Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP iMAGYARORSZAG 1993. JANUAR 23., SZOMBAT MDF ’56-os Kör Ébren tartják a forradalom eszmeiségét Csaknem két évvel ezelőtt ala­kult meg a Magyar Demokra­ta Fórumon belül azoknak a köre, akik az ’56-os forrada­lom eszméit magukénak vall­ják. A kör működéséről Bako­nyi Tibor elnököt kérdeztük. — Miért volt szükség an­nak idején egy újabb ’56-os szen’ezet létrehozására? — 1956-nak olyan örökér­vényű eszméi és erkölcsi nor­mái vannak, amelyek mind < magyarság, mind az emberi ség számára értéket jelente nek. A zavart keltőkkel és tör­ténelemhamisítókkal szemben meg kell fogalmazni, ki kell mondani ezeket az eszméket és erkölcsi elveket úgy, ahogy azok annak idején megfogal­mazódtak. — Melyek ezek? — A nemzeti egység és ösz- szefogás, az önfeláldozás, a közérdek előtérbe helyezése, társadalmi, politikai, történel­mi kötelezettségek vállalása, az erkölcsi emelkedettség, a szellemi értékek tisztelete, az igazság vállalása és kimondá­sa, a nemzeti hagyományok, kultúra ápolása, a magántulaj­don tisztelete, a többségi aka­rat érvényesítése a politiká­ban. És még hosszan sorolhat­nám. Az MDF ’56-os Köre azért is alakult, hogy az ’56-osok érdekképviselete mellett segítse a forradalom és szabadságharc hiteles történel­mi feldolgozását. — Úgy tudom, tavaly nyá­ron körlevelet adtak ki, amely­ben azoknak a katonáknak a jelentkezését is várták, akik megtagadták annak idején a tiszti nyilatkozat aláírását. — Erre azért is szükség van, mert a jellemük, bátorsá­guk példakép a mi számunkra is. — Sokan vannak olyanok is, aki 1956 után ugyan nem ültek börtönben, de a szabad­ságharcban részt vettek, esz­méikkel teljes mértékben azo­nosultak. — Az ő jelentkezésüket is várjuk. Nekik is elismerés jár a magyarságukért, becsületes helytállásukért. Emléklapot, vagy emlékérmet akarunk a számukra is kieszközölni, hogy utódaik és leszármazotta­ik büszkén emlékezzenek rá­juk is. — S mi van azokkal az '56-osokkal, akik nem tagjai az MDF-nek? — Nagyon sokan nem tar­toznak egy szervezethez, párt­hoz sem. Őket is magunk közé fogadjuk. Nem szükséges fel­tétlenül belépni ahhoz az MDF-be, hogy valaki a kör tag­ja lehessen. — Kik a kör vezetői? — A kör elnöke én vagyok, az ügyvezető elnök Kiss Re­zső, az alelnök Berkovits Tiva­dar, titkárunk pedig Gál László. — Milyen fomában fejti ki a kör a tevékenységét? — Munkacsoportokat alakí­tottunk, amelyek a követke­zők: szervezési, történelmi, saj­tó és médiumok, gazdasági, tényfeltáró, oktatási, koordiná­ciós, együttműködési (kegyele­ti), szociálpolitikai, védelmi és rehabilitációs munkacsoport. — Milyen konkrét tevékeny­séget fejtettek már ki? — A munkacsoportok rend­szeres összejövetelén kívül egy alapítványt hoztunk létre, „Pro Patria et Libertate" né­ven. A kuratórium elnöke Für Lajos miniszter úr. Szervezzük a diákok cserenyaraltatását is. Magyar diákok utaznak külföl­di magyarokhoz és viszont. Távlati tervünk közé tartozik egy elitiskola megalakítása. Or­szágos könyvterjesztő hálózat létrehozásán is fáradozunk. Olyan folyóiratokat és könyve­ket terjesztünk, propagálunk, amelyeknek a szellemiségével egyetértünk. Ezek közé tarto­zik a Pest Megyei Hírlap is. H. P. Az Országgyűlés folytatja munkáját Nyugdíj, családipótlék, vagyonelszámoltatás Jelképesnek nevezte Szabad György, az Országgyűlés elnö­ke, hogy a téli szünet után, a jövó' hétfőn háromnapos ülés­sel folytatja rendkívüli téli ülésszakát a törvényhozás. A kép­viselőkre váró idei zsúfolt program teljesítése a legsürge­tőbb feladatokkal, a nyugdíj- és a családipótlék-emelés elő­készítésével kezdődik. A hétfői ülés tervezett napi­rendjén szerepel még a társa­dalombiztosítási képviselők idei választásáról szóló tör­vényjavaslat általános, vala­mint az agrárpiaci rendtartás­ról kidolgozott törvényjavas­lat részletes vitája. Kedden várhatóan megvi­tatják a képviselők azt a hatá­rozati javaslattervezetet, amely szerint megemelkedik hazánk alaptőkerészesedése a Nemzetközi Pénzügyi Társa­ságban. Napirendre kerülnek az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával ösz- szefüggő intézkedések, s foly­tatódik az 1956 októberi forra­dalom és szabadságharc so­rán elkövetett egyes bűncselek­ményekkel kapcsolatos eljárá­sokról szóló törvényjavaslat általános vitája. A szokásos interpellációkat és kérdéseket követően a T. Ház módosítja az egyetemekről szóló 1990. évi határozatot, dönt a Nem­zetközi Pénzügyi Társaság­ban való alaptőkerészesedé­sünk felemeléséről, s megal­kotja az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szer­vezetek vagyonelszámoltatá­sával kapcsolatos intézkedé­sekről szóló törvényt. Szerdán a külügyminiszter előteijesztése után megkezdő­dik a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájáról szóló tá­jékoztató megvitatása, majd a honvédelmi miniszter ismerte­ti az ország honvédelmének alapél véről és fő feladatairól szóló határozati javaslatot. A kormány elfogadta Törvénytervezet az oktatásról (Folytatás az 1. oldalról) A helyettes államtitkár a to­vábbiakban elmondta: az is­kolai nevelés-oktatás szak­mai, tartalmi követelménye­inek meghatározására a ter­vezet a Nemzeti Alaptan­terv, valamint országos vizs­gakövetelmények kibocsátá­sát javasolja. Az egyes okta­tási intézmények ezek figye­lembevételével dolgozzák ki a helyi tanterveket, peda­gógiai programokat. A Nemzeti Alaptanterv tartal­mazza az oktatás céljait meghatározó alapelveket, a minden iskolatípusra kötele­ző követelményrendszert, valamint a választható keret­tan terveket. Jelentős változások vár­hatók a szakképzés terén is. Ennek részleteire már Bene­dek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára ismertette a szó­vivői tájékoztató résztvevői­vel. A szakképzésről szóló törvényjavaslat értelmében a gyakorlati képzés a jövő­ben a gazdálkodó szerveze­tek feladata lesz, míg az el­méleti oktatás továbbra is állami feladatkör marad. A javaslat bevezeti a ta­nulószerződés intézményét, mégpedig olyan esetekben, amikor a gyakorlati képzés­re iskolai gyakorlóhely hiá­nyában gazdálkodó szerve­zet vállal kötelezettséget. Ez — mint a helyettes ál­lamtitkár rámutatott — lehe­tővé teszi a kisiparosok, vál­lalkozók bevonását a szak­képzésbe, és egyúttal stabili­zálja a szakmunkásképzést. A tanulószerződés alapján a gazdálkodó szervezetnél fo­lyó gyakorlati képzés irányí­tására és ellenőrzésére az il­letékes gazdasági kamarák kapnak felhatalmazást. A szakoktatás intézménytípu­sai nem változnak: a rövi- debb idejű képzés továbbra is a szakiskolában, a hosz- szabb tartalmú felkészítés a szakközépiskolában törté­nik, míg a felnőttképzést, át­képzést az átképzési köz­pontok látják el. VÉLEMÉNY Lesik a pókok a zsákmányt Ma mindenki az MDF-re figyel, és jelentősen megnövekedett az önkéntes politikai elemzők tábora. Vannak, akik tudni vélik, hogy Csurka ezen a hétvégén egyelőre megelégszik Antall József támoga­tóinak kipöckölésével. Tudni vélik, hogy tavasszal rendkívüli országos gyűlést hív össze, ahol már a pártel­nöki és a miniszterelnöki funkciók szétválasztásáról döntenek. Az egyik, az MDF és a kor­mány szapulásában amúgy régóta élenjáró újságíró azt is tudja, hogy az MDF-re szavazók annak idején nem egy ra­dikális jobboldali pártra szavaztak. Szerinte a radikálisok a szüntelen nyomásgyakorlással arra kényszerítették a kor­mányzatot, hogy népszerűségi tőkéjének utolsó tartalékait is felélje. Egyes politológusok nem tartják kizártnak, hogy több párt lesz az MDF-ből, ezek egyike, a Csurka-féle szélső- jobboldali párt félresodródik. Azzal kérkednek, hogy ko­rábban már megjósolták az MDF politikai öngyilkosságát. Egy Orbán nevű Fidesz-vezető, aki nemrég még hazug­nak nevezte a miniszterelnököt és a kormányt, majd azzal vádolta az MDF-et, hogy polgárháborús hangulatot szít, e pillanatban elképzelhetőnek tartja, hogy az országos gyű­lés után az MDF egységes párt benyomását kelti. Kilátásba helyezte, hogy az elkövetkező hónapokban pártja, segíteni fogja a kormányt a magyar politikai demokrácia fennmara­dása érdekében. Cserébe mindössze azt kéri, hogy a kor­mány tartsa be az alkotmányosságot. Ennek fejében pártja konstruktív politikai magatartással hozzájárul a Parlament hatékony működéséhez is. A szabaddemokraták háza táján gyanús csend honol azó­ta, hogy egyik keményen vagdalkozó vezetőjük „Az MDF hadat üzent a népnek” felkiáltással ámyékbokszolásra ra­gadtatta magát. Ugyanakkor az MSZP frakcióvezetője sze­rint a politikában mindenért fizetni kell egyszer, és ha az MDF vezetői korábban elhatárolódtak volna Csurkától, ak­kor most könnyebb lenne a helyzet. Lesik a pókok a zsákmányt. Még nem akarják egészen kiszívni a vérét. Csak szépen, apránként, a választási cik­lus végéig okosan beosztva. Ma sokan beszélnek arról, hogy a Magyar Demokrata Fórumon belüli súlyos gondok gyökerét a párton belül kell keresni, és az eltérő irányzatok, a különböző felfogású ve­zetők kibékíthetetlen ellentétei okozzák a feszültségeket. Azok, akik két és fél éven át bírálták és támadták a vezető kormánypártot, akik Antall Józsefre csaknem annyi sarat dobtak, mint Csurka Istvánra, akik élenjártak abban, hogy az MDF szellemi áramlatai közé minél több éket verjenek, azok most arról akarnak meggyőzni minket, hogy a bajok forrása az MDF-ből ered. Egyszeriben segítőkésszé, a de­mokrácia védelmezőivé, a kormányzat önzetlen megtámo- gatóivá váltak. Vajon mire számítanak? Talán arra, hogy az ország polgárai elfelejtik, amit a televízióban, a rádió­ban, a sajtó nagy részében az új demokráciánk első, szaba­don választott kormányával, annak vezető pártjával szem­ben elkövettek? Az elmúlt időszakban olyan vehemenciával támadták ezt a kormányzatot, mintha a gazdasági nehézségekért, a világviszonylatban párját ritkító, egy főre eső nyugati adósságállományunkért, az erkölcsi és a szellemi színvo­nal romlásáért ő lenne a felelős, és nem a korábbi, szo­cialistának mondott rendszer. Kezdettől fogva bírálták, és mindent elkövettek azért, hogy az ország lakosságát ellene hangolják. Most a történelmi felelősségre hivat­kozva a hóna alá nyúlnak, hogy ezzel az új választások előtt a nagylelkű ellenfél pózban tetszelegjenek. De hol volt a történelmi felelősség érzete egy évvel, vagy akár fél évvel ezelőtt? Az igazság az, hogy az egységes MDF túl nagy falat­nak bizonyult. Szívós aprómunkával, egyes politikusok hiúságát, ambícióit kihasználva hozzáfogtak a kisebb és nagyobb nyulak kiugrasztásához. Ma már nehéz meg­mondani, hány nyúl ugrott volna elő külső noszogatás nélkül, az azonban tény, hogy az ellenzék szempontjá­ból a hajtóvadászat túl jól sikerült. Túl jól, mert elszámí­tották magukat. A vadászidénynek csaknem a fele még hátra van. Úgy tűnik, a mai magyar politikusok egy részének az egész országot megrázó válságok kellenek a kijózano­dáshoz. Ideje lenne örökre eszükbe vésni Deák Ferenc híres mondását: „A hazáért mindent kockáztathatunk, de magát a hazát kockáztatni nem szabad”. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom