Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-09 / 33. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 9., KEDD Meghívó a maláj uralkodótól A köztársasági elnök Thaiföldre utazik Harc a többnejűség ellen A pápa Ugandában Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke hivata­los látogatásra a Thaiföldi Királyságba és a Malaj­ziai Államszövetségbe uta­zik február 14. és 22. kö­zött. A magyar államfő a thai király, Bhumibol Adui Jadedzs (IX. Ráma), illet­ve a maláj uralkodó, Al­lan Muhibbauddin Shah Ibni Al Marhum meghívá­sára tesz eleget. Göncz Ár­pádot elkíséri útjára felesé­ge­Göncz Árpád kíséreté­nek tagjai: Szabó Iván ipa­ri és kereskedelmi minisz­ter, illetve a Külügymi­nisztérium, a Pénzügymi­nisztérium és a külgazda­sági minisztérium vezető munkatársai. A köztársasá­A román kormány helyi közigazgatási osztálya egy parlamenti interpellációra adott válaszában elismerte, hogy Georghe Funar pol­gármester a törvényes eljá­rást megkerülve helyeztetett el decemberben a magyar­ság érzéseit sértő, új felira­tot a kolozsvári Mátyás-szo­borra. A hivatal javasolta a prefektusnak: intézkedjen, hogy a polgármesteri hiva­tal tegyen eleget azoknak az előírásoknak, amelyek a műemlékeken történő be­avatkozásokat szabályozzák. Az Evenimentul Zilei teg­gi elnökkel tart egy népes, üzletemberekből álló cso­port is. A magyar gazdasá­gi és pénzügyi élet e repre­zentánsai saját költségü­kön utaznak a két délke­let-ázsiai országba. * A világ legdinamikusab­ban fejlődő térségébe uta­zik néhány nap múlva a magyar államfő. Két olyan országba, amelynek gazdasági növekedése hosz- szú ideje töretlen, évente megközelíti a 10 százalé­kot. Az államfő utazása kapcsán a diplomáciai és külgazdasági szakértők fel­hívják a figyelmet: a láto­gatásnak stratégiai jelentő­napi száma fénymásolatban közli az interpellációra adott választ, amely — mint a lap címében is kiemeli — azt je­lenti: a kormány elismerte, hogy Funar nem tartotta be a törvényt. Az interpellációt Vasile Popovici, a Polgári Akció Pártja elnevezésű el­lenzéki párt képviselője ter­jesztette be. Funar szombaton azt is bejelentette, hogy elkészül­tek a jelenlegi Mathias Rex felirat felváltására szolgáló Mátéi Corvin (a történelmi személyiség román neve) bronzbetűi is. sége van, áttörést kell elér­ni a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban. Mindkét részről nagyfo­kú az érdeklődés, a nyitott­ság hazánk iránt — mutat­nak rá az elemzők. A föld­rajzilag és kulturális érte­lemben mutatkozó nagy tá­volság nem leküzdhetet­len akadály. Ezt jelzi: a kétoldalú egyezményes ke­retek nagy részben kiépül­tek, s elfogadott elgondo­lás, hogy hídfőállásként szolgálhassunk egymás számára Közép- és Kelet- Európábán, illetve Délke- let-Azsiában. A köztársa­sági elnök látogatása jó le­hetőséget teremt arra, hogy ismételten felhívja a két ország hivatalos és üz­Csehországban és Szlovákiá­ban tegnap óta két önálló pénznem, a cseh, illetve a szlovák korona a hivatalos fizetőeszköz. A csehszlovák korona kettéválasztására a két kormány múlt heti meg­állapodása alapján, az erről szóló törvény prágai és po­zsonyi parlamenti szentesíté­se nyomán került sor. A Cseh Köztársaságban csütörtöktől vasárnapig vált­hatott be a lakosság felnőtt személyenként négyezer, gyermekenként ezer korona leti köreinek figyelmét ha­zánkra. Magyarország számára — a fizetőképességét te­kintve is — előnyös piacnak bizonyul Thaiföld és Malajzia. A hazai válla­latok bekapcsolódhatnak a két ország infrastruktúrájá­nak fejlesztésébe. Az együttműködés bővítésére a járműiparban, az oktatás és az egészségügy fejlesz­tése területén nyílnak lehe­tőségek. Nem csekély a je­lentősége annak sem, hogy a hazai szakemberek tanulmányozhatják a két ország modernizációs ta­pasztalatait is. Az államfői látogatás al­kalmával több kétoldalú egyezményt is aláírnak. készpénzt felülbélyegzett százas, ötszázas és ezres bankjegyekre, illetve új, két­százas címletű, cseh korona­bankjegyekre. A turistáknak nem kell számolniuk fennakadásokkal Csehországban, ha kemény­valutájukért cseh koronát akarnak vásárolni. Általános­ságban elmondható, hogy a hétvégi pénzcsere — leszá­mítva a csütörtöki tülekedést — nagyobb zökkenők nél­kül, kulturált módon zajlott le a Cseh Köztársaságban. II. János Pál pápa tegnap az egynejűség népszerűsíté­sére szólította fel az Ugan­dái római katolikus papokat. A római pápa nyolcna­pos afrikai kőrútjának hato­dik napján Nyugat-Ugandá- ba, a zairei határ közelében fekvő Kasesébe látogatott. II. János Pál a város közelé­ben szabadtéri misét tartott, amelyen megemlékezett az 1960-as években Ruandá­ból ide érkezett menekültek­ről. Az elmúlt hetekben több ezer zairei érkezett Ugandába a szomszédos or­Magyar tranzitengedélyek­kel elkövetett bolgár visz- szaélésekről számolt be a bolgár magánfuvarozók szövetségének elnöke a Duma című szófiai napilap tegnapi számában. Kamen Vlahov elmond­ta, hogy a bolgár áruszállí­tóknak biztosított magyar engedélyek egy része a fe­ketepiacon talált gazdára. A szófiai közlekedési mi­nisztériumtól megkapott engedélyek egy részét átla­gosan 1000 márkás áron adták tovább. Közölte, hogy ezen a módon hami­sítványok is forgalomba ke­rültek, azaz fénymásolók­kal készített kópiákat ad­tak el fuvarozóknak: a kivá­ló minőségű „dokumentu­mokról” csak a magyar ha­táron derült ki, hogy hami­sítványok. szágban kialakult polgárhá­borús helyzet miatt. Szentbeszédében a római egyház feje buzdította az ugandai papokat, hogy foly­tassák tovább az egynejű­ség pártolásának „kényes feladatát”. A pápa korábbi üzeneteiben már többször felemelte szavát a monogá­mia mellett Afrikában, ahol az egyháznak komoly har­cot kell vívni a hagyomá­nyos többnejűség ellen. Az afrikai társadalmakban a bő­séges gyermekáldás nagy ér­téknek számít. A nyilatkozó elmondta, hogy szervezete rendet akar a magyar tranzitenge­délyek bulgáriai elosztásá­nak a területén. Emlékezte­tett rá, hogy a két ország vámszervei évente 34 ezer bolgár és 20 ezer magyar kamionbelépést regisztrál­nak egymás országaiban, ami azt jelenti, hogy 14 ezer bolgár kamionnak kell fizetnie a magyar hatá­ron. A bolgár magánfuva­rozók szövetsége levélben kért találkozót Nejcso Neev közlekedési minisz­tertől a probléma rendezé­se érdekében. Amennyiben szerdáig nem jön létre a ta­lálkozó, kamionok torla­szolhatják el a bolgár köz­úti határátkelőket — adta hírül a magánfuvarozók vé­leményére hivatkozva a Duma című szófiai lap. Funar, a törvénytelen Cseh és szlovák korona Pénzcsere zökkenők nélkül Magyar tranzitengedélyek a feketepiacon Bolgár visszaélések VÉLEMÉNY Miért kell a nemzettudat? Néhány hónappal ezelőtt rövid dolgozatom jelent meg egy napi­lapban Világpolgárság és nem­zetállam címmel. Ebben többek között szerepelt a nemzet fogal­mának Bibó Istvántól származó meghatározása. Bibó lényegében azt mondja, hogy a nemzet olyan társadalmi közösség, amely meghatározott területet — hazát — és annak politikai szer­vezetét — államot — mondhat magáénak. Szerinte az ilyen közösségnek jelentős hánya­da vagy csaknem egésze tudatosan tagja a nemzetnek, te­hát nemzettudattal rendelkezik. Azt mondja, hogy a nem­zet fogalmához tartozik a nyelvi, illetve a történelmi azo­nosság és a gazdasági életképesség, és e meghatározó ele­mek közül talán a nyelvi azonosság tekinthető leginkább mérvadónak. írtam arról, hogy a családi és a nemzeti hovatartozást természetes közösségi köteléknek tekintő polgárok ide­genkedve és értetlenül szemlélik a nemzettudatot gyengí­tő világpolgári, kozmopolita törekvéseket és jelensége­ket, és arról, hogy a kozmopolitizmus nem lehet meghatá­rozó eszme a nemzetek, s különösen a szuverenitásuk megőrzése szempontjából veszélyeztetettebb kisebb nem­zetek számára. Végül elfogadható kategóriaként említet­tem a jól működő, társadalmi-politikai torzulásoktól men­tes nemzetállamot. Fentiekkel kapcsolatban két komolyabb kritikai észrevé­tellel találkoztam nyomtatásban, illetve levélben. Az előbbi azt igyekezett bizonyítani, hogy a nyelvi azonosság nem tekinthető „leginkább mérvadónak” a nemzeti identi­tás meghatározásánál, míg az utóbbi a nemzetállam korai meghatározásából kiindulva bírált, s a nemzetállam alatt olyan többnemzetiségű államot értett, ahol az államnemzet uralkodik, s tetszése szerint osztja meg a jogokat a kisebb­ségeivel. E kérdések megvitatása természetesen jóval többet érde­mel néhány soros publicisztikai eszmefuttatásnál, azonban egyes félreértések talán ilyenformán is tisztázhatók. Ezút­tal a nemzetállam fogalomkörénél maradva leszögezhet­jük, hogy a társadalmi-politikai torzulásoktól mentes nem­zetállam alatt nyilvánvalóan nem a századelő jellegzetes ál­lamnemzet típusait kell érteni, s még kevésbé a napjaink­ban — sajnos térségünkben is — fellelhető őskövületeket. Bibó István a nemzet alatt olyan társadalmi közösséget ért, amely egyebek között saját politikai szervezetet, álla­mot mondhat magáénak. A nemzetet és a nemzetállamot olykor egymás mellett említi, mint igen közel álló, rokon értelmű fogalmakat, és azt mondja, hogy mindkettő „szük­ségképpen felveszi a mindennemű közösségre, különösen a mindennemű cselekvő és politikai közösségre jellemző szervezeti és tudati helyzeteket”. Akár napjainkban is írhatta volna ezt a több mint húsz éve papírra vetett, a modem nemzetállamok példájára uta­ló gondolatot: „Míg az egyik oldalon arra találunk esete­ket, hogy a szabadságeszmétől komolyan telített, egymás­sal aránylag kiegyenlített erőviszonyok között szemben ál­ló, a pusztulás rémképétől nem gyötört és számottevő elha­tárolási problémákkal nem küzdő nemzetek olyan elegán­san tudják elintézni vitás problémáikat, mint Svédország és Norvégia, vagy Dánia és Izland, addig a másik oldalon politikai elmaradottság, aránytalan erőviszonyok, félelmet keltő vagy egyenesen kollektív lelki eltorzulást kiváltó él­mények és bonyolult egzisztenciális vagy elhatárolási prob­lémák a nemzetek közötti ellentéteket sokszor egészen a népirtás határáig képesek elvinni.” Nos, éppen a társadalomszerveződés magasabb fokán álló skandináv országok példája mutatja, hogy indokolt a nemzetállam fogalmát árnyaltan, a nemzetiségi érdekeket is érvényesítő államokra kiterjesztve értelmezni, és érde­mes alaposabban tanulmányozni Bibónak, az utóbbi évtize­dek legjelentősebb magyar politikai gondolkodójának ide­vágó okfejtéseit és következtetéseit. Ugyanakkor fel kell tárni a világpolgár és a nemzetben gondolkodó polgár eltérő érdekeiből, szemléletéből adódó feszültségek forrásait, illetve azokat a területeket, amelye­ken ezek a másságok nem elválasztanak, hanem összeköt­nek és kiegészítenek. Egyúttal rá kell mutatni, hogy a nemzet fennmaradása nem biztosítható az ehhez szükséges nemzettudat nélkül, mert ha a nagyobb térségben — világban — gondolkodó, egy adott nemzethez csak lazán kötődő világpolgár menta­litása a nemzettudattal szemben oly mértékben hatalmasod­na el, hogy a nemzet vészhelyzetben nem számíthatna sa­ját társadalmi közössége jelentős részének lojalitására, ön­kéntes segítőkészségére, akkor a széthullás menthetetlenül bekövetkezne. Végül rá kell mutatnunk, hogy az emberiség leghatéko­nyabb szerveződési formájának, a nemzetnek a gyengítése nem indokolható sem nemzetek feletti szempontokkal, sem egyetemes emberi érdekekre történő hivatkozással, mert ezek a szempontok és érdekek éppenséggel a nemze­tek fennmaradása mellett szólnak. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom