Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-22 / 18. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP OSZUTO 1993. JANUAR 22., PENTEK Hangulatosak a monorí idősek összejövetelei W Az alkony is lehet szép Sok fiatalember is csodálkozik: ahol a monori vasutas nyugdíjasok megjelennek, pezsegni kezd a hangulat. Gyakran csattan fel a nevetés, s előbb-utóbb egy szép hang után csendül a nóta is... S ezek az idős emberek sokfelé és gyakran megjelennek szerte az országban, mert igyekeznek bepótolni amennyit csak lehet abból, ami fiatal korukban kimaradt az életükből, és megőrizni azt, ami szép volt benne. Utaznak, kirándulnak, még a hegymászástól sem riadnak vissza. A maguk nosztalgiamozijá- ban ismét megkönnyezik Ka- rády Katalin. Jávor Pál, a La- tabárok, vagy Tolnay Klári fiatalkori filmjeit. A körükben szervezett ismeretterjesztő előadásokon biztos lehet benne a felkért szakember, hogy hálás és érdeklődő közönsége lesz. Az egész csapat — ahogy magukat nevezik — lelke, mozgatója Molnár Elek. aki néhai édesapjától örökölte a csoportvezetői tisztet és felelősséget. — A magyar társadalom népességének egyharmada időskorú, nyugdíjas. Fiatal éveikben, de később is, történelmi változások viharos következményeit élték meg. Sokan életük alkonyára bele is rokkantak. Kiérdemelték, hogy életűtjuknak ebben a szakaszában ne a szürkeség, a szomorúság legyen a kísérőjük — mondja a csoportelnök. — Sajnos tavaly is húsz tagtársunkat szólított el közülünk a halál. Róluk nemcsak az éves taggyűlésünkön emlékeztünk meg, hanem igyekszünk segíteni hátramaradott özvegyeiket is. Bár a múlt esztendőben kilencen töltötték be nyolcvanadik életévüket, mégsem öregszünk. Egyrészt, mert érkeznek közénk a „fiatalok" , a frissnyugdíjasok, másrészt, mert nem akarunk befelé forduló, zsörtölődő, a sarokban ücsörgő aggokká válni. Molnár Elek. a monori vasutas nyugdíjasok helyi csoportjának elnöke, aki nevében édesapja halála után is megőrizte az ifjú jelzőt, fáradhatatlanul szervezi a közös programokat, intézi a “söpört tagjainak ügyes-bajos dolgait. Tavaly 24 idős monori vasutas tudott üdülni, közülük tizenhatan kaptak ehhez szociális támogatást. Vállalati segélyben huszonhatan, más támogatásban tizenheten részesültek. A városi önkormányzattól kapott pénzügyi segítséget a kirándulások szervezéséhez használták fel. Szomorúan sorolta Molnár Elek, hogy temetési segélyként 24 ezer forintot, szociális támogatásként több mint 46 ezer forintot kellett kiutalniuk, mivel egyre több a rászoruló sorstársuk. Ezért is értékelhető nagyra, hogy a 350 tagú nyugdíjascsoport nem csatlakozik a sirán- kozók, káromlók kórusához. — Az alkonyat a nap végét jelenti, de mégis lehet legalább olyan szép, mint a napkelte — mondja Molnár Elek. — Rajtunk is múlik, hogy milyenné tesszük nyugdíjaséveinket. A baj, betegség jön magától. de az örömet, a vidámságot mi ajándékozhatjuk egymásnak, és az semmibe sem kerül. Hát akkor, miért ne adnánk belőle minél többet? Vereszki János Gyálon is megalakult a nyugdíjasklub Már most sok az érdeklődő' Régi igény valósult meg, Gyálnak is van már nyugdíjasklubja. A közelmúltban megtartott alakuló gyűlésen ötvenen jelentették be csatlakozási szándékukat, majd Buda Lajosnál választották meg elnöknek. A klub az önkormányzat támogatásával jöhetett létre. Működési helyükül a Közösségi Házat jelölték ki, ahol minden harmadik szerdán 16 órai kezdettel tartja összejövetelét a szép őszidőt megéltek társasága. Már elkészült az ez évi programtervezet is. A klub- rendezvényeken olyan orvosi előadásokat tartanak, melyek segítenek az idősebb emberek életvitelének kialakításában, a gyakori, időskori megbetegedések megelőzésében, tanácsot adnak étkezésre vagy az időjárás okozta problémák elkerülésére. Közéleti személyiségekkel kívánnak találkozókat szervezni, köztük a térség országgyűlési képviselőjével, a helyi polgármesterrel és a községatyákkal, valamint az érdekvédelmi szervezetek vezetőivel. Ennek keretében tájékoztatják majd áz érdekelteket a nyugdíjasok gondjairól, de információt is szeretnének kapni ezek megoldására. Jogi tanácsadás is szerepel a programban, közérdekű családjogi, vagyonjogi, és munkajogi kérdések tisztázása. Tervezik különböző játékok, versenyek szervezését. Tanfolyamot az olcsó sütésfőzésre, barkácsolás, varrás és egyéb hasznos tudnivalók elsajátítására, s a tapasztalatok kicserélésére. A kirándulás, a múzeum-, színház- és templom látogatás is benne szerepel a tervekben, valamint közös bálok, névnapi, karácsonyi és újévi összejövetelek megrendezése. — Klubunkat olyanná szeretnénk alakítani, ami minden tag s a pihenésre rászolgált nyugdíjasok második otthona, ahol érzik, hogy újra részesei egy közösségnek — mondotta Buda Lajosné elnök. (-gvé-) Történelmi emlékidézd Két súlyos esztendő A legújabbkori történelmünk két legsúlyosabb esztendejének eseményeit, személyes számadásként. Magyar- ország 1942—44 közötti miniszterelnöke, Kállav Miklós tollából két vaskos kötetben — csaknem 40 évvel a megjelenése után — vehette kézbe a magyar olvasó. Az Európa Kiadó és a História emlékirat-sorozatában megjelent könyvből közlünk ismét részletet. EZUTÁN tértem rá a román problémára. Ismertettem a helyzetet, utaltam Antonescu marsall beszédére, és leszögeztem, hogy arra más választ nem adhatok, mint hogy Magyarországnak fegyverkeznie kell és minden erejét összeszednie, de nem az oroszok ellen, hanem hogy felkészüljön a román támadásra. A románok nyíltan hirdetik, mondtam — bár én meg vagyok győződve róla, hogy ez nem igaz —, hogy mögöttük áll egész Németország, és hogy nekik ígérték egész Erdélyt, jutalmul, amiért részt vesznek az Oroszország elleni háborúban. Én nem azt kérem tőle, hogy avatkozzék be a magyar—román vitába, csak azt, hogy maradjon meg a szigorúan pártatlan megfigyelő álláspontján, és a látszatát is kerülje annak, hogy a románokat a németek fedezik. Ezzel be is fejeztem mintegy negyedórás tájékoztatómat. A LEGNAGYOBB meglepetésemre Hitler egyetlen megjegyzés, egyetlen mozdulat nélkül, figyelmesen végighallgatott. Az arcáról se tudtam leolvasni semmit. Halkan kezdett beszélni, de azután is, végig, halkan, társalgási tónusban, nyugodtan folytatta; őszintén szólva az volt az érzésem, hogy az egész ügy nem nagyon érdekli. Beszámolóm első részéhez nem fűzött megjegyzést, nem szólt a zsidókérdésről sem, hiKiállítás Gödöllőn, a rektoriban Egy portás elbúcsúzott Mészáros Györgyné. a Gödöllői Agrártudományi Egyetem portása rendhagyó módon búcsúzott munkahelyétől, s ment másodszor is nyugdíjba. Az intézmény földszinti rektori tanácstermében a múlt héten kétnapos, sajátos kiállítást rendezett. Tárlata két részre osztódott, akárcsak a terem. Az elsőben babákat láthattunk, maga készítette ruhákban. A belső teremben ezer képeslapja hozta közelünkbe a nagyvilágot a múltból és a jelenből. — Ez az én búcsúzásom, és köszönöm, ha megtekintették — mondta Zsuzsi néni, aki 1969-ben került az egyetemre dolgozni mint portás, de évek óta már nyugdíjasként látta el feladatát. Ezrek és ezrek, tudósok és diákok haladtak el előtte naponta a főbejáraton át belépve. Sokan tudták róla, mekkora szeretet él benne minden élő iránt. Jellemző, hogy a képeslapok között bemutatott amerikai mamutfenyő mellé nemcsak azt írta oda, hogy ez a földkerekség legnagyobb fája, hanem azt is, hogy az a legöregebb élőlény is. Ä tárlatnyitás után megvendégelte az egyetem óvodásait, akiknek rajzait is felhasználta kiállításához. — Mi lesz holnap? — kérdeztük tőle. — Otthon is szívesen fogadok majd látogatókat, amiként eddig is tettem — mondta. B. C. Zsuzsa néni, az egykori portás, baba- és képeslapgyűjteményének néhány darabjával. Vimola Károly felvétele ába próbáltam később, szándékosan, újra ráterelni a figyelmét. Azzal kezdte, hogy ő természetesen nem avatkozik bele Magyarorsszág belügyei- be, de mindenesetre köszöni a tájékoztatást. Nem hiszem, hogy ezt a katonai kérdésekre is értette, de tény, hogy azokra sem válaszolt, sőt a szélesebb kitekintésű külpolitikai problémákról sem ejtett szót. NYOMBAN rátért a román kérdésre, és azt mondta, hogy ő nem bánja, ha mi fegyverrel intézzük el a nézeteltéréseinket a románokkal, azt azonban nem tűrheti, hogy míg be nem fejeződött az orosz háború, keresztezzük a terveit. Következésképpen — és ő ezt határozottan meg fogja mondani a románoknak is — találnunk kell valamilyen megoldást, hogy az orosz háború befejeztéig ki ne robbanjon közöttünk a konfliktus. Az orosz hadjárat őszre úgyis véget ér, addigra a román, illetve a magyar katonaság befejezte feladatát. De figyelmeztet engem, hogy a román katona már nem az, aki volt. A román hadsereg német kiképzést kapott, és német vezetéssel, súlyos harcokban edződött meg. A magyar hadsereg ezzel szemben nemcsak hogy elutasította a német kiképzést (tudtommal ilyesmiről szó sem volt soha), de nem szerzett harci tapasztalatot, és a fronton sem akarjuk bevetni. A román ma már nem olyan könnyű ellenfél, nem szabad lebecsülni. „Higgye el nekem — mondta Hitler —, háborút indítani olyan, mintha berúgok egy ajtót: míg be nem mentem, nem tudhatom, mi van a szobában; ezért£sak akkor szabad belevágni, ha már felkészültünk minden eshetőségre.” A ROMÁNOK is számtalanszor panaszkodnak a magyarokra; ő bíráskodni nem bíráskodhat, de két dologra hajlandó: egyrészt ipivel nem a magyarok kérték a bécsi döntést, hanem a románok, meg fogja mondani nekik, hogy a legszigorúbban ragaszkodjanak a döntés határozataihoz; másrészt utasítani fogja a német hatóságokat és közegeket, hogy tanúsítsák a legszigorúbb semlegességet, és tartsák magukat távol a román— magyar vitától, noha bizonyos benne, hogy anélkül is ezt teszik. Ezzel a beszélgetésünk körülbelül be is fejeződött, és Hitler átkísért egy másik bunkerbe, ahol vezérkari tisztek várakoztak Alfied Jodl és Wilhelm Keitel vezetésével. Ott Hitler a térképasztalhoz ment, és hoszú előadásba fogott a hadi helyzetről; rólam lassanként megfeledkezve, inkább csak saját embereinek beszélt. Kérdezett is ezt-azt Jodltól, aki többnyire csak kurta javai, nein-nal felelt. Ebben a családi körben láthatólag csak Hitlernek volt joga beszélni, mint ahogy Ribbentrop és Keitel sem szólalt meg az előbbi tárgyaláson sem. EZUTÁN ebédelni mentünk: Hitler, Ribbentrop, Keitel és Dörnberg báró protokollfőnök, az én kíséretemben pedig Szentmiklósy Andor, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője és Vörös János, a Vezérkar hadműveleti csoportfőnöke. Egyszerű ebéd volt: leves, sült, főzelék, gyümölcs. Borral nem kínáltak. Általános témákról folyt a társalgás. Hitler igen érdekes dolgot mondott: „Amíg a háború tart, nem nyúlhatunk hozzá a nagybirtokokhoz, hiszen abból élünk, amit azok termelnek. A junkerek a legjobb gazdák, és a fiaik a legjobb katonák; el nem tudnék képzelni páncélosütközetet nélkülük.” „A HÁBORÚ után viszont már nem lesz szükségem rájuk. Nem lehet őket fegyelmezni, engedetlenek. Akkorra azonban már nem lesznek sem katonai, sem gazdasági gondjaink. Ennek a háborúnak a terhét a fronton és a hátországban az SS-altisztek viselik; ők alkotják a jövőben a német nép gerincét, legyen majd övék a föld is.” . (Folytatjuk) Nevető elődeink A T. Ház humora Az 1867-es kiegyezés után hazánkban eipteljes gazdasági fejlődés vette kezdetét. A látványos eredmények mellett a politikai élet is megélénkült. Sorra alakultak az új pártok, s a politikai pluralizmus legfőbb színtere az Országgyűlés lett. A törvény- alkotást nemcsak éles viták, politikai csatározások kísérték, de a T. Házban az élcelődés, a csípős humor is jó talajra lelt. Anekdotánk a képviselők hétköznapjaiba ad betekintést. Wahrmann Mórnak, a magyar parlament első zsidó tagjának az volt a gyengéje, hogy amit egyszer állított, attól nem állt el a világ minden kincséért sem. Egy alkalommal így szólt hozzá képviselőtársa: — Kedves barátom, veled nem merek vitatkozni. Okosabb vagy az Istennél is. — Már mint én? — kérdi Wahrmann, nem tudva, hová akar kilyukadni a barátja. — Persze hogy te. Mert az Isten mindent tud, de Wahrmann Móric jobban tud! mindent
