Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 30.. SZOMBAT II. János Pál beszéde Az egyház hiteles intézmény Meglepd fejlemény Csődben a Koridor II. János Pál pápa a ma­gyar püspökök előtt mon­dott beszédében hálával gondolt vissza tavalyi láto­gatására, s annak az óhajá­nak adott hangot, hogy ez a látogatás járuljon hozzá a hitélet elevenebbé tételé­hez Magyarországon, s hogy a magyar katolikus egyházon belül „megszilár­duljon és tartós legyen az egység”. Utalt arra, hogy az ezer­éves hagyománnyal rendel­kező magyar egyház ke­mény megpróbáltatásokat élt át Európa kettéosztása következtében, s arra, hogy e nehéz időkben példakép­nek tekintette Mindszenty József bíboros helytállását. Ezt követően utalt arra is, hogy a fordulat „értékeit vesztett, zilált társadalom­ban” következett be, ami az egyház számára „számos ne­Elviselhetetlen terheket róna Dél-Koreára egy né­met típusú országegyesítés. Ezért a szöuli pénzügymi­nisztérium elemzésében azt javasolja, hogy a kettésza­kadt Korea egyesítése ese­tén is tartsák fenn a két or­szágrész közti utazási és le­telepedési korlátozásokat. A pénzügyminisztérium szerint ha az évtized vége felé bekövetkezik az újra­egyesítés, annak költségei nehezen elképzelhető össze­get, 980 milliárd dollárt te­hetnek ki. Szöul számára ez sokkal nagyobb terhet jelen­tene, mint a német egyesí­tés jelentett Bonn számára, tekintettel arra, hogy a dél­koreai nemzeti össztermék hézség és új kihívások forrá­sa”. „Az egyház ebben az át­alakulásban sokak szemé­ben egyike a kevés hiteles intézménynek” — mondta a pápa a magyar püspökök­nek, majd figyelmükbe aján­lotta: „A totalitarizmus ide­je lejárt ugyan, de nem ki­sebb veszély, hogy a magya­rokat ma túlzott fogyasztói szemlélet befolyásolja és a hagyományos értékek fel­bomlottak. Az egyik függő­ségből így könnyen a másik­ba kerülhettek, amely nem kevésbé ellenkezik az em­ber valódi kibontakozásá­val” — hangoztatta. A pápa végül azt is figyel­mébe ajánlotta a magyar püs­pököknek, hogy az egyház igyekezzék jobban hallatni a hangját a sajtóban és szere­pet vállalni a fiatalok oktatá- sában-nevelésében. mindössze egyötödét tette ki az NSZK-énak a Berlini Fal leomlásakor. Szöuli jóslatok szerint a 80 éves Kim ír Szén halála után a KNDK összeomlik és ez siettetheti majd a Dél- Koreával való országegyesí­tést, vagyis azt, hogy Dél- Korea ugyanúgy integrálja az északi országrészt, mint ahogyan Nyugat-Németor- szág az NDK-val tette. — A német típusú egyesí­tés még a német gazdaságot is megviselte, a dél-koreai gazdaság számára viszont elviselhetetlen terhet jelen­tene — állapította meg a pénzügyminisztériumi tanul­mány, amely a fokozatossá­got ajánlja. Pozsonyban szombaton jele­nik meg utoljára a szlovák kormányhoz közelállónak tekintett Koridor című napi­lap, mely a bejelentés sze­rint 9 milliós hiánnyal jelen­tett csődöt. A tavaly márciusban in­dított lapot a Meciar-kor- mány iránti lojalitás és a nemzetiségek iránti türel­metlenség fórumaként tar­tották nyilván. A főszer­kesztő, Jergus Ferko gaz­dasági okokkal indokolta a lap kényszerű megszűné­sét és a sors iróniájának George Bush volt amerikai elnököt egy republikánus képviselőnő csütörtökön Nobel-békedíjra javasolta. Barbara Vucanovich ne- vadai képviselőnő a norvég parlament Nobel-bizottsá- gához intézett levelében ki­fejtette, hogy a béke eléré­se mindig Bush politikájá­nak céljai között szerepelt. A politikusnő indoklásá­ban leírta: Bushnak vezető szerepe volt abban, hogy számos országban előremu­tató események zajlottak le. Hiszen — írta a képvise­lőnő — ő tette a legtöbb Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök nem vesz részt Václav Havel keddi prágai beiktatásán. A szlovák televízió beje­lentése szerint a hírt Anna Nagyová, Meciar titkárságá­nak igazgatója telefonon kö­zölte Václav Klaus cseh mi­niszterelnökkel. nevezte azt, hogy erre an­nak ellenére is sor került: lapja az első lap volt, mely nyíltan felvállalta Szlovákia önállóságának elvét. Pozsonyi sajtóberkekben a lap megszűnését annak rá­fizetéses volta és alacsony példányszáma ellenére is meglepő fejleménynek te­kintik. Egyes találgatások szerint nem zárható ki, hogy a közeljövőben a Sme- na és a volt Koridor fúziója során jön létre a szlovák kormánylap. erőfeszítést az ENSZ kere­tein belül az iraki erők Ku- vaitból való kiűzésére, se­gítségével ülhettek le tár­gyalóasztalhoz az izraeli és palesztin küldöttek, és ő ját­szotta a döntő szerepet az éhező Szomáliái lakosság megsegítésére irányuló ak­ciókban. Az amerikai kongresszus tagjainak jogukban áll, hogy javaslatokat tegyenek a Nobel-békedíj jelöltjeire. A tekintélyes nemzetközi el­ismerést 1901 óta eddig 91 személy vagy intézmény kapta meg. A kormányfő „halaszt­hatatlan pozsonyi teendői­re” való hivatkozással ma­rad távol a cseh köztársa­sági elnök eskütételének és beiktatásának ünnepi eseményéről. A televízió szerint Václav Klaus meg­értéssel fogadta a bejelen­tést. Koreai gondok / Újraegyesítés — fokozatosan Nobel-békedíj Bushnak? Havel beiktatása Meciar nem megy Prágába Adenauer alapította Negyvenéves a Máltai Szeretetszolgálat Fennállásának 40. évforduló­ját ünnepelte csütörtökön Bonnban a Máltai Szeretetszol­gálat. Helmut Kohl kancellár üd­vözlő soraiban emlékeztetett rá, hogy a szeretetszolgálat 1989 nyarán kivette részét a Magyarországon maradt, és az NDK-ba visszatérni nem kívá­nó keletnémetek felkarolásá­ban. Magyar szervezetekkel közösen a „máltaiak” üzemel­tették a zugligeti, a csillebérci és a zánkai tábort, amelyek az 1989. szeptemberi határnyitás után váltak fölöslegessé. A Máltai Szeretetszolgálat ma is aktív Közép- és Kelet- Európában, többek között a volt Jugoszláviából átmene­kült embereken próbál segíte­ni. A Máltai Szeretetszolgálat végül is a Máltai Rend és a Né­met Caritas Szervezet közös akaratából született meg. A román és a bolgár fél tanácstalan s Úszó bombák a Dunán Hét nappal ezelőtt mintegy 30 000 tonna benzint és gáz­olajat vett fel az a harminc ju­goszláv uszály, amely aztán négy vontatóhajó segítségével megindult a Dunán felfelé, a Vaskapu irányába. Megtörtént ez korábban is, de a gazdasági embargót most már valóban komolyan veszik, s így sem Románia, sem Bulgária nem akar feketelistára kerülni. Már­mint azok közé, akik nem érvé­nyesítik az ENSZ által kirótt szankciókat. Igen ám, csak­hogy valahogy kelletlenül, ím- mel-ámmal közelítik meg a kérdést. Különösen azután, hogy a négy jugoszláv vontató kapitányai kijelentették, szóba sem kerülhet, hogy a román vagy bolgár hatóságok feltar­tóztassák őket, erőszakos lé­pés esetén meggyújtják a ben­zint, vagy egyszerűen a folyó­ba engedik a rakományt. A románok bejelentették, hogy tanácstalanok, nem tud­ják, mitévők legyenek, mert amennyiben a kapitányok be­váltják fenyegetésüket, ez óriá­si méretű ökológiai katasztró­fát okozhat. Diplomáciai úton persze megpróbáltak mégis tenni valamit, ám a diplomá­ciai levélváltás ilyen esetek­ben nem több puszta időnye­résnél. Az idő azonban na­gyon lassan haladt, hiszen a hajók és az uszályok mindösz- sze hét kilométert tesznek meg óránként Az USA energi- kusabb inszisztálására a minap már összeült a román kor­mány, s a bolgároké is, beje­lentve, mindent megtesznek, hogy feltartóztassák a jugo­szláv hajókonvojt. Időközben azonban két hajó s az általuk vontatott uszályok már a Duna jugoszláv szakaszához érkez­tek, igaz, a Vaskapun még nem haladtak át, s azt az első vonalban a románok ellenőr­zik. Most az ENSZ Biztonsági Tanácsa is erélyesen tiltako­zott, a jugoszláv kormány vi­szont azzal érvel, hogy az em­lített nyersolaj humanitárius célokat szolgálna, s nem értik, miért olyan nagy ügy az egész. A kapitányok pedig itt, a Balkánon lassan hősökké vál­nak, a belgrádi újságíró kollé­gák egyenesen a történelmi Szingyelics vajdához hasonlít­ják őket, aki 1809. május 31-én a török elleni küzdelem­ben kilátástalan helyzetbe ke­rülve egyszerűen a közvetlen közelében lévő lőporoshordó- ba lőtt. A vajda ezzel a tetté­vel bevonult a mítoszok és a népdalok világába. A négy ka­pitány sorsa hogyan alakul, nem tudjuk. De azt sem, mi­kor jut már révbe a jugoszláv válság. Sinkovits Péter, Újvidék VÉLEMÉNY Pavlov és kutyája Napjaink filozófusai, politológu­sai, pszichológusai, szociológusai, historikusai — mennyi, az egysze­rűbb ember számára áhítatot paran­csoló idegen kifejezés! — megnyi­latkozásaikkal naponta azt bizo­nyítják, tisztelet a kivételnek, hogy mégsem volt eredménytelen a több évtizedes marxista, materia­lista „tudományos” oktatás. Itt van például Pavlov és kutyája. Ki volt Pavlov? Természetesen szovjet (orosz) tudós, kinek életta­ni kutatásai — a lexikon szerint — „éles fegyverül szolgál­tak az idealizmus elleni harcban”, s kinek munkásságát Le­nin is (!) nagyra értékelte. És mit csinált konkrétan ez a Pavlov? Kísérletezett. Egy szakkönyv szerint „a feltételes reflexek keletkezését vizsgálva azt találta, hogy egy olyan inger, amely addig a szervezetre semmilyen hatással sem volt, vagyis számára közömbös volt, bizonyos feltételek között reflexet kiváltó ingerré válhat. Ehhez nem kellett semmi más, mint a közömbös ingert az eredeti ingerrel bi­zonyos ideig együtt szerepeltetni. Ha ekkor az eredeti in­gert elhagyjuk, az előbb még közömbös inger is képes ki­váltani a reflexet.” Azaz, tudósunk kerített egy kutyát s megmutatta neki a csontot, mire az nyáladzani kezdett. Gondolt ezután egyet Pavlov és a csont felmutatásával egy­idejűleg egy csengőt is megszólaltatott, s ezt néhányszor megismételte. Csont és csengő, csont és csengő, csont és csengő. És most földi halandó, láss csodát: egy idő után pusztán a csengő hangjára megindult a kutyánál a nyálkép­ződés. Ez a tudományos felfedezés eszembe nem jutott volna, ha nem hallgatom a pártatlan közszolgálati magyar médiát. Jelen esetben a rádiót. Azon a szombat délutánon még vég­képp semmire nem gondoltam, amikor egy riportban azt hallottam, hogy piros-fehér-zöld karszalagos polgárőrök kergetik le éjszakánként a Keleti üres szerelvényeiről a „hajléktalanokat”. Kissé akadozott ugyan a nyelvük a ri­portalanyoknak, ám azt azért sikerült a hallgatóval tudatni­uk, hogy azok a nemzeti érzelmű karszalagos fiatalem­berek minő kegyetlenek. Merő véletlenségből egy másik alkalommal szombat dél­előtt jöttek elő a Kossuth rádióból ugyanezen szerencsét­len „hajléktalanok”, de ekkor már — miként erről egy he­lyütt már szót ejtettem — tudós szociológus is értékelte a történteket. Nos, a jó öreg Pavlov és a kutyája ekkor kez­dett előjönni a feledés homályából. A mezei kommentátor ugyanis módját ejtette, hogy — enyhén szólva — elmarasz­talja a pályaudvar rendjének nemzeti érzelmű őreit. Éppen csak hogy ki nem mondta: a szkinhedeket. Mi tagadás, azóta mindazok, akik a pályaudvarokon bár­minemű rendet kívánnak tenni, számomra nemzeti érzelmű- ek és természetesen — ellenszenvesek. De még nem elég­gé­Néhány nap után ugyanis azt vettem magamon észre, ré­mülten, hogy mintha kezdene szunyókálni — kialudni — bennem a feltételes reflex. Egy társaságban az utazások, a vasúti viteldíjak témája került szóba, s valaki megjegyezte: látnánk csak, milyen áldatlan állapotok uralkodnak estén­ként a pályaudvarokon. Milyenek? — csúszott ki a szá­mon, s csak néztem üveges szemmel. Nem ugrott be ne­kem — bevallom — semmi; semmi nemzeti. Mígnem a minap az egyik lapban szkinhedek — igazi szkinhedek! — garázdálkodásáról olvastam egy cikket. „Szombat este — írta kedves kollégánk — több vendéglá­tó-ipari egység felkeresése után a nyolcfőnyi bőrfejűcsapat a budai Döbrentei téren kötött ki. Éjfél felé járt az idő, a járdaszigeten csupán két hölgy álldogált... A húsz év körü­li, nemzeti érzelmű ifjak rugalmasságát dicséri, hogy nem keseredtek el...” Mondhatnám, szokványos történet, to- vábbolvasásra sem méltó, de a „nemzeti érzelmű” felkeltet­te az érdeklődésemet. A továbbiakból kiderült, hogy a lányoknak ugyan a ha­juk szála sem görbült meg, ám a segítségükre siető két fia­talt a „nem kis túlerőben lévő kopaszok ütötték-rúgták, né­mileg tán a sértettek is meglepődtek, hogy végül könnyebb sérülésekkel megúszták...” Aztán jöttek a rendőrök, „bra­vúrosan” elfogták a nyolc szkinhedet. A motozásnál „töb­bek között kábeldarabokat, rugós késeket, valamint horog­kereszttel illusztrált Ki az idegenekkel! feliratú öntapadós matricákat találtak...” Aha, így már értem. Ugye, tisztelt olvasóm, világos: csont és csengő, csont és csengő, aztán már csak csengő. Várom, hogy mikor fogják el a tizenkétmilliós postarab­lás tettesét. Ha véletlenül bőrfejű lenne, fogadjunk, hogy nemzeti érzelmű lesz. Tehát csurkista. Tehát MDF-es. Te­hát kormánypárti. (Deregán Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom