Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16 / 13. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 16.. SZOMBAT Megyei körséta tejügyben (Folytatás az 1. oldalról) A csütörtöki tv-híradóban megszólaltatott péceli fiatalember állításait ellenőrizve tegnap megkerestük a község polgármesterét. Teleki Gyula közlendőiből az derült ki, hogy a péceli tejhiány felnagyítása a bolhából elefántcsinálás tipikus példája. Való igaz, a péceli élelmiszerboltokat korán reggel úgy tájékoztatta a BTV, hogy kapacitáshiány miatt nem tud aznap szállítani, viszont a péceli tejszükségletnek csak a felét fedezik ők, a többi Ceglédről érkezik. Az ÁFÉSZ azonnal kocsit indított Ceglédre, s még a délelőtt folyamán megérkezett az a meny- nyiség, ami a BTV hibájából nem került reggel az üzletekbe. Csütörtökön este záráskor több mint 100 liter tej maradt eladatlanul Péce- len, emellett féltartós és egyéb tejfajtát korlátlan mennyiségben kínáltak. Teleki Gyula tájékoztatása szerint pénteken zavartalan volt az ellátás, délután 3 órakor többszáz liter tej várta a vásárlókat. árakat. Az ok: a partnereiknek — a minőségtől függően — a nyers tejért literenként 20-25%-kal többet fizetnek. Ezt a tejipar nem bírná ki ellensúlyozás nélkül. Ezért lesz termék, ami 15 százalékkal drágul, s akad, amelynek az ára nem változik. Sőt például a tejszín hétfőtől olcsóbban kapható majd. Az igazgató kifejtette, hogy az elmúlt napokban Budapesten valóban tejhiány volt, melyet bizonyított az a tény is, hogy tegnap, tegnapelőtt (képletesen szólva) izzottak Cegléden a telefonvonalak. Számtalan budapesti kereskedelmi egység jelezte pótrendelését. A Ceglédtej ügyel arra, hogy a jövőben se legyen gond a vidéki tejellátással, bármi történjék is a fővárosban — mondotta az igazgató. A Dabastej Kft. ügyvezető igazgatója, Kozma István elmondta, hogy ők az úgynevezett dabasi járás, Apaj, Alsónémedi, Dabas, Ócsa, Inárcs, Kakucs, Hemád, Újlengyel, Táborfalva és Pusz- tavacs környékét, illetve a Csepel-szigetet: a többi tágítottak az idén, másrészről viszont a tejipar nem avval kezdte az évet, hogy bejelentse: a megnövekedett üzemanyagárakat ők sem tudják a tej értékesítésénél figyelmen kívül hagyni. A mostani fővárosi tejmizériának tehát valószínűleg az az oka, hogy a január 18-ai áremelés előtt az emberek megpróbálnak bespejzolni, s ezért történt Budapesten, ami történt. Kozma István elmondta, hogy a napokban olyanok is megrohamozták őket a fővárosból, akik addig azt sem tudták: hol van Dabas. Kiskereskedők, vállalkozók, sőt még bölcsőde is érdeklődött: kaphatna-e tőlük tejet. Kozma István szerint jövő hét elején legalább 30 százalékot fog esni a forgalom, és az emberek már nem a tejet fogják keresni... A kőröstetétleni tejüzem ügyvezető igazgatójától Martinovics Ottótól megtudtuk, hogy a BTV elmaradt szállításait természetesen ők sem pótolhatják, de a hozzájuk beérkező napi 37-38 ezer liter tejet továbbra is szállítják megszokott Ezek után kérdeztük meg a ceglédi, a dabasi, a kőröstetétleni és a váci tejüzemek, illetve tejipari vállalat vezetőit, hogy ők tudnak-e mindenhova szállítani. A Ceglédtej Vállalat igazgatójától, Pintye Attilától megtudtuk, hogy ők zavartalanul ellátták Ceglédet és a környező településeket, s ezen kívül az elmúlt napokban is jelentős mennyiséget: mintegy 40 ezer liter tejnek megfelelő árut szállítottak Budapestre. Ennek egy része tej, míg a másik része tejtermék volt. A Ceg- lédtejnek körülbelül 500-600 magántermelővel, s mintegy 30 termelőszövetkezettel és állami gazdasággal van kapcsolata. Január 18-tól a vállalat emeli az zött Dömsödöt, Szigetszent- miklóst, Bugyit, Dunaha- rasztit, Taksonyt, Délegyházát látják el tejjel, de Budapestre is szállítanak, mely körülbelül negyedét teszi ki a forgalmuknak. Az ország távolabbi területeiről is vásárolnak tejet, melynek beszerzése borsos áron történik. Kozma Istx’án szerint a tejhiány relatív, a BTV valóban bajba került az elmúlt napokban. Manapság a vidéki tejfeldolgozó üzemek megpróbálják önállóan értékesíteni az áruikat és annak adnak elsősorban, aki fizetni is tud. A lakosság nincs hozzászokva, hogy kéthetente emeljék az árakat, egyrészről a január 1-jétől életbe lépett 6 százalékos áfa miatt a kereskedők már drámegrendelőiknek. 500 budapesti és 400 vidéki boltot látnak el, a többi között Abonyba, Nagykátára, Ko- csérra és Jászkarajenőre szállítanak. A Váci Tejipari Vállalat igazgatója, Abrahám Ottó úgy nyilatkozott, hogy ők mindenhova tudnak tejet szállítani, de drágán adják. A Dunántúlról kell felvásárolniuk, ugyanis a környékükön nem termelnek annyit, mint amennyit értékesíteni tudnak. Ábrahám Ottó szerint a BTV-nél követtek el baklövést, amikor alacsony árat közöltek, amely mögött nem áll fedezet. Sokáig mesterségesen tartották az árakat, és mindenki csodálkozott, hogy náluk hogy lehet ez? Hát hitelből... Békességről, búzáról, borról Beszélgetés Bogáréi Zoltán országgyűlési képviselővel Az elmúlt napokban újévi jókívánságokkal láttuk el egymást. Sokan élnek még a hagyományos köszöntéssel, bort, búzát, békességet kívánva barátnak, ismerősnek, mindnyájunknak. Hogyan értelmezi ezeket a „tételeket” itt és most Bogárdi Zoltán országgyűlési képviselő, az MDF elnökségi tagja? — Kezdjük a békességgel. Leszűkítve most a politikára, egy többpárti demokráciában lehet-e egyáltalán békesség a politikai arénában? — Ami ma Magyarországon a békétlenség körül van, az elsősorban fölfújt, mesterségesen szított hangulatkeltés. Angol parlamenti képviselők és parlamenti vezetők itt járva csak tátották a szájukat, hogy még ilyen békés parlamentet... A magyar közönség nemrég láthatta, hogyan folyik egy választási kampány az Egyesült Államokban. Nálunk ez azért nehéz, mert a lakosságnak új az, hogy az emberek vitatkoznak. Hát miért ne vitatkoznának? Más az elképzelésük. Ezt nem veszekedésnek, hanem vitának kell fölfogni, és ha az keményebb, azért van, mert nagyon nem ért egyet egyik a másikkal. — Közeledvén az MDF országos gyűlése, a párton belüli békéről kérdezném. Ettől igencsak messze van az, ami az elmúlt esztendőben zajlott az MDF-ben. Lát-e esélyt az ellentétek elsimulására? — A veszély nem kicsi. Néha az az érzésem, hogy az MDF két szélén lévő kisebbség a többség feje fölött lövi egymást. És ez veszélyezteti azt a két alapvető evidenciát, hogy az MDF-nek egyben és középen kell maradnia. Minden eszközzel. — Minden eszközzel? Akkor is, ha ez csak látszategységet eredményezne? — Akkor sikerülhet az egybentartás, ha az előbb elmondottakat minden MDF- hez tartozó fél megérti és elfogadja. Tehát hogy csak a parlamentáris demokrácia útján képzelhető el az ország jövője, valamint hogy az össz-magyarság érdekében kell tevékenykednünk. Ebbe természetesen beleértve, hogy Magyarország jövője az európai integráció nélkül elképzelhetetlen. Az a komoly politikus, aki az ország és az MDF érdekében ennek alá tudja rendelni a saját, esetleg radikálisabb elképzeléseit. — A politikai vita a többpárti demokráciában természetes. De éppen az átmenet időszakában elég sok kárt okozott, bizonyos ügyek, például a média, áldozatul is esett a politikai hadviselésnek. — A demokráciában adottak a játékszabályok. Végig kell menni egy bizonyos úton, hogy bebizonyosodjon, ki akarja a megoldást — és ki nem. A média-ügy ezt mutatja. Az MDF-nek nem lehetett érdeke az, hogy hatalmi erővel oldja meg a kérdést, hisz’ pont ezt várták az ellenfelek. Tehát végig kellett vinni, és bebizonyítani, hogy az ellenzéknek nem érdeke ennek az ügynek a megoldása. Gyönyörűen mutatták ezt az utolsó éjszaka eseményei. Nyolc száz módosító indítványt beadnak... Olyan is előfordult, hogy nulla szavazatot kapott egy módosító indítvány, tehát az sem szavazta meg, aki beadta. És ezen nevettek éjféltájban. De túllőttek a célon. Kapkodás indult meg, menteni a menthetőt. Kijelentették, hogy újra benyújtják ugyanazt a törvényt, amit most leszavaztak. Most már a játék vége látszik: lemondtak a médiumelnökök. Szó se róla, a demokrácia időigényes is... — Áttérve a búzára, vagyis a mezőgazdaságra, az is megsínylette az éles politikai ellentéteket. Kínosan hosszadalmason rendeződnek a dolgok. Kisgazda részről újfent elhangzott, hogy ha 1993. március 31-éig nem hajtják végre a kárpótlást, meg kell fontolniuk, részt vállalhatnak-e a kormányzati munkában. — Felelőtlen, kampányí- zű megjegyzésnek tartottam ezt akkor is, amikor elhangzott. Komolytalannak. Egy kormánypárti ilyet nem mondhat, mert tisztában kell lennie azzal, hogy nyolcszázezer benyújtott kárpótlási igény földolgozása időigényes, és erre a határidőre nem fejezhető be. Azt is tudjuk, hogy a részarány tulajdonoknak a rendezése is elhúzódik. Meg kell alakítani a földkiadó bizottságokat. Hatvan nap az igényjogosultság bejelentésének a határideje, ez azt jelenti, hogy március közepére lesz meg a lista. Nem beszélve arról, hogy a szövetkezeti átalakulásnál szeptember 30-a a határideje a Megyei Földművelésügyi Hivataloknál a felülvizsgálatnak. Azért, hogy jogszerűen történhessen az átalakulása, ezt az időt nem szabad sajnálni. — Meglehetősen drámaian nyilatkozott a Földművelésügyi Minisztérium egyik államtitkára a szövetkezetben maradt tagok és az önállóvá váltak közötti túlfűtött hangulatról. Félő, hogy a falvak népe egymás ellen fordul. mondotta. Ön tapasztalt ilyen súlyos helyzetet? — Van ilyen. Ugyanis bizonyos csoportoknak az az érdeke, hogy ne legyen megegyezés. Őszintén meglepődtem néhány országos szervezet állásfoglalásán. — Bocsánat, engem most nem ezek a csoportok érdekelnek, hanem a falvak lakossága. — Értem, de nem véletlenül indulok el innen. Ugyanis bizonyos csoportok, úgynevezett érdekképviseletek, nem értették meg azt, hogy az átalakulás nem politikai igény, hanem gazdasági igény. Nem értették meg, hogy nem a politika akarja szétverni a jelenlegi mező- gazdasági struktúrát, hanem már a piac szétverte. Belelovalták az agrárértelmiséget, hogy ellenszegüljön, abban a hiedelemben, hogy az átalakulásuk megakadályozása menti őket át. Pedig éppen nekik kellett volna az é- lére állni ennek az átalakulásnak. Ez tragédia. Azok tragédiája, akiket ebbe a zsákutcába bevittek. Ugyanis, ha élére állt volna ennek a szükséges átszerveződésnek, az aggrárértelmiség megszerezhette volna azt a bizalmi tőkét, amit eddig nem élvezett. Hatalmi eszközök helyett bizalmi alapon került volna a falu élére. Sajnos, ehelyett nagyon sokszor ellentéteket szítottak a maradók és az önállósulok, az aktívak és a nyugdíjasok, az agrárértelmiség és a termelésben dolgozók között. Nem telik el sok idő, és rájönnek majd, hogy ez mekkora öngól volt. — Végül a borról. Amit iszik az ember mérgében is, bánatában is. Mikorra gondolja, hogy jókedvében koccint a falusi ember, vagyis rendeződik a mezőgazdaság helyzete? — Bízom abban, hogy nagyon sokan lesznek, akik már az idei év végén jókedvükben koccintanak. Azok, akik most mertek szerveződni, akiknek volt legalább egy tisztességes emberük a faluban, aki azt mondta: emberek, arra van előre — azok egyre inkább jókedvű- ek lesznek. De nem vagyok naiv, nem mondom azt, hogy mindenki mindig elégedett lesz. Egy piacgazdaságban mindig vannak vesztesek. De ha egy vállalkozás tönkremegy, az nem a véget jelenti, hanem, hogy új vállalkozást kell kezdeni. Jász László (Az Új Magyarország nyomán)
