Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-22 / 18. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 22.. PENTEK A nagytarcsai polgármester elégedett Isten megáldotta a tetteimet Szentmártonkátai „betűvetés” Alapítvány egy falusi könyvtárért — Mindössze annyit ígértem választóimnak, amikor rám adták voksaikat, hogy a négy esztendő' alatt összehozom a lakosságot, elcsendesítem a korábban mesterségesen szí­tott vitákat — tekint vissza az elmúlt két és fél esztendő­re Nagytarcsa polgármeste­re, Győri Péter. — Úgy lá­tom, amit elterveztem, sike­rült megvalósítanom. Isten megáldotta a tetteimet, s en­nek eredményeképpen jó pá­lyán fut „félidős vonatunk”. Nagytarcsa azon ritka helyek közé tartozik, ahol az utcanév­táblákon is látható a város cí­mere. Erre — érthető módon — büszke is a polgármester, hi­szen az ő személyes fáradozá­sának köszönhető a hagyo­mányőrző jelvény megtervezte­tése, illetve a fenti módon való közzététele. — A címer két alapszíne, a kék és a zöld nemcsak a helybé­li népviseletet szimbolizálja, de különleges mondanivalót is hordoz magában: ezek az ár­nyalatok jelzik a hit és a re­mény, s egyben a föld és az ég valóságát. Ugyancsak fontos mondanivalója van a címer sar­kaiban látható Holdnak és Nap­nak. Ezek a motívumok azt je­lentik, hogy nagyon szorgal­mas nép lakik errefelé: olyan, amelyik kora hajnaltól éjszaká­ba nyúlva dolgozik. S ez a tevé­keny erő meg is mutatja tettre- készségét: az elmúlt évtizedek­ben sem tudtunk annyi ered­ményt felmutatni, mint ameny- nyivel az utóbbi években gazda­godott a falu. Az első kézzelfogható közel­ségben lévő eredmény a polgár- mesteri hivatal szomszédságá­ban felállított konténerház, me­lyet — hiszen kell a bevétel a nagy horderejű tervekhez — egyelőre bérbe adja a hivatal. Papír-írószer bolt működik e helyszínen, de — erről alább még szó lesz — amennyiben ki­épül a helyi vételi lehetőség, a körzeti adásokhoz szükséges stúdiót alakítják ki e helyütt. — Sok olyan eredményünk van — kezdi a felsorolást a pol­gármester —, amelyik ugyan nem látványos, ám a falu mére­teihez és lehetőségeihez mér­ten mégis jelentős beruházás­nak számít. Ugyanakkor sokan — éppen a létesítmények mére­az eredményeinket. Pedig in­kább azt kellene számba venni­ük, mennyit nyert ezek által is a falu. Ilyen „kis-nagy” eredmény például az a gyalogátkelőhíd, amely a nagytarcsaiak régi vá­gya — könnyítendő a közleke­dést —, s csaknem félmillió fo­rintot emésztett fel a költségve­tésből. Ugyancsak kis létesít­ménynek látják sokan — a látvá­nyos nagy beruházások után áhí- tozók —, hogy két kutat is fúra- tott a falu számára a hivatal. Az építkezés jelentőségét azonban megnöveli, a cél az, hogy ezzel is egy nagy lépést tettek a hely­béliek az önállósodás felé. — Nagytarcsa akkor van biztonságban, ha a vízszolgál­tatás, a szennyvízelvezetés és -tisztítás tekintetében inkább helyi megoldásokat tud kínálni — szól az utóbbi évek egyik legnagyobb beruházásáról a polgármester. — Párhuzamo­san azzal, hogy megszűnik a PVCSV, magunk igyekszünk jó minőségű vizet biztosítani a helybélieknek s egyben elvezet­tetni a szennyvizet, illetve egy a következő két esztendőre át­húzódó terv részeként helyben tisztítani is azt. Nagytarcsa déli részén, in­gatlanonként mindössze 30 ezer forintnyi hozzájárulással, már kiépült a csatornarendszer. — Ez egy hosszú távú beru­házás első lépése — magyaráz­za a polgármester. — A követ­kező lépés egy szennyvízhasz­nosító és a szelektív begyűjtés révén bekerülő' kommunális hulladék feldolgozására alkal­mas biogáztelep kialakítása lesz. Talán meglepő, hogy egy ilyen kis falu, mint Nagytarcsa ilyen nagy terveken „töri a fe­jét”, de — sok-sok műszaki vizsgálat eredményét alapul véve — magam is úgy látom: ez az a megoldás, mely teljes egészében biztosítaná az önál­ló vízszolgáltatást, szennyvíz­szállítást és -tisztítást. S akkor még nem beszéltem a másodla­gos haszonról! Arról, hogy a megtisztított szennyvíz kiváló­an alkalmas öntözésre, s a ké­miai eljárás során visszamara­dó iszapos anyaggal, mint szer­ves trágyával, első osztályú ta­lajmegújítást lehet végezni... Ezek amolyan egyszerű parasz­ti ötletek, melyek — igazolják a műszaki paraméterek is — nemcsak hogy megvalósítható­ak, hanem mondhatni egyedüli megoldást kínálnak egy kis te­lepülés égető gondjainak a megoldására. Az elégedett és az elégedet­lenkedő nagytarcsaiak vala­mennyien elismerik, hogy a kö­zelmúltban megnyílt korszerű fogászati rendelő — mely a gyermekek ellátására, illetve korszerű röntgenje segítségé­vel kisebb szájsebészeti műté­tek elvégzésére is alkalmas — vitathatatlanul nagyot lendített a falu ellátottságán. Ugyancsak sokan hálásak az önkormány­zatnak azért, hogy rendbehozat­ta, és utakkal látta el a helyi te­metőt. — Ami az idei terveinket il­leti, azok gerincét a falu tele­fonhálózattal történő ellátása foglalja el. Szeretnénk, s ezt fi­zetési kedvezménnyel is elő kí­vánjuk mozdítani, hogy a helyi kábeltelevíziózáshoz szüksé­ges vezetéket együtt, egyide­jűleg fektethessük le a telefon- vezetékekkel a faluban. Egy másik — úgy is mondhatnánk — büszkeségünk a helyi oktatá­si rendszer kiemelkedő létesít­ménye, az evangélikus óvoda. A nagytarcsai önkormányzat arról híres, hogy még jóval a törvény megszületése előtt átad­ta a kért ingatlanokat az egy­háznak. Az idén pedig 800 ezer forint összegű támogatást hagyott jóvá a hivatal, amely szintén a pedagógiai munkát fogja segíteni. Tulajdonképpen csak a föld­kérdés osztja meg a falut. Saj­nos a Szilas Termelőszövetke­zettel zsákutcában topogó tár­gyalások miatt a nagytarcsai gazdák mindmáig hiába várják jogos kárpótlási igényük kielé­gítését. Hiába kérték a Szilast, hogy adja ki a falunak a ráeső szétosztható részét, hogy abból aztán szabadon gazdálkodhas­sanak a leendő termelők, a gaz­daság hajthatatlannak mutatko­zott. — Bár ez komoly vitatéma Nagytarcsán, mégis úgy ér­zem, valójában még ez sem okoz konfliktust a helybéliek között. Legyenek azok akár ős­lakosok, vagy betelepültek, él­jenek akár a tiszti telepen, úgy érzem: az elmúlt két és fél esz­tendőben sikerült valamennyi­ük polgármesterévé válnom. Maliár Éva A Zsámbéki-medencében is lépnek? Víznek azért lennie kell A napokban tizenhét tele­pülés — köztük a zsámbé- ki medence községeinek — polgármesterei tanácskoz­tak azzal a céllal, hogy megalakítsák azt a szerve­zetet, ami a falvak vízellá­tásáról gondoskodna a jö­vőben. Döntés azonban — ahogy Zink Imrétől, Zsám- bék polgármesterétől meg­tudtuk — nem született. Erre a következő öszejöve- telükön, huszonhatodikén kell sort keríteniük. Mint ismeretes, ez év ele­jétől egy kormányzati hatá­rozat értelmében az önkor­mányzatok tulajdonába ke­rültek a települések vízköz­művei. A Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat — melynek nyolc üzemmérnök­ségéhez kilencvenhét telepü­lés tartozott — vagyonátadá­sa, átalakulása folyamatban van. Hét esetben már meg­alakultak az új szervezetek, az érdi üzemmérnökséghez tartozó településeknél még nem. Pedig gyorsan kellene lépniük, mivel Pest Megye Önkormányzatának e hónap végi közgyűlésén a PVCSV ügye is napirendre kerül. Ha ott határozatot hoznak a vál­lalat megszűnéséről, és az érdi üzemmérnökségnél még nem alakult meg az új szervezet, félő, Olyan hely­zet áll elő, hogy a hivatalo­san nem létező cég már, a létre nem jött még nem biz­tosítja a vízellátást. Pedig a tárgyalások, az érdi üzemmérnökség átala­kulásának előkészületei már tavaly októberben megkez­dődtek, bizonyos kérdések tisztázódtak. A végleges döntést a települések polgár- mestereinek kell meghozni­uk legközelebbi összejövete­lükön. Határozatukat követő­en fogalmazódhat meg az alapító okirat, írható alá a társasági szerződés, és per­sze, ezt követően indítható el az új társaság, valamint annak cégbírósági bejegyzé­se. A döntés igen lényeges eleme — a vízszolgáltatá­son túl — az, hogy ha meg­szűnik a PVCSV, úgy há­rom hónapi működéshez szükséges kiadásokat meg kell előlegezniük az önkor­mányzatoknak. Nem kis ösz- szegről — vagy százhúsz millió forintról — van szó. A cél az, hogy az átalakulás és az ezzel járó átmenet ne érződjék sem a szolgáltatás színvonalában, sem pedig annak árában. Arra egyéb­ként még mindig van lehető­ségük egyes önkormányza­toknak, hogy amennyiben nem fogadják el a társasági szerződést, saját maguk old­ják meg a település vízellátá­sát. Gondoskodva a szakem­berekről, a vízközművek működtetéséről, és így to­vább. Vállalhatják-e ezeket a feltételeket, vagy marad­nak a már körvonalazódott átalakítási elképzeléseknél? — ez hamarosan eldől. Szentmártonkátán A Szent­mártonkátai Közművelődési Könyvtárért elnevezéssel alapítványt hoztak létre. Ku­ratórium már alakult, a szük­séges okmányok elkészül­tek, bejegyzése hamarosan megtörténik. Ennyit árult el a rövidke értesítés. Megtudtuk: az alapítvány indításához Marjos István­ná kis nyugdíjból élő peda­gógus félszázezer forintot adományozott. A pénzt ta­valy március óta — tíz hó­napon át — rendszeresen ta­karékba tette. Hétezer forin­tos havi fizetéséből — amit a községi könyvtárban vég­zett munkájáért kap. Az utolsó „részletet” e hónap közepén „törlesztette”. Most már minden rendben, együtt a pénz... Marjos Istvánná szabad­kozott: a világért sem szeret­né magára vonni a figyel­met, inkább maga a könyv kerüljön középpontba. Nem olyan nagy dolog ez az egész. Legfeljebb őneki, ha egyszer így döntött, hogy se­gíteni akar. Csendben, feltű­nés nélkül, saját elhatározás­ból. Más is így gondolkodik majd, ha látja a példát. Hi­szen sokan vannak olyanok, mint ő, akik ugyanúgy imád­ják a könyveket. Miközben a drágaság miatt egyre keve­sebb jut eme „szellemi táplá­lékból” gyerekeknek és fel­nőtteknek egyaránt. Az em­berek leszoknak a jóízű be­szélgetésekről, kevesebb az író-olvasó találkozó — ho­lott ennek éppen Szentmár­tonkátán hagyománya te­remtődött. Pénz hiányában felére csökkentették a könyvtárnak előfizetett fo­lyóiratok számát. Kihaszná­latlan a video, mert nem fut­ja filmek beszerzésére. Miért tette az alapítványt Marjosné? Alázattal mindig az embereket szolgálta. So­kat dolgozott szülei hajdan volt kis boltjában, a községi elöljáróságon. Nem törte meg, hogy ezek miatt bélis- tázták. Elviselte a hányatta­tásokat, a tsz-be kényszerí­tést. Tudomásul vette a hely­zetet, nem ágált, nem tilta­kozott: könyvelőnek tanult, majd tanítónak képezte ma­gát. Kerek húsz éven át első­osztályosoknak tanította a betűvetést. Negyvenöt éves munkaviszony után vonult nyugdíjba, hogy néhány nap múlva a könyvek kö­zött, a könyvekkel megint az emberekért dolgozzon. A világot jelentő alkotások kö­zött. Mint eddig is, Marjos Ist­vánná boldogan teszi a dol­gát. Amibe — úgy érzi — beletartozik a fenntartás nél­küli, önzetlen segítség. Ezért ajánlotta fel, hogy in­gyen dolgozik, de a könyv­tár ne szenvedjen semmiből hiányt. Tanácsolták: erre legjobb az alapítvány. Hát kispórolta. Én már kevéssel is beérem — mondta e be­szélgetéskor. Elsőként Tóth Máté Miklós debreceni pro­testáns írót hívná meg szent­mártonkátai találkozóra. Csak bejegyeznék már azt az alapítványt... Amelyikről Szentmárton­kátán, a községi könyvtár­ban (Rákóczi út 54.) lehet többet megtudni. (tóth) PEST MEGYE ÖNKORMÁNYZATA pályázatot hirdet az általa alapított PEST MEGYEI SZERVEZÉSI ÉS TOVÁBBKÉPZÉSI KÖZPONT Kft. ügyvezető igazgatói munkakörének betöltésére A kft. az ország jelentős részére kiterjedő háló­zattal működő, felnőttoktatást, oktatásszerve­zést és járművezető-képzést végző társaság. A kinevezés öt évre szól. A munkakör április 1-jé- től tölthető be. Bérezés: megegyezés szerint. Pályázati feltételek:- közlekedésmérnöki vagy üzemmérnöki végzettség- legalább tízévi vezetői gyakorlat- jártasság a tanfolyami es a járművezető-képzésben- a tevékenységre vonatkozó jogszabályok ismerete- legfeljebb 50 éves életkor. A pályázó mellékelje a pályázatához a tevé­kenységgel kapcsolatos vezetői koncepciójá­nak leírását, részletes szakmai életrajzát, erkölcsi bizonyítványát és a végzettségét Igazoló okmá­nyait. A pályázatot Pest megye főjegyzőjéhez lehet benyújtani, a hirdetés megjelenését követő 30 napon belül. Levélcím: Budapest, Pf.: 112. 1364. teit nézve — lekicsinylik ezeket ft SENIOR Váci Kötöttárugyár Rt. pályázatot hirdet gazdasági igazgatói munkakör betöltésére A gazdasági igazgató feladata: a cég valamennyi pénzügyi, számviteli, munkaügyi, költséggazdálkodási stb. tevékenységének irányítása, szerve­zése, továbbfejlesztese. A munkakör betöltésének feltétele:- felsőfokú szakirányú végzettség- legalább ötévi vezetői gyakorlat. A 45 évesnél fiatalabb életkor és az Idegennyelv-ismeret előnyt jelent. Az eredményes munkához magas jövedelem párosul. A pályázatokat, szakmai önéletrajzzal, február 10-éig lehet benyújtani a SENIOR Váci Kötöttárugyár Rt.-nél, cím: Vác, Galcsek u. 8-10. 2600. A pályázatok elbírálása a részvénytársaság igazgatótanácsának hatáskö­rébe tartozik. J. SZ. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom