Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-09 / 33. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 9., KEDD Feléledő kisgazdaság Egy jó marék széna... vy v Uöuutu/L iái iu/íU r uvu gyi tanyák között kanyarog az út. A kőkeményre fagyott, hóval keveredett homok úgy csillog, mintha apró üvegszilánkokkal szórták volna be a megdermedt kocsinyomokat. Két tanyát fedeztem fel a környéken, de mindkettőről kiderült, hogy lakatlan. Az egyik, lepusztult állapotából, törött ablakaiból ítélve bizonyosan az. A másikról úgy tűnik, hogy a faluba húzódtak télire a gazdái, vagy városlakók használják tavasztól őszig hétvégi háznak. Ami azt illeti, itt minden bizonnyal csöndet, békét találnak. Ám a cserjés mögül ekkor ropogás, ütemes, lassú dobogás hallatszik, s néha egy-egy érthetetlen egytagú szó... Hamar kibukkan a ritkás mögül egy gőzölgő lófogat. A kocsin vagy két kisebb boglyára való széna imbolyog. — Valami baj van? — kérdi a hidegcsípte arcú, koros fogatos, de inkább gyanakodva, mint érdeklődve. — Semmi különös — mondom. — Tanyás gazdát keresek ebben a nagy pusztaságban. — Az vagyok magam is, de innen jóval odébb — bök ostorával a távolba. — Azért, ha a nevet megmondja, lehet, hogy tudom, merre menjék. — Csak a saját nevem tudom megmondani, meg hogy miért járok errefelé. így ismerkedünk meg azután Kistót András bátyámmal, akinek valahol Tor- nyoslöh környékén füstölög a háza kéménye. Akkurátus ember, mondom magamban. mert még az újságíróigazolványom is megnézte, igaz épphogy rápillantott. — Egy vasadi gazdánál voltam takarmányért — int fejével a háta mögé, mikor bizalmatlansága annyira felenged, hogy lekászálódik a kocsiról, s egy-egy pokrócot dob a lovak hátára. — Itt szoktam venni ilyesmit, meg vetőkrumplit. Igaz, pár évig szénafélére nem volt szükség, mert a teheneket elhajtottam vásárra a háztól. Annak az egynek, amelyik nekünk maradt, meg a lovaknak kaszáltam, gyűjtöttem eleget a tanya körül. — Mióta él külterületen? — Mióta megszülettem. Csak nem ebben a tanyában. Mikor megnősültem, vettünk egy elhanyagolt portát. Sokat birkóztunk vele, de nem tudtuk feltámasztani. Közben a szülői földeket betagosították. Akkor költöztünk Löb környékére. — Soha nem is dolgozott hivatalos munkahelyen, mindig a maga gazdája maradt? Kistót András legyint egy nagyot: — Megpróbáltam én is, amikor megnősültem, voltam állami szolgálatban, hátha gyorsabban gyarapodunk. Nyolc-tíz évet húztam le a vasútnál meg a tűzoltóknál, egyszer majdnem rendőrnek is beálltam, de Üllőn akkoriban verték félholtra a mostohaapám egyik rokonát, mert nem akart belépni a téeszbe. No, én inkább maradtam a tanyán. Ott nem zaklattak, tőlünk nem volt mit elvenni. — És a szülői földekért nem kért kárpótlást? — Nem én. Az a körülbelül öt nagy magyar hold már fölveszi az erőmet. Meg — teszi hozzá a lópokrócot igazgatva —-, nem ért a magamfajta a sok papírmunkához. — Család nincs? ;— kérdezem gyanútlanul. — Nincs! — vágja rá szigorúan. — Volt. Amíg le nem töltötte a katonaidejét. Akkor őgyelgett otthon egy hétig, majd egy este kibökte, hogy összecsomagol, elmegy. Összevesztünk, elment. Én kétévenként ha látom. Az anyja jár néha hozzá. Húzogatni kezdte a lovakról a pokrócot, én is észreveszem, hogy majd lefagy a lábam. Azért csak megkérdezem: — Ha most ismét szénát vett, akkor fejleszti is a gazdaságot? — Vettünk megint három tejelőt, meg néhány kocát is. Halljuk, milyen ára van a húsnak, meg a tejnek, akkor meg kell, hogy fizessék annak is, aki dolgozik vele. Ezt mondja a rádió is... — ... meg ezt írja az újság is. — Az nekünk nem jár — mondja szinte mentegetőzve. — Nincs, aki kihordja. Már a bakról nyújt kezet: — De akkor csak igaz lesz előbb vagy utóbb. Hát, Isten áldja! Megrántja a gyeplőt Kistót András, a megpihent lovak egyetlen mozdulatára meglódulnak. Gyorsan indulok én is, hadd nézhessék meg közelebbről a türelmetlenül várakozó varjak a kocsiról lecsusszant jó marék szénát, ami egy kisgazdaság feléledésének nyomaként maradt ott a rá- vágyi határban. Vereszki János őtemtt épftfianyagkereskedés Balatonfüred, Noszlopy u. 3. Tel./fax: (86)-43-341. Sík- és hullámpalák gyári áron kaphatók. Osztrák lambériák 520 Ft-tól plusz áfa. Osztrák hajópadló Négyzetméterenként 840 Ft plusz áfa. A GÖDI POLGÁRMESTERI HIVATAL felvesz gyámügyi előadót Feltétel: felsőfokú végzettség és szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet a jegyzőnél, személyesen vagy a (27)-45-300-as telefonon. / a monori Kossuth Mgtsz-ben nyilvántartott, részarányföld-tulajdonnal rendelkezőket, hogy február 13-án (szombaton) de. 10 órától, a Monori Művelődési Központban /(özßyüCist tartun/Q az 1993. évi II. törvény értelmében. A közgyűlésen a földkiadó bizottság megválasztására kerül sor. Dr. Kapási Pál Monor Város Önkormányzatának jegyzője OQQ Ft/m2 REKLÁMÁRTÓL UVV <4 »/ 73 Astfnhen Alsónémedi Ruházati bolt, Fő u. 38. Vác Varázslat 92 BT, Deákvári 13. Cegléd Lakástextilbolt, Vörösmarty tér 16. Dabas Lakástextilbolt Báthory István u. 3. Dunaharaszti Stéh Hajnalka, Főu. 11. Monor Kárpitosműhely, Garam u. 5. Nagykőrös Fantázia Rt., Szabadság tér 8. Pilisvörösvár Lakástextilüzlet, Fő u. 129. Budapest Bonafini Társai, Mészáros u. 60. Dánszentmiklós Vegyeskereskedés, Ady Endre u. 14. Szentendre Mindent Itt üzlet Szt László u. 24. Gyömrő Vegyeskereskedés, Segesvári u. 22. Szob Palmira szőnyegbolt, Park u. 1. Törökbálint Vegyesipardkk-bolt, Munkácsy u. 23. Érd Ritmus Áruház, Diósdi u. 1. Órbottyán Napfény Áruház, Dózsa u. 69/A Kompromisszum földcserével Hónapokig tartó huzavona után megegyezésre jutottak a szigetcsépi tsz vezetői és a kárpótlási fórum tagjai, illetve kompromisszumos megoldás született a részaránytulajdonosok és a kárpótlásra jogosultak között. Ehhez csupán annyi kellett, hogy a részarány- és kárpótlásra kijelölt területeket megcseréljék, no meg higgadtság és egymás iránti megértés. Képünkön Pintér István agrármérnök és Sümegi István, a fórum elnöke kijelölik a térképen az új területfelosztást. (-gye-) Az együttműködés nem szeretet kérdése Mit ad Isten, az egyik nap új munkatárs jelentkezett munkafelvételre a belpolitikai rovat vezetőjénél. Természetesen megkapta a „vadászterületét”, akarom mondani azokat a településeket, amelyek életéről majd tudósítani lesz kötelessége, és nagy buzgalmában tárcsázni kezdte az illető polgármesteri hivatalok telefonszámait. Bemutatkozott, találkozókat beszélt meg, és olyan elégedetten nézte a régi újságírókat, mintha jelezni szerette volna, hogy urak, nem vagyok én elveszett ember, jó lesz figyelni rám a következő időkben. Nagy-nagy boldogsága nem tartott sokáig. Gondoskodott erről az egyik kis pilisi település polgármestere. Nevet nem mondok szándékosan, mert kolléganőmnek előbb vagy utóbb hátha sikerül mégis korrekt munkakapcsolatot kialakítania az úriemberrel, és nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni. Szóval arról van szó, hogy az illető kistelepülés nagy hivatali vezetője igencsak határozottan jelentette ki, hogy ő bizony nem kíváncsi egyetlen újságíróra sem. És máskülönben is neki nincs annyi ideje, hogy újságírókkal fecsegje át a számára oly fontos munkaidőt. Mondom, lelombozódott kolléganőm majdnem sírva fakadt, és mi öregebb és dörzsöltebb újságírók igyekeztünk szép szóval rábírni arra, hogy nincs semmi veszély, menjen csak nyugodtan ki abba a bizonyos kis pilisi településre, kerülje el messzire a polgármesteri hivatalt, ám vegyen annyi fáradságot magának, hogy üljön be az első presszóba, szólítsa meg az utcán éppen ráérősen sétáló idős vagy fiatal polgárokat, mert biztos, hogy kap egy újságcikkre való információt. Még azt is elmondtuk, hogy nem kell szívre venni az esetet, és olyanoknak kell elfogadni az embereket, amilyenek. Használt is a rábeszélés, kolléganőnk meglátogatta a kistelepülés kisembereit, és amikor már a tizedik emberrel beszélgetett el, akkor felcsillant a szeme az ígérkező nagy szenzációtól. Bizony, nem a legjobb dolgokat mondták el az emberek arról, hogy mi is történik az illető polgármesteri hivatalban. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy a téma, az igazi téma tényleg az utcán hever. Csak ki kell menni megyénk településeire, szóba kell állni az emberekkel, jegyzetelni kell, és túl mindezeken tudomásul kell venni, hogy nem mindegyik polgármester rajong a Pest Megyei Hírlap munkatársaiért. Ez viszont nem baj, ettől még tovább zajlik az élet... Csak téma legyen. Papp János
