Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

■L/t­Nagymarosi gát Bontási előkészületek Megkezdődtek az előkészüle­tek a nagymarosi Duna-töltés elbontására. Az összesen 7 milliárd forintba kerülő mun­kálatok koordinálásával a Du­nai Rehabilitációs Iroda fog­lalkozik, amely versenytárgya­lást írt ki a speciális feladat el­végzésére. A 11 hazai pályá­zó vállalatból végül a szak­mai zsűri döntése alapján 6 fe­lelt meg az előírt követelmé­nyeknek: számukra a részle­tes tervdokumentáció elké­szült, a pályázók hamarosan megtehetik az ajánlatukat. A nyertes a második félévben in­díthatja meg a hazai gyakor­latban ez idáig egyedülálló kü­lönleges bontási munkát. Károlyi Csaba, a rehabilitá­ciós iroda helyettes vezetője elmondta: annyi már bizo­nyos, hogy az első lépésben a körgáton belüli száraz terüle­ten végeznek majd a munkála­tokkal. A VITUKI vízi mo­dellkísérletei alapján a leendő Duna-fenékre betonbordákat építenek be, amelyek a víz sodrását befolyásolva, a hajó­zás biztonságát szolgálják. Ez a munka hónapokig is eltart­hat, így magának a gátnak a bontása 1994-ben kezdődhet meg. A vízierőmű-építés eredeti tervei alapján a gátnál a viseg­rádi oldalon 300 méterrel odébbterelték a Dunát, ezt a kanyarulatot nem temetik be, hanem két öblöt képeznek ki belőle vízisportok céljára. A nagymarosi oldalon is, ahol a rendezett parti sétányok men­tén strandok épülhetnek majd. A körgát elbontása 1995-ig befejeződik, legfel­jebb egy emlékműnek ha­gyott darabja őrzi majd a szo­cialista gigantománia nyomait. Aranylakodalom Holtomiglan, holtodiglan Aranylakodalomra kaptunk meghívót a szigethalmi ön- kormányzattól, szombaton ünnepelték Papp Ferenc és fe­lesége házasságkötésének öt­venedik évfordulóját. A neve­zetes eseményre sokan eljöt­tek, hogy együtt örüljenek a népes családdal és az ünne­peitekkel. A mindenre kiterje­dő figyelmesség az önkor­mányzatot dicséri, a szerve­zés pedig két lelkes tisztvise­lő: Csurcsia Mátyásné és Ben- kőné Lucza Júlia érdeme. Virág, virág és megintcsak vi­rág. Honnan ennyi szegfű, ró­zsa, gerbera ilyenkor, amikor csak zúzmarát nyit a tél a ko­pár ágakon? (Folytatás a 4. oldalon) Pontatlan volt a hír a négyes ikrek támogatásáról Igenis adtak a magyarok A Pest Megyei Hírlap 1993. január 30-ai számának első oldalán örömmel olvastam a tudósítást a túrái négyes ik­rek — a Sára gyermekek — támogatásával kapcsolatban. Igazán megható, hogy kü­lönböző társaságok, szerveze­tek ilyen támogatást nyújtot­tak. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy néhány más fon­tos információ nem hangzott el a sajtótájékoztatón, illetve a tudósításban. Először is az, hogy az első támogatója Sára Istvánnénak a gödöllői Tesse- dik Sámuel Hogy A Gyerme­kek Megszülessenek és Felnő­jenek Alapítvány volt. Több mint egy esztendővel a gyer­mekek megszületése előtt ke­rült kapcsolatba az alapítvány­nyal, mely komoly támoga­tást nyújtott a szülőknek a bé­csi orvosi beavatkozás elvég­zéséhez. A terhesség létrejöt­tének kezdetétől pedig szinte mindennapos kapcsolatban álltunk. Maga Sára Istvánná — a gyermekek megszületé­se után néhány órával — er­ről említést is tett a vele ké­szült interjúban. Nem felel meg a valóságnak ugyanak­kor az sem, hogy a támoga­tók között nem szerepel sem az egészségügy, sem a klini­ka. Sára Istvánná közel öt hó­napot töltött a Bp-i II. számú Női Klinikán, ahol magam is rendszeresen látogattam. Több ízben beszéltem orvosa­ival, akik olyan törődéssel, szeretettel, nem utolsósorban magas szintű szakmai tudás­sal vették körül, kísérték fi­gyelemmel az édesanya és a gyermekek életét, hogy csak a legmagasabb elismeréssel lehet erről nyilatkozni. A ma­gyar orvosoknak és egészség­ügynek külön köszönet és el­ismerés jár ezért! Ami a Tár­sadalombiztosítást illeti — többek között a Tessedik Sá­muel Alapítvány közbenjárá­sára —, két alkalommal is ki­utaltak 100 ezer forint feletti segélyt a Sára családnak, va­lamint a bécsi orvosi beavat­kozás, hosszú hónapokig tar­tó kezelések költségeit is kifi­zették, ami 300 ezer forintot meghaladó összeget jelent! Ez is a magyar egészség­ügy! S ha már arról szólunk, hogy ebben a csodálatos tör­ténetben milyen sokan nyúj­tottak segítő kezet a Sára csa­ládnak, meg kell említenem, hogy a támogatók között van a Túrái Önkormányzat is és a magyarországi National Neatherland Biztosítótársa­ság is. Végül pedig hálát adha­tunk az Istennek, hogy meg­hallgatta imádságunkat és négy gyermekkel ajándékoz­ta meg a Sára szülőket. Kér­jük, hogy szeretetével övez­ze őket életük minden napján. Roszik Gábor a Tessedik Alapítvány elnöke Szervátiusz Göncztől nem vette át Kitüntetés helyett tüntetés A fölöttébb jól informált ellenzéki sajtó ezúttal alulma­radt. Szavát sem lehetett hallani, pedig a hír, ha nem is szenzációs, de mindenképpen szokatlan: egy kiváló szob­rászművész, Szervátiusz Tibor nem volt hajlandó átvenni magas kitüntetését, a Magyar Köztársaság Középkereszt­jét. Műteremlakásán kerestük fel a művészt, hogy a hazai gyakorlatban szokatlan eljárás oka felől érdeklődjünk. — Miért utasította vissza a ki­tüntetést? — Ez így pontatlan megfo­galmazás. A kitüntetést janu­ár 18-án délután 14 órakor kellett volna átvennem. Erről engem egy január 8-án kelt leniéiben értesített az Elnöki ivatal. Levelükben az állt, hogy „a magas elismerést” Göncz Árpád nyújtja át. Egy egész hétvégén azon töpreng­tem, mit tegyek? Végül dön­töttem: felhívtam telefonon a hivatal kitüntetési osztályát, s közöltem a főosztályvezető­vel, hogy bár a kitüntetést nagy megtiszteltetésnek tar­tom, s át is venném, de nem a köztársasági elnök kezéből. Találjanak valaki mást, aki át­adja. — Erre, gondolom, nem számítottak. Mi volt a reak­ciójuk? — Döbbent csend. Ekkor megpróbáltam megindokolni döntésemet. Elmondtam, hogy számtalan dologban kép­telen vagyok azonosulni a köztársasági elnök nézeteivel, a döntéseivel, egész emberi magatartásával. Azt mondták, hogy tudomásul vették elhatá­rozásomat, amit majd közöl­nek az elnökkel, megtárgyal­ják, mit lehet tenni ebben a helyzetben, s majd engem is értesítenek döntésükről. (Folytatás a 3. oldalon) Hancsovszki János felvétele Az én nazam Többnyire már csak a legöregebbek emlékeznek arra, hogy a tavaszi ünnep közeledtén a falvakban az asszo­nyok hófehérre meszelték a ház udvarra, utcára néző' falát, homlokzatát. Gyönyörűek voltak valaha falva- ink. Szép volt a szokás. Valamilyen körülírhatatlan bel­ső' igényből fakadt, senki nem kötelezett erre senkit sem. Valaha falvainkban a járdát is lesöpörték regge­lenként portájuk eló'tt az emberek. Az úttestet, az árkot is rendben tartották, s a ház elé nyaranta virágot ültet­tek az asszonyok. Zöld ládikákban virágok nyíltak az ablakokban is. Aztán jött az elmúlt negyven év és a szovjet kultúra. És úri házak épültek, nemes vakolat­tal. A ma is meglévő szép falusi házacskák közé. Aztán és közben és fokozatosan az emberek behúzódtak a la­kásuk falai közé. Benn rend van, tisztaság, ott él még az ősi szokás. Az utca azonban a tanácsé, mindenkié, azaz senkié lett. Még messze a húsvét, messze a nyár. Falusi polgár- mesterekkel beszélgetek. Alig van Pest megyében tele­pülés, ahol ne épülne valami, gázvezeték, víz-, csator­nahálózat, telefon. Egy remélt jobb mód biztos jelei. A polgármesterek bizakodóak. Amit a szándék, az össze­fogás, a pénz megtehet, azt megteszi. De ők kérdezik, a polgármesterek: vajha eljutunk-e oda, hogy maguké­nak érezzék lakóhelyüket a falusi emberek? Hogy büszkén mondhassák: kis falujuk a maga nemében olyan, mint egy ékszerdoboz! Üde, jó illatú, mint ott benn, a tisztaszoba. Deregán Gábor 150 ezres tagság Keresztény szakszervezet A Szakszervezetek, Munkás- tanácsok és Keresztényszo­ciális Tömörülések Konföde­rációja (SZAMKÉT), a Mun­kanélküliek Érdekképvisele­ti Szövetségének (MÉSZ) 54 egyesülete, valamint az Önálló Érdekképviseletek Társult Szövetsége részvéte­lével új mintegy 150 ezer ta­got magába foglaló érdek- képviseleti szervezet alakult szombaton Miskolcon Ke­resztényszocialista Szakszer­vezetek Országos Szövetsé­ge (KESZOSZ) elnevezés­sel — jelentette be az újon­nan létrejött tömörülés elnö­ke, Lánszky László azon a sajtótájékoztatón, amelyet az alakuló kongresszust kö­vetően tartottak a KESZOSZ tisztségviselői. Lánszky László elmondta: a szervezet létrejöttével nagy­ban megerősödött a keresz­tényszocialista alapokon álló érdekvédelem Magyarorszá­gon. Az alakuló kongresszu­son ebben a szellemben fo­gadták el alapszabályukat is, amely kimondja, hogy a szer­vezet az érdekvédelmi mun­kát a keresztényszociális érté­kek mentén végzi. A kongresz- szus 111 küldöttje arról is döntött, hogy a szakszerveze­ti vagyonmegosztásról szóló megállapodás i szerint nekik járó vagyonrészből — amely taglétszámuk alapján a szö­vetségen kívüli szakszerveze­teknek jutó 3,46 százalék 80—90 százaléka — munka­helyteremtő alapítványt kí­vánnak létrehozni. Érdekes kezdeményezés Három föld Társulás „Három föld” néven Regioná­lis Társulás alakult Karcagon a városháza tanácstermében. Békés, Hajdú-Bihar és Jász- Nagykun-Szolnok megye köl­csönösen határos térségei, a Hajdúság, a Nagykunság és a Nagy-Sárrét negyven telepü­lése jelentette be eddig csatla­kozását a társulathoz. A megyehatárokat elmosó szerveződés olyan célokat tű­zött maga elé, mint a térség általános fejlesztése, az 1996-os világkiállításra való közös felkészülés, valamint a honfoglalás 1100 éves évfor­dulójának méltó megünneplé­se. Az érdekelt három tájterü­let a magyar Nagyalföld egyik legértékesebb része, gazdag természeti értékek­ben, népi építészeti emlékek­ben. A társulásban részt vevő ön- kormányzatok rendszeres talál­kozókon egyeztetik terveiket, s cserélik ki tapasztalataikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom