Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
§ PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. JANUÁR 6., SZERDA 5 EXPO rendezvény-pályázat • • Ötletes nyertesek A Világkiállítási Tanács páEgy mulasztás továbbélése Ülés után Dunaharasztiban lyázatot írt ki az EXPO 96 Budapest Világkiállításhoz kapcsolódó elő-, utó- és kiegészítő rendezvényekre. A pályázatot három fázisban bonyolítják le; az első lépésben a pályázni kívánók a köztársasági megbízotti hivatal expoi- rodájában átvehették a kiírásokat. A pályázatok beadásának első határideje tavaly november 16-án lejárt. Hoppál Zoltánt, a köztársasági megbízotti hivatal expo- felelősét kérdeztük arról, hogy megyénkből, illetve a régióból (Jász-Nagykun-Szol- nok és Nógrád megyék) hányán jelezték, hogy pályáznának rendezvényekkel. — Örömmel mondhatom el. hogy óriási volt az érdeklődés. A három megyéből összesen több, mint 300 igénylés futott be, ebből ötvenheten már az első határidőre visszajuttatták a pályázatokat. Pest megyében 37 jelentkező volt, és az elbíráló bizottság csak kettőt nem fogadott el. Ez a döntés sem végleges elutasítás. Arra kérték a szervezőket, hogy jobban dolgozzák ki a terveket és rendezvény- koncentráltabb elképzelésekkel jelentkezzenek. — Milyen jellegű tervekkel találkozott? — A pályázatok a lehető legszélesebb skálán mozogtak, és mindegyik fantáziadús volt. Mindenki ráébredt arra, hogy ki kell használni minden adódó lehetőséget ahhoz, hogy az emberek figyelmét felkeltsék. Egyre több olyan tervvel találkozom, amely felkarolja a turizmust, gyógyterá- piákat, idegenforgalmat, de nem feledkeztek meg a magyar kultúráról sem. Például olyan pályázat is beérkezett, amely fel akarja használni — és természetesen mindenkivel megismertetni — a magyar népzenét. Nagy teret kapott a természet és környezetvédelem, de olyan dolgok is megjelentek, amelyek némiképpen újdonságnak számítanak, például nemzetközi golfversenyek rendezése. — Azok, akik valami oknál fogva lekéstek a novemberi jelentkezésről, mikor tehetik ezt meg? — Elvileg idén április közepétől május közepéig, de gyakorlatilag folyamatosan hozhatják a pályázatokat. A lényeg az, hogy május 14-ig beérkezzenek, mert így a júniusi elbíráláson a pályázati bizottság már dönteni tud. Azoknak, akiknek első lépésben jóváhagyták a tervezetüket, most pontosan kidolgozott, konkrét üzleti terveket kell felmutatni, amelyeknek tartalmazniuk kell a rendezvény pontos forgatókönyvét, a megfelelő infrastruktúra ütemezésének és anyagi fedezetének bizonylatait. — Hogyan kerülnek elbírálásra a második megmérettetésen? — Ez már komolyabb „mustra” lesz, a pályázati bizottságba külső szakértőket vonunk be, hazai és nemzetközi szaktekintélyek fogják felülvizsgálni a beérkezett anyagokat. Amennyiben megfelel az elvárásoknak, a tervezet a Világkiállítási Tanácshoz kerül. Kedvező döntés esetén hatvan napon belül a jelentkező szerződést köt a Programirodával. A Világkiállítási Tanács elé várhatóan júniusban kerül az első pályázat. — Mi a rendezvénypályázatok harmadik fázisa? — Az utolsó szakaszban az elfogadott rendezvények megvalósítását ellenőrzik és a legjobbakat 1996-ban díjazzák is. — Hogyan értékeli, Pest megyében sikeres volt a kiírás? — Mindenképpen az. Ha figyelembe vesszük, hogy a kikért pályázati jelentkezőlapok egyhatodát már vissza is kaptuk, joggal várható, hogy még sok visszaérkezik. Ha valamelyik szervezet nem készül el a tervvel májusig, akkor októberben vagy legkésőbb jövő év februárjában még benyújthatja. Sokkal szebb eredményt értünk el, mint a fővárosi iroda, ahová mindössze 50 vagy 55 pályázat érkezett, és ebből is többet visszautasítottak. — Mi a teendője idén a köztársasági megbízotti hivatal expoirodájának? — Bátorítani az embereket, hogy merjenek vállalkozni. Remélem, rengeteg ötletet és tervet küldenek be, olyanokat, amelyek nem csak a világkiállításnak, hanem az egész megyének a hasznát szolgálják. Papp Antonella Még tavaly, az év végén számos településen üléseztek az önkormányzatok képviselői. Napirendjükön általában, a helyi aktuális kérdések, témák mellett az idei év költségvetési vitája szerepelt. így volt ez Dunaharasztiban is. Ahogy Luttenher- ger Gusztáv polgármestertől megtudtuk, nem hoztak döntést abban, hogy miként térhetnek át a helybéli orvosok a vállalkozás jellegű gyógyító munkára. E folyamatban ugyanis az első lépés az, hogy az érintetteknek szerződést kell kötniük az önkormányzattal. Három gyermek — és nyolc családi orvos látja el a közel húszezres lélekszámú település betegeit. A képviselők úgy döntöttek, részletesebb tájékozódás szükséges a szerződéskötés előtt. A cél végülis az, hogy a betegeknek minél színvonalasabb ellátásban legyen részük. Abban viszont határozott a testület, hogy az orvosok által használt ügyeleti gépjárművet — mivel a meglévő elég sokat fogyaszt, s nem fűthető — lecserélik. Az idei költségvetési tervet még nem fogadták el, hamarosan azonban sor kerül arra az ülésre, ahol ebben a kérdésben döntenek a képviselők. Egy határozat-módosítás is elkészült, mégpedig viszonylag szokatlan ügyben. Valamikor posta-váltó vendéglő működött a községben. Amihez istálló, gazdasági épületek tartoztak. Amit az ’50-es években lebontottak. Az udvaron épületet húztak fel, amelybe lakók költöztek. Tanácsi lakások voltak, melyeket, akárcsak másutt, itt is szerettek volna megvásárolni a benne élők. Csakhogy, most derült ki, hogy a vendéglőt valami véletlen, vagy tévedés folytán elfelejtették államosítani. A kárpótlási törvény értelmében pedig, az egykori tulajdonosé az ingatlan. De melyik? Persze, az akkori időben reklamálni senki nem mert. A téves bejegyzést a Ráckevei Földhivatalnál módosítani kellett. Ehhez kérte az intézmény az önkormányzat módosító határozatát. Az eset gyűrűzik tovább. A lakók ragaszkodnak ahhoz, hogy megve- hessék a lakásokat. A tulajdonos szerint, ha már így alakult, a lebontott gazdasági épületek helyett ezek az ingatlanok is sajátjai. Jelenleg is zajlik a per. Mindenki a maga igazát keresi. A lakók attól tartanak, a tulajdonos azt tehet majd velük, amit akar. A tulajdonos szerint pedig, jogában áll saját ingatlanában meghatározni a bérleti díjat. Mi lesz az ügy vége, még nem tudni. Várják a bíróság ítéletét, s addig is, tovább borzolódnak a kedélyek. Úgy látszik, diktatúrában is előfordulhatnak hibák. S most kell igazságot tenni az akkori mulasztás kapcsán. Már amennyire igazságos volt az államosítás. Azért, furcsa az, hogy napjainkban abból keletkezik bonyodalom, hogy a rendszer egykoron nem működött — saját magához képest — tökéletesen, így lettek tisztázatlanok a tulajdoni viszonyok. Ha akkor államosították volna... Mindenesetre a lakóknak az lenne egyszerűbb, ha otthonaikat, mint egykori tanácsi lakást megvásárolhatnák, viszonylag kedvező árakon. A tulajdonos érdeke viszont más. Miként lehet a különböző érdekeket egyeztetni, az még a jövő kérdése.-jiszMámá Jelend olyan, mint bármelyik lórévi asszony, akinek két meglett fia és négy unokája van. A sötét ruha és a kendővel lekötött haj a korát és családi állapotát hivatott kihangsúlyozni. Mámá Jelenát nagy munkában találom. Búzát rendez el három tányérban, majd felönti vízzel. Teszi ezt amióta asszony, s mint ahogy tette az anyja, a nagyanyja meg az ükanyja Szveta Várvárá napján. Szvetá, vagyis Szent Varvara napja három héttel van a szerb karácsony előtt, és pont a hathetes nagyböjt közepén. A búza — ha az Isten is úgy akarja — karácsonyra kizöldül, és zsenge levelei közé állítják bele szentestén a Jézust köszöntő mécsest. Mámá Jelenánál aligha ismeri bárki is jobban a szerb szokásokat, de hogy valami ki ne maradjon, az asztal köré ül Bútyá Péter, a családfő, meg a két fiú, Szlobodán és Nikolá. Bátyá apát jelent, így szólítják Hraniszláv Pétert a családban, sőt mások is a faluban. Az obsitos révkapitány amolyan elöljáró a lórévi szerbek közt, emellett ő a gondnoka és sekrestyése az ortodox templomnak. A konyha felől jófajta pörköltszag érződik, ami esetünkben nem egészen van rendjén. Ilyenkor ugyanis bőjtölni illene, no de ne leSzerb karácsony Vina, zsita i mir a gyünk túl szigorúak. Már rég nem veszik szó szerint az egyház által előírt törvényeket, amiket egykor Bizáncban fogalmaztak meg, s valamikor 1000—1100 körül jutottak el a Csepel szigetre. Manapság már csak karácsony előtt egy héttel bojtölnek, s maga a szentesti vacsora is puritán. Vízben főttt bab és laskatészta, zsír nélkül, meghintve mákkal, dióval. Mellé az elmaradhatatlan zdrávje, a kelt kalács. A kalácsnak annyi szeletje van, ahány tagja a családnak, plusz egy a szegényeknek. Régebben, amikor szolga is volt a háznál, azt is megillette egy szelet, ünnepkor az is ott ült a gazda asztalánál. Karácsony előtti reggel megjelennek a tűzpiszkálók, másnéven a regélők. Botjukkal megkotorják a kemence parazsát, s közben mondják a köszöntőt: vina, zsita i mi- ra. Bort, búzát, békességet. Az asszonyok főznek, a férfmép előkészíti a jószág ennivalóját három napra előre. Mert a szerb karácsony három napig tart, s ezidő alatt hithű ortodoxnak nem illik dolgozni. A lórévi szerbek háromszáz éves istenháza, melyben a legádázabb vallásellenes időkben is kigyúlt a gyertyafény a Megváltó születésnapján. Késő délután a gazdaasz- szony megterít, hófehér da- maszt abrosszal. Utána parazsat tesz egy lapátra s meghinti tömjénnel. Kifüstöli a házból a Gonoszt. Sötétedéskor megszólal a harang, figyelmeztet a szalmára, amit a gazda visz be a szobába és elrendezi az asztal alatt. A megszülető kis Jézus nyo- szolyájának. Aztán körülülik az asztalt, s mikor már mindenki elfoglalta a helyét. a gazda három szem diót hajít a szoba négy sarkába, ezzel jelezve, hogy ott van köztük az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezt követően mézes pálinkával koccintanak, majd megszegik az ünnepi kalácsot. Egykor csak a búza közé állított mécses gyűlt lángra, de jó száz év óta a karácsonyfa gyertyái is. — Sok más mellett ezt a szokást is átvettük a velünk együtt élő magyaroktól. így van jól, hogy örüljenek a mi gyerekeink is a szép fának —, mondja mámá Jelená, de azt már nem hajlandó elárulni, hogy kinek mit tesz a fa alá. — Amit a Jóisten kirendel — hárítja el a kérdezést. (Már rég megvette — súgja a fülembe Nikolá). A hajnali mise egy órakor kezdődik, s háromig tart. Utána alusznak egy rövidet, mielőtt leülnek a reggeli mellé. Fő eledel a főtt sonka, de csak a jobb első. A néhai coca eme végtagja hivatott jelezni: az újévben csakis előre! Csirke nincs. Hogyisne! Az az oktondi szárnyas hátrafelé kapar a szemétben, márpedig a szerb ember semmitől sem irtózik jobban, mint a hátrafelé menéstől. Délelőtt szentmise, délután vecsemye. Ezzel megadták ami az Istené, következhetnek a világi hivságok. Falatozás, poharazás meg a betlehe- mesek meghallgatása. A férfinép ilyenkor veti egybe a tavalyi meg az új bor közti különbségeket, amiért töbször is le kell menni a pincébe... Lévén, hogy ortodoxok, a szerbek nem a Gergely féle naptár szerint pergetik a napokat, a szerb karácsony január 6-án van. — Jöjjön el akkor is — invitál mámá Jelená kedvesen. — Magának is jut egy szelet az ünnepi kalácsból. Köszönöm a meghívást, talán elmegyek. És búcsúzáskor a szép szerb köszönéssel, szerbül köszönök: vina, zsita i mira. Az egész Hraniszláv családnak, minden szerbnek Lóréven és minden szerbnek Magyarországon. v Matula Gy. Oszkár
