­demi döntések meghozatalá­tól, illetve kiűzve a vitát a tár­gyalóteremből a kulisszák mö­götti alkudozások világába. Lelőtt koreai gép Kártérítés és emlékmű — A szovjet légvédelem által 1983-ban lelőtt dél-koreai Boeing repülőgép 269 áldoza­tának képviselői februárban Moszkvába utaznak. Látogatá­suk célja, hogy az orosz ható­ságokkal kártérítésről és egy emlékmű felállításáról tárgyal­janak — közölte hétfőn a dél­koreai külügyminiszter. Az AFP jelentése szerint az orosz kormány illetékesei találkoznak az áldozatok hoz­zátartozóival, hogy azok meg­ismerhessék az ügy kivizsgá­lásának eredményeit. A vizsgálattal megbízott cso­port tagjai dél-koreai, japán, amerikai és orosz nemzetisé­gűek, illetve a Légi Közleke­dés Nemzetközi Szervezeté­nek szakértői voltak. Az egyik hentesüzlet kiszolgálója minősíthetetlenül viselkedik a ve­vővel, mire ez elkeseredetten így tör ki: — „Van maguknál etika?” A kiszolgáló felkapja a fejét és si­kítva válaszol: — „Válogassa meg a szavait, mert ez nem egy olyan hely, ahol ilyen kifejezéseket használni le­het”. A szóváltásra a szomszéd ki­szolgáló is felfigyel, és kollégája se­gítségére siet: — „Nézze, délelőtt minden volt, még nyári szalámi is”. Szó szót követ, a zavaros vita kiéleződik, a vevő a pa­naszkönyvet kéri. Végül megérkezik a felelős, barátságo­san karon fogja a vevőt, a raktárba vezeti és kezébe nyom egy csomagot: — „Itt van, ennyit tudok adni. Nálam több­nyire van.” Miért van rúd alakja az etikának és miért kerül pénzbe? — elmélkedik feldúlt érzelmekkel a vevő. Az utcán bontja csak ki a csomagot. Nyári szalámi volt. Amikor bő évtized múltán most ismét elolvastam ezt a Bajor Andor-írást, feltört belőlem az epébe mártott, sanya­rú fintorrá torzult nevetés. így festett erkölcsi tudatunk a szocializmus éveiben. Ami nincs, de amire szüksége van a társadalomnak, mi­helyt módja van rá, azt haladéktalanul megteremti magá­nak. Ha figyelmesen olvas újságot, hallgat rádiót, néz televí­ziót kedves olvasóm, bizonyára nem kerüli el a figyelmét, hogy a leggyakrabban használt fogalmak — még a politi­kaiakat és a gazdaságiakat is megelőzően — az erkölcs ka­tegóriájába tartoznak. Ilyeneket mondunk: tisztesség, becsület, félrevezetés, de- moralizálás, rágalmazás, hazugság, méltányosság, vagy ne­vén nevezve a dolgot: erkölcs, etika. Természetesen e fogalmak, illetve ellentétpárjuk mindig valamilyen tevékenységhez kapcsolódnak, s minősítik azt. Leggyakrabban a tömegtájékoztatási eszközök módszereit, Litvánián keresztül Csapatkivonás Németországból Meghalt a jugoszláv királyné — Oroszország és Litvánia január végén elvben megál­lapodott abban, hogy a Né­metországból távozó orosz csapatok Litvánián keresz­tül fognak hazatérni — kö­zölte a BNS hírügynökség­gel egy vezető litván diplo­mata. Gediminas Serksnys, aki a litván küldöttséget ve­zeti a kétoldalú kapcsola­tok rendezéséről Oroszor­szággal folytatott tárgyalá­sokon, közölte azt is, hogy bár a megállapodást hivata­losan még nem írták alá, al­kalmazása már megkezdő­dött. Németországból a távo­zó orosz alakulatok hajón — Bolgár önkéntesek har­colnak a szerbek oldalán Boszniában — állítja az Eu­rópai Muzulmán Szövetség Végrehajtó Irodája. A Kontinent című szófiai napilap hétfői száma szerint Nedim Gendzsev, a volt bol­gár főmufti, aki ideiglene­sen látja el e szervezetben a főtitkári tisztséget, felszólí­totta a bolgár kormányt, hogy akadályozza meg a bol­gár önkéntesek toborzását. Az európai muzulmán szö­vetség, amelynek létezésé­ről gyakorlatilag nem is tu­Klaipeda kikötőjébe érkez­nek, s onnan Vilniuson, majd Fehéroroszország át vonattal utaznak tovább Oroszországba. Az egyez­mény nem korlátozza a Lit­vánia területén át szállítha­tó katonák számát és felsze­relésük mennyiségét. Mind­össze annyit ír elő, hogy nukleáris, vegyi és bakteri­ológiai fegyverek még tran­zitként sem kerülhetnek az ország területére. A kato­náknak fegyvertelenül kell utazniuk, csupán a felszere­lésre vigyázó őrök viselhet­nek fegyvert. Az egyez­mény 1994 végéig érvé­nyes. dott ez idáig a bolgár közvé­lemény nagyobbik része, azt állítja, hogy tulajdonképpen nem is önkéntesekről, ha­nem zsoldosokról van szó. Nedim Gendzsev szerint az állítólagos bolgár zsoldosok havi 2000 dollár zsoldért harcolnak a boszniai szer- bek oldalán. Gendzsev azt állítja, hogy szövetsége fény- képdokmentációt állít össze az állítólag Boszniában har­coló bolgárokról, s ezt elkül­di az Európa Tanácsnak és az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének. — Hetvenkét esztendős korá­ban Nagy-Britanniában meg­halt Alexandra királyné, Jugo­szlávia egykori uralkodójá­nak özvegye. A DPA jelentése szerint Alexandra, aki egyébként Vik­tória brit királynő dédunoká­ja volt, rákbetegség következ­— Tegnap közzétették az Együttélés Politikai Mozga­lom szombati országos ta­nácsülésén elfogadott memo­randumokat. A Duray Miklós vezette mozgalom a volt szövetségi gyűlés képviselőit érintő kér­désben azt az álláspontot ala­kította ki, hogy mivel képvi­selőik „a néptől kapták man­dátumukat, azt csupán nép­szavazás vagy új választások hatálytalanítják”. Mivel a szlovák parlament Csehszlo­vákia kettészakadása után el­utasította a második kamara létrehozására tett törvényja­vaslatot, az Együttélés a „Szövetségi Gyűlésbe válasz­tott képviselőit továbbra is le­gitim képviselőknek tekinti, akik jogosultak a választási programjuknak megfelelően képviselni a választók érdeke­it” — hangoztatja a nyilatko­zat. A másik elfogadott doku­mentumot a szlovákiai ma­gyar szülőkhöz és pedagógu­sokhoz címezték, melyben felkérik az érintetteket: „sze­mélyes példamutatással is bi­tében hunyt el Londontól dél­re fekvő otthonában. Holttestét Athénben, édesap­ja hamvai mellett helyezik örök nyugalomba. Alexandra férje, Péter király, aki 1942-ben kényszerült Jugoszlá­via elhagyására, 1970-ben az Egyesült Államokban halt meg. zonyítják hovatartozásukat” és ne hagyják elsorvasztani a szlovákiai magyar iskolákat. „Ahol pedig szükség van új magyar nyelvű iskolákra, ott kellő számú jelentkezővel in­dokolva kérelmezzék az isko­la megnyitását”. A közeli napokban további két dokumentum közzététele várható. Mivel ezek egyikét az Európa Tanácshoz akarják eljuttatni, annak szövegét a másik három magyar politi­kai erővel is egyeztetni szeret­nék. Duray Miklós elmondta: az ET-hez címzett négypárti véleményben azzal kapcsolat­ban kívánják kifejteni véle­ményüket, hogy milyen felté­telek mellett tartják lehetsé­gesnek Szlovákia ET-tagsá- gát. Az országos tanácsülésen felmerült: alakuljon át párttá, vagy politikai mozgalomként működjön-e tovább az Együtt­élés? Ä vélemények egyelőre megoszlanak, de nem zárható ki, hogy a február végén sorra kerülő országos közgyűlésen már e kérdés eldöntésére is sor kerülhet. A főmufti szerint Bolgár önkéntesek Boszniában Ülésezett az Együttélés Személyes példamutatás VÉLEMÉNY Az etika alakja a politikai és gazdasági gyakorlatot látják el ilyesféle jel­zős szerkezetekkel. A párbeszéd a fent említett tevékenysé­get végzők között sokkal inkább az erkölcs szférájába, mint szakmai téren valósul meg. E tényből sok mindenre lehet következtetni, arra min­denképpen, hogy az alapvető értékrendek megítélése tekin­tetében egyáltalán nincs társadalmi egyetértés. Nincs egy olyan, a legtöbbek által elfogadott erkölcsi elv, amelynek alapján el lehetne kezdeni az érdemi munkát. Egy magát évtizedekig tartó, s most szétbomló életfor­ma közepette számos kérdésben erkölcsi támasz nélkül maradt az ország. A tekintélyelvű rendszer felbomlását követően még mindig általános a zűrzavar. A feladat most a szétbomlott életformák újraképzésére irányul, aránytalanul sok energiát véve el az érdemi rendszer-épí­téstől. Az erkölcs hagyományos őrei, az egyházak csak nemrégen, s akkor is a morál romjain kezdhették el mun­kájukat. Minden korban, ha morális tanácstalanság volt jellemző a társadalomra, mindig az elszömyesztés becsvágya kere­kedett felül a magasztos értékeken. Napjainkban is effélé­ket tapasztalunk. Ehhez igazodik, meglehetősen arányt té­vesztve, az úgynevezett szórakoztató irodalom, s csaknem egészében a zsurnalisztika, s a tömegtájékoztatás más esz­közei. Sokan állítják, hogy indokolatlanul nagy teret kapott a közelmúlt honi politikai életében a tömegtájékoztatási esz­közök körül kialakult vita. Aki így vélekedik, aligha van igaza, hiszen ha a tömeget nem megfelelő, vagyis nem érté­ket adó, hanem destruktív, züllesztő módon tájékoztatják, s teszik ezt hivatalossá (mondván, még az újság is megír­ta), úgy hiábavalóvá lesz minden további igyekezet akár a gazdasági élet normalizálására, a jövő nemzedék nevelésé­re, vagy a közbiztonság megteremtésére. Ha a formát szétzüllesztjük, ha az embert megfoszt­juk a bizalomtól, ezáltal a jobbra, a tökéletesebbre tö­rekvéstől, ha elesettségét és értéktelen voltát tudatosít­juk benne, személyiségét már nem lesz mi összetartsa, a düh, a dac, a gyanakvás és az elkeseredés veszi át fö­lötte az irányítást, s hajszolja a még nagyobb kilátásta- lanságok felé, még a szolidaritás, az együvé tartozás elementáris érzésétől is megfosztva őt. Ma, amikor mindennél követelőzőbben kívánja tőlünk a történelem az egységet és összefogást, megengedhetetlen a széthú­zás, és egymásra acsarkodás, az építő szeretet erkölcse helyett a romboló gyűlölet erkölcsét propagálni. A tömegtájékoztatás döntően ma arról akarja meg­győzni az embereket, hogy félniük kell. Félniük kell az egyháztól, a munkaadótól, félniük kell az államtól, a másik nemtől, a másik párt képviselőjétől, félniük kell a jelentől és a jövőtől. Márpedig ez az érzés, a félelem tárgyára irányuló gyűlöletet váltja ki az emberből. A gyűlöletre pedig — akárcsak szeretetre a szeretet — az ember természetes reakciója a viszontgyűlölet. Ezen a csapáson haladva pedig bármerre, csak jó irányba nem megyünk. A tömegtájékoztatás ma még ezt az utat járja, így nem csoda, hogy még mindig rúd alakja van az etiká­nak. De ez már nem nyári szalámi, ez husáng. És mi­ként a szaláminak, ennek is két vége van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom