Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-11 / 35. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. február 11., csütörtök Nehezen született meg a határozat Egy népfőiskola kálváriája a hivatalokkal F-Í.-RENC KUS KOLA Immár harmadik tanévét „járja" Nagyká- tán a II. Rákóczi Ferenc KÁLÓT Népfőiskola. Az 1935-től kibontakozott, Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága által összefogott, keresztény világnézetére alapozott népmozgalom 1946-ban erős politikai nyomásra sorvadt el, hogy azután negyvenegy év elmúltával az emlékekből támadjon fel újra. Nagykáta az elsők között adott életjelt magáról, a kezdeményezés évről évre izmosodott együtt a rendszerváltással, azaz a történelemmel. Pótolják a keresztelőt A népfőiskola és a hozzá kötődő baráti kör mozgalom természetes része lett a kisváros, sőt a környék társadalmi életének. Ám e látszólagos elfogadottság ellenére az iskolaszéki elnökség, tanári kar. de legfőképpen Gedai Gyula, az alapító, szervező, az iskola lelke, motorja a legutóbbi heteket, napokat krízisként, válságos időszakként élte meg. Az iskola mint népmozgalom először szembesült saját fejlődésének következményeivel, amikor nem kerülhető már meg a hogyan tovább nehéz kérdése. Miről van szó? Aligha nélkülözhető az a hónapról hónapra kialakított, formált karitatív tevékenység, ami leginkább az általános iskolából kimaradt, de még a tanköteles, továbbtanulni. elhelyezkedni nem tudó 14—16 éves fiatalokat karolja fel Nagykátán. Miképpen tette ezt a KALOT-moz- galmat elindító P. Kerkai Jenő jezsuita szerzetes is közel hatvan évvel ezelőtt, amikor felismerte a Szeged környéki tanyákon élő parasztfiatalok képzetlenségét, kiszolgáltatott helyzetét. A nagyká- tai népfőiskola három évvel korábban az esztendő tíz hónapján át, heti három alkalommal húsz fiatalt okított, nevelt -— természetesen a gyökereknek megfelelő KÁLÓT szellemben, a „Krisztusi embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!” négyes célkitűzés jegyében. A tavalyi tanévben már ötven — inkább jelképes dokumentumnak, mintsem közvetlenül használható, elismert okmánynak számító — bizonyítványt osztottak ki. Az idén ezek a gyerekek hat- vanan vannak, a következő tanévre pedig a környékbeli általános iskolákból tíz főt már előrejeleztek. Úritól le, egészen Tápiószentmártonig, sőt Ceglédig! A Dózsa György úti volt MSZMP-székház emelete a hét minden napján benépesül: egészségügy, biológia, családi ellátás, kertészet. hittan, matematika, történelem, magyar nyelv és irodalom órák váltogatják egymást. A lányok főzési, szabás-varrás gyakorlatokon vesznek részt, a fiúk az állatok gondozásának fortélyaival ismerkednek, mindannyian kertészkednek, ismerkednek, barátkoznak az angol nyelv alapjaival. A legtöbb hétvégét is együtt töltik: február 13-án és 14-én például, Hódmezővásárhelyre utaznak az ottani lelkiségi otthonba, hogy lelkigyakorlatokkal készüljenek a születés után elmaradt keresztelőre. Igazi népmozgalom Elolvastuk a fiatalok iskolában írt önéletrajzait. Csonka vagy nagycsaládból jött valamennyi, sivár, ingerszegény környezetből, önbizalőm, sikerélmény nélkül, rossz tanulmányi eredménnyel. Akik ha nem itt lennének, hát egészen bizonyosan céltalanul csavarognának. Az iskolában viszont szinte nyoma sincs félénkségnek. A közös ebéd előtt itt külön felszólítás nélkül egyszerre, fennhagnon mondják: „édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk”. Teli tüdőből énekelik a Himnuszt, a Szózatot, ünnepi alkalmakkor büszkén viszik végig a városon a társadalmi adakozással három éve készített és Szegeden felszentelt zászlót, együvé és hovatartozásuk jelképét. Ezek a gyerekek jószerével csak ettől a népfőiskolától kapnak biztatást, esélyt a beilleszkea gépek, eszközök kezelésének csínját-bínját. Gazda Sándor magánállattenyésztő, a helybéli képviselőtestület kisgazda tagjai istállójában — a gazda maga mesélte — olyan fiúk és lányok szeretik meg, tanulják el a jószágok etetését, gondozását, akik addig egy kakastól is megijedtek. A háziállatok gyógyítását dr. Angyal József állatorvos tanítja. Főzni Tóth lllésné nyugdíjas szakképzett szakácsnő vezetésével tanulnak a lányok. Ugyancsak hozzáértő szakemnácsi vezetéssel jogszerűen kötöttünk szerződést. Az az igazság, hogy lassan már vén szenilis emberként kezelnek — fakadt ki a válságos napokban Gyula bácsi. Persze aki Őt ismeri, az sejti, hogy nemigen eszik ilyen forrón azt a kását, ám tény, hogy neki élete ez az iskola, érthetőek az indulatai. Saját zsebből több ezer forintnyi költséget, tiszteletdíjat fizetett, csak fennakadás ne legyen, a gyerekek ne tudjanak semmiféle gondról. A hetvenéves ember tavaly áprilisban szívinfarktust kapott, hetekig kórházban ápolták mire felgyógyult. Az iskola volt az ok: a tsz másfél hektár földet ajánlott fel a népfőiskolának a szakközépiskola gyakorló kertje mellett, a lehető legjobb helyen. Földmérőkkel kivonultak, mire kiderült, hogy valaki burgonyával teleültette, azaz kisajátította magának. Az öreg a szívéhez kapott: a tsz azóta már visszavonta ígéretét, elúszott a jó lehetőség. Az előre látható anyagi gondok elkerülése végett Gedai Gyulának volt egy garantált „hadidterve”, ám éppen ez nem valósult eddig meg, ez okozta a krízishelyzetet. Ki akarták használni azt a törvényadta lehetőséget, hogy „speciális szakiskolai osztálynak” ismertessék el a népfőiskolát, s ily módon megkapják a normatív finanszírozást, fejenként 63 ezer forindéshez, folytatáshoz, tanácsokat, segítséget az önálló életkezdéshez. A jobbak, a törekvők átkerülhetnek a Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskolába, amelyik gyakorló kertjében egyébként is szívesen foglalkoztatja a népfőiskolásokat. Kiváló szaktanárok — Pintér Pálné, Tamasi Istvánná, Tajti Miklós — magyarázzák a szántás, vetés, metszés, lyam „megszervezéséhez”, ahol előírás szerint tanköteles korúakat tanítanak majd. Csakhogy ez nem határozat, ezzel nem lehet normatív támogatást igényelni. Mindenki fellélegezhet Az ügyek intézésébe belépett a KÁLÓT Katolikus Népfőiskolái Szövetség, alapítóként jelölte meg a szövetséget s csábító anyagi forrásokra utalt, amiből akár egy új létesítmény is felépíthető. A Földművelési Minisztérium tisztviselője a helyszínen vizsgálta egy általuk kezdeményezett gazdasszonykép- zés kialakításának feltételeit, amely persze állami bizonyítványt is adna. Nem látta biztosítottnak az előírások teljesítését: továbbította a „labdát” a művelődési tárca tanügyi főosztályához. Onnan az a válasz érkezett, hogy a minisztérium sem tud ehhez a programhoz hozzájárulni, de engedélyük nélkül van mód arra, hogy a népfőiskola mezőgazdasági pályaorientációs képzést szervezzen speciális szakiskola keretében, a Nemzeti Szakképzési Intézettől beszerezhető tematikák alapján. Ennek kínálatában a gaz- dasszonyképzéshez közel azonos szakmai blokk is található. Szűcs Miklós főosztályvezető kijelentette, hogy a normatív támogatás ehhez is jár, amennyiben a helyi jegyző meghozza a szükséges határozatot, s az bekerül a minisztériumba. Időközben illetékes helyről bizalmasan jelezték Gedai Gyulának: a pénzt elkülönítették, csak jöjjön már az a papír. Csakhogy a hivatal malmai lassan őrölnek, továbbra is a feltételek hiányára hivatkoztak, s újabb és újabb papírokat kértek Gedai Gyulától. Tény és való, hogy a „népmozgalom lelkes motorja” nehezen tudta megemészteni az intézményi „precizitást”, a formaságokat. Az is tény azonban, hogy azt sem mondta senki: Gyula bácsi, csináljuk meg mielőbb együtt ezeket az anyagokat. Ez már csak azután történt meg, amikor az Öreg botrányt helyezett kilátásba. Ekkor sikerült bebizonyítani azt is, miszerint a népfőiskola tanári kara rendelkezik a szükséges szakmai végzettséggel... Ezen a héten mindenki fellélegezhet: megszületett a határozat, úton van az illetékesek felé. Ez a happy end, a szerencsés végkifejlet: a népfőiskola megkapja a pénzt, működhet tovább. S gazdagabbak lettünk néhány tanulsággal. Tóth Ferenc berek, jó pedagógusok — mint például dr. Molnár István, a Kertészeti Egyetem adjunktusa — vállalták az elméleti órák megtartását. Az sem mellékes, hogy a népfőiskolához kezdettől fogva sok felnőtt kötődik. Nyolc- vanan vesznek részt az esti programokon, ahol szabásvarrást, angol nyelvet is tanulhatnak. Minden hónap első csütörtökén aktuális kérdéseknél!: a művelődési házban például ezer forintot elkérnek a népfőiskolától másfélórás mozgáskultúra gyakorlása helyének biztosításáért. Ugyanabból a kalapból kapják a pénzt ők is, mint mi, de azért nem restellik, ha megvágnak bennünket. A Pártok Házában pedig megtűrt embereknek néznek egyesek, mert nem fizetünk bérletet. Holott erre még az egykori taVimola Károly felvételei tot. A megyei munakügyi központ még tavaly nyár elején arról tájékoztatta ugyanis a hivatalok jegyzőit, hogy ilyen osztály a képviselőtestület határozata alapján indítható. Nagykátán minden adottnak látszott, egy megkezdett dolgot kellett hozzáigazítani az új követelményekhez. A testület múlt év szeptemberében elvi egyetértését is adta a 9-10. évidről szerveznek fórumot, ahol átlagosan ötven, hatvan érdeklődő jelenik meg, teszi fel kérdéseit például kárpótlási ügyekben. Gyakran kirándulnak, szent helyeket látogatnak, búcsúkba járnak. Magyarán: ez az iskola valóban él, sajátos atmoszférája, hangulata van, igazi népmozgalom — minden túlzás, nagyotmondás nélkül. Tét a fennmaradás Mégis az a furcsa, mondhatni paradox helyzet alakult ki az elmúlt év végére, hogy noha mindenki ismeri az itt folyó tevékenységet, mindezt be kellett bizonyítani a különböző szintű hivatalok felé. Nem véletlenül kérte meg fotósunkat Gedai Gyula, hogy olyan képet készítsen, amin ténylegesen látható, mennyien vannak a hallgatók, aminek alapján még a helybéli jegyző is elismerheti létezésüket, ha már személyesen nem kíván erről meggyőződni, merthogy a fennmaradás most a tét: tavaly decemberre ugyanis minden pénz elfogyott. Már a mindenkori mecénás Kerkai Jenő Népfőiskolái Alapítvány is kimerítette kereteit. Nyertek ugyan közel 300 ezer forintot a Közművelődési Alaptól, de 1992 augusztusa helyett csak az idén januárban kapták kézhez — reklamálás nyomán. Miért? Gedai Gyulát arról tájékoztatták, hogy az átutalóknál feltorlódott a sok munka, s Nagykátáig még nem jutottak el... Holott eközben könyörtelenül fizetni kellett mindé
