Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 14. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUÁR 18.. HÉTFŐ Lezárult a szentmártonkátai gyermekbetegségek ügye Tandíjas oktatás a fodrászatban Tájékoztató szülői értekezleten megyei gyerekeket is várják Összevont szülői értekezlettel zárták le Szentmártonkátán a múlt év végén, karácsony előtt kisebbfajta pánikhangulatot ki­váltó titokzatos gyermekbeteg­ségek ügyét. Amint december 17-i számunk­ban az eseményekről beszámol­tunk, a község néhány éve épült új iskolájában két hét alatt több ta­nuló lett rosszul iskolaidőben. A legjellemzőbb tünet a vérnyo­más- és cukorszintcsökkenés volt. Az illetékes körzeti orvos sa­ját megnyugtatására, önszorga­lomból, kizárásos alapon előbb honvédségi sugárzásmérő műsze­reket és mérést kért a szomszédos Tápiószecsőről. A vizsgálat nem hozott eredményt, majd az esemé­nyek ezután kerültek az eljárásra valójában jogosult hatósági szer­vek, azaz az Állami Népegészség­ügyi és Tisztiorvosi Szolgálat me­gyei, valamint nagykátai intézetei­nek asztalára. Az illetékesek fővá­rosi sugárügyi szakemberekkel megbízható, hiteles méréseket vé­geztettek. Ennek során kiderült — erről is tájékoztattuk olvasóin­kat december 19-én, hogy „az is­kola épületében lévő különböző rendeltetésű helyiségek sugárzási viszonyai semmiben sem térnek el a magyarországi épületekben tapasztalható tipikus sugárzási vi­szonyoktól... a néhány tanulónál észlelt betegség és a sugárzási vi­szonyok közötti összefüggés egyértelműen kizárható”. E megnyugtató vizsgálati ered­ményről még a téli szünet előtt tá­jékoztatták az iskola tanulóit, a napokban pedig összevont érte­kezleten a szülőket. Bebizonyoso­dott: a szóbeszéddel szemben mindössze négy gyerek lett rosz- szul, akik a Rókus kórházba kerül­tek. illetve orvosi kezelésre szo­rultak. Lencsés János igazgató fel­hívta a szülők figyelmét, hogy sok gyerek reggeli nélkül érkezik az iskolába, aminek rosszullét le­het a következménye. A szülők kérésére a tízórai nagyszünetet egy órával előbbre hozzák, az is­kolai büfét pedig kötelezik, hogy ismét legyen reggelente elegendő friss tej és péksütemény. Karai István polgármester sze­rint a kedélyek teljesen megnyu­godtak, jellemző, hogy egyetlen kérdés, kételkedő hang nem hal­latszott, még a megbetegedett gyerekek szüleitől sem. A szentmártonkátai gyermek- betegségek ügye ezzel szerencsé­sen lezárult. (tóth) ás JEÍ Új otthonok Százhalombattán Ó, tudjuk ám, hogy még sok víz lefolyik a Du­nán, amíg újból legelész­ni fognak Visegrádon ezek a gyönyörű pari­pák, de most, hogy cse- peregni kezdett az esz- terhéj és megmártózhat­tunk néhány röpke pilla­natig a tavaszt sejtető' napsugárban, most már bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy vége lesz a ko­misz télnek, és újból megcsodáljuk a kecses állatok harmonikus moz­gását. Kulcsátadás gyerekzsibongásban Szokatlan társaság gyűlt össze csütörtökön a százhalom­battai Polgármesteri Hivatal nagytermében — 18 hu­szonéves házaspár és legalább ennyi kisgyerek, többsé­gük karonüló'. A tizennyolc család nagy élmény részese lehetett, átvették életük elsó' önálló otthonának kulcsait. A Horn család: apu, anyu, Nikoletta és Erika. Hat év után végre biztos fedél van a fejük fölött. Az önkormányzat tavaly hir­dette meg középtávú lakásgaz­dálkodási programját, ennek egyik része olyan fiatal háza­sok lakáshoz juttatása, akiknek nincs pénze lakást vásárolni vagy építkezni. Egy korábbi városfejlesztési program kere­tében a város déli lakónegyedé­ben az OTP Pest Megyei Igaz­gatósága felépített egy sor lakó­házat, ezek közül az önkor­mányzat hosszas tárgyalás után csökkentett, kedvezmé­nyes áron megvásárolt 18 db 1+1 félszobás lakást,, melyek mindegyike 47 ni alapterüle­tű, közülük hathoz 16 négyzet- méter előtér is tartozik. A lakásokra fiatal házaspá­rok pályázhattak bérlőként, a bérleti szerződés öt évre szól. Ez idő alatt össze kell gyűjt­sék a lakás vételárának 40 százalékát, mely a végleges megváltás beugró összege. A fennmaradó 60 százalékot a következő öt évben kell ki­egyenlíteni. A pályázatra 63 igény érke­zett, melyeket két maraton hosszúságú testületi ülés érté­kelt, majd ezek után született döntés, kik kapják meg a kul­csot elsőkként. Aki ugyanis határidőre nem teszi le a be­ugrót, ki kell költözzön, hogy átadja a helyét egy másik rá­szorulónak. A kulcsátadási aktust köve­tően megszólaltattunk két bol­dog családot. Halász Ferenc a MÓL Rt. dolgozója, felesé­ge gyes-en van. Két éve háza­sodtak, mindvégig albérlet­ben kínlódtak. A Sárbogárd- ról elszármazott családfő amúgy is nehezen birkózott meg az új környezettel, mely­hez még az albérlet nehézsé­gei is hozzájöttek. Magához ölelte az 1 éves Alexandrát, és sóhajtva annyit mondott: Jobb elfelejteni. A bérleti díj és egyéb rezsiköltségek mel­lett — nagyon remélem — 5 év alatt összeszedjük a beug­rót. Még akkor is, ha közben Alexandrának lesz egy kis­testvére — tette hozzá a bol­dog anyuka. Horn Jánosék szükségla­kásban élnek, mely közel hat éve otthona a családnak. A félj gépkezelő a Budapesti Gyufaipari Vállalatnál, a mama gyes-en van. Ők is ál­lítják: összeszedik a beugrót. A hírhez az is hozzátartozik, hogy az önkormányzat egy újabb lakásakciót tervez. Matula Gy. Oszkár Kínlódik, küszködik a szakmun­kásképzés: olyan pedagógiai-ok- tatásügyi-nevelési terület ez, melynek igazából még ma sem tisztázódott, ki a gazdája, s amelyben az elmúlt évtizedek unalmas, gyakorlatiatlan képzé­si rendszerét még ma sem váltot­ta fel hatékony, sokoldalú, gyer­mek- és szakmaközpontú tanítá­si forma. Szerencsére egyszer­egyszer mégiscsak megmozdul valami, illetve valaki a jövő szak­embereinek az érdekében. Ezút­tal a fodrászat „megmentésén" fáradoznak gyakorló tanárok. Koródi László és Horváth Arpád- né okleveles szakoktatók (mind­ketten több mint másfél évtizedes pedagógiai múlttal a hátuk mö­gött) joggal aggódnak a leendő fodrászokért. Hiába az alapos el­méleti képzés, a gyakorlati tudni­valók elsajátítására a fiatal iknak egyre kevesebb a lehetőségük. — Párhuzamosan azzal, bogy megszűnt a Fodrász Sző' .kezet, bezátják, illetve bezárták kapuikat a gyakorlóműhelyek is — mondja Koródi úr. A miénk, a budapesti Dob utcai az utolsó a sorban, ám en­nek is meg vannak a napjai számlál­va. Júliusban a mi ajtónkra is zár ke­rül. Ezek után tehát egyetlen gya­korló területe marad a leendő fodrá­szoknak. a mesterek üzlete. Hogy ez miért nem a legcélra­vezetőbb képzési forma és hely­szín, azt Horváth Árpádné magya­rázza el. — Ezekben az üzletekben a „fő profil” a fodrászat. Tehát az utódnevelés csak másodlagos teen­dő. Sőt mivel az üzletekben mes­tertudáshoz kötött normák, árak és elvárások vannak, a vezetők nem is enged(het)ik meg, hogy tanítvá­nyaik egy-egy törzsvendég hajá­val foglalkozzanak. Nézzétek — mondják nekik, s esetleg csak egy-egy részfeladat elvégzését bíz­zák a fiatalokra. Gyakori az is, hogy egyáltalán nem is érnek rá a mesterek a tanulókkal foglalkoz­ni. így aztán, csak aki tehetséges, az lesi el a szakma fortélyait, ám a kevésbé rátermettekből bizony na­gyon rossz fodrászok lesznek. Azzal, hogy megszűnt a kom­munizmus alatt bevezetett és mes­terségesen fenntartott tanműhelyi­oktatási rendszer, még nem kelle­ne felszámolnunk a csoportos kép­zést is. Koródi úr úgy ítéli meg: ez olyan, mint amikor fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket. — Pedig az ilyen tanműhelyek — túl azon hogy ezeknek fő és egyben egyetlen profilja a gyere­kek gyakorlati foglalkoztatása, az elmélet megtamttatása és kipróbál- tatása — egészen egyszerűen azért nem nélkülözhetők a jövő szakképzési rendszeréből, mert itt, s talán csak itt van mód arra, hogy a gyerekek egymástól is ellesse­nek fortélyokat. itt valósul meg a legteljesebb mértékben, hogy a ta­nárok mással nem, csak a gyere­kekkel foglalkoznak, s ahol a leen­dő „szakik” kézközeibe kerülhet­nek a foglalkozási ág használati tárgyaival, megfoghatják, kipró­bálhatják a legkülönlegesebb esz­közöket, szereket, stb. — sorolja érveit a szakoktató. — A megoldást egy kft.-ben képzeljük el — vázolja a jövőt Ko­ródi úr. — Az erről szóló progra­munkat már elküldtük több száz fő­városi és Pest megyei iskolának. Hasonlóan léptünk a leendő szerző­dések jogi rendezésében is. Ennek az előkészítő munkának az eredmé­nye, hogy a Budapesti Fodrászkép­ző Kft. április 30-ai jelentkezési ha­táridővel felvételt hirdet az 1993. szeptemberében induló egyéves in­tenzív fodrászképző iskolájában. (A képzés programjáról és a tandíj­ról az 1073 Dob u. 72. sz. alatt lévő tanműhelyben lehet érdeklőd­ni. Telefon: 122-6254.) — Mit ígér ez az új típusú fod­rászképző? — kérdeztük a leendő tanárokat. — Szakmánkban elsőként indu­lunk, így kitaposatlan utat kell vé­gigjárnunk — válaszolják. — Ugyanakkor a másfél évtizedesnél is hosszabb szakmai-pedagógiai múltunk, illetve az ezalatt szerzett tapasztalataink birtokában állítjuk: olyan programot készítettünk leen­dő tanítványainknak, amelyben minden elméleti és gyakorlati tud­nivaló megtalálható, s azok kellő igyekezettel el is sajátíthatók. Arra is ügyelünk, hogy ha valakit szak­mailag alkalmatlannak találunk, azt idejében figyelmeztessünk más hivatás keresésére. A legjob­baknak azt ígérhetjük: továbbra is velünk maradhatnak. — Tulajdonképpen ez az elha­tározásunk mondatja velünk — ve­szi át a szót Horváthné —, hogy szívesen hívjuk iskolánkba a Pest megyei gyerekeket is. Nehéz meg­fogalmazni, de ők — összehason­lítva a fővárosiakkal — aktívab­bak, szorgalmasabbak, fegyelme­zettebbek, s érdeklődőbbek vala­mennyi szakma iránt. Velük, leegy­szerűsítve, könnyebb a dolgunk. Nem is szólva arról, hogy a fővá­ros környékén élőknek, a sikeres szakvizsga letétele után, szakmun­kás-bizonyítvánnyal a kezükben, nagyobb lehetőségük nyílik állást, munkahelyet találniuk,mint a telí­tett budapesti fodrász piacon. Mallár Éva Budaörsön is kevesebben j'V/ Mi lesz veled, IPOSZ? A budaörsi ipartesület ma is létezik, működik, és min­dent elkövet annak érdekében, hogy tagjainak messze­menő' segítséget nyújtson. Ennek ellenére a taglétszám egyre csökken. Erről kérdeztem Erdős Tamás fényké­pészt, a budaörsi ipartestület elnökségi tagját, aki el­mondta, hogy országos jelenségről van szó, és egyértel­mű magyarázatot nehéz találni. Mint ismeretes, minden vál­lalkozónak KlOSZ-tagság- hoz volt kötve az engedé­lye. Amikor kilépett a KI- OSZ-ból visszavonták a vállalkozói engedélyét is. 1989 áprilisától megszűnt ez a kötelezettség, tehát so­kan kiléptek a szervezet­ből. Ekkor már IPOSZ-nak hívták a társulást. A tagok létszáma a régebbi kéthar­madára esett vissza. Ebből haszon és kár is szárma­zott. Ugyanis a tisztességte­len vállalkozók mellett né­hány értékes ember is meg­vált a tagságtól, valószínű­leg személyes okok miatt. Voltak olyanok is, akiknek nem volt szüksége az ipar­testület segítségére, így ők is kiléptek. Sok olyan új vállalkozó van, aki belép, és ezáltal élvezi mindazt a kedvezményt és segítséget, amit az ipartestület nyújta­ni tud. Ilyen például a jogi és gazdasági előadók taná­csai, adóbevallási taná­csok, de lehetőség van szak­mai továbbképzésre is. A testület rendszeresen hív meg az előbb felsorolt té­mákban előadókat, akik minden tagnak messzeme­nő segítséget nyújtanak. Az IPOSZ és a Budapest Bank között lévő egyezmény ér­telmében minden olyan vál­lalkozó, akit a testület java­sol, rövid lejáratú, gyors kölcsönt kaphat. Erdős Ta­más elmondta, hogy sajnos jelen pillanatban ez a szol­gáltatás szünetel, mivel a visszafizetések nem történ­tek meg időben. Szólt még arról, hogy sajnos azok sem veszik igénybe az ipar­testület segítségét, akik rá­szorulnának, ugyanis egyre több az olyan vállalkozó, aki alulképzett és tapaszta­latlan. Sz. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom