Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-08 / 32. szám
PEST MEGYE1 HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUÁR 8.. HÉTFŐ (Folytatás-az 1. oldalról) Hirtelen csend lesz, aztán valaki kérdést tesz fel: — Emberek, itt van az újságíró úr, most mondja el mindenki, hogy mi baja van a Százforrás Betéti Társasággal. Aztán azt is tudni szeretnénk, hogy pénteken miért kellett Vácra menni. Magyarázatot kérek! Várhelyi László, a Kvassay Jenő Klub elnöke azonnal válaszol. —1992. december 13-án volt egy önkormányzati ülés, ahol felvetődött az a kérdés, hogy az iskolások élelmezését hízzák a betéti társaságra. Akkor elhangzott, hogy valaki biztosan állítja széltében-hosz- szában, hogy Keresztényi igazgató úr állítólag ötven- vagy százezer forintot kapott volna a betéti társaságtól, annak ellenében, hogy megszünteti a konyhát és átadja az élelmezést a társaságnak. Felszólaltam, hogy hallottam a pletykát. és mondtam, hogy pletyka volt mindig és lesz is mindig. Ebből aztán az lett, hogy rágalmazás miatt Verhóczky Jánost és társait feljelentették a váci bíróságon. De hangsúlyozni szeretném, hogy itt, a klubban nem pletykálunk, és szélsőséges dolgokat sem akarok mondani. Egy ideig úgy tudtuk, hogy a dolog el van simítva. de január 29-én meg kellett jelenjünk a békéltető tárgyaláson, ahol nem történt semmi. De még egyszer mondom, itt nem pletykálunk, nehogy az legyen, hogy a klub ellensége a betéti társaságnak. Azt is tudni kell, hogy vádlottak voltunk, de talán Váradi hajlandó megegyezni Ver- bóczky Janikával. — Ki az a Váradi János? — Nem János, Attila. Ő az igazgató.-— Miért vették el az egyháztól a területet? — Soha nem volt az egyházé. — Pedig az volt, én mondom, mert Szabó Feri bátyám kaszálta. — Tudod-e, mit mondok neked? Azt az én apám kaszál- ta. — Én meg tudom mondani, kié volt. — Én is, én is! — Emberek, nincs csengő? Legyen csend! Tartsa fel a kezét, aki szólni akar. Tegye fel a kezét, akinek fáj, hogy ide betelepültek a betéti társaság tagjai. Válni szeretnének — Jó, akkor megszámolom. Egy, kettő... nem is számolom. Mindenkinek fáj. — Emberek, a terület a kastélyhoz tartozott. Ki adta el és mennyiért? Hová tették a pénzt? Azt a földet adták el, amit most ki kéne vennünk. — Engem egy dolog érdekel. Az egyháznak legyen meg a 27 hold földje! — Én tudom, hogy apám mennyit dolgozott... — Hallgass már, ne beszélj annyit! Várhelyi László mond véleményt. — Valamikor volt nálunk két csodálatos vízmedence, valóságos ékszerek. A tiszta vízben visszatükröŐrbottyáni siratófal ződött a környező világ. Ez volt a mi délibábunk. Elvette a téesz, és eladta a betéti társaságnak. A teremből újabb vélemények hangzanak gyors egymásutánjában. — Ha itt születtek volna, akkor nem is vették volna meg. Eltűnt a gyönyörű panoráma. — Tudja, Laci bácsi, én ott valamikor talicskáztam. — Hallgassál már! — Ki adta el? Tudni akarom! — A téeszelnök adta el 400 000 forintért. — Nyolcszázezerért. — Nem adták el, apportként vitték be az üzletbe. — Igen, és azóta csak a tőzegkitermelésből milliókat csináltak! Várhelyi László csitítja a kedélyeket. — Könyörgöm, ne adjunk talajt, hogy a bt. támadhassa a falut. Fogjunk ösz- sze, az élet majd lerendezi a dolgokat. Kinek van még hozzászólása? — Mikor leszünk már újból Órszentmiklós? — Igaz, mikor válunk szét? Ha már nincs Lenin utca és Malinovszkij utca, akkor oldják meg ezt is. — Ma beadvánnyal fordultunk az önkormányzathoz, hogy hívjanak össze rendkívüli gyűlést. Azon felül a klub aláírásokat is fog gyűjteni, hogy legyen külön Vácbottyán, és legyen külön Órszentmiklós. — Csak Szentmiklóson építenek. — Csornádon bevitték a vizet. — A múltról lehet vitatkozni, de utólag igazságot nem lehet tenni. — Vácrátót és Csornád leszakadt, és jól jártak. így hamarább lett vizük és gázuk. — Egyszerre kellett volna megvalósítani a gázprogramot. Akik később ébredtek fel, azok már a felment árakkal találkoztak. — Igaz, az árak emelkednek egyik napról a másikra. A tv bemondta, hogy Budapesten emelik a kenyérárakat, és amikor elmentem a mi üzletünkbe, akkor már itt is 42 forint helyett 46 forintot kellett fizetnem. — Jézus Mária, igaz ez?! — De még mennyire, hogy igaz! Titkos társaság — Laci bácsi, miért gyűltünk össze? Kik a betéti társaság tagjai? — Titkos. —- A cégbíróság megmondja. — A tsz-nek nincs semmi köze hozzá, ők visszavették az apportot. — Százezerrel benne volt a régi tanács is. — Nem volt benne. — De benne volt! — Nem szavazták meg! — Őrbottyán benne van-e a betéti társaságban? — Nincs benne. — Nem volt engedélyük a vízre, és mégis árusították a tőzeget. Az önkormányzat miért nem szólt belé? — A tőzeg a falut illetné meg. — A szögi téesz élvezi a hasznot és nem mi. — Emberek, én most itt követelem vissza a földemet és nem megyek ki a teremből! — Mindent eladnak, még a patakot is. Amikor felhívtam a szövetkezet elnökét, akkor azt sem tudta, hogy mekkora földet adtak át. Bekerítették a patakot, még egy kanna vizet sem lehet venni a palánták locsolására. — Nincs gazdája a falunak. — Én azt szeretném tudni, ki adta el! A téesz vagy az önkormányzat? — De hol a pénz? — A víkendházánál vagy a lányánál. — Most is úgy van, mint a tanács idején? — Igen, úgy van. — Sajnos olyan képviselőink vannak, mint a nulla. — Legyen csend! Az ön- kormányzatot mi választottuk. — Én nem! — Én sem! — Mi sem! — De igen, tudomásul kell venni, hogy aki nem ment el szavazni, az is szavazott távollétével.-—Egyből csak egyet választhattunk. — Ne mondj ilyet, többen voltak. Ezt nem tudtad idáig? — Szabad egyet szólnom? Én már akkor is mondtam, hogy jöttmentek nem kellenek nekünk. Tőlünk egyedül csak a Janika van. Rosszul választottunk — Most jól figyeljenek rám. Váradi Albert egy-két éve került ide, és elkezdett szervezkedni és pártokat alapítani. Megalakult az SZDSZ. Nem minősítem a társaságot, mert nem akarok senkit sem megsérteni. Jól tudják, hogy kik ők. Váradi Albert tett javaslatot több képviselőjelölt személyére, és én már akkor megmondtam, hogy ne válasszuk meg őket. Azt tudják, hogy a mostani polgármester videó- árusító volt. Az emberek két rossz közül tudtak választani. Aztán fiatal gyerekeket választottunk meg, akik mind SZDSZ-sek'. Ezek az emberek befolyásolhatóak. Máskülönben azt mondom, úgy kell nekünk, mert mi választottuk meg őket. Pedig maguk is tudták, hogy kicsodák. Ugye, aztán kellett egy jegyző is a faluba, hát azt is hozott az SZDSZ. És most mi van? SZDSZ már nincs, és lelépett a jegyző is, akinek a felesége volt a bt. jogásza, de alapjában véve a férje intézte a dolgokat. — Szerencsére a falu nem adta a bt.-nek a gyermekek élelmezését. Hat órán át vitatkoztak, és amikor Váradi bejelentette, hogy visszalép, akkor a jegyző mérgében kiszaladt a szobából. Azóta van vita, amióta az SZDSZ betette ide a lábát. — Nekünk lehet, hogy vannak jogaink, de a hatalom náluk van. Mi mindenről csak utólag hallunk. — így igaz. És nem léptek a falunév-változtatás ügyében sem. Őrszentmik- lós a kárvallottja a hat településnek. Ezt hozta a kommunizmus! — Nagyon igazad van! — Hölgyeim és uraim, a klub április 27-én ünnepli tízéves évfordulóját. Eddigi munkámért nem kaptam egy fillért sem, de még köszönetét sem. — Biztosan nem jól dolgoztál. — Harmincán alapítottuk, most háromszázan vagyunk. Eddig senkitől nem kaptunk pénzt. Éppen ezért, a kezdetben bálokat szerveztünk. 1984-ben 23 000 forintot adományoztunk a Nemzeti Színház felépítésére, pénzzel segítettük a váci kórházat is. Vácduka kap 30-40 000 forintot, nekünk soha nem adott az önkormányzat. És amikor látták, hogy milyen sikeresek a mi báljaink, akkor kezdték megszervezni az SZDSZ-bálokat. Az elsőn megjelentek tizennyolcán, utána pedig húszán. Ezt látva, hogy döntöttek? Úgy, hogy az iskolában többé nem szabad bálozni, s így a klub elesett a bevételtől. — így igaz. Most már azt is elvárják, hogy az öregek saját magukat köszöntsék fel. Az viszont igaz, hogy a 80 éven felüliek kaptak 800 forintot. — Igen, de aki nem tudott elmenni, annak a pénzesborítékját bezárták a páncélszekrénybe. Miért nem osztják ki? — Elherdálják a falu vagyonát. Odaadják a tolólapos traktort meg az IFA gépkocsit is. — A másik meg a kukás kocsit kapta meg. Megvétózott téglagyár — A polgármester egy évig ígérte a falugyűlést, de csak novemberben tartotta meg. A jegyző pedig mindenkibe belefojtotta a szót. Négy órától hét óráig csak a polgármester és a jegyző beszélt. 78-an jelentek meg. Kivezényelték a tanácsi alkalmazottakat, a tanárokat meg az óvónőket. Ok képviselték a tömeget. — Kiss Róbert képviselő hányszor tartott képviselőtalálkozót? Mi adtunk neki bizalmat, s ha találkoznánk, akkor elmondanánk, hogy milyen gondjaink vannak. — Ne kívánj te lehetetlent a hatdiplomás emberektől. — Jó, de akkor bár negyedévente jönne el közénk. — Igen, és a miniszterek is hallgassák meg a falu véleményét. — Uraim, a falufórum 1987-ben alakult meg. Természetesen azonnal megfenyegettek. Mi azért alakultunk meg, hogy megvédhes- sük a falut az itteni SZDSZ-szel és a többi párttal szemben. Mi jelöltünk saját embereket is, de önök nem választották meg akkor őket. Most pedig az a helyzet, hogy sehol sem hallathatjuk hangunkat. Annyit legalább elértünk, hogy megvétóztuk a téglagyárat, de most már úgy érezzük, hogy hiába szólalunk fel az önkormányzatnál. Most már annyi panasz gyűlt össze a szívünkben, hogy ki kell jöjjön belőlünk. Éppen ezért elhatároztuk, hogy csinálunk egy falufórumot, ahol jelen lesznek majd tiszteletes urak is, és akkor tartunk egy panasznapot. A nyilvánosság erejével próbálunk harcolni. * Az újságíró nem foglal állást és nem mond véleményt. Csupán közzéteszi harminchárom ember panaszát. Ki-ki vonja le a történet tanulságait. Papp János
