Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-09 / 33. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 9.. KEDD 5 Önkormányzati válság Tápiószelén Tisztázni kell és továbbhaladni Sirályok a téli Dunán Vimola Károly felvétele Érdi vita egy alapítvány körül Mentés az árok partján Hónapok óta lappangó, te­rebélyesedő, de a nyilvá­nosság előtt nem artikulált s nem tisztázott, képviselő­testületen belüli bizalmat­lanság, vita, majd bonyo­lult önkormányzati válság bontakozott ki Tápiósze­lén. A nagyközség képviselői­nek február 5-i, pénteki ülé­sén tudhatták meg az érdek­lődők — az újságírón kívül mindössze ketten voltak, azok is mint állandó meghí­vottak — a testület decem­ber 28-i lépését, miszerint ad hoc bizottságot hoztak létre annak megállapításá­ra, hogy helytállóak-e a Tá­piószelén egyre inkább szárnyra kelő pletykák, szó­beszédek. Azok ugyanis — negatív előjellel — szoros összefüggést vélnek felfe­dezni Majoros Tibor ma­gánvállalkozói tevékenysé­ge, valamint az önkormány­zat településfejlesztési beru­házásai között. Ez utóbbi az elmúlt két évben látvá­nyosan meglódult, az ered­ményeket senki nem von­hatja kétségbe. A vizsgálódásról Dömó'k József, a bizottság vezetője számolt be a tizenhárom fős testület előtt. Elmondá­sa szerint az önkormányzat által konkrét feladatokra megvásárolt szennyvízszip­pantó, traktor és pótkocsi használatát magáncélú épít­kezéséhez sajátította ki a polgármester. Ugyanitt munkaidőben feltételezések­re okot adó módon a polgár- mesteri hivatal alkalmazot­tainak munkáját is igénybe­vette. Komoly kétségek me­rültek fel a polgármester külterületi telekvásárlásá­val, az oda kivezetett villa­moshálózattal és az aszfalt­út megépítésével kapcsola­tosan. Mindezek alapján ösz- szeférhetetlenség kimondá­sát javasolta az ad hoc bi­zottság nevében. Annak egyik tagja — Ré- dei Ferenc alpolgármester — az etikátlanságot mint minősítést nem fogadta el, különvéleményének adott hangot. Majoros Tibor meg­döbbent a vádak hallatán, s igyekezett azokat tételesen cáfolni. Sípos Ete Almos re­formátus lelkész a képvise­lők hallatlan felelősségét hangsúlyozta, mondván, hogy Tápiószele több évti­zedes stagnálás után végre fejlődésnek indult — nem utolsósorban a polgármes­ter tevékenységének kö­szönhetően. Egy döntés- és működésképtelenség ezt a folyamatot akasztaná meg. Kácsor István épp emiatt tartja szükségesnek az egyértelmű tisztázást. A kö­zel ötórás vitában más kép­viselők részéről további sú­lyos vádak hangzottak el, olyannyira, hogy a vizsgált iratok írásszakértői vélemé­nyezése, sőt rendőrségi fel­jelentés kilátásba helyezése is felmerült. Az összeférhe­tetlenséget, a fegyelmi bi­zottság felállítását és szám­vevőszéki vizsgálat kérését a testület szavazattöbbség­gel határozta el. A fegyelmi bizottságnak egy hónapon belül el kell készítenie az írásos jelen­tést, amelyhez külső szakér­tői segítséget kér. Eközben remélhetően az élet folyik tovább, hiszen a héten dön­tenek az új nyolctantermes iskola kivitelezőjének pályá­zati úton történő megbízásá­ról, sokadszor tárgyalják újra a költségvetést. Ez ügy­ben várhatóan február 19-én tartanak közmeghall­gatást. A fejlemények ismerteté­sére és összefüggéseire visz- szatérünk. (tóth) Hosszas pengeváltások so­rozata zajlott az elmúlt hó­napokban az érdi helyi lap­ban a Korszerű Mentés Ele­tet Ment Alapítvány és az önkormányzat körül. Az Alapítványt a Magyar Szo­cialista Párt Érd Városi Szervezete kezdeményezte. Céljául tűzte ki, lehetőséget biztosít arra, hogy Érd és vonzáskörzete (Tárnok, Sós­kút, Pusztazámor, Diósd) korszerűen felszerelt, a mentést minden körülmé­nyek között lehetővé tevő mentőautóhoz jusson. Az Alapítvány induló vagyona negyvenötezer fo­rint volt, 1993. július 1-ig működik. Ha eddig az idő­pontig nem jön össze egy mentőautóra való, az ösz- szegyűlt pénzt a mentőállo­más életmentéssel össze­függő tevékenységének fej­lesztésére használják fel. A baj akkor kezdődött, amikor még tavaly az ala­pítók jótékonysági bált ren­deztek, s fővédnöknek Harmat Béla érdi polgár- mestert kérték fel. Ő ezt nem vállalta el. Mint kér­désünkre elmondta, nem az alapítvánnyal kapcsola­tos ellenérzése miatt. Úgy gondolta, szerencsésebb lett volna, ha erre a funkci­óra egy pártbéli személyi­séget hívnak meg. Egyéb­ként az Alapítvány céljá­val egyetért, csak néhány kérdés tisztázatlan még előtte. Megpróbáltunk az ügy­nek utánajárni. Megkérdez­tük Siwinger István mentő­tisztet: — Ezzel a kocsival egy- gyel több mentőjük lesz-e, vagy egyet le kell majd ad­ni? — Amíg nem feltétlenül fontos, nem szeretnénk egyetlen kocsit sem lese­lejtezni. Erre a rohamko­csira azonban igencsak nagy szükségünk lenne, mert a jelenlegi mentőau­tók igen szűkek. Nem egy­szer előfordult, hogy a be­teget az árok partjára kel­lett fektetnünk, hogy az igen fontos életmentő mű­veleteket el tudjuk végez­ni. — Igényel-e plusz stá­tust az új kocsi működteté­se és ennek költségeit ki vállalja? — Szóban a százhalom­battai önkormányzat vállal­ta a plusz személyzet béré­nek finanszírozását, a ko­csi működtetésének költsé­geit pedig az Országos Mentőszolgálat állja. — Volt szó Fordról, Mercedesről és Citroen vagy Toyota márkájú men­tőautók megvásárlásáról is. Végül is melyik megvé­tele a cél? — Nem a márkától függ, a lényeg, hogy minél tágasabb legyen, hogy az orvos és az ápoló könnyen tudjon mozogni életmentő tevékenysége közben. A mentőtiszt által el­mondottakról megkérdez­tük Harmat Béla polgár- mester véleményét is. — Előrebocsátom, hogy az önkormányzat képvise- lő-testülete érdemben nem foglalkozott az Alapítvány és a rohamkocsi kérdésé­vel. Megbízható értesülése­im vannak azonban arról — mondta a polgármester —, hogy bármennyire is sajnálatos, nem lesz több mentőautó Érden. A meglé­vőkből teszik át a műszere­ket az új autóba, a leggyen­gébb minőségűt pedig lese­lejtezik. Mindez státustöbblettel is jár, mivel a huszonnégy órás szolgálatot szakkép­zett mentőorvosnak kell el­látni. Az, hogy a közel két­millió forintos bérkülönbö- zetet a százhalombattai ön- kormányzat szóban már vállalta, nekem édeskevés. Nincs garancia arra, hogy jövőre is fedezi ezeket a költségeket. Mi lesz ak­kor, ha nem? Tudomásom szerint a ro­hamkocsi működtetésének költségeit a jövő évtől az érintett települések önkor­mányzatainak kell biztosí­tani. Ha az Országos Men­tőszolgálat írásban vállalja a költségek viselését, lé­nyegesen megkönnyíti a helyzetünket. Abban igaza van Siwin­ger István mentőtisztnek, hogy valóban nem a már­ka, a rohamkocsi típusa a fontos. De tény és való, hogy még senki nem adott írásos garanciát arra, hogy valóban féláron juthatunk hozzá a mentőautóhoz, s azt sem írta le még senki, hogy valóban mennyi is az a félár. Tehát nem az Alapít­vány szándékát vonom két­ségbe, mindössze azt kívá­nom hangsúlyozni, hogy egy önkormányzat műkö­désének, illetve költségve­tésének megtervezésekor körültekintően kell eljár­nunk. Ezt azért is fontos mindenkiben tudatosítani, mert a jó szándékú kezde­ményezések sora kifogyha­tatlan, ugyanakkor a költ­ségvetés adott. Arpási Mária Csankék is itt edzettek Uj tornaterem Kismaroson Amikor a sportcsarnokról van szó, ak­kor nincs boldogabb és büszkébb ember Orosz János polgármesternél. Tulajdon­képpen igaza van, mert nem minden tele­pülés büszkélkedhet ilyen csodálatos épít­ménnyel. Valamikor egy toldozott-foldozott öt ven négyzetméteres tornaszobában ugráltak a gyerkőcök, el lehet képzelni, hogy milyen körülmények között. 230 gyerek várta, áhí­totta a pillanatot, hogy mikor dönt kedvező­en az önkormányzat a sportcsarnok ügyé­ben. Alapos számítások és megfontolások után a képviselő-testület megrendelte a ter­veket és biztosította az építési költségek te­temes részét. Szerencséjükre akkoriban hirdették meg azt a kormányprogramot is, amelynek értel­mében az országban ezerötszáz tornatermet kívánnak felépíteni. Hancsovszki János felvétele Az önkormányzat megpályázta az állami céltámogatást, kérésüket elfogadták, s kap­tak 2 500 000 forintot. A hiányzó hét és fél milliót pedig önerőből gazdálkodták ki. Ameddig folytak az építkezési munkák, a gyerekek úszótanfolyamra jártak a közeli Vácra, így biztosítva volt a rendszeres moz­gás. A sportcsarnok elkészült a település fia­taljainak és idősebb polgárainak nagy-nagy örömére. A minden igényt kielégítő épít­ményben reggeltől estig zajlik az élet, sőt tavaly a váci focisták is itt tartották edzése­ik egy részét. A múlt héten megtörtént a műszaki átadás, a májusi végleges átadási időpontig pedig elkészül a büfé is. Az elképzelések szerint a tetőtérben két helyiséget alakítanak ki, és amennyiben ez megvalósul, akkor a nyáron akár harminc­hat személyt is el tudnak helyezni. Papp János

Next

/
Oldalképek
Tartalom