Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 7.. CSÜTÖRTÖK Budakalászi elképzelések a település fejlesztéséről A vezetésben van gyakorlata Vámos Attila, Budakalász első polgármestere a múlt év októberében élénk testületi viszályok után mondott le tisztségéről. A pártok helyi szervezetei nem ismertek tagjaik között utódlásra alkalmas személyt, s nem indítottak új jelöltet. Támogatásukkal viszont indultak függetlenek, s indult a Budakalászi Baráti Kör jelöltjei között Harcsa Lajos, a kör elnöke is. A november 29-ei választáson még csak a választók 35 százaléka jelent meg, hogy leadja szavazatát a polgármesteri székre pályázó öt személy egyikére. így csak a december 13-ai szavazás lehetett érvényes, amikor az 5 ezer 911 választó közül 1 ezer 647-en adták le voksukat a bent maradt három vetélytársra. Az eredmény: Harcsa Lajos 54 százalékos többséggel, még aznap kézbe kapta a megbízó- levelét. A Hungarocamion volt munkatársa fiatal, de tapasztalt ember. Bejárta a világot, volt osztályvezető, legutóbb mikrobuszt vezetett, a diplomája szerint autógépész. A baráti kör alapítója, a Kalász Újság igen jó számainak szerkesztője, népszerű lokálpatrióta. — Milyen érzésekkel kezdte a munkát? Mit vár a testülettől, a hivatali munkatársaktól? — kérdezem az előzményekre is célozva. — Nem kezdek teljesen tájékozatlanul, mert bár nem voltam előzőleg képviselő, azért több ülésen részt vettem, mert érdeklődő ember vagyok. No meg, a baráti kör elnökeként is kellett tájékozódnom, némelykor kezdeményeznem. így vásárolta meg, többek között 15 millió forintért a község a Lenfonó művelődési házát, amit a művelődés céljaira hasznosíthatunk. Csak persze fel kell újítani, mert beázik a lapostető, megrongálódott az épület. A beszélgetés ideje alatt Földi Ilona alpolgármester kopog be egy hivatali ügy miatt. A két választás ideje alatt ő végezte a polgármesteri teendőket, jól ismeri a kollégáit.-— Volt egy kis félelem az emberekben a választás előtt — magyarázza. — Izgultunk, hogy vajon alkalmas embert választanak-e majd polgármesternek. Most nagyon megnyugtatónak tartjuk, hogy Lajos igyekszik mindent alaposan megismerni, s bízunk benne, hogy úgy lesz, ahogy ezt egy hozzánk közel álló polgár mondta: ezt a társaságot hagyni kell dolgozni. Aki a munkában megadja nekik az önállóságot, azt elfogadják. — Mit szeretne elérni munkája kezdetén? — kérdezem ismét a megye legfrissebben választott polgármesterét. — A békét — válaszolja tőmondatban, aztán azzal folytatja, hogy erősíteni kell a hivatali rendet, s olyanná tenni, hogy a kollégákhoz forduló polgárok a magukénak érezzék az önkormányzatot. Semmi se feszélyezze őket, ha a házba bejönnek. — Sajnos, eszembe jutnak a Hungarocamionnál töltött idők, amikor a vevőszolgálat munkatársaként stuttgarti tanfolyamra küldtek — mondja a polgármester. — Azt mondták a tanfolyamon: meg ne próbáljunk a vevők eszére hatni, inkább az érzelmeire. Hát itt is inkább ezt tehetjük, mert a költségvetésből tavaly is csak 15 százalék jutott fejlesztésre. Egyelőre gyengék a gazdasági források. A viszonylag kis dolgok rendezhetők. Várható a telefonhálózat bővítése, a csatornahálózat kiépítése, évtizedek óta gond a belvizek elvezetése. Másfél évem van, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam. Ha segíthetek abban, hogy a várható útfelbontások minél kevesebb zavart, bosz- szúságot okozzanak, minél kevesebb legyen a sáros gyalogjárda, már az is jó. Kovács T. István Egy bukás tanulságai A szakértelem is hiányzott Az 1980-as évek második felében számos olyan vállalkozás vált ismertté, amelyek viszonylag kis tőke befektetéssel gyors megtérülést, mi több, extraprofitot eredményeztek azoknak, akik úgymond mindent egy lapra tettek fel. Közéjük tartoztak a giliszta- és biohumusztermelők. Utóbbiak 1987-ben megalakították a Biohumusz Közös Vállalatot. Azt a céget, amely hónapok óta végnapjait éli, s minden valószínűség szerint a felszámolási procedúrákat követően még ebben a félévben végérvényesen letűnik a vállalkozók listájáról. A hajdan több alkalmazottat is foglalkoztatott Biohumusz KV-nek ma mindössze egyetlen főállású adminisztrátora van, aki az egykori igazgatónak, Földi Tamásnak segíti a halaszthatatlan ügyek intézését. Földi úr vezetői tiszte már a múlté, hiszen hivatalos megnevezése most: végelszámoló! — Hogyan kezdődött? Kik voltak az alapítók? — kérdeztük Földi Tamást. — Pest megye több, mint negyven közös gazdasága, valamint 300 kistermelő. Az alakulás időszakában minden reményünk megvolt arra, hogy vállalkozásunk hosszú életű lesz. Külföldi, köztük nyugati tapasztalatok is azt mutatták, hogy éppen a vegyszermentes termesztés, a biogazdálkodás terjedése igényli majd a giliszták által termelt biohumuszt. Szerződő partnereink induló tőkeként, kedvezményes kamatozású OTP hitelekhez jutottak. És éppen a biohumusz termelésre felvett 200 ezer forintos hitelek kezdték aláásni a vállalkozást. — Ezt hogy érti? — Sajnos, akadtak olyanok. akik ezekből a kölcsönökből fejezték be házuk építési munkálatait. Vagy éppenséggel biohumusz termelés helyett jó pénzért gilisztákat árusítottak-. Ahol olykor a giliszták darabjáért egy forintot is kértek, ott bizony hamar öszszejöttek a milliók, s épülhettek fel a „mesepaloták”. A gyors meggazdagodás reményében OTP ügyintézők, falusi tanítók is elérkezettnek látták az időt ahhoz, hogy anyagi helyzetükön a giliszták javítsanak. Sajnos, ők, és a hozzájuk hasonló kisemberek buktak el, hiszen időközben telítődött a piac, a hiteleket pedig kamatostul törleszteniük kellett, — Az önök cége azonban vállalta a termékek értékesítését. Abban, hogy a vállalkozók jó része oda jutott, ahova, gondolom a Biohumusz KV-nek is része volt. — Kárvallottak jó részével sikerült megegyeznünk. Több százezer forintnyi kártérítési díjat kellett eleddig kifizetnünk. — Nem próbáltak szabadulni, mondjuk kedvezményes értékesítési akciók révén az árutól? — Egy német üzletember 64 millió forintot kínált a készletekért. Vártuk, hogy eljön az áruért, de becsapott. Próbálkoztunk egy osztrák kereskedőnél is. Az azonban visszaküldte a mintaárut mondván, hogy rendkívül rossz a minősége! Sajnos, igaz, ami igaz, a szalmás, szennyezett biohumusz a kutyának sem kell. Ez utóbbi egyúttal azt is jelzi, hogy sokhelyütt a szakértelem is hiányzott. Mindössze két-három má- zsányi biohumuszt vett meg tőlünk a Fővárosi Kertészeti Vállalat.-—A vállalat alapítói között mezőgazdasági szövetkezetek is jócskán akadtak. Miért nem vették rá őket arra. hogy az eladatlan készleteket a növénytermesztésben hasznosítsák? — A magyarázat rendkívül egyszerű. Sajnos, az agrárszakemberék egy tekintélyes köre hozzászokott ahhoz, hogy inkább műtrágyával javítsák a talaj tápértékét, mert azok hozamnövelő hatását már ismerik. Ha hiszi, ha nem, ha most valaki jelentkezne, mondjuk 20 vagon biohumuszért, még egy dekányit sem tudnék kínálni, mert az áru megsemmisült. A türelmesebbek egy része saját csomagolásban házalt a humusz- szál, a többit meg veszni hagyta... A nagy vesztesek tehát a kisvállalkozók voltak. Némi túlzással, majd mindenük ráment erre a kukacos üzletre. Azért mégsem kellene feladni a biohumusz termelést, hiszen a nemzetközi piacon ebből sokan például a hollandok, az olaszok remekül megélnek. Vajon, hogyan csinálják? Gvócsi László Pécelen, a Ráday gimnáziumban A szellemiség kötelez Az igazgatói szoba falán öt-hat nagyméretű tervrajz: a majdani iskolaépület papírra álmodott képei. Lestyán Péter naponként elnézi őket, és nézi a naptárt. A napok telnek, az idő múlik. — Egyszer testet öltenek ezek az álmok — mondja azzal a hittel, mellyel nagy eszményképe, az iskola névadója, Ráday Pál is hitt a nemzet felemelkedésében. pítványba. Reméljük Pécel polgárai és az ömcormány— Mennyi a realitása annak, hogy a közeljövőben megépül az új iskola? Ez a kérdés joggal foglalkoztatja a pécelieket. — Igen. Jogos a türelmetlenség. Készen vannak a tervek, s ha nem is csorog, de csörgedezik a pénz az alatéljük ömcc zat képes lesz ugyanazzal az összefogással, mint 30 éve az iskolaalapításkor, a már szellemiségében megújult gimnázium építéséhez szükséges pénzt biztosítani. „ — Mikor kerülhet erre sor? — Ha a parlament felveszi a középiskolák építését és bővítését a céltámogatottak listájára, úgy várhatóan 1994-ben elkezdődhet az építés. Bízom benne, hogy így lesz, hisz mindenki jól tudja, a legnagyobb gyermeklétszám pillanatnyilag ezekben az intézményekben van. — Szellemi megújulásról beszélt. Mennyire van ebben jelen a múlt. nevezetesen az iskola névadójának szellemi hagyatéka? — Amióta felvettük Ráday Pál nevét, azóta egyre tudatosabban törekszünk arra, hogy elsősorban az ő nyomdokain járjunk. Nem valami hamis nosztalgia mondatja ezt most velem. Sokan kételkednek manapság régi szellemi értékeink továbbéltetésének értelmében és korszerűségében, így van ez helyben is. Pedig Ráday Pál és fia, Ráday Gedeon humanista keresztyén egyéniségének vonásai, ma is vonzóak lehetnek. Mi olyan szellemiségben gondolkodunk, amiben a szeretet, a törődés, a lelkiismeret, az egymásrafigye- lés emberi normái közt nőnek, nevelődnek a gyerekek, és egyben korszerű ismereteket kapnak a világban való eligazodásra. Mindezt tesszük egy eléggé toldozott-fokozott épületben, de hiszünk benne, hogy a meglévő szellem egyszer „új testbe” költözhet, egy felújított, korszerű iskolaépületbe. . —A puritán kálvinista szellemiség nem zavaró egy olyan iskolában, ahol a diákok felekezeti összetétele vegyes? — Semmiféle zavart nem okoz. Mint említettem, egy olyan iskolát szeretnénk, mely elsősorban karakterében hordozza a magyarság- tudatot. Úgy érezzük, a nemzet magatartása, kulturális örökségünk továbbadása ma is elsődleges feladata az iskolának. Sinka István szavaival élve: Európa felé Ázsia, Ázsia felé Európa vagyunk. Ázsia a gyökerünk, Európa a végzetünk lehet ha az „odacsatlakozást” a magunk feladása árán akarjuk elérni. Ez a veszély sajnos meg van! Ezért Mako- vecz Imre nézetével azonosulunk, amikor valljuk, hogy Európa csak annyira „kíváncsi” ránk, amennyire mi megőrizzük másságunkat. Ez a másság pedig azzal a hűséggel, hittel és szolgálattal őrizhető meg itt a gimnázumban is, amely tartást, eligazítást és programot adhat neveltjeinknek. Matula Gy. Oszkár Vita az igazgató-főorvosi kinevezésről Érden Nem egyedül a polgármester dönt Az érdi szakorvosi rendelőintézet igazgató-főorvosának kinevezését illetően eltér Harmat Béla polgármester és dr. Balogh László, az egészségügyi bizottság elnökének véleménye. Mindez a nemrégiben megtartott testületi ülésen derült ki. — Azt kértem a képviselőktől, hogy az egészségügyi bizottság előterjesztési jogát ruházzák át rám — mondta a polgármester —, ugyanis a háromtagú bizottságból kettő, s ezen kívül a külső tag is az egyik pályázó, dr. Szentannay Margit beosztottja. Ebben az esetben —véleményem szerint — feltételezhető lehetne a bizottság elfogultsága. — Dr. Balogh László szerint az ágazati intézményvezetők kinevezését is a bizottságnak kell a képviselő-testület elé terjeszteni, s a bizottság joga a pályázatok elbírálása is. Mi erről az ön véleménye? — Módosítani kell a Szervezeti Működési Szabályzatunkat, mert mint a fentiek is igazolják, így előfordulhat az elfogultság veszélye. Méltánytalan lenne a többi jelentkezővel szemben, hogy olyan személyek döntenek a pályázatok sorsáról, akik beosztottjai egyik társuknak. — Akkor ki fogja elbírálni ezután a pályázatokat, a polgármester egyszemély- ben? — Tavaly megjelent egy kormányrendelet, amely kimondja: a pályázatokat esetenként a megbízó által ösz- szehívott bizottság véleményezi. Ugyanez a rendelet határozza meg azt is, hogy kiknek kell résztvennie ebben a bizottságban; nem zárja ki az egészségügyi bizottság tagjait, de nem is írja elő a részvételüket. Azt azonban igen, hogy a szakmailag illetékes kamara képviselőjének jelen kell lennie a véleményezésnél. Tehát nem egyedül a polgármester dönt, illetve tesz javaslatot a testületnek. — Ón nem akarja, hogy az egészségügyi bizottság tagjai benne legyenek az eseti bizottságban? — Nem erről van szó. Felismertem az összeférhetetlenség tényét, majd kikértem a Köztársasági Megbízotti Hivatal véleményét is. Szerintük is igazam van. Természetesen egészen más lesz a helyzet, ha dr. Balogh László idén már vállalkozási keretek között látja el a háziorvosi szolgálatot. Akkor a pályázó nem lesz a munkáltatója, így részt vehet a bizottság munkájában, sőt személyére magam teszek javaslatot. — Az említett személyen kivid még ki pályázott az igazgató-főorvosi állásra? — Dr. Firon Bendegúz belgyógyász, kardiológus szakorvos. A döntés várhatóan január második felében születik meg. Árpási Mária
