Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-11 / 35. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. február 11., csütörtök Nehezen született meg a határozat Egy népfőiskola kálváriája a hivatalokkal F-Í.-RENC KUS KOLA Immár harmadik tan­évét „járja" Nagyká- tán a II. Rákóczi Fe­renc KÁLÓT Népfőiskola. Az 1935-től kibontakozott, Katolikus Agrárifjúsági Le­gényegyletek Országos Tit­kársága által összefogott, ke­resztény világnézetére alapo­zott népmozgalom 1946-ban erős politikai nyomásra sor­vadt el, hogy azután negy­venegy év elmúltával az em­lékekből támadjon fel újra. Nagykáta az elsők között adott életjelt magáról, a kez­deményezés évről évre izmo­sodott együtt a rendszerváltás­sal, azaz a történelemmel. Pótolják a keresztelőt A népfőiskola és a hozzá kö­tődő baráti kör mozgalom ter­mészetes része lett a kisvá­ros, sőt a környék társadalmi életének. Ám e látszólagos el­fogadottság ellenére az iskola­széki elnökség, tanári kar. de legfőképpen Gedai Gyula, az alapító, szervező, az iskola lelke, motorja a legutóbbi he­teket, napokat krízisként, vál­ságos időszakként élte meg. Az iskola mint népmozga­lom először szembesült saját fejlődésének következményei­vel, amikor nem kerülhető már meg a hogyan tovább ne­héz kérdése. Miről van szó? Aligha nélkülözhető az a hónapról hónapra kialakított, formált karitatív tevékeny­ség, ami leginkább az általá­nos iskolából kimaradt, de még a tanköteles, továbbta­nulni. elhelyezkedni nem tudó 14—16 éves fiatalokat karolja fel Nagykátán. Mikép­pen tette ezt a KALOT-moz- galmat elindító P. Kerkai Jenő jezsuita szerzetes is kö­zel hatvan évvel ezelőtt, ami­kor felismerte a Szeged kör­nyéki tanyákon élő parasztfia­talok képzetlenségét, kiszol­gáltatott helyzetét. A nagyká- tai népfőiskola három évvel korábban az esztendő tíz hó­napján át, heti három alka­lommal húsz fiatalt okított, nevelt -— természetesen a gyökereknek megfelelő KÁ­LÓT szellemben, a „Krisztu­si embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes ma­gyart!” négyes célkitűzés je­gyében. A tavalyi tanévben már ötven — inkább jelképes dokumentumnak, mintsem közvetlenül használható, elis­mert okmánynak számító — bizonyítványt osztottak ki. Az idén ezek a gyerekek hat- vanan vannak, a következő ta­névre pedig a környékbeli ál­talános iskolákból tíz főt már előrejeleztek. Úritól le, egé­szen Tápiószentmártonig, sőt Ceglédig! A Dózsa György úti volt MSZMP-székház emelete a hét minden napján benépesül: egészségügy, bio­lógia, családi ellátás, kerté­szet. hittan, matematika, törté­nelem, magyar nyelv és iroda­lom órák váltogatják egy­mást. A lányok főzési, sza­bás-varrás gyakorlatokon vesznek részt, a fiúk az álla­tok gondozásának fortélyai­val ismerkednek, mindannyi­an kertészkednek, ismerked­nek, barátkoznak az angol nyelv alapjaival. A legtöbb hétvégét is együtt töltik: feb­ruár 13-án és 14-én például, Hódmezővásárhelyre utaznak az ottani lelkiségi otthonba, hogy lelkigyakorlatokkal ké­szüljenek a születés után el­maradt keresztelőre. Igazi népmozgalom Elolvastuk a fiatalok iskolá­ban írt önéletrajzait. Csonka vagy nagycsaládból jött vala­mennyi, sivár, ingerszegény környezetből, önbizalőm, si­kerélmény nélkül, rossz tanul­mányi eredménnyel. Akik ha nem itt lennének, hát egészen bizonyosan céltalanul csava­rognának. Az iskolában vi­szont szinte nyoma sincs fé­lénkségnek. A közös ebéd előtt itt külön felszólítás nél­kül egyszerre, fennhagnon mondják: „édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit ad­tál nékünk”. Teli tüdőből éne­kelik a Himnuszt, a Szózatot, ünnepi alkalmakkor büszkén viszik végig a városon a társa­dalmi adakozással három éve készített és Szegeden felszen­telt zászlót, együvé és hova­tartozásuk jelképét. Ezek a gyerekek jószerével csak et­től a népfőiskolától kapnak biztatást, esélyt a beilleszke­a gépek, eszközök kezelésé­nek csínját-bínját. Gazda Sán­dor magánállattenyésztő, a helybéli képviselőtestület kis­gazda tagjai istállójában — a gazda maga mesélte — olyan fiúk és lányok szeretik meg, tanulják el a jószágok eteté­sét, gondozását, akik addig egy kakastól is megijedtek. A háziállatok gyógyítását dr. Angyal József állatorvos tanít­ja. Főzni Tóth lllésné nyugdí­jas szakképzett szakácsnő ve­zetésével tanulnak a lányok. Ugyancsak hozzáértő szakem­nácsi vezetéssel jogszerűen kötöttünk szerződést. Az az igazság, hogy lassan már vén szenilis emberként kezelnek — fakadt ki a válságos napok­ban Gyula bácsi. Persze aki Őt ismeri, az sejti, hogy nemigen eszik ilyen forrón azt a kását, ám tény, hogy neki élete ez az is­kola, érthetőek az indulatai. Saját zsebből több ezer fo­rintnyi költséget, tiszteletdí­jat fizetett, csak fennakadás ne legyen, a gyerekek ne tud­janak semmiféle gondról. A hetvenéves ember tavaly ápri­lisban szívinfarktust kapott, hetekig kórházban ápolták mire felgyógyult. Az iskola volt az ok: a tsz másfél hek­tár földet ajánlott fel a népfő­iskolának a szakközépiskola gyakorló kertje mellett, a le­hető legjobb helyen. Földmé­rőkkel kivonultak, mire kide­rült, hogy valaki burgonyá­val teleültette, azaz kisajátí­totta magának. Az öreg a szí­véhez kapott: a tsz azóta már visszavonta ígéretét, elúszott a jó lehetőség. Az előre látható anyagi gondok elkerülése végett Ge­dai Gyulának volt egy garan­tált „hadidterve”, ám éppen ez nem valósult eddig meg, ez okozta a krízishelyzetet. Ki akarták használni azt a tör­vényadta lehetőséget, hogy „speciális szakiskolai osztály­nak” ismertessék el a népfőis­kolát, s ily módon megkap­ják a normatív finanszíro­zást, fejenként 63 ezer forin­déshez, folytatáshoz, tanácso­kat, segítséget az önálló élet­kezdéshez. A jobbak, a törek­vők átkerülhetnek a Damja­nich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskolá­ba, amelyik gyakorló kertjé­ben egyébként is szívesen foglalkoztatja a népfőiskolá­sokat. Kiváló szaktanárok — Pintér Pálné, Tamasi István­ná, Tajti Miklós — magyaráz­zák a szántás, vetés, metszés, lyam „megszervezéséhez”, ahol előírás szerint tanköte­les korúakat tanítanak majd. Csakhogy ez nem határozat, ezzel nem lehet normatív tá­mogatást igényelni. Mindenki fellélegezhet Az ügyek intézésébe belépett a KÁLÓT Katolikus Népfőis­kolái Szövetség, alapítóként jelölte meg a szövetséget s csábító anyagi forrásokra utalt, amiből akár egy új léte­sítmény is felépíthető. A Földművelési Minisztérium tisztviselője a helyszínen vizsgálta egy általuk kezde­ményezett gazdasszonykép- zés kialakításának feltételeit, amely persze állami bizonyít­ványt is adna. Nem látta biz­tosítottnak az előírások telje­sítését: továbbította a „lab­dát” a művelődési tárca tanü­gyi főosztályához. Onnan az a válasz érkezett, hogy a mi­nisztérium sem tud ehhez a programhoz hozzájárulni, de engedélyük nélkül van mód arra, hogy a népfőiskola me­zőgazdasági pályaorientációs képzést szervezzen speciális szakiskola keretében, a Nem­zeti Szakképzési Intézettől beszerezhető tematikák alap­ján. Ennek kínálatában a gaz- dasszonyképzéshez közel azonos szakmai blokk is ta­lálható. Szűcs Miklós főosz­tályvezető kijelentette, hogy a normatív támogatás ehhez is jár, amennyiben a helyi jegyző meghozza a szüksé­ges határozatot, s az bekerül a minisztériumba. Időközben illetékes helyről bizalmasan jelezték Gedai Gyulának: a pénzt elkülönítették, csak jöj­jön már az a papír. Csakhogy a hivatal mal­mai lassan őrölnek, továbbra is a feltételek hiányára hivat­koztak, s újabb és újabb papí­rokat kértek Gedai Gyulától. Tény és való, hogy a „nép­mozgalom lelkes motorja” nehezen tudta megemészteni az intézményi „precizitást”, a formaságokat. Az is tény azonban, hogy azt sem mond­ta senki: Gyula bácsi, csinál­juk meg mielőbb együtt eze­ket az anyagokat. Ez már csak azután történt meg, ami­kor az Öreg botrányt helye­zett kilátásba. Ekkor sikerült bebizonyítani azt is, misze­rint a népfőiskola tanári kara rendelkezik a szükséges szak­mai végzettséggel... Ezen a héten mindenki fel­lélegezhet: megszületett a ha­tározat, úton van az illetéke­sek felé. Ez a happy end, a szerencsés végkifejlet: a nép­főiskola megkapja a pénzt, működhet tovább. S gazda­gabbak lettünk néhány tanul­sággal. Tóth Ferenc berek, jó pedagógusok — mint például dr. Molnár Ist­ván, a Kertészeti Egyetem ad­junktusa — vállalták az elmé­leti órák megtartását. Az sem mellékes, hogy a népfőiskolához kezdettől fog­va sok felnőtt kötődik. Nyolc- vanan vesznek részt az esti programokon, ahol szabás­varrást, angol nyelvet is tanul­hatnak. Minden hónap első csütörtökén aktuális kérdések­nél!: a művelődési házban például ezer forintot elkérnek a népfőiskolától másfélórás mozgáskultúra gyakorlása he­lyének biztosításáért. Ugyanabból a kalapból kapják a pénzt ők is, mint mi, de azért nem restellik, ha megvágnak bennünket. A Pár­tok Házában pedig megtűrt embereknek néznek egyesek, mert nem fizetünk bérletet. Holott erre még az egykori ta­Vimola Károly felvételei tot. A megyei munakügyi központ még tavaly nyár ele­jén arról tájékoztatta ugyanis a hivatalok jegyzőit, hogy ilyen osztály a képviselőtes­tület határozata alapján indít­ható. Nagykátán minden adottnak látszott, egy meg­kezdett dolgot kellett hozzá­igazítani az új követelmé­nyekhez. A testület múlt év szeptemberében elvi egyetér­tését is adta a 9-10. évid­ről szerveznek fórumot, ahol átlagosan ötven, hatvan ér­deklődő jelenik meg, teszi fel kérdéseit például kárpótlási ügyekben. Gyakran kirándul­nak, szent helyeket látogat­nak, búcsúkba járnak. Magyarán: ez az iskola va­lóban él, sajátos atmoszférá­ja, hangulata van, igazi nép­mozgalom — minden túlzás, nagyotmondás nélkül. Tét a fennmaradás Mégis az a furcsa, mondhatni paradox helyzet alakult ki az elmúlt év végére, hogy noha mindenki ismeri az itt folyó tevékenységet, mindezt be kellett bizonyítani a különbö­ző szintű hivatalok felé. Nem véletlenül kérte meg fotósun­kat Gedai Gyula, hogy olyan képet készítsen, amin tényle­gesen látható, mennyien van­nak a hallgatók, aminek alap­ján még a helybéli jegyző is elismerheti létezésüket, ha már személyesen nem kíván erről meggyőződni, mert­hogy a fennmaradás most a tét: tavaly decemberre ugyan­is minden pénz elfogyott. Már a mindenkori mecénás Kerkai Jenő Népfőiskolái Alapítvány is kimerítette ke­reteit. Nyertek ugyan közel 300 ezer forintot a Közműve­lődési Alaptól, de 1992 au­gusztusa helyett csak az idén januárban kapták kézhez — reklamálás nyomán. Miért? Gedai Gyulát arról tájékoztat­ták, hogy az átutalóknál fel­torlódott a sok munka, s Nagykátáig még nem jutottak el... Holott eközben könyör­telenül fizetni kellett mindé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom