Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-11 / 35. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 11., CSÜTÖRTÖK 5 Elegendő a háziorvos, bár kevés a kórházi ágy Jók a megyei egészségügyi alapellátás feltételei A megyében hét kórház van, azaz tízezer lakosra 40 ágy jut. (Az országos átlag: 100 ágy!) Ugyanakkor, éppen a főváros közelsége miatt, a budapesti kórházak is „besegítenek” a megyei ellátásba. Ezzel együtt egészül ki az említett ágyszám hetvenre. Hasonló a helyzet a területi szakrendeléssel is: szintén a jól felszerelt és hasonló profilü fővárosi intézmények egészítik ki a speciális helyi ellátást. Amiben Pest megye az élen jár az a háziorvosi ellátottság: ebben a tekintetben jobb a helyzet az országos átlagnál is. ■ Megfelelnek-e ezek az adatok az egészségügy országos méretű megújulásának? — kérdeztük a szakembert, az Egészség- ügyi Rendszerváltást Koordináló Bizottság elnökét, Kincses Gyula parlamenti képviselőt. — Az új szakmai kon- cepcó egyik leglényegesebb vonása az, hogy állampolgárcentrikus. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg Pest megyének is érdemes lesz azokra a dolgokra nagyobb figyelmet fordítani, amelyek egyelőre nincsenek meg a területen, vagy amelyekben az itteni települések elmaradtak az országos átlagtól. Akkor jó ugyanis az adott terület egészségügyi ellátottsága, ha minden a megfelelő helyen és szintén működik! ■ Ez, feltételezem, nem elsősorban anyagi szempont vezérelte elv? — Nem. Sokkal inkább arról van szó, hogy felesleges Pest megyében is működtetni olyan speciális beavatkozást végző kórházakat, amelyekben csak alkalmanként nyílna mód egy-egy különleges — s épp ezért meglehetősen költséges és felszerelést, szakmai tudást és rutint igénylő műtétet végezni. A főváros közelsége és a jó közlekedési viszonyok miatt „megengedhető” tehát, hogy bizonyos kezelésekre ne kihelyezett, s nem eléggé kihasználható helyi rendelőkben, hanem a budapesti hasonló intézményekben kerüljön sor. Azonos érvek ■ Gondolom, mindez nem vonatkozik a rutinműtétekre, eljárásokra? — Természetesen. Az már a megye, illetve az adott települések érdeke, hogy a mindennapos beavatkozásokat helyben végezzék el. Miért? Elsősorban azért, mert az alapellátás mindig személyesebb lesz, s az ilyen jellegű beavatkozást végző szakember felelőssé tehető az állampolgárért. Ezzel szemben például á szakellátás csak addig felelős a betegért, ameddig az orvos a pácienssel kapcsolatban van. Pontosan ez a lényege az egészségügyi reform gerincét képező háziorvosi szolgálatnak is. Ebben ugyanis nem az aktuális betegségért felel a szakember, hanem magáért a páciensért! Az átalakulást az a szerencsés helyzet is jellemzi, melyben a szakmapolitikai elvek és az anyagi érvek egybecsengenek. Előbbi azt jelenti, hogy legyen mindenütt személyre szóló ellátás. Ezt csak a helyi alapellátás megerősítésével lehet megoldani. Ugyanezt diktálja a gazdasági érdek is: bár ma mindenki tudja, hogy az egészségügy a gazdaság teljesítőképességéhez képest is jól fejlődik, ez az ütem mégsem elegendő. A meglévő anyagi gondokon elsősorban az enyhítene, ha á rendelkezésünkre álló pénzt még jobban, még hatékonyabban tudnánk kihasználni. Itt kanyarodunk vissza beszélgetésünk kiindulópontjához. Az a logikus, hogyha valakit a helyi szakrendelésen, vagy a háziorvosi szolgálat során is meg lehet gyógyítani, akkor felesleges azt a beteget a legmagasabb egészségügyi fórumhoz küldeni, azaz kórházba utalni. Ez egyben az egészségügy megújulásának is kulcskérdése: célszerű a szakmai tartalmat az alacsonyabb ellátási forma felé közelíteni. Kimutatható ugyanis, mennyivel jobban jár a beteg, hiszen az említett alapellátási forma sokkal emberközelibb. Sőt, az is bizonyítható a fentiek megvalósításával, hogy jelentős anyagi megtakarításokat érhet el az ágazat. Emberi kapcsolat ■ Ez a betegtől, sőt az orvostól is~ alapvető szemléletváltozást vár el. — Valóban. Nekünk orvosoknak is szakítanunk kellett azzal a több évtizedes gyakorlatunkkal, mely szerint az a jó, ha a beteg mind magasabb szinten, mind többet kap. A nemzetközi gyakorlat is bizonyította, nekünk is hinni kell tehát benne: amellett, hogy a páciensnek mindent meg kell kapnia, amire szüksége van, azt és csak annyit kapjon, amire, s amennyire szüksége van! Ugyanakkor attól minden kistelepülést óvok, hogy valamiféle nagyzási mánia miatt növelje a helyi egészségügyi ellátás finanszírozását. A jószándékú cselekvő ön- kormányzatnak inkább azt kell felvállalnia, hogy pontos felmérést készítsen a település emberi, higiéniás, egészségügyi ellá- tottságárói, s a legsürgetőbb feladatokról. Az állampolgár is azon fogja lemérni a változást, ha észreveszi, tapasztalja, hogy a rendelőben sokkal kevesebben várakoznak, rá sokkal több idő jut egy- egy vizsgálat alatt, sőt az orvos—beteg viszony emberi kapcsolattá alakul. A beteg döntsön ■ A fővárosközpontúság eluralkodott az egészségügyben is. Lehet-e ezen rendeletileg, felülről jövő utasításokkal enyhíteni? — Az az alapelvem, hogy senki sem okosabb a minisztériumban, mint az állampolgár. Ez azt jelenti, hogy majd a beteg, s a családja döntse el, megér-e nekik negyven-öt- ven kilométert utazgatni egy esetleges jobb ellátásért, vagy inkább ragaszkodnak a helyi, háziorvosi alapozású szakrendeléshez. Ugyanakkor, ha az egyén mégis úgy érzi, hogy neki csak a fővárosi ellátás nyújthat gyógyulást, ez ellen megintcsak nem lehet felülről döntést hoznú ■ Úgy tetszik, Pest megye előnyben van az ország más településeivel szemben abban a vonatkozásban, hogy az alapellátást biztosító háziorvosi hálózat itt jobban kifejlődött. — A túlzsúfolt kórházakat illetve az alkalmanként „teltházas” szakrendelést nézve ismét csak megerősödik az az alapvető reformelképzelés, hogy a hazai egészségügyi ellátásban a fő hangsúlyt a háziorvosi ellátásra kell helyezni. Pest megye tehát szerencsés helyzetben van: az alapellátás tekintetében itt az országos átlaghoz képest is jobb a helyzet. Ez lehet tehát az egészségügyi rendszerváltás helyi-területi kiindulópontja. Mallár Éva Rátermett vállalkozó Öntözzön „Queen GiP’-lel! Útlevél-hisztéria Vidéken csend van forgalmazására keresett itthoni partnert. Marcsinké Istvánt eléggé rátermettnek és üzletét is alkalmasnak találta ahhoz, hogy megegyezzenek: ezentúl Csömörön gyártják ezt a korszerű, minden tekintetben praktikus, könnyen kezelhető, gazdaságos, energia- és víztakarékos, programozható rendszert. — A nálunk gyártott csepegtetőcső a tartozékokkal együtt csaknem 60 százalékkal olcsóbb a hasonló külföldi készülékeknél — magyarázza a hazai vállalkozó. — Az itthoni alapanyag, s a jelentősen kedvezőbb bekerülési költség miatt csupán Mindig is azt vallottam, hogy a sikerhez elsősorban jó szem, gyors reagálóképesség, rugalmasság kell. Természetesen a biztos sikerhez „nem árt”'azért ha van még: némi szakmai tudás, rátermettség és pénz is. Akinek évek hosszú sora alatt sikerült mindezt összeraknia, s mindezekkel a képességekkel, tapasztalatokkal felvérteznie magát, az joggal várhatja el, hogy vállalkozása eredményes lesz. Ezért nincsenek irigyei a csömöri Marcsinkó Istvánnak. Valahonnan mindenki elindul. Az említett Pest környéki vállalkozó már évekkel ezelőtt is — ahogy népiesen mondják — jó lóra tett. Az egész országból gyűjtötte a hulladék műanyagot, majd azt másodlagosan feldolgozva értékesítette. A kezdeti lépések hamar meggyőzték Marcsinkó Istvánt, hogy érdemes komolyabban is foglalkozni ezzel a „szeméttel”. Új feldolgozási technológiát dolgozott ki, melynek eredményeképpen jobban értékesíthető granulált terméket kapott. A siker öröme mellett talán csak egyvalami hiányzott a vállalkozó teljes boldogságához: a mezőgazdaság. Hiszen Marcsinkó István beleszületett a gazdálkodásba, szüleinek 25 hold földje volt. A hiányt pótolandó, össze kellett csak párosítani a több mint húszéves „műanyagos” múltat az örökölt mezőgazdaság-szeretettel. Előbbi szakmája hozta ösz- sze egy izraeli üzletemberrel. Az egyoldalúnak indult üzletnek hamar folytatása lett: a külföldi egy csepegtető öntözőberendezés gyártására és 8,50-et kell fizetni a cső méteréért. De nem csak az ár miatt bízok a sikerben: tudom, hogy az utóbbi néhány aszályos év miatt a gazdák vevők lesznek minden, a drága öntözést kiváltó termékre. Az eredményességről maga a vállalkozó győz meg minket. Fényképeket mutat, melyeken a Nagykőrösön telepített 2000 négyzetméteres gazdaságban termett hatalmas paprikák, paradicsomok kínálják magukat. — A Queen Gil — ez a neve a rendszernek — mondja lelkesen a vállalkozó — nagyon megbízható: két-három évig garantáltan dugulásmentes, sem a műtrágya, sem a gyom- vagy rovarirtók nem károsítják. Ezért is igen széles a felhasználási területe. Nem csak a fóliasátrakban, hanem a kertekben, a zöldségesekben, a gyümölcsösökben, vagy akár a szőlősben is egyaránt beváltja a hozzá fűzött reményeket. A remény. Ez végezetül az a — nem utolsósorban — nagyon fontos dolog, mely kell, hogy éltesse a gazdát, a vállalkozót. Marcsinkó István méltán bízhat a jövőben: már most tudja, hogy a termékét bármelyik nyugati piacra szállíthatja, s arra is készül, hogy belátható időn belül a hazánkat körülvevő országokban is csömöri csepegtetőkészülékkel fogják nevesíteni a termőföldet. (maliár) Mióta elterjedt a hír, miszerint hamarosan megemelkednek az útlevél kiváltásának illetékei — öt-hétezer forintról tudtak a jólértesültek — hatalmas tömegek lepték el az önkormányzati hivatalokat. A főváros egyes kerületeiből is megdöbbentő jelenetekről számoltak be a lapok, napirenden voltak a sorbanállók között a viták, veszekedések, még verekedés is előfordult. Hiába hangzott el az, hogy előbb még meg kell hozni az ehhez — mármint az áremeléshez — szükséges törvényt, még nem határoztak az árakról, a helyzet nem változott. Nap mint nap újabb erőpróbát jelent a hivataloknak az útlevélügyek intézése. Mi a helyzet vidéken? — tudakoltuk meg Luttenber- ger Gusztávtól, Dunaha- raszti polgármesterétől. — Itt csendesebben mennek a dolgok — válaszolta — naponta száztízen-száz- húszan keresik fel hivatalunkat útlevelük megújítása kapcsán. Sokaknak valóban most jár le — februárban, márciusban — de a többség az áremelkedés hírére szeretné addig kiváltani útiokmányát, amíg olcsóbb. Persze erre nekünk nincsenek külön embereink, a két titkárnő végzi el e munkát, a sajátja mellett. A tény, hogy Dunaharasz- tiban nem volt semmilyen nézeteltérés, vagy vita az ügyintézés során, ez annak tulajdonítható, hogy korábban a lakosaink a sziget- szentmiklósi rendőrségen kaphatták meg az útleveleiket. Most már itt helyben, a hivatalunkban megoldódik mindez, ami számukra sokkal kényelmesebb. Valószínű, hogy tartható az egyhónapos határidő, az új útleveleket ezt követően vehetik kézbe a kérvényezők. J. Sz. I.
