Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-20 / 16. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 20., SZERDA Piros tető a lépcső fölött Zsámbék és a Világörökség Lassan hétszáz esztendeje áll a falu fölé magasodva Zsámbék ma is meghatározó jelképe, a romtemplom, amely majdnem bekerült a Világörökség jegyzékbe. De csak majdnem. Emiatt pedig azóta is dúl a vihar a templom körül. A helybélieknek igen sokat jelentett volna, ha ez sikerül. Többek között azért, mert a tíz esztendeje nyaranként megrendezett, Zsámbéki Szombatok elnevezésű kulturális műsorsorozattal pályáztak az expóhoz kapcsolódó elő— és kiegészítő rendezvényekhez. A történet azzal kezdődött, hogy több, mint száz esztendeje, 1889-ben Möller István, akkor még ifjú építész; megkapta azt a feladatot, állítsa helyre a templomot, mely az 1761-es földrengést követően erőjárás szeszélyeit, dacolt az idővel, a körülményekkel. Úgy tűnt, megállt a „romlásban”. Föltárult szerkezetével ,megmutatta gondolati vázát, azt, hogy milyen elképzelés hívta életre. Persze, az idő nagy úr. Szükségessé vált egy újabb rekonstrukció. A munkálatokat — a megelőző ásatásokkal — vagy négy éve kezdte meg az Országos Műemlékvédelmi Hivatal. Tavaly nyáron az ICO- MOS elnöksége hazánkban ülésezett, és a szakemberek Zsámbékra is ellátogattak. A romtemplom első helyreállítójának munkájára voltak kíváncsiak. Az akkor is zajló, mai helyreállítást is megtekinthették. Az állványok lekerültek a romról, a déli oldalon egy új — ám romnak épített — csigalépcsőt és kapukezdeményt taA romtemplom, oldalában a cseréptetó's kapukezdeménnyel sen megrongálódott. Innen kezdve már eltérnek a vélemények, a pénz fogyott-e el, vagy már akkor megfogalmazódott az ötlet, a lényeg az, Möller István a legszükségesebb helyeken pótolta a hiányokat, és meghagyta az épületet romnak. Eljárása megegyezett, megegyezik a mai modem műemlékvédelmi alapelvekkel. Éppen ezért került be a módszer az ICOMOS — azaz, az UNESCO Műemlékvédelmi Világszervezetének — velencei chartájába, mint olyan eljárás, ami megőrizve, megtartva a régit, csak néhány fontosabb beavatkozással menti meg az épületet az utókor számára. Persze, ez sem akalmazható minden esetben, de van olyan helyzet, amikor ez a megoldás szükséges. A romtemplom azóta sok mindent átélt, kibírta az időláltak. Ugyancsak meglepődtek ezen a szakemberek, és valahogy ettől kezdődően aludt el az a terv, hogy a zsámbéki romtemplomnak ott a helye a világ legfontosabb, értékesebb műemléki épületeinek jegyzékében. Emiatt — hogy ez az eljárás elmaradt — robbant ki a nézeteltérés a helybéliek és a műemlékvédelmi hivatal között. Némi szünetet jelentett e küzdelemben az elmúlt év novemberében sugárzott Romot építünk című Ráday-riport, vagy a Magyar Tudományos Akadémia építészettörténeti és elméleti bizottságának zsámbéki látogatása. Bár a riportban elhangzott a műemlékvédelmi hivatal vezetőjének ígérete, miszerint egy drágább, ám kevésbé látványos megoldást keresnek a romtemplom állagának megóvására, A lépcső közelebbről Hancsovszki János felvételei mégis, hamarosan piros tetőcserepek kerültek a betonlépcső és az azt körülölelő téglahalom fölé. Az igen jól látható kapukezdemény „felépítése” ellen berzenkednek, tiltakoznak a zsámbékiak, így Mátyás Irén, a művelődési ház vezetője, a Zsámbéki Szombatok egyik megálmodója, Zink Imre polgármester — e sort hosszan lehetne folytatni, a faluban lakóktól az ott élő művészekig — a lényeg az, a vita még nem zárult le. Attól tartanak, a véleménykülönbségek miatt elhúzódnak a templom helyreállítási munkálatai, és nagy tervük, a világkiállítás idejére szerveződő rangos színházi bemutatók, a határainkon túl működő magyar népszínházak találkozója, a zenei előadások és sok egyéb — elmarad, vagy nem olyan lesz, mint ahogy elképzelték. Ugyanis, a rendezvények jó részének színhelye éppen a romtemplom lenne. Az épület, mint háttér eddig is erősítette a darabok mondanivalóját, sugallva a maradandóság, az állandóság gondolatát. Volt egy sajátos légköre a templomnak, ami szerintük a lépcsővel „terhelten” megváltozott. Azért reménykednek, sikerül megegyezniük a műemlékvédelmi hivatal szakembereivel abban, találjanak más megoldást a rekonstrukcióra, olyat, ami nem üt el erőteljesen a templom eredeti jellegétől.-jiszKeresztény iskola reményében Piaristák előadása Nagykátán Telt ház volt vasárnap délután Nagykátán a Bartók Béla Művelődési Központban. A nagy érdeklődés a Kecskeméti Piarista Gimnázium irodalmi színpadának szólt: a tanuló színjátszók a piaristák Magyarországon való megtelepedése 350. évfordulója alkalmából állították össze műsorukat s adták most elő a Nagykátai Katolikus Plébánia rendezvényén. Az ifjúság nevelésére létesült katolikus szerzetesrendre — kegyestanítórendre — emlékezve előbb Farkas István, a gimnázium igazgatója szólt a piaristák történetéről. Mint ismeretes, a Klanicai Szent József által 1597-ben alapított rend tevékenységét XV. Gergely pápa erősítette meg 1621-ben. Az eleinte kizárólag szegény sorsú, elhagyott gyermekekkel foglalkozó rendtagok hamarosan kiterjesztették tevékenységüket, s áttértek a középiskolások nevelésére is. Szegénységet, tisztaságot, engedelmességet fogadtak, életüket a nevelésnek, tanításnak szentelték. Kezdettől fogva felismerték viszont a matematika, az úgynevezett reáltárgyak oktatásának fontosságát, amelyre a polgárság gyerekeinek különösen nagy szüksége volt. Az igazgató rövid bevezetője után a gimnazisták két egyfelvonásos darabot mutattak be. Sik Sándor Podolini kisértete az 1642-es magyar- országi megtelepedés elhatározásának napjait idézte fel, a hivatástudat és az áldozatos hazaszeretet példáin keresztül. A rend történetéről Barta István, a piarista gimnázium korábbi igazgatója írta a másik színdarabot, amit szintén eljátszottak a kecskeméti vendégszereplők. Az esemény végén Szomo- lányi Miklós kanonok-plébános örömmel nyugtázta a nagykátaiak érdeklődését, különösen, hogy a szülők gyermekeikkel együtt jelentek meg. Reményeinek adott hangot, hogy hamarosan Nagykátán is megvalósulhat az a keresztény szellemű általános iskola, amelyről már tárgyalnak az önkormányzattal, s amire a jelek szerint igény mutatkozik a városban. Ez a sikeres rendezvény ennek ékes bizonyítéka —jelentette ki Szomolányi Miklós. (tóth) Táj házban tisztaszoba Sok látogató keresi fel a télen-nyáron nyitva tartó ke- menci tájházat. A tisztaszobában a múlt, a történelem és a hagyomány különös hangulata érződik. Vimola Károly Rendhagyó közmeghallgatás Foton Vita a földek eladásáról B ár a múlt héten megtartott rendkívüli önkormányzati üléssel egybekötött falufórum nem volt olyan népes, mint más alkalomkor, ez a tanácskozás minden eddiginél érdekesebb és tartalmasabb volt. Az első napirend előadója, Tóth Sándor polgármester a község jelenéről és jövőjéről tartott előadást. Székely Lajos alpolgármester, a telefonvonalra várókat tájékoztatta a 42 környékbeli településre kiterjedő, 5 milliárd forintos hálózatépítkezésről. A telefonvonallal együtt szervezik a kábeltévé hálózatot, ezután összeírják a riasztóberendezések igénylőit. Németh József, a képviselő-testület építési bizottságának elnöke részletes rendezési tervet vázolt fel. Ennek alapján alakulna ki Főt és Kisalag között, a község új központja, ahol általános és középiskola, új községháza, központi tornacsarnok és uszoda épülne. Ehhez természetesen hitelt kellene felvenni, hiszen most érdemes beruházni, amikor még sok a vállalkozó, olcsó a munkaerő. Tény, hogy a terv megvalósítása több esztendő programja lesz, de ha két éven belül semmi sem történik a kijelölt területen, úgy a kialakított koncepciót felül kell vizsgálni. A gyűlésen bemutatkozott Szénást Sándor rendőr százados, a helyi rendőrőrs parancsnoka. A betörőktől, tolvajoktól ugyancsak szorongatott helybeliek örömére elmondta, hogy az Attila utca 51A számú központjukban jelenleg a telefon és a hírközlő berendezések szerelése folyik. Tíz járőr portyá- zik a község területén, egy személykocsijuk is van. A végleges létszámot tizenötre szeretnék emelni azzal, hogy a parancsnok mellé helyettest és három nyomozót is alkalmaznak majd. Amíg azonban ez a végleges állomány nem alakul ki. addig nem tudnak ügyeletet tartani — mondta. Egyelőre még Dunakeszin intézik az útlevél és más hivatalos ügyeket is. A parancsnok ennek ellenére is biztatta hallgatóságát. — Minden nap ott vannak az épületben reggel 8-tól délelőtt tizenegy óráig. Az őrs telefonszáma' egyébként 58-007. Nagy figyelmet keltett Tóth Sándor előadása. A polgármester többek között kitért arra a régóta húzódó vitára, ami az önkormányzat és a Fóti Vörösmarty Termelő' Szövetkezel vezetői között folyik az osztrák Kredit Anstalt Verein Bank által Főt határában létesítendő ipartelepről, a fóti földek eladásáról. — A község 672 vállalkozójának többsége csak önmaga foglalkoztatását tudja megoldani. Helyben 1 ezer 600 munkavállalót alkalmaznak a cégek, közintézmények. Hatszázhuszonhatan munkanélküliek, százötven-kétszáz fóti polgár nem nyilvántartott állástalan, négyszáz lakosnak idén szűnik meg a munkanélküli járadék folyósítása. Ezek a gondok az osztrák beruházás megkezdésével oldódhatnának meg igazán, ha a tervezett 272 hektár területen elkezdődne az ipartelep és kereskedelmi központ kialakítása — mondta a polgármester. — Sajnos — folytatta — a szövetkezettel szemben kialakult ellenérdekek miatt eddig nem tudtunk megegyezni. Mi nem mondhatunk le arról, hogy az önkormányzatnak is részesülnie kell az eladandó földek értékéből. A telep megépítésével, már a munkálatok elkezdésével ugyanis megnő a forgalom, A megváltozó körülmények miatt a községnek többletterheket kell vállalnia. Jogos a kárpótlásra váróknak az az erkölcsi igénye, hogy őket ebből a megoldásból nem lehet kirekeszteni. A földek ellenértékéből a szövetkezet és tagság mellett az önkormányzatnak és a nem téesz tagoknak is részesedniük kell. Kovács T. István
