Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-02 / 27. szám
MEGYEI ilJTD T A P XXXVII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. FEBRUAR 2., KEDD .07 Az értelmetlen áldozat örök mementója Emlékülés a Don-kanyarról Közelképben a távhívás Végre egy hír, amely megnyugtat ebben a nagy áthallá- sos télben: „A telefon behálózza már az egész világot, s már bárhonnan, akár a Déli-sarkról is, leket bárhová telefonálni. ” Boldog az, aki minden betűnek hisz. Vigyázz rá, életet menthet! — figyelmeztetnek valakik a bezúzott ablakú telefonfülkék arasznyi épen maradt falán. Vigyázok, úgyannyira, hogy megrökönyödött ábrázolómat látván el sem fogadja pénzérméimet a készülék. Igaz, mindhiába nyeletném vele ötforintosaimat vagy húszasaimat, tapasztalom utólag: a tárcsa műanyag tartóját valakik gondosan körbeégették, jókora lyuk tátong a szerkentyű oldalán... meg aztán a villanólámpa sem pötyög, a kagyló pedig földsüket. És szaladgálnak a környékbeliek ide meg oda, egyik marék háromlejessel tér meg (román invázió lehetett a Flórián téren az éjszaka?), másik laposra kalapált sörös kupakokkal. Már-már az az ötletem támad, hogy jó lenne őrjáratokat szervezni, civil kurázsinkat istenigazából levezethetnénk a telefonfülkék körüli éjszakai túrázgatá- sokon — de visszahókölök. Fenét! Azzal a fáradsággal — és befektetéssel — akár minden magyar polgárnak lehetne telefonja, s akkor meg minek az erőszak... Persze, addig legalább arról kellene gondoskodni, hogy a távol-keleti piacokon ne hátizsáknyi húszforintost foglaljanak le az Európából megérkezett polgártól, vagy hogy a constancai fekete fiúk ne vadonatúj magyar telefonkészülékek ellenében toppanjanak be a bordélyházba. Mert, ugye, valamit kellene tenni telefonfülke-ügyben. Hogy ne szoruljunk a Déli-sarok valamelyik ehhez hasonló építményére — még ha időnként elérhetőbbnek is tűnik, mint például Csíkszereda... vagy, ne adj Isten, a szomszéd kerület. Kíváncsi volnék, vajon, ha a magyarországi „utcasarki telefonok”valamennyien épek és egészségesek volnának, ha boldogan nyelnék érméinket, akkor is drágulnának a mai naptól a távhívások? Bágyoni Szabó István Binder és Nagymaros Készülődés a világkiállításra A közelmúltban bírálta el a V7- lágkiállítási Tanács az EXPO rendezvénypályázatára eddig beérkezett tervezeteket. Örvendetes tény, hogy a megye pályamunkáinak szinte mindegyikét elfogadták, így a főváros után Pest megye készül a legtöbb programmal a nagy eseményre. Ahogy Fegyverneky Sándortól, a megyei önkormányzat környezetvédelmi és településfejlesztési osztályának vezetőjétől megtudtuk — ez az osztály foglalkozik az EXPO-val is — a Világkiállítási Tanács csupán néhány módosítást kért a pályázatokkal kapcsolatban. Az elképzelések szerint kulturális, sport, tudományos rendezvényekkel, néprajzi, népművészeti nevezetességek bemutatásával, zenei esték, folklór előadások megszervezésével mutatkozik be majd a megye a világkiállítás idején. A területi programok emellett egyes régiók megismerését teszik lehetővé. Expo-fal- vak épülnek, biokertészeti tanfolyam. és megyei térképészeti program is indul a megyében. Ez persze csak az első lépés, még sok munka van hátra. Biztosítani kell az anyagi hátteret, és olyan ütemben végezni a szervezést, hogy a tervezett határidőre minden elkészülhessen. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, valamint a Magyar Történelmi Társulat Magyar tragédia a Don-kanyar- ban címmel emlékülést rendezett hétfőn. Máig vitatott kérdés, hogy a 2. Magyar Hadsereg katonái szükségszerűen, vagy az állami vezetők téves ítélete miatt kerültek hazájuktól olyan messzire. Mohács óta nemzeti tragédiák, elvesztett háborúk sora vezettek oda, hogy hajlamosak vagyunk magunkat — feledve mulasztásainkat — a végzet és a magyar sors áldozatának tekinti — mondta előadásában Nemeskürty Istv án író. Rámutatott: a 2. Magyar Hadsereg ameddig tudott, helytállt. Halálukkal tragédiájuk nem ért véget, mert holtukban gyalázták meg őket, a szóbeli tisztelet helyett fasiszta hordának bélyegezve őket. A túlélőknek titkolniuk kellett, hogy megcselekedték azt, amit a haza követelt — jelentette ki az író. Emlékeztetett: sohasem szabad feledni, hogy a halálba mindenki egyforma, akár katonaként, akár munkaszolgálatosként esett el. Hiba volna a tényeket átmitologizál- ni, a háborút preventív hadjárattá cicomázni; ilyen önbecsapás nem méltó hozzánk — hangsúlyozta a szónok. A magyar politikai, katonai vezetés a kezdetektől fogva lebecsülte a Szovjetunió védelmi lehetőségeit, a hazáját védő Vörös Hadsereg erejét. Kincstári optimizmussal hitték, hogy a 2. Magyar Hadsereg — amelyet a német győzelemhez való végső hozzájárulásának szántak — bármiféle ellenséggel felveheti a harcot — hangoztatta Tóth Sándor hadtörténész. Hozzátette: az ellenfél lebecsülése mutatkozott meg az 1942-es nyárvégi hídfőharcok során is. A magyar hadvezetés elégtelen erővel indított sorozatos támadásokat a szovjet csapatok ellen, mert parancsnokaik nem hitték el: a Vörös Hadsereg katonái a haza védelmében mindenre készek és képesek. A katasztrófához jelentős mértékben hozzájárult, hogy a magyar csapatok a német hadvezetés alá rendelték, Jány Gusztáv vezérezredes pedig szolgaian teljesítette a szövetségesek kívánságait. Jány félt a bűnbak szerepétől — hogy a németek majd a magyarokat okolják a vereségért —, ezért rendelte el késve a visszavonulást. A katasztrófa — az arcvonal áttörése — elkerülhetetlen volt, de a tervszerű, időben megkezdett visszavonulással a veszteségek jelentősen csökkentek volna — vélte a történész. A munkaszolgálatosok — zsidó férfiak, szakszervezeti tisztségviselők, szociáldemokraták, politikailag „megbízhatatlanok” — fegyvertelenül szenvedték meg az öldöklést. Emberi méltóságuktól megfosztották őket, temérdek korlátozást, kegyetlenkedést kellett elviselniük. A kor fenevadjai a legjobbakat, a legnemesebbeket mindenképpen el akarták pusztítani — mondta előadásában Szita Szabolcs, a Holocaust Dokumentációs Központ tudományos vezetője. Rámutatott: a munkaszolgálatosokra felügyelő, „farkasokká tett ki- segzisztenciák” kíméletlenül bántak alárendeltjeikkel; a háború, egyik legsötétebb bűne volt a 30 ezer csákányozó, lapátoló munkaszolgálatos kiirtása — jelentette ki a szónok. Hozzátette: mába nyúló figyelmeztetés ez mindenféle kirekesztés, gyűlölködés ellen. A háborúba való belépésünk két feltevésen alapult: az egyik, hogy a Vörös Hadsereg képtelen az ellenállásra, a Szovjetunió hamar összeomlik. A másik, feltevés: Magyarország csak úgy tarthatja meg a területgyarapodást, ha részt vesz a háborúban — elemezte a hadba lépő Magyarország történelmi helyzetét Diószegi István, a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Diószegi István szerint hazánk nem volt teljességgel kiszolgáltatva a sorsnak, a háborúba nem kellett volna 1942 nyarán belépnünk. ,A Don-kanyarban süppedő 100 ezer jeltelen sír az értelmetlen áldozat örök mementója” — zárta beszédét az elnök. A kárpótlási jegyek értéke A cím szerinti érték 127,3 százalékára emelkedett február 1-jére a kárpótlási jegyek értéke —- tájékoztatta az MTI-t hétfőn az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal. AZ 1000 forintos címletű kárpótlási jegyek ennek megfelelően 1273 forintot érnek. Az 5000 forintos címletűek értéke 6365 forint, a 10 000 forintosoké 12 730 forint volt. A kárpótlási jegy akkor ér ennyit, ha a tulajdonos önkormányzati lakást vagy állami tulajdont kíván vásárolni rajta, illetve ha az E-hitel kötelező saját részét pótolja a kárpótlási jeggyel. A Budapesti Értéktőzsdén, ahol pénzért vásárolható a kárpótlási jegy, az árfolyam nem éri el a cím szerinti értéket. Julius Binder beruházási igazgató hétfőn reagált a cseh sajtóiroda vasárnapi hírére, mely szerint Magyarország a nagymarosi objektum lebontásáról döntött és már meg is kezdte a munkákat. Binder szerint Magyar- ország a szlovák fél hozzájárulása nélkül ezt nem teheti meg, mert a kérdéses nagymarosi objektum a két fél közös tulajdonát képezi. Megjegyezte: a magyar fél a bontást már három esztendeje „ígérgeti” és eddig még nem látott hozzá. „Feltételezem, hogy ez most is csak valamilyen ijesztgetés Az elmúlt két év feszített törvényelőkészítési munkájának eredményeként idén több, nagy jelentőségű szakmai törvénytervezetei kíván a Parlament elé terjeszteni a Földművelésügyi Minisztérium. A tárca agrárpolitikájának megfelelően a jogakar lenni” — vélekedett a beruházási igazgató. Binder kifejtette, hogy a magyar tervnek magára a bősi erőműre nézve semmilyen hatása nincs, „ez csupán a mi Nagymarosra vonatkozó vagyonjogi kérdésünkbe való beavatkozás. A magyar kormánynak nincs joga lebontani a nagymarosi erőmű közös objektumait — már csak azért sem, mert ez az egész jogvita a hágai bíróság elé kerül. Az ilyen megoldások ellen a szlovák külpolitikának tiltakoznia kellene” — mondta. szabályok rendelkezései a piac, a természet- és környezetvédelem, valamint a minőség elsőbbrendűségét és feltételeit teremtik meg — mondta Mikó Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium jogi főosztályának vezetője. (Folytatás a 3. oldalon.) J. Sz. I. A megye közbiztonságáért A Tápiómente, Nagvkáta és környéke közrendjének, közbiztonságának és közlekedési kultúrája javítása érdekében nagyszabású rendőri akciót tartottak a három megyéből idevezényelt rendőrök. Az ország legfiatalabb rendőrkapitánya a — 31 éves Dobozi József rendőr őrnagy vezetése alatt a törvény szigorával léptek fel az ellenőrzések során. A rendőri statisztikai adatok szerint ez idő alatt két körözött személyt fogtak el, hét ittas vezető „szabadult meg” jogosítványától, 27 szabálysértési eljárást kezdeményeztek és 150 ezer forint helyszíni bírságot szabtak ki. Agrárjogszabályok
