Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-11 / 35. szám
$ PEST MEGYE1 HÍRLAP KULTÚRA 199}. FEBRUÁR II., CSÜTÖRTÖK 7 A Lajtha-vetélkedo középdöntője Zsámbékon Túl az avantgárdon Az elhallgatás ára Látogatóban egy festó'd tagjainál (Folytatás az I. oldalról) A vetélkedő nyolc fiatal résztvevője — négy szakmabeli és négy szakmán kívüli — tudásban azt nyújtotta, amit egy kampányszerű felkészüléstől várni lehetett. A színvonal messze elmaradt egy hasonló Wagner- vagy Mozart- vetélkedő színvonalától — ami a díszvendégként, vagy elnökségi tagként jelen lévő mintegy húsz szakembert és nagy öreget váratlanul ért. A vetélkedőt nagy humorral vezető Balta András rádiós szerkesztő engedékeny pontozással igyekezett igazodni a helyzethez, alkudozva a mércét tartani akaró szakemberekkel. Kritikussá egy percre a helyzet akkor vált, amikor a kissé ügyetlen szervezés miatt a versenyzők lesni kezdtek egymásról. — Legalább itt ne! Pont, amikor Lajthára emlékezünk! Becsületességéhez soha nem tapadt a legkisebb folt se! — ugrott fel Mo- hayné Katanics Ilona karnagy, egykor Lajtha kísérője népzenegyűjtő útjain. Katanics Ilona, majd az egykori tanítvány, Tátrai Vilmos visszaemlékezései a mesterre — ki-kiegészítve a vendégek emlékeivel — az est fénypontja volt. Sokoldalú, szigorú, de emberséges zeneszerzőt, kamarazenetanárt és ritka nagy embert idéztek. S e nagyság néma és tisztelgő figyelemre ösztönözte a mintegy ötven tanítóképzősből álló közönséget. A vetélkedő igazi nyertesei ők lehettek. Eny- nyiben elérte a Zenei Tanács a célját: legalább az ő figyelmüket felhívta Lajtha Lászlóra és életművére. Hogy ne fordulhasson többé elő, amit Solymosi Tan Emőke szakértő mondott: az Akadémia zenetudományi szakán jószerével csak a népzenegyűjtő Lajt- háról hallott. Amit megyei versenyzőnk, a Budakeszin lakó Sógor Anikó is megerősített. Az egyébként negyedik helyen végző szolfézstanár még hozzáfűzte: amit a vetélkedőre készülve tanult, továbbadta tanítványainak, és a jövőben is ezt fogja tenni. Úgy legyen. Egy kérdés azonban ezúttal is nyitva maradt: Miért (és kinek az érdekében) próbálták olyan buzgalommal elfeledtetni a muzsikus és kamarazene-tanár Laitha emlékét? (veszelszky) Kiállítás a 150 éves Wagner-kultuszról A csodált és gúnyolt zeneszerző' Pesten Korabeli gúnyrajz — Liszt Ferencről és R. Wagnerről Száztíz évvel ezelőtt, február 13-án hunyt el Velencében Richard Wagner. Megemlékezésül az évfordulóra ezen a napon nyitják meg ünnepélyes keretek között a Richard Wagner Társaság kiállítását a Magyar Állami Operaházban. A zeneköltőt nemcsak baráti, családi szálak kötötték a magyar kulturális élethez, alkotásait értékelő művelt közönséggel találkozhatott a pesti koncertpódiumokon. Halálhírét megrendüléssel fogadták hívei és kritikusai. A kiállítás kuriózumaként bemutatják a velencei, a bayreuthi gyászeseményeket, a Wahnfried-villa kertjében történt temetésig. A tárlókban 1843-tól kezdődik — a Regélő című lap tudósításával — „német hangszerző” pályafutásának a felidézése. Korabeli újságcikkek, koncertprogramok, színlapok tanúsítják magyarországi látogatásainak, hangversenyeinek történeteit arról, hogyan hódította meg „a csodált és gúnyolt zeneszerző” rajongóit, ellenlábasait. Halála után nőttön nőtt értőinek, tisztelőinek társasága, erősödött a Wagner Egyesület, amelyet még életében, támogatása céljából alakítottak, hogy élvezzék a mester barátságát, művészetét. A századfordulóra a vidéki színházi világ is felfedezte muzsikáját — Pozsony után Temesváron játsszák. A bayreuthi tilalom alól feloldott Parsifah 1914-ben a külföldi operaházakkal egyidőben állították színpadra Pesten, színlapjáról, kritikájából megelevenednek eseményei. A generációkon át őrzött családi gyűjteményekből előkerültek a húszas, harmincas évek emlékei, a sokat emlegetett „aranykor” amely Radnai Miklóssal az Operaház rendkívüli népszerűségnek örvendő igazgatójával kezdődött. Szép magyar fordítások, Kereszty István, Lányi Viktor átültetései lehetővé tették az addig német nyelven történt előadások teljesebb élvezetet, megértését. Jöttek az operaszínjátszás csillagai: Hasel- heck Olga, Németh Mária, Némethy Ella, Zá- vodszky Zoltán, Pilinszky Zsimgond, Palló Imre; a zseniális dirigensek: Sergio Failonival az élen, és feledhetetlen Wagner produkciókkal bűvölték el a közönséget. Neves külföldi vendégművészek, népszerű magyar énekesek ismerhetők fel a kiállításon. Csatlakoznak a társművészetek, az irodalom, a képzőművészet figyelme Wagner zenei kozmoszához fordul. Hangfenoménok, legendás alakítások ihletik alkotásaikat. A negyvenes, ötvenes évek soványabb Wag- ner-menűt kínáltak, a koncertpódiumokon tisztelői igyekeztek ébren tartani az érdeklődést operái iránt. A zenei művelődés emlékezetes időszakát Lukács Miklós operaigazgató jegyzi, nagyszabású Wagner programmal lépett fel. Csaknem tíz esztendőn át rendkívüli teljesítménnyel, két szereposztásban hozatta színre a Ringet, de a Lohengrin, A bolygó hollandi, majd A nürnbergi mesterdalnokok sem hiányzott a Tannháusemt egyetemben a repertoárból. Csaknem ötven évet váratott magára operaszínpadunkon a Parsifal.A kiállításon a harmincas évekbeli Zavodzsky Zoltán és az 1983-ban bemutatott mű címszerepében Molnár András találkozik, aki Ferencsik János emlékezetes dirigálásával, Kasza Katalin, Polgár László, Faragó András társaságában énekelte a belga hős szerepét. A következő évek A bolygó hollandi, a Tannhäuser, a Mesterdalnokok, a Lohengrin és a várva várt Trisztán élményeivel örvendeztették meg a zenebarátokat. Az új magyar wagneriánusok 1990-ben újjáélesztették a (121 évvel ezelőtt Mihalovich Ödön elnökségével alapított) Wagner Társaságot, amely a Nemzetközi Wágner Társaság tagszervezeteként tevékenykedik. Tagjai hagyományőrzőként a mester életművének tükrében a komolyzenei műveltség társadalmi hátterét kívánják erősíteni. 1991-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon kiállítás keretében mutatták be a Bayreuthi Ünnepi Játékok történetét, Wagnert családi, baráti körben a Magyar Állami Operaházban, majd belépőjegy nélküli Gála-koncerttel tisztelegtek emléke előtt. Az idei Tavaszi Fesztivál eseményeinek a megrendezését nagyban elősegítették az előadó művészek, akik a tiszteletdíj mellőzésével lépnek fel, de nem utolsó sorban a MATÁV Rt. is, amely a másfél évszázados kultúrhistória megörökítését anyagilag is támogatja. A bayreuthi Wágner-Fesztiválon pedig részt vehetnek a magyar wagneriánusok, megtekinthetik az előadásokat, megismerhetik a zene géniuszának a városát, ahonnan 117 éve sugárzik a földtekére Richard Wagner művészete. Erdó'si Mária A szoba falát befedik a képek, Czene János képei. A budaörsi házba lépve először közéjük kerülünk. Nagyméretű olajfestmények, önarckép, a felesége arcképe, parasztcsalád. A címe is: Parasztcsalád. Ez kiállítási katalógus borítójára került, jellegzetes képe Czene Jánosnak, nyugodt, klasszikus vonalaival a „római iskola” hatását mutatja. Alakjai mozdulatlanok, mintegy öröklétűvé váltak, mégis feszül bennük a mozgás lehetősége. A következő helyiségekbe már ájában. Rácsodálkozhattam ak- Czene János utódai képeiből is kor egymástól nagyon is eltérő jutott. Őket kerestem fel buda- festői világukra, örsi otthonukban, lányát, T. T. Czene István már Budaör- Czene Ágnest, unokáját, T. sön született. Nála is fellelhető Czene Istvánt, unokamenyét, a családi indíttatás. Bár... Mészáros Erszébetet. Mindnyá- — Érettségiig nem igazán jan festők. S nemcsak ők. Fes- érdekelt a festészet. Megpró- tődinasztia tagjai, T. Czene Ág- báltam a főiskolát, de engem nesnek nagyapja, nagybátyja se vettek fel. Azonban akkor is festő volt. Nem vették fel a már nem hagytam lerázni mafőiskolára. Kimondták kerek- gam. Bekapcsolódtam a zebe- perec: nem szeretik a dinatszti- gényi Szőnyi István szabadis- ákat. Akkor milyen út vezetett kola munkájába. Művészettör- számára a festészethez? ténetet tanultunk, rajzoltunk. — Az édesapámtól tanul- Elhelyezkedtem a Képcsarnok tam a szakmát. Én a festészet vállalatnál, az export osztály világában nőttem fel. A festő- zsűrijében vettem részt. Főis- állvány körül játszottam, ugrál- kola nélkül elég nehéz kiállítá- tam, felálltam rá. si lehetőséghez jutni, mégis — Mit tartott vonzónak az nagyapám 1984-es halála után édesapja munkájában? megpróbálkoztam azzal is, — Lenyűgözött, hogy ab- hogy rá is újra ráirányítsam a ból, amit elkezd, lesz valami, figyelmet. 1986-ban volt csalá- Tárggyá válik, személlyé. Ha- di tárlatunk és akkortól mond- sonlít ahhoz, akiről, vagy ami- hatom „főállású festőnek” is ről készült. Gyönyörködteti a magam. Elsősorban csendéleteszemet. De nemcsak nekem tét- két festek, legszívesebben régi szett, amit édesapám csinált, a tárgyakról... környék összes gyereke oda- —Hornét az érdeklődése járt hozzánk. Jöttek felnőttek az ódon iránt? is. Az ötvenes évek végén, hat- — Gyűjtöm a régi tárgya- vanas évek elején szokásban kát. Azt szeretem bennük, voltak a műteremlátogatások, hogy el lehet gondolkodni ró- Megjelent az újságban egy köz- luk. Kiknek a tulajdonában lelemény: X. Y. festőművésznél hettek? Mi történhetett velük, ekkor és ekkor műteremlátoga- körülöttük? A tárgyaknak bel- tásra van lehetőség. Édesapám ső világuk van. A németalföldi tanultam, rajzversenyeken szerepeltem. Rajongtam az irodalomért, elsősorban Radnóti verseiért. Államigazgatási főiskolát végeztem, hivatalban dolgoztam. De bennem volt — nagyképű kifejezés, mégis így kell mondanom — az alkotásvágy. Éreztem, hogy nagyon szeretnék valamit létrehozni. Jártam a Moholy Nagy nevét viselő képzőművészeti körbe, rajzoltam, s azonkívül kerámiaformázást is tanultam. Fordulatot jelentett a pályámon is, hogy Istvánnal megismerkedtem. Akkor kezdtem el olajfestéssel foglalkozni, és dőlt el, hogy hivatásos festő leszek. Mészáros Erzsébet főleg tájképeket fest. Városképeket. Útjaira István is elkíséri, de ő megmarad csendéletfestőnek. Itthon dolgozik. Egy festőállványon T. Czene Ágnes még befejezetlen képe. Virágcsokor. — A virágok már elhervadtak — mondja. És még azt: zene mellett fest. — Úgy érzem, ha a zenében elmélyedhetek közben, jobban tudok festeni. Erzsébet irodalmi műsorokat hallgat szívesen, rá az van jó hatással, amikor dolgozik. István amennyire lehet, bekapcsolódik Budaörs közéletébe. Kollégáinak is kiállításokat szervez. Nagyrabecsüli Budaörs népi hagyományait. Csak- hát mindenből egyre kevesebb van. Hagyományból is, lehetőségből is. Legközelebb áprilisban a rákbeteg gyerekek megsegítéséért rendezett kiállításon vesznek részt. Adományoznak képeket, vásárlókra nem annyira itthon, inkább külföldön találnak: — Az a stílus, amelyet mi Mészáros Erzsébet, T. Czene István és T. Czene Ágnes a festőállvány előtt... (Hancsovszki János felvétele) úgy is bevezetett a szakmába, hogy közös kiállításokat rendeztünk. Mikor 1964-ben Zuglóból ide, Budaörsre költöztünk, bekapcsolódtunk a budai járási kiállításokba. Sok kiállítása volt T. Czene Ágnesnek Budaörsön és környékén, de volt Bretzfeldben, Budaörs testvérvárosában is. Én is kiállításon ismerkedtem meg vendéglátóimmal: januárban nyílt hármuk közös tárlata a művelődési ház Jókai Galérifestészethez való vonzódásom vezetett ahhoz, hogy a régi tárgyakhoz is vonzódjam. 1990-ben ismerkedtek meg Mészáros Erzsébettel, ő azóta él Budaörsön. Kunszentmár- tonban született, Kecskeméten nevelkedett.-— Gyerekkoromban sokat rajzoltam. Minden füzetem, könyvem a rajzaimmal volt tele. Kecskeméten a művésztelepről kijártak a művészek a művelődési házba tanítani. Ott művelünk, inkább külföldön sikeres. Itthon jobban becsülik az avantgárdot, ami pedig szerintünk mára túlhaladott. Annak idején a tagadása volt valaminek, most viszont a mi realizmusunk tagadás. A tagadás tagadása. Japánba, Kanadába utaznak a képeik. Ők maradnak Budaörsön. Csodálatosan jó itt a levegő, és szép itt a táj — mondják. Nádudvari Anna
