Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 14. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUÁR 18.. HÉTFŐ Lapunk rendszeres olva­sói számára bizonyára nem ismeretlen Abrahám Tibor Nagykőrös szabad- demokrata országgyűlési képviselőjének esete a Pest Megyei Hírlappal. Esetet írok, mert ami tör­tént — bár annak szánták — nem rengette meg se a magyar közéletet, még kevésbé lapunkat. Ami történt pedig a követ­kező: Múlt év szeptemberé­nek derekán a Pest Me­gyei Hírlapnál személyi cserékre került sor. A régi vezetők távozásá­val és az újak érkezté- vel a lap egyre határo­zottabban haladt egy olyan szellemiség nyomvonalán, amely a rendszerváltozás félide­jén túl a sikerekbe ve­tett hit adományát, a küzdés nagyszerűségét, az élet célszerű és értel­mesebb formáját, a ke­resztényi hiten és a ma­gyarság önazonosulá­sán alapuló cselekvő magatartást kívánta pro­pagálni, szemben az or­szágban zömmel megje­lenő lapoknak a demora- lizálás ártó, mert cselek­vést bénító szellemével. A tartalmi változások természetszerűen for­mai módosításokat is megköveteltek. így ke­rült sor arra a szerkeze­ti átalakításra, amely­nek következtében — pusztán szakmai indoko­kat érvényesítve — megszűntek a lap a lap­ban, vagyis az úgyneve­zett mutációs oldalak, köztük a nagykőrösi is. Az új vezetőségnek ez a lépése olyan mestersé­gesen gerjesztett ellen- reakciókat indukált az ellenzék részéről, ame­lyek egyértelműen kap­kodó és fejvesztett meg­nyilvánulásokként érté­kelhetők. Ezek csúcstel­jesítménye volt Ábra­hám Tibor országgyű­lési képviselőnek a mi­niszterelnökhöz intézett parlamentbéli kérdése. A szabad választások óta lap még nem került ilyen imponáló magas­ságokba, s ez a tény egyúttal a vállalkozás kisszerűségét is magá­ban rejti. Kisszerű volt ez nemcsak tartalmát il­letően, de időzítését is. Amikor az ország műkö­dőképességét biztosíta­ni hivatott költségvetést tárgyalták a honatyák, eközben egyikük, Abra­hám Tibor legsürgetőbb feladatának egy megyei lap szerkesztési, tehát kifejezetten szakmai kérdéseinek megvitatá­sát tartja. Ebbe a gyön­Nagykőrösi gondolatok, vélemények Egy fehér folt utóélete gécske álcába rejtette a képviselő a horgot, ne­vezetesen, hogy lapunk szélsőjobboldali, s mint ilyen a kormányt is tá­madja. A horgon termé­szetesen nem akadt fenn a kérdésre válaszo­ló miniszterelnöki hiva­tal. Ám bennünket meg­sértett, mert állításait igaztalannak ítéljük. Tisztelettel kértük tehát Ábrahám Tibor képvise­lő úrtól állításai tételes, konkrét példákkal alátá­masztott bizonyítását, kis híján ugyanott, ahol az őszön. Ezért a nagy­kőrösi képviselő-testü­let több tagját azzal a kéréssel kerestük meg, fejtené ki véleményét, személyes álláspontját ebben az ügyben, egy­szersmind mondjon vé­leményt a megújult lap egészéről, ezen belül a Nagykőrössel foglalko­zó, a város életét bemu­tató írásainkról. Felkérésünket a kö­vetkező képviselők fo­gadták el: Tóth István a Nagykőrösi főtér ám ehelyett csupán egy újabb általánosságok­ban fogalmazott levelet kaptunk tőle. Ismétel­ten kértük képviselő urat, akitől tisztségében joggal várható el a hat­ványozott felelősség, bi­zonyítsa minősítő állítá­sát. Hosszabb ideig egy üresen hagyott újságol­dal rész formájában még helyet is biztosítot­tunk válasza számára, de ezzel a lehetőséggel nem kívánt élni. Akkor szisszent csak fel —, ügyvéde által — ami­kor attól tartva, hogy a humor keserízű pirulá­ját bárki is valóságként ízlelné, helyreigazítást és magyarázatot kért la­punktól egy, a szilvesz­teri vidám oldalon meg­jelent, Vödrös Attila fő- szerkesztő által írott hu- moreszk kapcsán. Itt tartunk most, tehát jobboldalinak tartja la­punkat? T. I.: — Hát hogy szél- sőjobbolddali vagy nem, én azt nem tu­dom... PMH: — Olvassa ön a lapot? T. I.: — Hivatalból ezt a lapot is szoktam néze­getni, hiszen annak elle­nére, hogy lemondtam, továbbra is hozza a pos­tás, amit nem bánok, még ha eszmeiségével nem is tudok egyetérte­ni. Ha önök azt gondol­városi SZDSZ elnöke, Bozlék Mihály szabad- demokrata —, Czira Sándor, Karsay István­ná, Czira Szabolcs, Hu­szár Kálmán kisgazda képviselők, illetve Kus- tár Tamás képviselő a Kisgazda Párt városi szervezetének elnöke. TÓTH ISTVÁN: — Álláspontom azonos az Ábrahám Tiboréval, vagyis azzal, amit a par­lamentben elmondott, il­letve az újságban meg­írt. Ennek megismétlé­sét szükségtelennek ta­lálom. Abban a foltsze­rű tüneményben, amit a lap számára biztosított, abban sem tehetett vol­na mást, mint önmaga ismétlését. PEST MEGYEI HÍR­LAP: — Ön tehát Ábra­hám Tiborhoz hasonló­an ugyancsak szélső­ne jelenhetett volna meg a lapban. Helyi tu­dósítónk ezt bizonyára meg sem írta. T. I.: — Én ezekből a jelekből úgy látom, a lap nem törekszik egyensúlyra, a másik ol­dal több képviseletet kap. PMH: — Miben mara­dunk tehát a szélsőjobb tekintetében? T. I.: — Nekem ezek voltak az észrevételeim és az, hogy pártlapot nem érdemes szerkesz­ják, hogy ez egy ma­gyar újság... Én attól félek, ha a kormány ke­zébe kerülnek a médi­ák, akkor mind hasonló eszmeiséget fognak kép­viselni. PMH: — Nevezetesen mi indokolja a félelmét? T. I.: — Több konkrétu­mot tudnék felsorolni. Itt a városban komoly dolgok történtek, amit a hajdani nagykőrösi ol­dal megírt, újabban pe­dig ezekről nem tudósít a lap. Például nem kö­zölték a liberális párt helyzetfelmérő tanulmá­nyát, vagy nem adtak hírt arról a jótékonysá­gi koncertről, amelyet a leégett nagykőrösi aré­na helyreállítására szer­vezett ifjúsági csopor­tunk. PMH: — Én nem látom be, hogy ez a hír miért Vimola Károly felvétele teni, mert az megosztja az olvasókat. CZIRA SÁNDOR: — A vitatott ügyben két megjegyzésem volna. Hogy Ábrahám képvise­lő úr hogyan fogalmazta meg a miniszterelnök úr­hoz intézett kérdését, az teljes mértékben az ő fe­lelőssége. Egy, az ő tiszt­ségében dolgozó politi­kus minden kijelentésé­nek súlya van. Az ország- gyűlési képviselő nem te­het alaptalan kijelentése­ket. Ezt neki feltétlen tisz­táznia kéne az újsággal. Ha kijelentését másként értette, mondhatna any- nyit a Hírlapnak: pardon én ezt nem egészen így gondoltam, bocsássanak meg. PMH: — És mint újság­olvasó milyennek látja a lapot? CZ. S.: — Kérem szé­pen, ez a lap most ilyen is, meg olyan is. Önma­gában az újság, amióta a Vödrös csapat vette át, sokkal jobban tet­szik, tartalmilag is szín­vonalasabb, sokrétűbb, mint korábban volt. Ami azonban Nagykő­rössel kapcsolatosan je­lenik meg, az az esetek többségében nem jobb. Nem jobb azért, mert nem azt kapjuk, amire szükségünk volna. A magyar népnek most biztatásra lenne szüksé­ge, az igazság kutatásá­ra, keresésére. Nem a fekete varjakra és huho­gó baglyokra, nem a si- ránkozókra és vészjós­lókra, akik minden egyes kormányzati vagy önkormányzati döntés után csak nya­fogni tudnak: — Jaj Is­tenem, mi lesz velünk! Itt van például a ma­gyar gazdaság legna­gyobb ügye, a kárpót­lás, és ezzel összefüg­gésben az egész agrár- politika átalakulása. Hát, kérem szépen, szin­te alig nyújtanak egy kis segítséget ebben a témában az emberek­nek. Aztán oda kellene figyelni a nép ajkán ke­letkezett mende-mon- dákra is. Kis város a mi­enk, szárnyra kap egy hír, de az emberek sem­mi bizonyosat nem tud­nak. Nem egy ilyen volt a Tsz-ek átalakulá­sa során. Az efféléknek utána kellene járni, s bi­zonyosságot adni. PMH: — Az önkor­mányzat tevékenységét mennyiben tükrözi a lap? CZ. S.: — Nem látni ebből az újságból, hogy az önkormányzat tett volna valamit is a váro­sért az utóbbi több mint két évben. Egy-egy dis­co megrendezése sok­kal nagyobb teret kap, mint egy önkormányza­ti megvalósítás. Ezért kérjük főszerkesztő urat, hogy több teret és figyelmet szenteljen a város életének bemuta­tására. Mert ez az ön- kormányzat annak elle­nére, hogy keze-lába kötve van, nagyon is odafigyelően próbálta megoldani a város, nem egy esetben évtizedek óta húzódó legalapve­tőbb gondjait. Az el­múlt esztendőben a régi hibák kijavítására hat millió forintot fordítot­tunk. A Hírlapba mind­ebből alig került né­hány forint. (Holnapi számunkban folytatjuk.) Paizs Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom