Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-19 / 15. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 19.. KEDD Eredmények, feladatok, elképzelések a környezetvédelemről Légifelvételek a megyéről Négy hónappal a túrái tragédia után Cáfol a fegyver szakértő Pest megye Önkormányzati Hivatalának környezetvédelmi és te­rületfejlesztési osztálya — az elnevezéséből adódó tevékenysége­ken túl — még számos témával foglalkozik. így a megyei expo- koncepció kidolgozásával, a tervek összehangolásával, valamint a megyei idegenforgalom kérdéseivel. Az osztály vezetője, Fegyver- neky Sándor hangsúlyozta, minden területen arra törek­szenek, hogy érvényesüljön a hivatal munkájának szolgálta­tó jellege, melyet mint célt korábban megfogalmaztak. — Milyen eredményeket tudnak felmutatni a környe­zetvédelem terén'.’ — Ez olyan témakör, mely­hez sok segítséget kapunk és kaptunk külföldről. Jelenleg is zajlik a megye környezeti állapotának kutatása, mely­nek célja a legsúlyosabb gon­dok feltárása és a megoldási javaslatok megfogalmazása. Mindez német segítséggel, ugyanis, az ottani Környezet­védelmi Akadémia megbíza­tást kapott kormányától arra. hogy folytassanak technoló­giai kutatásokat hazánkban. A munkálatok első része már elkészült — számos légifelvé­telt készítettek megyénkről — most folyik ezek kiértéke­lése. Hazai munkatársak né­zik át az összegyűlt anyagot, német pénz, technológia, szempontok felhasználásá­val, szem előtt tartásával. Ezt ugyan nem a megye kezdemé­nyezte, de elfogadtuk a felkí­nált lehetőséget. — Van olyan tevékenység, amely megyei ötleten alapul? — Természetesen. Mi indí­tottuk el a megye hosszú távú környezetvédelmi terve­zetének kidolgozását. A Pest­terv végzi e munkát, a kör­nyezetvédelmi és területfej­lesztési bizottsággal össze­hangoltan. Emellett szakértői bázisunkra számíthatnak a he­lyi önkormányzatok. Nem ér­demes minden városnak, köz­ségnek saját környezetvédel­mi apparátust működtetnie, meríthetnek a hivatal eredmé­nyeiből. E hónap elejétől az egyik szakemberünk. Meleg Zoltán a fővárosi önkormány­zathoz került. Most persze, szeretnénk helyébe más, ha­sonló képességű szakembert találni, de úgy vélem, ezzel megkezdődhetne az a párbe­széd a főváros és a megye kö­zött, amely eddig nem kapott kellő súlyt. A megye szennye­zettségének jó része éppen Budapest közelségéből adó­dik — utalnék itt a légszeny- nyezésre, a szemételhelyezés­re, vagy arra, hogy a Duna is elég szennyezetten érkezik a Pest megyei folyóágba. Ná­lunk elkészült már az együtt­működési javaslat, remélem, ebben partner lesz a főváros. — A szemételhelyezés nem­csak nálunk, a világ más or­szágaiban is gondokat okoz. Ezzel kapcsolatban vannak-e valamilyen elképzeléseik? — Az- ötletet már megha­ladtuk. A megye vásárolt egy mobil szemétfeldolgozó gé­pet. amit egy gazdasági társu­lásban — mint résztulajdo­nos —, kíván működtetni. Az eljárás lényege, hogy a gépe­zet tömöríti a szemetet, nem kell az önkormányzatnak újabb lerakóhelyet építenie — nem kevés költséggel — elég, ha bérbe veszi ezt a gé­pet. Ez is pénzbe kerül, per­sze, de lényegesen olcsóbb, mint a lerakóhely-építés. Olyan elgondolás is született, hogy az időről-időre szüksé­gessé váló fametszésnél kelet­kező gallyakból fabrikettet készít a cég. Tüzelőértéke ta­lán még kedvezőbb is a szén­nél, arról nem is szólva, meny­nyivel gazdaságosabb. Mindent összevetve, azt hi­szem, jól alakulnak a nemzet­közi kapcsolataink is, és a te­lepülési önkormányzatokkal is alakult valamiféle össz­hang a környezetvédelem te­kintetében. — Hogyan kötődik mindeh­hez az expo és az idegenfor­galom? — Van egy expo-ügyek- ben járatos szakértő csapa­tunk, s egy szakértői társa­ság, amely önkéntes tanács­adókból áll. Hamarosan a közgyűlés elé terjeszthetjük a expo-koncepciót, a tervek nagyjából már készek. Tevé­kenységünk iránt befektetők is érdeklődnek. Egyébként, mindaz, amit elterveztünk, a világkiállítás után is életké­pes, és belefér a területfejlesz­tés témakörébe. Expo-falva- kat szeretnénk építtetni, ami nem egyszerűen egy épületet, hanem egy életmódot kínál majdani lakóinak, már meg­kezdődött a megye feltérképe­zése. Ez most szó szerint ér­tendő, ugyanis valamennyi te­lepülés, község pontos térké­pét készíttetjük el, az ELTE tudományos tanszékének köz­reműködésével. Ebben a pon­tos adatok, utcanevek, a meg­közelítési lehetőségek, a vál­lalkozók címlistája szerepel­ne. A harmadik elképzelé­sünk a biotermesztés — eh­hez majd tanfolyamokat szer­vezünk e leendő vállalkozók­nak — ami, a jövőben is piac­képes iparág lehet. Mindehhez kötődik a me­gye igen sajátos idegenforgal­mi helyzete. Talán nincs még egy, ehhez hasonlóan gazdag látnivalókat kínáló megye — Dunakanyar, Börzsöny, Pilis, a puszták világa, kavicsbá­nya-tavak — és ez csak né­hány kiragadott példa a sok közül. S mindez itt van, a fő­város környékén. Más dol­gunk nincs is, mint idecsábí­tani a külföldi turistákat. A közelmúltban született meg az együttműködési szerződé­sünk az Idegenforgalmi Főis­kolával — a korábbi vendég­látóipari intézmény, ami ez­zel a szakkal bővült — a me­gye idegenforgalmi tervének elkészítésével kapcsolatban. A főiskola közvetítésével svájci szakemberek tartottak e témában előadássorozatot a megyeházán, ami áprilisban folytatódik. Terveink között szerepel egy idegenforgalmi információs iroda felállítása — megyei városokkal közö­sen, például Vác, Visegrád, Gödöllő, Nagykőrös, Szen­tendre — ahol nem az üzleti szellem, hanem a külföldi tá­jékoztatása az elsődleges. J. Szabó Irén Jóvátehetetlen tragédia tör­tént múlt év szeptember 12-én az egyébként csön­des, békés kis faluban, Tú­rán. Egy nappal a történtek után jártunk a Zsámboki út mentén fekvő termelőszö­vetkezeti gyümölcsöskert­ben, ahol Varjú István mező­őr sörétes puskával rálőtt Farkas Jenő és Nagyné Kál- noki Mária helybeli lako­sokra. Mindketten azonnal meghaltak. A szörnyű ese­mény egyik szemtanúja — aki a két szerencsétlen em­berrel együtt körtét lopott a kertből — kérdésünkre el­mondta, hogyan emlékszik a történtekre. Elbeszélése szerint a mezőőr felszólítot­ta őket, hogy dobják el a gyümölcsöt, amit szedtek. Farkas Jenő nem engedel­meskedett, mire Varjú Ist­ván lelőtte. Kálnoki Mária elrohant, de megbotlott, ele­sett, s ekkor a feldühödött ember közvetlen közelről őt is agyonlőtte. A szemtanú, akivel be­széltünk, társával együtt a rendőrségen is ezt mondot­ta. A gyanúsított azonban a lövések körülményeire vo­natkozóan mást állít. Vallo­mása szerint, amikor Far­kas Jenő dulakodni kezdett vele, véletlenül sült el a fegyvere. Ezt követően elro­hant, és puskája beleakadt egy faágba. így fúródtak a lövedékek a szerencsétlen nő testébe. A Pest Megyei Rendőr­főkapitányságon több hó­napja folyik szakértők bevo­násával a vizsgálat, mely­nek feladata, hogy az ellent­mondásos vallomások dacá­ra feltárja a valóságot. Mint Bérdi Zsolt főhadnagytól, a bűnügy vizsgálójától meg­tudtuk. elkészült a fegyver­szakértői vélemény, mely azt taglalja, hogy milyen tá­volról érkezhettek az áldo­zatokra a lövések. Farkas Jenő esetében a szakértő nem tud határozott választ adni, véleménye sze­rint mindkét variáció lehet­séges. Kátai Máriára vonat­kozóan azonban cáfolja a közvetlen közelről, „kivég­zésként" történő célzást. A továbbiakban még az orvosszakértői vélemény ad támpontokat, mert a lőtt se­bek hosszából, mélységéből is sok mindenre lehet követ­keztetni. Rövidesen sor kerül, ügy­védje jelenlétében a gyanú­sított újabb kihallgatására. A túrái termelőszövetkezet Varjú István védelmével dr. Orosz Balázs ismert ügy­védet bízta meg, aki jelen­leg a Romhányi-perben a másodrendű vádlottat védi. ga. j. Uj ABC nyílt Sóskúton Két, most már huzamosabb ide­je munkanélküli, Cservenyi Magdolna és Kállainé Marcin- kovics Erzsébet boltot nyitott nemrégiben Sóskúton a Bajzsy- Zsilinszky u. 8. szám alatt. A környék lakói igencsak örül­nek, hiszen eddig otthonuktól viszonylag távolra kellett elza­rándokolniuk, ha kenyeret, te­jet vagy egyebet akartak vásá­rolni. Az üzlet szép, tiszta, az el­adók mosolygósak, a választék nagy. Van itt mirelitáru, tőke­hús és szalámi, valamint gyü­mölcs, zöldség és háztartási ve­gyiáru is. Az áraik viszonylag alacsonyak, mindössze öt-nyolc százalékos kulcsot alkalmaz­nak. Nyilván szeretnék a vevő­ket a boltba „édesgetni”, ami úgy néz ki, sikerülni is fog ne­kik, mert olyan is akad — nem is egy —, aki Pusztazámorról is átjár, mert tudja, itt biztosan és elfogadható áron megtalálja, amit keres. Az a hír járja a község lakói között, hogy igen jó kapcsolat­ban vannak a konkurenciával. Károly Józseffel, aki hasonló jellegű boltot vezet a faluban. Igyekeznek együttműködni, mert rájöttek, bizonyos dolgo­kat közösen sokkal könnyebben meg tudnak oldani, s ez nem csak a saját, hanem a vásárlók érdeke is. Á. M. Építkeznek Szentmártonkátán Községháza a falu A téli fagyok elmúltával egy új községháza alapjainak lerakásá­hoz fognak Szentmártonkátán. Miért éppen erre áldoznak eme sokak által szűknek mondott esz­tendőkben? — tettük fel a kér­dést Karai István polgármester­nek. Szavaiból kiderült, hogy az önkormányzat kezdettől fogva készülődik a beruházásra, sőt az erre kijelölt telket még az egyko­ri tanács vette birtokba. A hiva­tali apparátus ugyan nem nagy, a polgármesterrel és jegyzővel együtt tizenketten vannak. Nem mindegy azonban, hogy milyen körülmények között végzik a munkát, hol fogadják az ügyei­ket intéző polgárokat. Mert bi­zony a jelenlegi épület korszerűt­len, százéves matuzsálem, ami több helyen omladozik, repede­zik. Már csak múltja van... Ezzel szemben az új község­háza a jövőnek épül, sokkal na­gyobb alapterülettel, tágas, vilá­gos ablakokkal, ajtókkal. A pin­cében raktárt és műhelyt alakíta­nak ki, ahol a karbantartók dol­gozhatnak. A száz négyzetméte­res tanácsterem többféle rendez­vénynek tud helyet adni. Beépí­tik a tetőteret, hogy esetleg ké­sőbb itt működhessék majd a községi kábeltévé helyi stúdió­ja. Persze ez még odébb van — jegyezte meg Karai István — in­kább a vágyak között szerepel. Most mindenekelőtt a leendő építkezés területét kellett föld­del feltölteni. Szerencsére Szent­mártonkátán mindig számíthat az önkormányzat a vállalkozók segítségére: nem véletlenül, hi­szen maga a polgármester is kö­zülük való. Megválasztása előtt Karai István villamosgépszerelő iparosként kereste kenyerét, azó­ta viszont alig marad ideje gya­korolni kedvenc szakmáját. A fu­varosok tehát segítettek, ugyan­úgy, mint a nemrégiben átala­kult tsz, vagyis az Agrárszövet­kezet is. Az önkéntes, ingyenes munka mellett ügyeskedéssel — persze jó értelemben véve — igyekeznek minél többet meg­spórolni. Ezért vásárolták meg időben a falazóanyagot, csere­pet, födémpanelt, téglát. Amíg olcsóbb volt... így is 12—15 millió forintra rúgnak a beruházás várható költ­ségei: az idén ennek a felét ve­szik bele a költségvetésbe. Jut azért pénz az általános iskola tor­natermének teljes befejezésére, ami elsősorban a fűtés végleges megoldását jelenti. Az iskola ud­varát ugyancsak mostanában töl­tötték fel az előbb már megdi­közepén csért közszereplők: nem kevés földmunkáról van szó, mivel a három hold nagyságú terület haj­dan vizenyős, lapos hely volt. Ezentúl ott soportolnak, játsza­nak a gyerekek: Karai István sut­togva mondja, hogy ő ide egy kis tanmedencét álmodott, talán belefér az is előbb vagy utóbb a „keretbe”. A „fiatal” iskola tető­terének kihasználásáról sem mondanak le, ott minél előbb nyelvi labort és számítástechni­kai részleget képeznek ki. Ta­valy szerették volna, de előbb a tornaterem fűtését kell megolda­niuk. Azaz nem „csak” községházát építenek Szentmártonkátán, noha az sem csekélység e „szű­kös” években. Mellesleg szó sze­rint ez lesz majd a falu közepe, szemben a Klíma Szövetkezet te­lephelyével, a községi könyvtár és a Korona vendéglő között. Ugyanitt már az idén építkezik a Nagykáta és Vidéke Takarékszö­vetkezet, hogy saját irodáiban fo­gadhassa az ügyfeleit. A könyv­tár udvarán kijelölték a leendő telefonközpont helyét... Szentmártonkátán már alig várják, hogy felengedjen a téli fagy s munkához láthassanak. (tóth)

Next

/
Oldalképek
Tartalom