Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-15 / 12. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 15.. PENTEK Clinton csak másodhegedűs? Bili- Clinton a másodhegedűs szerepére kényszerül az iraki beavatkozás kapcsán az elnökválasztásokon vereséget szenvedett Bush-sal szemben, annak ellenére, hogy néhány nap múlva az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnokává válik. A Reuter elemzése szerint a helyzet Ronald Reagan 1981-es hatalomra kerülésének körülményeire emlékeztet. Clinton Bush mögött áll abban, hogy az Öböl-háborút lezáró ENSZ-határozatok makacs elutasítása miatt légitámadást rendelt el iraki rakéta- támaszpontok és radarok ellen. A szerdai légicsapások miatt a megválasztott elnök azonban szerdáról csütörtökre halasztotta a fehér házi tisztviselők névsorának nyilvánosságra hozatalát. Ahelyett, hogy kinevezte volna főbb tanácsadóit, Bili Clinton inkább azt hangoztatta a közvéleménynek, hogy támogatja Bush döntését és elszánt lesz Szaddám Husszeinnel szemben január 20-i beiktatása után. A mostani Öböl-válság szemmel láthatóan már nem zárul le Clinton hivatalba lépése előtt. Az új elnök újságíróknak elmondta, hogy nagy figyelmet szentel a külpolitikának, de ez nem szabad, hogy elvonja az ország vezetését a sürgős megoldásra váró hazai feladatoktól. ígérete szerint „lézersugárként” fog összpontosítani az olyan kenyér- keresettel kapcsolatos problémákra, mint a munkahely- teremtés és a szövetségi deficit lefaragása. Lengyel abortusztörvény A pápa bizakodik „A megfogant magzat jogi védelmének követelése az abor- Gsz tilalma útján nem azt jelenti, hogy az egyház mindenkire rá akarja kényszeríteni a keresztény elvek követését, hanem egyszerűen az élet, tehát a legalapvetőbb emberi jog védelme” — jelentette ki II. János Pál pápa a lengyel- országi abortusztörvény vitája kapcsán lengyel püspököknek, akik beszámoló látogatáson jártak nála. A találkozón 29 lengyel püspök vett részt Josef Glemp bíboros vezetésével. A pápa elemezte a lengyel katolikus egyház új helyzetét, amely azt követően jött létre, hogy az egyház „győztesen került ki az ateista marxista totalitarizmussal vívott küzdelméből”, és amelyben „új feladatok és kihívások előtt áll”. II. János Pál figyelmeztette a lengyel egyházi vezetőket, hogy az előttük álló feladatok „bizonyos tekintetben összetettebbek és nehezebbek, mint a marxista kormány idején”. „A borúlátó jósokkal szemben mégis azt mondom: a közelgő harmadik ezredévre nagy keresztény tavasz és újjászületés várható, amelynek jelei máris láthatók” — jelentette ki a pápa. Ha véletlenül nem írtam volna meg korábban kellő nyomatékkai, akkor most megismétlem: a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) a pártállam idején igenis az MSZMP kinyújtott karja volt. Mindezt számtalan tétel bizonyítja, alig él ebben az országban valaki, aki ne tudná: a magyar sajtó az elmúlt negyven esztendőben a ' Vf í diktátorok kegyenceként szolgált, s ezt kitűnően alátámasztja az a kijelentés, amely a MÚOSZ Andrássy úti épületéből indult az elmúlt órákban: „A kormány az elektronikus média függetlenségéről tett nyilatkozatai és ígéretei semmit sem érnek.” A kijelentés, melyet a szövetség elnöksége mint állásfoglalást adott át a Magyar Távirati Irodának, már önmagában bizonyítja, a rendszerváltozást követően igenis sajtószabadság kapott lábra Magyarországon, hiszen a Kádár-rendszer kormányaival szemben dehogy is mert volna a MÚOSZ kommunista vezetése ilyen pi- kirt, szemtelen hangú kijelentést tenni. Természetesen jól értjük mi, hogy miért e páni félelem. A Gombár, illetve a Hankiss nélkül működő rádió és televízió elképzelhető, hogy a későbbiekben a kormány igényeinek megfelelően pártatlan, korrekt tájékoztatást fog nyújtani, ami már önmagában vörös posztó ama újságíró vezetők számára, akik önnön személyüket — múltjukat nagystílűén elfeledve, sutba vágva — a sajtószabadság letéteményeseinek tekintik. Még a gondolatától is rettegnek, hogy egy pártatlanul tájékoztató közszolgálati média esetében majd kiderül, nem az az elektronikus média részrehajló, amelyre úgyBeszélgetés Borbély Ernő RMDSZ-politikussal Kitoloncolták, de visszatért 1993 január 15—17-e között tartja Brassóban az RMDSZ II. Országos Kongresszusát. Szerkesztőségünk Borbély Ernő RMDSZ-politikussal készített interjút, amelyet az alábbiakban közlünk. Borbély Ernő RMDSZ-szená- tor furcsa életutat járt be. Hét év börtönbüntetésre ítélte a Ceausescu-rendszer, amiből négy évet és nyolc hónapot töltött a nagyenyedi börtönben. Ezt követően kitoloncolták az országból, de érdekes módon Nagy Károly bukaresti magyar konzul azt közölte vele, hogy Magyarország nem tudja befogadni. Amerika és Németország befogadta volna, de Borbély Ernő kapott egy fiktív befogadó nyilatkozatot és 1989 tavaszán Magyarországra költözött. Az 1989-es forradalomnak nevezett események után Búzás Lászlóval és Szó'cs Gézával egyszerre települtek visz- sza Romániába. —Hogyan fogadták visszatérését a Csíkszeredái RMDSZ-politikusok? — Nem lelkesedtek egyértelműen, mért voltak olyanok, akik veszélyeztetve látták jövendő politikai karrierjüket. Nagy Benedek Csíkszeredái politikus azzal vádolt meg, hogy árulást követtem el népemmel szemben, amikor elhagytam a romániai magyarságot. Azt viszont elfelejtette mondani, hogy eszméimért nehéz börtönéveket töltöttem. — Borbély úr, hónapok óta a levegőben van az RMDSZ különböző platformokra való szétesésének a veszélye. Mire vezethetők vissza az alapellentétek? — A disszonáns hangok akkor jelentek meg, amikor bekapcsolódtunk a törvényhozási munkába. Jelenlétünk a román törvényhozásban példaértékű volt, amit elismert a román sajtó is. A gondok akkor jelentkeztek, amikor tisztáztuk a román társadalom előtt, hogy igenis vannak jogos követeléseink. Sajnos, az RMDSZ-en belül ekkor jelentkeztek legelőször a törésvonalak, mert a reformkommunisták, Domokos Gézával az élen másképpen viszonyultak az alapvető követelésekhez. Nem tudtunk megegyezni a miben és a hogyanban, és a politikai lépések sem voltak azonosak. Amikor a privatizációs törvényt kellett megvitatni, akkor az ellenzék kivonult, csak az RMDSZ-képviselők egy része maradt a teremben, mintegy legitimizálva az Iliescu által vezetett front politikáját. Domokos Géza megegyezett az Iliescu neve által jegyzett frakcióval, de ezzel szemben nem követelt semmit sem az RMDSZ számára. — Mikor mélyültek el az ellentétek? — Az autonómia kérdésében nem tudtunk egységes álláspontot kialakítani. Az RMDSZ a Küldöttek Országos T anácsának kolozsvári ösz- szejövetelén megfogalmazott egy autonómia nyilatkozatot. Ez még távolról sem jelenti azt, hogy az RMDSZ kinyilvánította volna, hogy mit ért egységesen az autonómia fogalmán. Emögött a nyilatkozat mögött nincs dokumentum, amely részleteiben meghatározná, hogy mit ért autonómia alatt, annak milyen formáit akarja megvalósítani és milyen jogkörrel. Elfogadott dokumentum tehát nem létezik. Példaként megemlíthetem Verestóy Attila kormány- és hatalom megnyugtató értelmezését, miszerint az RMDSZ nem gondol többre, mint a helyi önkormányzatok megvalósítására, se említhetem azt a felfogást is, amely a teljes területi autonómiát tűzte célul. — Gyakorlatilag akkor kik a politikai ellenfelek az RMDSZ-en belül? ■ — Egyértelmű a dolog. A Szabadelvű Kör és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés közösen próbál fellépni a Domokos Géza vezette reformkommunistákkal szemben. Reméljük, hogy mi győzünk. Hadd térjek vissza az autonómia értelmezésére néhány mondat erejéig. A Küldöttek Országos Tanácsának már említett kolozsvári gyűlésén óriási vita volt. Egyesek a vérengzés veszélyétől tartottak, és tanúi lehettünk a politikai hisztériának és törvénykönyvcsapkodásnak is, Tokay György képviselőházi frakció- vezető jóvoltából. Tény, hogy az úgynevezett RMDSZ-kormánypárti vonal úgy fogadta el a kiáltványt, hogy azt eleve megpróbálta minimalizálni, leépíteni és lehetetlenné tenni gyakorlati kivitelezését. — Hogyan viszonyul mindezekhez a romániai magyar sajtó? — Az erdélyi magyar sajtó nem tájékoztat tárgyilagosan, néhány szerkesztőségben még mindig a régi emberek írják a lapot, és függőségük a hatalommal szemben nyilvánvaló. — Borbély úr, miért haragszanak Önökre a reformkommunisták? — Mi ügy tartjuk, és szerencsére mind többen vagyunk így, hogy csak úgy érdemes demokráciát csinálni, ha nem kegyelmezünk egymásnak, ha nem takargatjuk a hordószónokokat és nyíltan kimondjuk az igazságokat és a múlt bűneit. —A brassói országos összejövetelen jelen lesznek a magyarországi politikai pártok neves képviselői is. Milyen befolyásuk van az RMDSZ, különböző platformjaira? — Határozottan állítom, hogy az RMDSZ a maga egészében nem gyanúsítható azzal, hogy magyarországi párt vagy pártok érdekeinek lenne alárendelve. Még a platformok esetében sincs ez így. A Szabadelvű Kör nem alárendeltje a Fidesznek vagy az SZDSZ- nek, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés pedig nem alárendeltje az MDF-nek vagy a KDNP-nak. Azt viszont elisr merem, hogy óriási munkát fejtenek ki néha egyes magyarországi pártok, hogy megnyerjék maguknak az RMDSZ-politi- kusokat. Hadd tegyem hozzá, néha nem kevés sikerrel. — Borbély úr, valamilyen csoda folytán szavazhatnának az erdélyi magyarok a magyar- országi pártokra, akkor melyik pártra adnák a legtöbb voksot? — Hogy Erdélyben, úgy általában kire szavaznának, azt nem tudom megmondani, mert nem vagyok jós. Én Csíkszeredán élek. Ott viszont mindenképpen az MDF győzne. Papp János VÁLASZ * A MÚOSZ nyilatkozatai semmit érók mond a kormány rá kíván tenyerelni, hanem bizony az volt az, amelyre ők nemhogy rátenyereltek, hanem testük egész felületével ráhasaltak. A kormány ezek után hiába ad ki bármiféle nyilatkozatot azzal kapcsolatban, hogy korántsem szeretnék, ha reggel, délben és este Antall József miniszterelnök, illetőleg a miniszter urak szózatai folynának a televízióból avagy a rádióból, hiába tesz ígéreteket nevezetesen Katona Tamás államtitkár arra vonatkozóan, hogy pusztán azt szeretnék, ha az elektronikus médiában hangot kaphatnának azok a progresz- szív gondolkodók is, akik az ország és a nemzet sorsáért felelősnek érzik magukat, ha egyszer a gombári és a hankissi erők mindezt a médiába való betolakodásként fogják fel. Módfelett nehéz egy olyan kicsontosodott társasággal viaskodni, amely észérveket képtelen felhozni, amely pusztán abba tud kapaszkodni, hogy a hatalom durva és beavatkozó, hogy a kormány politikai és választási érdekeit kívánja érvényesíteni a rádióban és a televízióban. Ez a MÚOSZ-ba is sereglett tisztelt ellenzékiek számára most azért olyan, mint ördögnek a tömjén, mert ők pontosan érne megfontolások alapján kapaszkodnak mint utolsó bástyába a rádióba és a televízióba. Igaz, hogy az ellenzéknek sem politikai, sem gazdasági programja nincsen, hisz ezzel még sehol nem rukkoltak elő, ám az is igaz, és ezt nagyon hamar megérezték: a több évtizednyi diktatúra után demagógiával, mocskolódással igen is tudnak mit keresni — sajnos — ebben a hazában. Egy olyan politikai közegben, amilyen ma Magyarországon van, vagyis amikor felelős emberek könnyelműen kijelentik, hogy jobb volt a Kádár-rendszer idején, mikor is dol- lármilliárdok mentek el egy látszat életszínvonal fenntartására, amikor könnyedén feledve a Haynautól megszokottnál is véresebb leszámolást, amikor elérték, hogy a falvak közhangulata a kirablás idején jobb volt, mint ma, amikor a hatalom kárpótolni próbálja a kifosztottakat, akkor a rádióban és a televízióban ismételgetett demagógia igenis jó táptalajra hull, csak kérdés, vajon akkor, amikor e demagógia következményeivel el kell számolni, ott lesz-e például a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, avagy sunyítani fog, mint sunyított évtizedeken át, amikor a magyar újságíró-társada- lom szeme láttára fosztották ki a nemzetet, fülük hallatára ragasztották ránk az utolsó csatlós és az ehhez hasonlatos bélyegeket? Határozott véleményem, hogy a MÚOSZ elnökségének nyilatkozatai a kormány médiapolitikájával kapcsolatosan semmit nem érnek, hangzatos kijelentések, amelyek célja a nemzetet megfosztani önmagától és újfent ott sunyítani valamiféle hatalom közelében, amely hatalom időnként koncot vet, s amely koncot már az elmúlt „fényes” évtizedekben megszoktak, megszerettek.
