Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. JANUAR 16., SZOMBAT Hapcimanó Hogy ki a Hapcimanó? Pirinyó kicsi emberke a Hapcimanó, kajla lábú, rán­cos képű, vörös orrú. Fekete malaclopóban jár, azon van egy nagy lötyögős csuklya, melyet legtöbbször annyira a fejére húz, hogy az arcából csak a nagy vörös orra lát­szik ki. Hanem az aztán mesz- szire fénylik, mint az érett paprika. Hogy hol van a Hapcimanó? Legszívesebben a nyirkos ereszcsatornában kuporog, fönt a házak legtetején. On­nan kukucskál le az utcára. Mert az arca ugyan kicsike, ám a két apró szeme olyan jó, hogy a sasé se jobb annál. Amikor aztán esik az eső, s az utca csupa pocsolya, a rakoncátlan lurkók meg ad­dig tapicskálnak a pocsolyák­ban, míg vizes nem lesz a lá­buk, a Hapcimanó lemászik a csatornán, villámgyorsan belecsíp az orrukba, s holnap már valamennyi lurkó náthás. — Hapci! — tüsszent ak­kor a sok haszontalan. Vagy: — Pciha! — Há-ácsi! — Há-ápp-csihi! Ez bizony nem nevetni va­ló, mert ilyenkor folyton- folyvást orrot kell fújni, a többi gyerekkel játszani meg éppenséggel tilos. Néha egész nap ágyban kell marad­nia annak, aki náthás, ez pe­dig igen keserves dolog. Őrizkedjetek hát nagyon a manótól, s ha valaha az utcán játszotok és kezdtek fázni, ak­kor gyorsan futkározzatok egyet. Mert a Hapcimanó ré­sen van, ám a lába olyan kurta, olyan kajla, hogy azt a gyere­ket, amelyik elszalad előle, so­hanapján sem éri utol. (Német mese) fSsí m, / Mi1 Hapcimanó — Takács Márton rajza Petőfi Sándor: A puszta télen (II. rész) Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul; S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol, S oda-odanéz: nem üres-e a jászol? De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csapiár és csaplárné nagyokat alhátnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítsák, Senki sem fordítja feléjök a rudat, Hóval söpörték be a szelek az utat. Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal Szikrázó haraggal, Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő, A harmadik velők birkózni szemközt jő. Alkonyat felé ha fáradtan elülnek, A rónára halvány ködök települnek, S csak félig mutatják A betyár alakját, Kit éji szállásra priisszögve visz a ló... Háta mögött farkas, feje fölött holló. Gyermekrejtvény Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel, S mire elér szeme a túlsó határra, Leesik fejéről véres koronája. Gyerekek! Mai rejtvényünk­ben továbbra is Szentend­rén barangolunk. Vízszintes: 1. Ebben a kőtárban, a II— IV. századi katonai tábor alapfalai láthatók. 6. A jóra- való ember jelzője. 11. Her­cegnő Don Carlos című ope­rában. 16. Állami Biztosító. 17. A királyok itala, az ita­lok királya. 18. A kockázat mértéke. 19. Kutyuska. 20. Egyes! 21. Pocsék bor. 23. Határrag. 24. Kutat, keres. 25. Területmérték. 26. Fran­cia, osztrák és zambiai autók betűjele. 27. A kálcium vegyjele. 28. Lehetőség a menekülésre. 29. Mázol. 31. Tehát latinul. 32. A tortában van! 33. A bozót közepe. 35. Üres tál! 36. Semmikor. 37. Errefele! 38. Holland és spanyol autójelzés. 40. Konyhakerti növény. 42. Kí­sértet. 44. Bécsi városliget. 46. Félig első! 47. Egykori űrmérték. 48. Szálloda. 49. Arra a másik helyre. 51. Raj­zolni kezd! 53. Árut, embere­ket szállító csoport a sivatag­ban. 55. Szegről-végre atya­fiak. 58. Az angolok kedvelt söre. 59. Kiváló francia filmsztár volt (Jean). Függőleges: 1. Ilyen a barázdált arc. 2. Fafúvós hangszer. 3. E na­pon. 4. A mohamedán vallás egyik fő irányzatának köve­tői, névelővel. 5. Drukkol 6. Ez az épület, a szerb kereske­dőház-típus legszebb emlé­ke. 7. Etelka becézés nélkül. 8. Finom sütemény. 9. A gö­rög „E” betű. 10. A templom­dombon áll ez az épület, mely a város legértékesebb műemléke. 11. Idejekorán. 12.7756—64 között épült gö­rögkeleti püspöki székesegy­ház, mely kiemelkedő egy­házművészeti emlék, a temp­lom neve. 13. Nagy orosz fo­lyó. 14. Shakespeare egyik királya. 15. Babiloni isten­nő, a vadászat védnöke. 22. A juhok szállása. 26. Az an­golok forintja. 29. Több or­szág pénzneme. 30. Hideg, viharos erdélyi szél. 34. Zala­egerszeg lakója. 39. A király franciául. 4L Messzire. 43. Harapnivaló. 45. A Vük is ez! 46. Elektrokartográfia rö­vidítése. 47. Az arzenál ele­je. 50. Román Anna. 52. Akadémikus rövidítése. 54. Ezüst vegyjele. 56. Francia arany. Gyerekek! A vastag betűk­kel szedett sorok megfejté­sét, a többi januári megfejtés­sel együtt — egy levelezőla­pon — február 10-éig küldjé­tek be a szerkesztőséghez. Már egyetlen heti helyes megfejtéssel is lehet nyerni! Az 1992 december havi gyer­mekrejtvények helyes megfej­tői közül 200 forintos könyv- utalványt nyertek: Bakos G. Zoli, Budapest. — Baradlai Péter, Ácsa. — Be­nedek Péter, Őrbottyán. — Dinnyés Annamária és Ta­más, Sülysáp. — Gajdos Szilvia, Pilis. — Kovács Esz­ter, Budapest. — Kereszti Imre, Gödöllő. — Könczöl Linda, Vác. — Kovács Mar­ci, Nagykőrös. — Liesz- kovszki Bernadett, Rád. — Majnik Katalin, Szendehely. — Mészáros Ágnes, Tábor­falva. — Solymosi Amália, Acsád. — Tamasoczki Rená­ta, Cegléd. — Tihanyi Ma­nyi, Szentendre. A nyereményeket postán küldjük el. Főzőcske Könnyen elkészíthetitek ezeket az egyszerű levese­ket: Paradicsomleves Hozzávalók: egy kis doboz paradicsompüré, fél liter víz, 1 evőkanál olaj, 1 evő­kanál liszt, csipet só, cukor. Világos zsemleszínű rán­tást készítesz, beleteszed a paradicsompürét, sót, cuk­rot, felengeded vízzel, felfor­ralod — és máris kész. Ízesít­heted rozmaringgal, reszelt citromhéjjal és pár csepp cit­romlével vagy apróra vágott petrezselyemmel. Köménymagos leves Hozzávalók: másfél evőka­nál olaj, 1 evőkanál liszt, 1 kávéskanál köménymag, csi­pet só, csipet paprika, 8 dl víz. Zsemleszínű rántást készí­tesz, beleteszed a kömény­magot és még azzal együtt is pirítod egy kicsit. Meg­szórod paprikával, felenge­ded hideg vízzel, úgy, hogy közben állandóan kavarod. Megsózod, pár percig forra­lod — és máris kész. Szómagyarázat: Leveles dohány — a do­hány nagy levelű növény. Leveleit megszántják — ez a leveles dohány —, majd apróra vágják, úgy töltik ci­garettába. Béres — egy évre elszegő­dött mezőgazdasági mun­kás. Mikor megállapodott a gazdával, hogy egy évig nála dolgozik, pontosan megegyeztek a fizetésben, a bérben is. Gerenda — megmunkált, vastag szálfa. A régi pa­rasztházak mennyezete ge­rendából készült. Jászol — takarmánytartó. Állatok, főleg a szarvas- marhák jászolból esznek az istállóban. Az evangéli­umból úgy ismerjük, mint az újszülött Jézus fekvőhe­lyét. Csárda — egyik — talán eredeti — jelentése kör alakú, nagy, fedetlen épü­let. Mi elsősorban a pusz­tai vendéglő megnevezésé­re használjuk a csárda szót. Csapiár — valószínűleg né­met eredetű szó. (Zapfler = kocsmáros.) Eredeztetik a csapol, csapra ver igékből is. Mindenesetre olyan sze­mély, aki az italt méri, csa­pos. Rúd — ez esetben a szekér, a kocsi rúdja, amely mellé a kocsit húzó állatot befog­ták. Tűzkő — kovakő. Abban az időben, mikor még nem volt gyufa, úgy gyújtottak tüzet, hogy erre az érzé­keny kőre ráütöttek, mire szikrát vetett, meggyújtotta a mellé tartott gyúlékony anyagot. Róna — egyenes, sík — sík­ság. Betyár — „állandó foglalko­zás nélküli legény”. Ké­sőbb „útonálló” jelentése lett. A szó melléknévi jelen­tései olyan tulajdonságokra utalnak, melyek a közfelfo­gás szerint jellemzők a be­tyárokra. 4 2­3 4 5 Co * & q KO AA a 13 <4 15 IQ> 18 5b m 11 23 24 25 26 23 2<A 30 !>i ■ 32. 53 34 55 36 24 36 2A 40 42 43 44 45 Hb Hí 4q so 52 53 54 55 56 *1 J 54 A vers megközelítése VI. Képalkotás. A választékos be­szédre törekvő ember gondola­tait igyekszik képszerűen, mi­nél színesebben kifejezni. A fo­galmakat, tárgyakat, személye­ket díszítőelemekkel ruházza fel. Ezek a díszítőelemek volta­képpen jellegzetes tulajdonsá­gokat kifejező jelzők. A költők ősidők óta élnek ezzel az esz­közzel, finomító hatást gyako­rolva az egyszerűbb, hétközna­pi beszédre is. Emlékezetes, milyen fontos, alaptulajdonság­ra utaló szerepe van a két ho­méroszi eposz visszatérő jelzői­nek. Zeusz főisten neve előtt gyakran olvasható jelző, a fel­le gtorlaszoló. Odüsszeusz bölcs és sokat tűrt; vezértársa, Meneláosz király neve előtt mindig ez a szó olvasható: sző­ke hajú. Feltételezhetjük, ritka hajszín lehetett ez a görögök­nél. Nem meglepő, ha a termé­szeti jelenségek, tárgyak is han­gulatos, szép jelzőhöz jutnak. Milyen is lehet például a ten­ger, ha nem borszínű? Ebből is következtethetünk valamire; a derék görögök bizonyára ked­velték a jófajta borokat. A jó jelző tehát nem csupán közvet­lenül személyi vagy tárgyi vo­natkozású, a tágabb környezet­re is rámutat. A színes beszédű emberre szokták viccesen mondani, mi­lyen költői stílusa van. Való­ban, a színes, érzékletes stílust el sem képzelhetjük jelzők nél­kül, a verseket különösen nem. Ám a költők jól tudják, a legkülönlegesebb jelzők is idővel megfakulnak, értékü­ket vesztik a sok használat­ban. Ha látok tavasszal egy vi­rágba borult cseresznyefát, föl­idézésére később nem elég azt mondanom, hogy milyen gyö­nyörű volt. Ez a jelző már ke­vés. Szerencsére, a költők esz­köztára eléggé bőséges, ahol kevés a jelző, más lehetőséget is találnak. Zászlós Levente

Next

/
Oldalképek
Tartalom