Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-20 / 16. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. JANUÁR 20.. SZERDA 3 Méltóságot mindenkinek Tavaly — az azt megelőző évhez képest — lényegesen csökkent a hazai szegények számára felajánlott adományok mennyisége. Ennek ellenére a vöröskereszt tevékenységében első helyen állt a szociális segélyezés — hangzott el a szervezet tavalyi működését összegző tegnapi sajtótájékoztatón. Szilárd István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára rámutatott: az elmúlt évben több mint 833 millió forinttal gazdálkodott a szervezet, amelyből mindössze 260 millió forintot tett ki az állami támogatás, a többi adományokból származott. Emellett az összbevétellel csaknem megegyező értékű természetben nyújtott adományt fogadott és továbbított a Magyar Vöröskereszt. A legtöbb pénzt — csaknem 138 millió forintot — szociális segélyezésre fordította a szervezet. Az összegből elsősorban népkonyhákat üzemeltettek. Az országban 13 helyen működő vöröskeresztes népkonyhákban, szociális étkezdékben naponta összesen 1700 rászorulónak tudnak meleg ételt biztosítani — mondta a főtitkár. Megnövekedett az igény ugyanakkor az ügyfélszolgálati irodák szolgáltatásai iránt is, ahol ruhával, élelemmel, és néhány esetben pénzzel segítették a vöröskereszt munkatársai a rászorulókat. Tavaly csaknem ötezer ember fordult a szervezethez ilyen jellegű problémájával. A menekültek segélyezése az elmúlt esztendőben is fontos helyet foglalt el a vöröskereszt tevékenységében. Ami az idei munkát illeti, a főtitkár elmondta: a vöröskeresztes mozgalom a „Méltóságot mindenkinek” jelszó jegyében idén elsősorban azokra koncentrál, akiket bármilyen baj, bánat, nyomorúság, katasztrófa sújt. A szervezet célja, hogy támogatásával a nehéz körülmények között élők is meg tudják őrizni emberi méltóságukat. * A Magyar Vöröskereszt — átérezve a férfitámasz nélkül maradt, a tengerben eltűnt öt magyar — Végh Ferenc, Furulyás József, Small István, Balázs Lajos, Vargha Mihály — áldozat családjának helyzetét, családonként 10—10 ezer forint gyorssegélyt utalt át az Iparbankház Rt.-nél erre a célra megnyitott IP 8-111-58-7025-ös számlára. Előre is köszönöm a segítsé- get. Üdvözlettel Légrády Eszter Csurka elfogadja a többség akaratát (Folytatás az I. oldalról) Beszédét azzal fejezte be, hogy hitet kell tenni egy erős és egységes MDF mellett, azonban nem szabad feladni az elveket. Balási István a Monopoly csoport nevében tájékoztatta az újságírókat. Mindenekelőtt kifogásolta, hogy nem készült el időben az új alapszabálytervezet, s ennek hiányában nem alakulhatott ki műhelymunka sem. A karácsonykor kézbe kapott tervezetből rengeteg politikai és szakmai aggályt olvashattak ki az MDF-tagok. Balási István hangoztatta, hogy sarkalatos változtatásokra van szükség, biztosítani kell az alulról jövő kezdeményezések érvényesülését és határozottan kell fellépni a bürokratikus vezetési módszerek ellen. Érvényesülési lehetőségeket kell teremteni a vidéknek, és arra kell törekedni, hogy a megválasztandó új elnökségbe az ország minden régiójából kell választani az elnökségi tagokat. Itt említjük meg, hogy a Magyar Fórum, a Mikó Imre Kör, a Monopoly Csoport és a Magyar Út az MDF Országos Elnökségébe a következő politikusokat javasolja: Hódos Győző, Balási István, Varga István, Tóth-Kurucz János, Szabó Lukács, Halász István. Kelemen András. Farkas Elemér, Für Lajos, Lezsák Sándor, Csurka István, Kónya Imre, Zétényi Zsolt, Réti Miklós, Csapody Miklós, Sái- rossy László, Fekete Gyula, Zacsek Gyula, Horx’áth Béla és Király B. Izabella. Egy elejtett mondatból arra lehet következtetni, lehetséges, hogy az MDF Országos Gyűlésén két listát is indítanak, de az sem elképzelhetetlen, hogy rövid időn belül újabb Országos Gyűlést hívnak össze. Zétényi Zsolt a Mikó Imre Kör nevében nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Többek között elmondta, hogy most magyar sorskérdésről van szó és történelmi jelentőségűnek nevezte az MDF közelgő Országos Gyűlését. Elmondta, hogy egy nemzeti jelentőségű választási gyűlést érdemi tájékoztatásnak és vitának kell megelőzni. Figyelembe kell venni minden körülmény közepette a nép változtatási szándékát és akaratnyilvánítását. Zétényi Zsolt hangsúlyozta, hogy nem egyeznek bele a nyilvános megmérettetés és a tisztázó vita kizárásába. Egy kérdésre válaszolva Csurka István elmondta, hogy véglegesnek tekinti az elnökjelöltségről való lemondását, nem félelemből lépett vissza, hanem azért, mert nem találta demokratikusnak a választás módját. Kijelentette, hogy soha nem akart és most sem akar miniszterelnök lenni. A Magyar Út programja támogatni szeretné az MDF új programját, amelynek viszont tartalmaznia kell a tulajdonviszonyok gyors megváltoztatását és az igazságtétel végrehajtását. Amennyiben ebben a választási ciklusban nem történik meg az igazságtétel, abban az esetben az MDF elveszti a következő választásokat. * Végezetül Csurka István hangsúlyozta, hogy demokratikus választásra van szükség az MDF Országos Gyűlésén, és mindenkinek el kell fogadni a többség akaratát. Győzni szeretnének jelöltjeiken keresztül, de ha ez nem sikerül, akkor tudomásul veszik a voksolók akaratát. A sajtótájékoztatón jelen volt Dragon Pál kisgazda országgyűlési képviselő és Király B. Izabella, akiktől rövid interjút kértünk lapunk számára. — Tisztelt Dragon Pál úr, hogyan kerül Ön erre az eseményre? — Támogatom a Magyar Utat és hozzátartozónak érzem magam. Csurka Istvánnal való barátságom nem tegnap kezdődött, de több mint tíz éve együtt dolgozom azokkal, akik itt megjelentek. Számunkra mindig is a népi-nemzeti politika volt az elsődleges, és én úgy érzem, hogy ennek a politikának a legmarkánsabb képviselői a népnemzeti körök. — Ismeri a három csoportosulás jelöltjeinek listáját. Mennyi esélyt ad nekik? — Sokat, de erről nem szeretnék beszélni, mert ez az MDF belügye. Azoknak drukkolok, akik a népi-nemzeti szellemet képviselik és ezt nyíltan merik is vállalni. Király B. Izabellától azt kérdeztük, mennyire bízik a jelöltek sikerében? — Őszintén remélem, hogy ez a lista nyerőlista lesz. — Az Önök elképzeléseit mennyire támogatják a vidéki MDF szervezetek? — A vidéki MDF-szerve- zetek a nemzeti vonalat fogadják el és stratégiai változásokat sürgetnek. Az MDF- tagságnak elege van a féligazságokból és a paktumokkal teli politizálásból. — Mi történik, ha nem következnek be az önök által sürgetett változások? — Olyan stratégiaváltásra van szükség, amit csakis új emberekkel lehet megvalósítani, olyan emberekkel, akik eredeti ötletekkel tudnak előállni, és akik vállalják a bátorságot és a szókimondást. Itt és most már csak a tiszta beszédnek van esélye. Papp János Három kérdés Kása Csabához „A hazára mért ütéseket kell kivédenünk...” — Érte-e olyan személyes csalódás vagy sérelem 1992-ben, mely gyógyíthatónak tűnhet az 1993-as esztendeiben? — Volt egy-egy barát, küzdőtárs, akiben csalatkoznom kellett. Szerencsére azonban akadtak helyettük új küzdőtársak, jó barátok. (Sokszor a legváratlanabbul jelentkezve.) A nagy álarclevéte! esztendeje volt 1992. A sérelmeket nem számoltam, mostani munkám, vállalásom nem ad időt erre. Egyébként is, amikor 1989-ben felhagytam független alkotói, „szabadúszói” létemmel, számot vetettem azzal: mi következik. Támadások lesznek, rágalmak, mocskolódások. Engem a megsértett nemzeti önérzet hozott — parancsolt — vissza az újságírói pályára, amely- lyel én már régen végleg szakítottam, illetve szakítani akartam. Ha ez a sajtó 1993-ban elindulna azon az úton, hogy a magyar nemzet igazmondó, felelős, hiteles sajtója legyen, elégtételt éreznék. Az egyéni sebek most nem számítanak, ezek begyógyulnak — a hazára mért ütéseket kell kivédenünk. — Várható-e korábbi szociológiai és publicisztikai munkásságának gazdagodása, a szerkesztői lekötöttsége mellett vagy annak ellenére? — Regényt, szociográfiát írni most nincs időm. A Magyar Fórum, a MŰK napi 16—18 órámat köti le, a hét végi napokon is. Életem nagyobb részét a hivatali munka viszi el, és ettől nagyon szenvedek. A múlt esztendőben heti vezércikkeim mellett egy esszére és egy novellára volt még erőm, valamint a török és a kuruc korról írt dokumentumregényem befejezésére. (Ehhez még régebben kezdtem hozzá.) Témám rengeteg van: de jó lenne otthon, az íróasztalnál elfészkelődni és belevágni egy új regénybe! Azt hiszem, ebben az évben még nem adatik meg számomra ez az öröm. A békés alkotómunka feltételeiért most kell megharcolni, a szellem és a kultúra jövőjének nálunk most kell megágyazni. Ma az újságírás, a közírás szerepe és jelentősége felértékelődött. Majd, a békés esztendőkben az irodalom, a művészetek visszanyerik a rangjukat. Remélem, mielőbb elérkezik ez az idő. — Mint író és egy lap főszerkesztője, reméli-e s kívánja-e a társadalom nemzeti megbékélését? — Nemzeti megbékélés nélkül nincsen jövendő Magyar- ország. Ezt a megbékélést én egyáltalán nem látom oly távolinak és oly nehezen megvalósíthatónak, mint némelyek sugallják ezt. Mit sugallják — kiáltozzák. Többször megírtam: csak egy szűk, hatalomra törő erőnek érdeke összeveszíteni, egymásra uszítani e haza lakosait, honpolgárait. Nincsenek sokan, csupán a hangjuk nagy. A megszólalási lehetőségük nagy. Csak egy szűk kör érdeke micisapkát rajzolni a magyar címerre, külhonban rossz hírünket kelteni, idehaza pedig apatikus hangulatot teremteni. Nincsenek sokan ők, akik a virágágyásra víz helyett gazirtót hordanak — csak meg kell érteni, hogy miben mesterkednek. Van egy fogalom, amely pártállástól, ideológiai különbségtől függetlenül összeköt bennünket, ez a fogalom: a haza- szeretet. Ezt nem lehet eltitkolni, és természetesen nem lehet titokban tartani az ellenkezőjét sem. Szentül hiszem, hogy a tíz és félmillió magyar honpolgár döntő többsége szeretettel és érzelemmel ragaszkodik szülőföldjéhez. A döntő többség nem új Himnuszt akar írni, hanem megrendül a Himnuszunktól. Várom tehát ettől az esztendőtől, hogy a méreggel járóktól megszabadulunk és végre hozzákezdünk az ország gazdasági és — mindenekelőtt — erköl- • esi újjépítéséhez. A romboló ember agresszív, az építő békés. Aki építeni akar, annak minden jó szándékú ember kezet nyújt. (A Pesti Riport nyomán) Sípos Tamás Királyi Akadémia A fejlődő brit—magyar katonai kapcsolatok jeleként az idén már 10-15 magyar tiszt tanulhat tovább brit tanintézetekben, brit ösztöndíjjal. Az első magyar tiszt 1991 januárjában érkezett brit továbbképzésre. A magyar tisztek képzése immár folyamatos. Jelenleg öten tanulnak tovább Nagy- Britanniában, és közülük egy ezredes és egy zászlós már a második magyar a védelmi tanulmányok királyi kollégiumában, illetve a nevezetes sandhursti Királyi Katonai Akadémián. Vigve el Galliner Hankissl, Gombárt! Nem tudom, hogy ki az a Peter Galliner. Sose láttam. Annak ellenére sem, hogy — mint a Magyar Távirati Iroda jelentése közli — a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) igazgatója. Azt sem tudom — bevallom nem is nagyon érdekel — hogy mi az a Nemzetközi Sajtóintézet. Illetőleg sejtem. A közleménye, önmagáért beszél. íme: „Annak a véleménynek ad hangot, hogy helyes lenne, ha a köztársasági elnök nem járulna hozzá Hankiss Elemérnek, illetve Gombár Csabának felmentéséhez (...) mert ez súlyosan fenyegetné a nehezen kivívott demokratikus reformokat”. Nos, jobb lett volna, ha Galliner úr ez ügyben nem dől be azoknak az informátorainak, akik miatt az elektronikus médiában képtelen még nehezen is kialakulni a demokrácia. Ám engem az sem érdekel, hogy az igazgató úr kikkel beszéli meg reggeli kávézás vagy esti vvhiskyzés közben a magyar viszonyokat. Az érdekel, hogy honnan veszi a jogot ahhoz, hogy ily leplezetlenül elkötelezve egyenesen a köztársasági elnök úrnak adjon tanácsot két olyan ember fenntartása érdekében, akik egyértelműen a magyar ellenzék utolsó bástyáinak védelmezésére adták a fejüket. Ami persze nem baj, csak akkor válik erkölcstelenné, amikor ezen urak önmagukat függetlennek kiáltják ki. Javaslom hát Galliner úrnak, hogy azokban az országokban kutakodjék, ahol a demokráciát valóban félteni kell. Tudnék ilyeneket sorolni. Ott — kérem — vesse be katonáit a függetlenségért vívott harcba. Ha kell, viheti a függetlenségi harc olyan bajnokait, mint Gombár vagy Hankiss urak. Kérem is, vigye! (Vödrös)
